DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy magam is hozzájáruljak a 2012. évi költségvetés vitájához néhány gondolattal, néhány általános, illetőleg konkrét megjegyzéssel. Természetesen nem elvitatva azt, ami a költségvetés készítésének a felelősségét jelenti, illetőleg azt a célt, hogy mi azért ülünk itt a parlamentben, hogy a közjót szolgáljuk és valóban azoknak az embereknek az esélyeit, a lehetőségeit segítsük, akik tőlünk várják ezt azon adottságok között, amelyben, azt gondolom, itt köztünk, 386 képviselő között igazából nincs vita, hiszen ahogy magam végighallgattam a bizottságban, illetőleg a plenáris ülésen a felszólalásokat, néhány be- és felismeréssel azonosulni tudunk közösen. Egyrészről azzal, hogy az elmúlt húsz esztendő gazdaságpolitikája nem folytatható, azzal a felismeréssel, hogy a mai gazdasági szerkezetünk nem ad választ azokra a kihívásokra, amelyeket mindannyian értünk és érzékelünk, ami a globális világban, illetőleg Európában tapasztalható.
Mi magunk is tudjuk azt, hogy milyen mértékű ma az elszegényedés az országban, hiszen egy legutóbbi szociológiai felmérés szerint az ország lakosságának 35 százaléka él ma az átlagjövedelem 60 százalékából, és ebben talán még a legelszomorítóbb az, hogy 850 ezer a gyermek. De tudjuk azt, hogy az adottságaink között vannak olyan célok, amelyek szintén elhangzanak itt mindannyiunk között, a munkahelyteremtés szükségessége, ennek az elszegényedésnek a megállítása. Felteszem magamnak a kérdést, hogy ha a célokban és az adottságokban a felismeréseink és a beismeréseink azonosak, akkor ez a költségvetés, amit a 2012. évi költségvetésben látunk, illetőleg annak az irányai megfelelnek-e ezeknek a céloknak.
Egy dolgot fontos rögzítenünk, tisztelt képviselőtársaim, mégpedig azt, hogy szükség van arra, hogy valamilyen paradigmaváltás történjen a gondolkodásmódunkban is, hiszen az nagyon jól látható, hogy a régi eszközökkel nem oldhatók meg azok az új problémák, amelyek a világban és Európában is megjelennek, viszont ehhez azt is látnunk kell, hogy a problémáink is egy rendszerben jelennek meg, hiszen nem választhatók el a társadalmi, szociális kérdések a gazdaságtól, ahol a gazdaság nyilvánvalóan csak eszközként jelenhet meg, ugyanakkor ma már figyelembe kell vennünk azt is, ami a környezeti korlátainkat jelenti. Tehát az egyik fontos kiindulópont, hogy ezekre a rendszerszerű problémákra rendszerszerű válaszokat kell adnunk.
Milyen forgatókönyvek képzelhetők el? Ezen is vannak viták, hiszen sokan azt mondják, hogy kríziskezelés kell, sokan azt, hogy kiigazítás, hogy kilábalás, ugyanakkor fogalmaznak néhányan úgy, hogy egy védelmi költségvetésre van szükség, ugyanakkor mindannyian tudjuk azt, hogy egy új lendületre is szükség van, nem elég csak a védelmi költségvetés megfogalmazása.
