ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvény általános vitájának időszakában vagyunk. A költségvetési törvény természetesen mindig a meghatározó gazdasági törvények közül az egyik legfontosabb törvényjavaslat, ami az Országgyűlés elé kerül. Kereteket határoz meg az ország jövő évi gazdálkodására, ami keretek persze elsősorban az államra, az önkormányzatokra érvényesek, de ezek a keretek meghatározzák a magyar gazdaság működését is.
A tegnapi napon volt módunk szót váltani az adótörvényekről, ahogy az előttem szólók is - részben még a parlamenti irodámból nyomon követtem a hozzászólásokat - érintették az adótörvényeket, ettől én sem tudom magam teljes egészében elkülöníteni. De azért alapvetően ez a vita már nem az adótörvényekről szól, hanem sokkal inkább a kormányzati gazdaságpolitika egészéről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hogyha így nézzük, akkor azt kell meghatároznunk, hogy melyek a legfontosabb célkitűzései ennek a költségvetésnek, mi az a helyzet, amit kezelnie kell, erre a helyzetre milyen válaszokat ad.
Én azt gondolom, hogy ma azt világosan ki kell mondanunk, hogy a 2012-es esztendő egyik legfontosabb célja, hogy az ország felkészüljön a bizonytalan nemzetközi helyzetből eredő óriási kihívásokra. Márpedig ilyen kihívások bőséggel vannak, láthatjuk, hogy az Európai Unió országainak túlnyomó többsége adósságválsággal küszködik, ez az adósságválság kihat az Európai Unió országainak gazdasági teljesítményére, egy állandó bizonytalan helyzetet okoz. Ez tükröződik az árfolyamokban, tükröződik a mindenkori gazdasági teljesítményben, és természetesen éppen ezért kiszámíthatatlan, hogy a nemzetközi környezetből eredően milyen ipari teljesítmény mellett mekkora lehetséges exportpiaccal kell kalkulálnia Magyarországnak, és ez milyen következményekkel jár a jövőre nézve. Ennek megfelelően egy olyan költségvetés a jó költségvetés 2012-ben, amelyik felkészül a nemzetközi kihívásokra.
Meggyőződésem szerint az ország jövő évi költségvetése kezeli ezeket a helyzeteket, valóban országvédelmi költségvetés, hiszen akkora tartalékkal rendelkezik, amekkora tartalékkal költségvetés még soha nem rendelkezett Magyarországon. Az a 300 milliárd forintos tartalék, ami ebben a költségvetésben rögzítve van, az meggyőződésem szerint nemcsak egész egyszerűen az elmúlt húsz esztendő rekordja, hanem valóban igazi felkészülés a jövő év kihívásaira. Ebből a 300 milliárd forintból 150 milliárd forintot egy országvédelmi tartalék, 50 milliárd forintot egy kamatkockázati tartalék, 100 milliárd forintot pedig az általános tartalék tesz ki, ami egyébként szintén valamivel magasabb a szokásosnál.
Összességében tehát azt mondhatjuk: ha csökken is a gazdasági növekedés - ezt a tervezési alapok közül többen kritizálták az előbb elhangzott felszólalásokban is, bizonyára fogják még tenni a későbbiekben is -, ha változik is az árfolyam és magasabb árfolyammal kell számolni, mindezekre a költségvetés felkészült, hiszen ott vannak azok a tartalékok, amelyek az ebből adódó problémák esetén bevonhatók.
Meggyőződésem, hogy ez a költségvetés helyesen teszi, amikor a forgalmi adó 2 százalékpontos növeléséből eredő bevételeket nem elkölti, hanem valóban tartalékot képez belőlük. Itt azért szeretném arra emlékeztetni a tisztelt képviselőtársaimat, hogy forgalmiadó-növelésre, a miénknél sokkal nagyobb mértékűre volt már példa ebben a Házban, ha máskor nem, akkor például 2006-ban, amikor viszont az ebből eredő bevételeket nem arra költötték, hogy tartalékokat képezzenek belőle, hanem elköltötték az utolsó fillérig bezárólag, ráadásul úgy költötték el, hogy érdemben az ország gazdasági növekedését serkentő lépések ebből nem következtek.
Ennek volt köszönhető, hogy az előző kormányok működésének eredményeként 2008-ban, amikor kicsit váratlanul, de azért az utolsó fél évben már előre látható módon Magyarország komoly kihívások elé került nemzetközi problémák miatt, az elinduló nemzetközi gazdasági válság miatt, a kibontakozó adósságválság miatt, akkor Magyarországnak 2008 végén nem volt tartaléka, és nem volt más választás, csak a Nemzetközi Valutaalap.
Ma nem ez a helyzet: a 2012. évi költségvetés kalkulál a problémákkal és felkészül rájuk. Meggyőződésem szerint ezt fontos tudnia az ország minden polgárának. Nem arról van szó, hogy itt egy olyan költségvetés fekszik az asztalon, amelyik bármikor a következő évben az ő számukra is óriási problémákat hozhat. Nem, ez a költségvetés valóban felkészült arra, hogy ha súlyosbodik az adósságválság, ha az Európai Unióban problémák állnak elő, ezeket kezelni tudjuk a költségvetés tartalékainak a segítségével.
Fontos arról is beszélnünk, hogy azzal az örökséggel, amit kezelnie kellett a 2011-es költségvetésnek is, még természetesen a 2012. évi költségvetés is küszködik ezekkel a problémákkal. Elvégre nem arról van szó, hogy egy olyan országban kellett költségvetést készítenünk, ahol ennek nincsenek előzményei. Vannak előzményei, tisztelt képviselőtársaim, és erre érdemes emlékeztetni mindig az embereket, érdemes emlékeztetni a magyar családokat, érdemes emlékeztetni értelemszerűen a magyar vállalkozásokat is. 2010-ben egy olyan költségvetést örököltünk, amely költségvetés egész egyszerűen egyrészt messze nem felelt meg azoknak a számoknak, amiket 2009 végén a parlament elfogadott. Ha minden változatlan maradt volna, kétszer akkora lett volna 2010-ben a magyar költségvetés hiánya, ami már óriási veszélybe sodorta volna az országot és ezen keresztül a magyar vállalkozásokat és a családokat is. Másik oldalról pedig az a költségvetés iszonyatos mennyiségű strukturális problémával küszködött.
Ezek közül talán a két legnagyobb kihívás - és erről ne feledkezzünk el - a nyugdíjbiztosítás helyzete, a magyarországi nyugdíjak kifizethetőségének a kérdése, a másik pedig az egészségügy helyzete, az egészségügyi kassza óriási, tátongó hiánya. A 2010-es költségvetésben egy 500 milliárd forintot meghaladó lyuk tátongott a nyugdíj-biztosítási kasszában, az egészségbiztosítási kasszánál pedig az volt a helyzet, hogy a kiadásoknak alig 50 százalékát fedezték egyébként az egészségügyi járulékból befolyó bevételek.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ez így marad, akkor nem lett volna fenntartható a nyugdíjrendszer, és nem lett volna fenntartható az egészségügy működése sem. Nem fejlődésről beszélünk, fenntarthatósági kérdésről. Az, amit az előző kormányoktól örökölt az ország, örökölt a mostani kormányzat, az egy fenntarthatatlan nyugdíjrendszer lett volna, és értelemszerűen egy fenntarthatatlan egészségügyi rendszer lett volna. Ezeket a kihívásokat kezelnie kell a 2011. évi és a 2012. évi költségvetésnek.
Vegyük sorba azokat a lépéseket, amelyeket ebből a szempontból megtettünk. 2011-ben, a 2011. évi költségvetés keretében a 2010 végén megtett lépésekkel befejeztük a nyugdíjak tőzsdére vitelét, megszűnt az a magán-nyugdíjpénztári rendszer, amelyik az államtól, az állam által fenntartott nyugdíjrendszerből vont ki forrásokat, vitte ki őket egy bizonytalan tőzsdei helyzetbe, kockáztatta ezzel a mindenkori nyugdíjak kifizethetőségét. Ezzel elértünk oda, hogy egyébként a nyugdíjkassza hiányát jelentősen csökkenteni lehetett.