Éppen ezért én a gazdasági szerkezetváltás szükségességét, a kiszámíthatóságot és a biztonságot helyezném a gondolkodásunk középpontjába, ahol a vállalkozások számára a kiszámíthatóság, a lakosság számára pedig a biztonság megteremthető. Akkor, amikor önök... - és ezt én tavaly a 2011. évi költségvetés készítésekor is elmondtam, hogy számomra bármilyen filozófiai alap elfogadható. Elfogadható az, hogy valaki csak és kizárólag a hiánycélt tekinti fontosnak és a gondolkodás középpontjának. Elfogadható az is, ha azt mondja, hogy csak gazdaságélénkítés szükséges, ugyanakkor az is, ha ezt a filozófiát a gazdasági szerkezetváltásban látja. A kérdés az, hogy ez választ jelent-e azokra a kihívásokra, amelyekkel ma szembenézünk, és amit mindannyian közösen tudunk és megfogalmaztunk. Így ebben a tekintetben ennek a filozófiai alapját a gazdaság szerkezetváltásának a szükségességében tekintem, amelybe természetesen beleértendő az is, hogy ehhez a gazdasági szerkezetváltásnak a válságot is kezelni kell tudni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az, ami a költségvetésben látható, mondhatnám azt is, hogy láthatatlan, hiszen a folyamatok nem láthatók, csak a 2012. évi költségvetési számokat látjuk a költségvetésben, ugyanakkor mindannyian tudjuk, és ez is elhangzott, hogy már nem igaz a másfél százalékos növekedés kilátása, és ebben minden félszázalékos kiesés 70 milliárd forintos mínuszt jelenti, illetőleg a 268 forintos euróra tervezés sem igaz ma már, tehát akkor, amikor a költségvetés benyújtása megtörtént, ehhez képest ez most, 2011. október végén nem értelmezhető, és ha hozzátesszük azt, hogy az önök költségvetésében 400 milliárd forintos tartalék látható, akkor ez elúszhat. Ez pontosan ezen a két, ma már igazságtartalommal nem rendelkező tételen elúszhat - akkor valóban ha én magam is abban gondolkodom, amit az egyik pénzügyminisztériumi főosztályvezető úr mondott vagy nemzetgazdasági minisztériumi főosztályvezető úr mondott, hogy jövőre majd kiderül.
Lehet-e úgy tervezni, hogy csak azt mondjuk, hogy jövőre majd kiderül? Vagy egyáltalán, ma már tudnunk kell úgy tervezni, ami egyébként a tervezésnek véleményem szerint egyik alapja, hogy sávok közé tervezünk, tehát ebben benne van a legrosszabb szcenárió is, és ma már gazdasági elemzők azt mondják, hogy félszázalékos növekedésnél nagyobb növekedést, pontosan a gazdasági folyamatokat látva, amelyek a világban léteznek és Európában is, nehéz elképzelni, hogy ennél több megvalósul. Éppen ezért nagyon fontosnak tartottam volna, ha egyáltalán van olyan hatástanulmány, amely ezeket a folyamatokat érzékelteti, és valóban a rosszabb szcenárióra készítjük a költségvetést, hiszen ehhez képest képezhetünk tartalékokat, és valóban nem vállalható az, hogy a tartalékok elússzanak azon a különbözeten, ami egyébként a benyújtást és a jelenlegi helyzetet jelenti.
(13.00)
Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést engedjenek még meg ehhez. Egyrészről hadd hozzak önöknek néhány példát is arra, amihez lehetett volna nyúlni, de nem nyúlt a költségvetés. Én az idén májusban benyújtottam egy, a privatizációs szerződések teljesítésének felülvizsgálatára vonatkozó határozati javaslatot. Úgy hiszem, hogy akkor, amikor nekünk fontos a munkahelyek teremtése, fontos az, hogy valóban a saját érdekeinket a világban is képviseljük, ennek a támogatása jó lett volna, és jó lett volna ezt végigtekinteni, hogy valóban annyi munkahelyet teremtenek-e, valóban annyi főt foglalkoztatnak-e a privatizőrök, és sorolhatnám tovább a járulékfizetéstől kezdődően egészen addig a kérdésig, ami a beszállítói kört jelenti.