A következő lépésben természetesen szükség van arra, hogy azt is végignézzük, hogy amit ebből a nyugdíjkasszából kifizetünk, ahonnan az emberek nyugdíját kellene fizetnünk, a valóban nyugdíjasokét, az valóban mind nyugdíj-e. Ezért kellett kimondanunk azt, hogy igen, tűrhetetlen állapot, hogy ebben az országban vannak, méghozzá tömegével vannak olyan emberek, akik esetleg már negyvenéves koruk után nyugdíjba mehetnek. Ezért gondoltuk azt, hogy a kedvezményes nyugdíjazás rendszerét felül kell vizsgálni, hogy meg kell nézni, hogy a nyugdíjkasszából egészen pontosan milyen kifizetéseket eszközölünk, hogy a nyugdíjkassza az nem a szociális kifizetések gyűjtőhelye, hanem valóban a nyugdíjak kifizetésének a helye legyen.
(10.30)
Ha ezeket együttesen tudjuk teljesíteni - amihez 2012-ben még lépéseket kell tennünk, amiket természetesen visszatükröz ez a költségvetési törvény -, akkor elmondhatjuk, hogy Magyarországon hosszú távon is kifizethetővé válnak a nyugdíjak. Ez mindannyiunk közös felelőssége. Ebbe az irányba a parlament több döntésével tesz lépéseket, a költségvetés ezek közül az egyik lépés. Azt hiszem, nyugodtan leszögezhetjük, hogy a nyugdíjak kapcsán tartjuk minden olyan ígéretünket, amit a kormányprogramban a nyugdíjasoknak ígértünk, tartjuk tehát azt, hogy nem érheti őket a nyugdíjak reálértékén keresztül veszteség. Minden alkalommal figyelni fogunk arra, hogy a nyugdíjak megfelelő indexálása történjen meg a költségvetési törvényen keresztül.
A másik nagyon fontos kérdéskör, amiről beszéltem, az egészségügyi kassza és az egészségügyi kassza kihívásai. Az egészségügyi kasszánál az egészségügyi járulék alig 53 százalékát fedezi az egészségügy kiadásainak. A következő évben a költségvetésnek és az ezzel párhuzamosan megszülető egyéb törvényeknek meg kell tenni azokat a lépéseket, hogy összevonja egymással azokat az intézkedéseket, összevonja egymással azokat a fenntartói feladatokat, amelyek ma egy széttagolt fenntartói rendszerben működési problémákat is okoznak az egészségügyben. Ez a költségvetést kísérő törvények feladata. De értelemszerűen meg kell tennünk azokat a lépéseket is, hogy a bevételi űrt az egészségügyi kasszában pótolni tudjuk.
Ezért van szükség azokra a lépésekre, hogy a következő évben következetesen alapvetően a környezetkárosító és egészségkárosító szokásokra vetünk ki többletadóterheket, ezek pedig kivétel nélkül az egészségügyi kasszához kerülnek át, fedezve ezzel az egészségügy, egészségünk fenntarthatóságának a kiadásait. Ráadásul ez egy felelős lépés, hiszen ezzel párhuzamosan ösztönözzük az egészségkárosító termékek fogyasztása helyett az egészségbarát termékek fogyasztását, és azokat a kockázatokat, amiket az egészségkárosító termékek fogyasztása jelent, a termékek fogyasztásán keresztül adóban megfizeti az, aki fogyasztja, így értelemszerűen a saját jövőbeni kezelési költségeihez is hozzájárul. Ez egy felelős, fenntartható egészségügyi rendszer működésének az egyik fontos alapelve. Minden lépésünk - a népegészségügyi termékadótól kezdve a dohánytermékek vagy az alkoholtermékek jövedéki adójának az emelésén keresztül a baleseti adóig bezárólag - ezt a célt szolgálja. Azt gondolom, hogy ezekre szükség van azért, hogy Magyarországon a járóbeteg-ellátástól a fekvőbeteg-ellátásig egy fenntartható, hosszú távon működő, az egészségünkre odafigyelő rendszer jöjjön létre. Szerintem a költségvetés 2012-ben e téren is felelősen gondolkodik, megteremti azt a lehetőséget, hogy az egészségügyi kasszában ne pillanatnyi bevételekkel lehessen pillanatnyi lyukakat kezelni, hanem hosszú távon látható legyen, hogy mely bevételekből milyen keretek mellett gazdálkodik a magyar egészségügy.