De ugyanígy fontosnak tartanám, és kérem, fontolják meg a nemzetközi vállalkozások belső elszámolási rendszerének vizsgálatát, illetőleg az ehhez szükséges jogszabály-módosításokat, illetőleg olyan új beruházáspolitika megvalósítását, ami nyilvánvalóan az állami intelligencia mellett a magántőke bevonásával szervezi a beruházásokat, és ezzel is munkahelyeket tud teremteni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Néhány konkrétum, amit én a költségvetésben részben nemzetpolitikai szempontból hiányként érzékeltem: az egyik ilyen, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma az elmúlt költségvetésben, az idei évre vonatkozó költségvetésben közel 50 millió forinttal részesült, ehhez képest a 2012-es költségvetésben teljesen üres az a mező, ahol a hozzárendelt költségek vannak. Reményeimet tudom csak kifejezni, hogy az a párbeszéd, ami egyébként a Kárpát-medencében elindult és a világszórványban élő magyarsággal, ez támogatást fog nyerni, úgyhogy kérem, hogy ezt fontolják meg.
Ugyanígy elhangzott a bizottsági üléseken, hogy szükség van arra, hogy az intézményrendszerben történjenek olyan változtatások, amelyek a költségvetésben részben a takarékosságot jelenthetik, ugyanakkor az látható, hogy létrejön olyan intézet - például a Nemzeti Környezetvédelmi Intézet - 1,2 milliárd forinttal, amelyhez a hozzárendelt törvényi háttér nincs meg. Most senki nem tudja megmondani, hogy ez az intézet milyen feladatokat hogyan fog ellátni, milyen célokat valósít meg, kérem, hogy ennek a pótlása is történjen meg. Ugyanakkor számomra érthetetlen az, ami az egész és az egységes környezetvédelmi célok szétszabdalását jelenti, de nyilván ezért majd önök viselnek felelősséget, ezt önöknek kell majd megmagyarázni, én csak örülnék annak, ha ebben is egy európai folyamatot támogatnánk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy vannak olyan tételek, amelyek például a hazai kisebbségeket támogató rendszerben például a kulturális támogatásokat jelentik - a Deutsche Bühne támogatása -, de említhetném Pécsett a Horvát Színház támogatását is, de ugyanígy szükségesnek tartom megemlíteni azt, ami Pécsett az egyik legnagyobb foglalkoztató, az Elcoteq csődbemenetelét jelenti, és 1515 dolgozónak abba a helyzetbe kerülését, ami saját ellehetetlenülésüket jelenti. Én úgy gondolom, hogy valóban szükséges az, hogy az állam ezekben a kérdésekben segítséget nyújtson, hiszen éppen elég kitett a gazdaságunk, ugyanakkor ha közös célunk a munkahelyek megőrzése, sőt munkahelyek bővítése, az elszegényedés megállítása, akkor azt hiszem, ez is közös cél lehet. Kérem, hogy ezekre találjunk a költségvetésben megoldást, főleg akkor, említem még egyszer, ha a tartalékok pontosan azt a gapet fogják kitölteni, amit egyébként az árfolyamkülönbözet, illetőleg a 1,5 százalékos növekedésre történő tervezés jelent.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezzel együtt arra kérem önöket, fontoljanak meg minden olyan jobbító szándékot, ami ennek a költségvetésnek valóban a csiszolását jelenti, és ezeknek a folyamatoknak a kiszámíthatóságát is jelenti az egész társadalom számára. Kérem, ne vonják kétségbe azt, ami azt a hozzáadott értéket is jelenti, hogy ez a költségvetés valóban megfeleljen annak, hogy azokat a viharokat, amiket a globális és az európai gazdaságban, pénzvilágban érzékelhetünk, állja nemcsak a magyar gazdaság, hanem ennek következtében a magyar társadalom kiszolgáltatottságát is csökkentsük, és mi magunk erősen tudjunk állni.
Én abban az esetben, ha nem történnek meg azok a módosítások, amelyek ennek a kiinduló alapjait jelentik, és ezeknek a céloknak a megvalósítása elmarad az eszközben is, nem fogom tudni támogatni a költségvetést.
Köszönöm a figyelmüket. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps.)