Értelemszerűen beszélnünk kell arról, hogy a költségvetés más területek tekintetében milyen preferenciákat tűz ki maga elé. Tisztelt képviselőtársaim, én itt elkerülhetetlennek tartom, hogy néhány adatról mindenképpen beszéljünk, mert úgy látom, hogy ehhez képest képviselőtársaim már az előző hozzászólásokban is, főleg az ellenzékiek, megpróbáltak más irányba elmenni. Ezt nyilvánvalóan majd a vezérszónoklatokban is láthatjuk. Szinte azt hallottuk, hogy mintha mindenre kevesebb pénz lenne ebben a költségvetésben. Nézzünk meg néhány dolgot egészen pontosan, hogy mi az, ami ezen a területen történik.
Például a közbiztonság tekintetében elhangzik majd néhány kritika. Nos, ez a költségvetés több pénzt költ a közbiztonsági területre, mint amennyit költött a 2011. évi. A növekedés mértéke 2011-hez képest 5,8 százalék, ami azt jelenti, hogy reálértékben növekedni fognak a közbiztonságra fordított költségvetési kiadások.
Ugyancsak fontosnak tartom, hogy beszéljünk a gazdaságfejlesztési területről. Itt mindenképpen arról kell beszélni, hogy a gazdaságfejlesztés esetén természetesen össze kell vonni a hazai törvényekből eredő kiadásokat, és értelemszerűen az uniós forrásokból eredő kiadásokat. Arról tudok beszámolni önöknek e téren, hogy ha megnézik a 2011. évi költségvetés e téren tervezett kiadásait és a 2012. évi költségvetés e téren tervezett kiadásait, akkor mind a két területen, tehát mind a hazai forrásokból biztosított gazdaságfejlesztési támogatásoknál, mind pedig az uniós forrásokból származó kiadásoknál növekmény figyelhető meg. Egészen pontosan összességében több mint 22 százalékkal nőnek meg a költségvetésnek a gazdaságfejlesztésre fordított kiadásai. Ez is jelzi, a költségvetés odafigyel arra, hogy Magyarországon ösztönözni kell a gazdasági növekedést, hogy a kormánynak is forrásokat kell mozgósítania a magyar gazdaság szerkezetének korszerűsítése és a gazdaság fejlődésének előmozdítása érdekében.
Szintén érdemes beszélnünk a társadalmi felzárkóztatásra fordított kiadásokról. Ha e téren összegezzük az uniós forrásokból és a hazai törvényekből származó kiadásokat, akkor azt láthatjuk, hogy felzárkóztatásra ez a költségvetés a 2011. évihez képest jelentősen többet, 39,3 százalékkal többet fordít. Ez is egy olyan fontos lépés, amit mindenképpen érdemes leszögeznünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy egy nehéz gazdasági helyzetben, súlyos nemzetközi körülmények, óriási nemzetközi kockázatok között ez a költségvetés megpróbálja a lehetetlent: egyszerre létrehozni egy fenntartható nyugdíjrendszert, egy fenntartható egészségügyi rendszert, közben gazdaságfejlesztést ösztönözni, s ráadásul még a társadalmi felzárkóztatás kihívásainak is eleget tenni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért érdemes párhuzamosan arról is beszélnünk, hogy milyen más problémákkal küszködnek hozzánk képest más országok, hiszen nem egész egyszerűen arról van szó, hogy mi vagyunk. Magyarország most abban a helyzetben van, hogy más kihívásokkal kalkulál, mint más országok, más országok jobb helyzetben vannak, mi rosszabban, vagy éppenséggel azonos helyzetben kell nehéz kihívásokra válaszokat adnunk. Azért releváns ez a kérdés, mert 2002 és 2010 között az akkori kormányok egy kedvező nemzetközi helyzetben manőverezték kedvezőtlen pozícióba Magyarországot. Ne felejtsük el, ha megnézzük az összes környező versenytársunkat, más közép-európai országokat, akkor abban a kedvező nemzetközi helyzetben, ami alapvetően 2003 és 2008 vége között jellemezte Európát és a világgazdasági környezetet is, tehát egy konjunktúra, egy fellendülés időszakában, jelentősen növekedni tudtak a szomszéd országok. Jelentős volt Szlovákia növekedési potenciálja, közel kétszerese a magyarénak. Nagyobb volt Románia növekedési potenciálja, mint a magyar gazdaságénak, és ugyanez volt a jellemző a tőlünk távolabb eső közép-európai országokban is, akár Csehországra, Lengyelországra vagy egy másik szomszédra, Szlovéniára gondolok. Ezekben az országokban nőtt a gazdaság, a bérek tekintetében elindult egy felzárkózás, míg Magyarországon ehhez képest nem nőtt a gazdaság, a bérek tekintetében nem volt felzárkózás. Magyarország leszakadt ettől a régiótól, míg 2003 elején úgy jegyezték Magyarországot, hogy a közép-európai országok közül ez az éllovas ország, a dobogó első helyén van, ehhez képest 2008 végére oda manővereztük magunkat, hogy nem a sereghajtók közül voltunk az egyik, hanem mi voltunk a sereghajtók.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma nehéz körülmények között, nehéz helyzetben kell küszködni az európai uniós országok egy jelentős részének, és nézzék meg, hogy ezekre ott milyen kihívások vagy válaszok születnek. Például mi történik Romániában, ahol nemcsak 30 ezer közalkalmazott elbocsátásáról döntenek, hanem 25 százalékkal csökkentik a közalkalmazottak bérét, 15 százalékkal csökkentik a nyugdíjakat. Görögországban 15 százalékos bércsökkentés van a közszférában, 150 ezer fős leépítés a közszférában, a nyugdíjkorhatár jelentős növelése történik meg. Olaszországban adókedvezményeket szűkítenek, s jelentősen csökkentik a nyugdíjasok juttatásait. Portugáliában 10 százalékkal növelik meg az áfa mértékét jó néhány területen, s az oktatásra és az egészségügyre fordított állami kiadásokat jelentős, 5 százalékot meghaladó mértékben mérsékelik. Lengyelországban a tripartit béralku intézményét teljes egészében felfüggesztik, a közszférában elindulnak bércsökkentések és a közterületen jelentős kiadásszűkítések. Bulgáriában már csak arról beszélnek, hogy nem eshet 60-70 százalék alá a korábbihoz képest a bérek mértéke, tehát a bolgár gazdaságban az embereknek 30-40 százalékos bércsökkenést kell elszenvedni. Írországban szintén jelentős elbocsátás van a közszférában, jelentős szűkítések vannak a nyugdíjak területén, nyugdíjakra fordított kiadásokat nyírbálnak meg.
(10.40)
Ehhez képest, ha megnézzük, tisztelt képviselőtársaim, ebben a nemzetközi helyzetben Magyarország ma az én véleményem szerint még kedvezőbb válaszokat tud adni a kihívásokra, képesek vagyunk növelni a gazdaságfejlesztésre fordított kiadásokat. Úgy tudjuk átalakítani az egészségügy és a nyugdíj rendszerét, hogy egyébként e téren a kiadásaink nem csökkennek, a nyugdíjasokat nem éri Magyarországon sérelem, csak a korkedvezményes nyugdíj rendszerét kell felülvizsgálnunk. A közszféra tekintetében ugyan szükség van átalakításra, de úgy őrizzük meg a szolgáltatások színvonalát, hogy közben az esetleg elbocsátásra kerülőket jelentős kedvezménnyel próbáljuk meg elhelyezni, egyébként jelentős járulékkedvezménnyel a magánszférában. Az én meggyőződésem szerint Magyarország ezekre a nehéz, az egész Európát sújtó gazdaságpolitikai kihívásokra a többi országhoz képest lényegesen kedvezőbb válaszokat tud adni. Ez tükröződik a 2012. évi költségvetésből is.
Persze, joggal feltehetik önök a kérdést, hogy ez miért van így. Az én meggyőződésem szerint leginkább azért van így, mert képesek voltunk arra, hogy már 2011-ben, más országokkal ellentétben, elinduljunk azon az úton, hogy ha lehet, olyan adórendszert alakítsunk ki, amelyik ösztönzi Magyarországon a munkavállalást, ösztönzi Magyarországon a munkahelyteremtést, és elindul abba az irányba, hogy fenn tudja tartani a családok alapvető kiadásait. Mi előrementünk abban a tekintetben, hogy jelentős mennyiségű pénzt hagytunk ott a gyerekek után járó adókedvezményen az arányos adórendszeren keresztül a magyar családoknál, ez összességében 450 milliárd forint. Ez 2011-ben történt meg, de ez a 2012. évi költségvetésben ugyanígy van, a gyerekek után járó adókedvezményt ráadásul az alacsonyabb bérűek most nagyobb számban fogják tudni igénybe venni, mint ahogyan 2011-ben. Egy minimálbért kereső embernél például bekövetkezik az a helyzet, hogy míg 2011-ben nehezen tudta igénybe venni az adókedvezményt, vagy egyáltalán nem, ahhoz képest most a minimálbér-emelésnek köszönhetően az egy gyereket nevelő minimálbéres nettó jövedelme akár 10 ezer forinttal is megnövekedhet, és ugyanez a helyzet értelemszerűen két gyerek esetén is, ahol azért nem párhuzamos a növekedés, de ott is közel 13-15 ezer forint közötti nettó bérnövekedéssel számolhat a minimálbért kereső.
A bérek tekintetében inkább felzárkózás, tehát bérnövekedés és nem bércsökkenés várható, mint egyébként a legtöbb európai országban. Az én meggyőződésem szerint ez azt mutatja, hogy ez a költségvetés és a költségvetésben foglalt gazdaságpolitikai válaszok kedvezőbben kezelik a gazdasági kihívásokat, mint ahogyan erre ma Európa legtöbb országa képes. Erről azért nem szabad elfeledkeznünk, főleg azért, mert már előre hallom szocialista képviselőtársaim hangjait; őket azért még egyszer szeretném emlékeztetni arra, hogy egyébként ők egy kedvezőbb konjunkturális helyzetben rosszabb helyzetbe manőverezték Magyarországot a többiekhez képest. Ez a költségvetés egy rossz helyzetben relatíve kedvezőbb helyzetbe tudja manőverezni Magyarországot másokhoz képest.
Ugyancsak érdemes arról beszélni, ha megnézzük, hogyan néz ki más országok költségvetési kiadása, várható költségvetési hiánya, eleget tudnak-e tenni annak, hogy csökkentsék a kockázataikat vagy éppen ellenkezőleg. Ha megnézik, akkor a magyar költségvetés következő évre tervezett hiánya egyébként Európában nem a középmezőnyben van, vagy pláne nem ott van, ahol egyébként 2003 és 2008 között volt. 2003 és 2008 között mi voltunk az egyetlen európai uniós ország, amelyikkel szemben a belépés kezdete óta végig eljárás zajlott azért, mert a költségvetési deficitcélt még csak megközelíteni sem bírta, végig 2004 óta. Mi voltunk azon országok egyike, amelyik tehát folyamatosan a legmagasabb költségvetési hiányok között küszködött, legfeljebb a görögök tudtak überelni minket ezen a területen, de ez ma már, azt hiszem, nem számít különösebben erénynek, tisztelt képviselőtársaim.
Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a magyar költségvetés következő évre tervezett hiánya a legalacsonyabbak között van. Európában a miénk ebből a szempontból, ha jól számolom, akkor a nyolcadik legalacsonyabb hiány, tisztelt képviselőtársaim. Ehhez képest, hozzánk képest egyébként rengeteg országnak, az európai uniós országok túlnyomó többségének a tervezett hiánya lényegesen magasabb. Ezek az országok valóban nagy problémákkal küszködnek, még mindig nem tudják megfogni a költségvetési kiadásaikat, náluk tehát a helyzet romlása, az államadósság növekedése várható a következő években, ezzel szemben mi 2011-ben is tudtuk csökkenteni az államadósság mértékét, és amennyiben be tudjuk tartani a költségvetés számait, minden erőnkkel ezen leszünk, akkor 2012-ben az államadósság további csökkenése képzelhető el. Ez Európában szintén egyedülálló, gyakorlatilag rajtunk kívül a jelenlegi tervezet alapján ez legfeljebb két másik országnak sikerülhet.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ennek pontosan azért van jelentősége, mert ez viszont az ország nemzetközi kockázatait fogja összességében mérsékelni, és hosszú távon az a meggyőződésünk, hogy az az ország jár el helyesen, amelyik az államadósság tekintetében egy csökkenési pályát tűz maga elé ezekben az években, mert a növekvő államadósság pályája 2012-ben, 2013-ban azokat az országokat, amelyek ezen az úton járnak, sokkal támadhatóbbá teszi, sokkal nagyobb veszélybe sodorja. Azt persze hozzá kell tenni, hogy egészen más kiindulópontja van egy korábbi kormányzás után, mondjuk, Szlovéniának, Szlovákiának, mint Magyarországnak. Örülnék neki, ha egyébként olyan gazdasági helyzetet és költségvetési pozíciót örököltünk volna szocialista képviselőtársaimtól, mint amit mondjuk, a mostani szlovén kormány örökölt az elődeitől, ahol az államadósság mértéke a GDP arányában fele a magyar államadósságnak. Természetesen ott is problémát jelent az államadósság, ott is problémát jelent a költségvetési hiány, de azért a jóval kedvezőbb helyzetből jóval könnyebben tudnak a nehéz helyzetre válaszokat adni, mint mi. Ehhez képest, azért jelzem, Szlovéniában is elbocsátások vannak, Szlovéniában nyugdíjakat csökkentenek, Szlovéniában a közszféra béreit csökkentik, és Szlovéniában ezzel párhuzamosan nő az államadósság, Magyarország ehhez képest az államadósság csökkentésére törekszik a következő évben, és nem következnek be ilyen típusú drasztikus lépések, mint amik a legtöbb környező országot jellemzik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végül, ha megengedik, az utolsó öt percben, bár előre látom, ezért majd meg fogom kapni a kritikát az ellenzéki padsorokból, nem tudom megállni, hogy ne beszéljek azért néhány szót azokról az alternatív költségvetési javaslatokról, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim benyújtanak, és ha ezek valójában megvalósulnának, hogyan is kezelnék az előttünk álló problémákat.
Mindent elhiszek az ellenzéki szónokoknak, de azt gondolom, azok a bejelentett lépések, amelyekről ők beszélnek a módosító indítványok szintjén: az egyik ellenzéki párt bemutatta az alternatív költségvetési javaslatát, a másik azt ígérte, miután sajtótájékoztatón a benne foglalt intézkedéseket ismertette, ez állítólag a legnagyobb ellenzéki párt, hogy majd egészében összeállva decemberben megismerhetjük. Azt, hogy jelenleg melyik a legnagyobb ellenzéki párt, azt hiszem, igaza van képviselőtársaimnak, tehát a további osztódásokat egyelőre nem tudom figyelembe venni. A jelenlegi legnagyobb ellenzéki párt esetében ezt decemberre ismerhetjük meg leírt formában, de azért ki tudunk indulni a részleges módosító indítványokból. Azért érdemes emlékeztetni arra, tisztelt képviselőtársaim, a magyar adófizetőket, hogy mi következne be akkor, hogyha az ő javaslataik megvalósulnának. Például a személyi jövedelemadó tekintetében jelentős adóemelés következne be. Mindkét baloldali ellenzéki párt - talán fogalmazhatok így - javaslatai abba az irányba hatnak, hogy egyébként lényegesen több személyi jövedelemadót kellene fizetniük a magyar családoknak, egyik esetben 320 milliárd forinttal, a másik esetben 188 milliárd forinttal. Nem hiszem, hogy ezt a magyar családok túlnyomó többsége ebben az értelemben szeretné. Ez egyértelműen a nettó jövedelmek drasztikus csökkenésével járna.
A másik oldalról érdemes hozzátennünk, hogy például a Szocialista Párt javaslatai között érdeklődéssel olvastam a bemutatott javaslatok között azt, hogy ők a társaságiadó-kedvezményeket visszavennék. Ha ez így lenne, akkor pontosan azok a magyarországi közepes vállalkozások, amelyek ma a munkahelyteremtés gerincét hordozzák, amely szférában egyébként még leginkább meg tudott valósulni annak a plusz 30 ezer munkahelynek a létrejötte, amiről ebben a háromnegyed esztendőben beszélhetünk, azok a közepes vállalkozások 250 milliárd forintos veszteséget szenvednének el. Ez, azt hiszem, nem a gazdaságfejlesztés irányába ható lépés, hanem annak pontosan az ellenkező irányába hat.
Ugyancsak érdemes arról beszélnünk, hogy azt látom, vastagon fogott a ceruza ellenzéki képviselőtársaimnál azoknál a lépéseknél, amelyeket nálunk elvileg kritizálnak. Tehát miközben kétségkívül ez a költségvetés emeli például a cégautóadó-terheket, aközben azt láttam, hogy az ellenzéki képviselőtársaim által bejelentett indítványok másfélszer akkora mértékben emelnék az autósok terheit. Tehát akkor innentől kezdve azt javasolom, hogy az egyéb kritika tekintetében, ha lehet, nagyobb visszafogottság jellemezze a hozzászólásokat. Ugyanezt láttam egyébként a jövedékiadó-terhek tekintetében is.
(10.50)
Tehát lehet zöldköltségvetésről beszélni, csak akkor tisztázzuk azt, hogy annak eredményeként ugyanazok a jövedéki terhek, amelyeket mi most mérsékelten próbálunk egyébként emelni az egészségügy érdekében, ha azok az indítványok megvalósulnak, amelyekről önök beszéltek, aztán meglátom, hogy beadják-e vagy sem, de amiről beszéltek, és amelyek az alternatív költségvetési javaslatokban benne vannak, akkor a jövedékiadó-terhek az általunk javasolthoz képest másfél-kétszer akkora mértékben emelkednének.
Összességében azt látom, tisztelt képviselőtársaim, hogy az ellenzéki pártok padsoraiban nincsen más javaslat, csak az, hogy térjünk vissza a 2010 előtti adórendszerhez, a 2010 előtti adószisztémához, a 2010 előtti gazdaságpolitikához. Vissza lehet térni, tisztelt képviselőtársaim, csak legyünk tisztában azzal: a 2010 előtti gazdaságpolitika és a 2010 előtti adópolitika egyszer már megbukott. Oda manőverezte Magyarországot, ahová 2008 végén kerültünk, a sereghajtók közé. (Mesterházy Attila: Most aztán az élen vagyunk!)
Azt gondolom, hogy a jövő és a jelen kihívásaira nem lehet a múlt válaszaival reagálni. Akinek csak erre futja, az valójában nem a kormányzóképességét bizonyítja, tisztelt képviselőtársaim, hanem annak éppen az ellenkezőjéről tesz tanúbizonyságot. Ezt kérem, hogy mindenki, aki a mai vitát figyeli, ebből a szempontból vegye figyelembe.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
