SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR
SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy a Lehet Más a Politika frakciója nevében megkezdem az idei költségvetésről szóló beszédem, gondolom, sokan arra számítanak, hogy rögtön a kormányt ostorozom majd a megszorítások szörnyűségei miatt, és bemutatom majd a zöldfordulat szükségességét. Szeretném önöket megnyugtatni, hogy ez sem fog elmaradni, de előtte szeretném, ha megengednék, hogy egy lépést tegyünk hátra, és néhány szót szólnék az ország állapotáról, amiben a költségvetést meg kell fogalmazni, illetve magáról a költségvetésről zajló vitáról.
Amikor a költségvetést értékeljük, akkor mindig abból kell kiindulnunk, hogy az országnak milyen évtizedes problémáira kell megoldást találnunk. A Lehet Más a Politika meggyőződése szerint négy olyan évtizedes problémacsokor van, amelyre minden eszközzel megoldást kell keresnie a politikának.
Az első ilyen hatalmas nagy problémája az elmúlt 21 évnek, hogy a társadalom döntő többsége úgy véli, hogy a rendszerváltás ígérete, miszerint minden embernek esélye lesz előrejutni, ez nem teljesült. Óriásira nőttek az egyenlőtlenségek, az emberek a többség jóléte helyett a kevesek önkényével találkoznak 21 éve.
A második hatalmas nagy probléma, hogy megszűnt 2 millió munkahely, számtalan magyar állampolgár véli úgy - joggal, főleg vidéki térségekben -, hogy esélyük sincsen legális, szerződéses munkavégzésre.
A harmadik nagy probléma, amire a 2012. évi költségvetésnek is választ kellene adnia, az pedig a hitelválság. Több százezer család áll a kilakoltatás szélén, és több százezer család van, aki a legsúlyosabb erőfeszítések árán sem tudja vagy alig-alig tudja az önkényesen magas törlesztőrészleteket fizetni.
Végül egy óriási probléma, amely részben az előzőkből fakad, az a demokrácia, a köztársaság intézményeinek az üressége. Az emberek úgy érzik, hogy a politika elszakadt tőlük, az állandó szekértáborharcokba és kettős beszédbe beleszürkült politikai elit 21 éve alkalmatlan az ország nagy sorskérdéseinek a gyökeres kezelésére.
Ebből a szempontból nagyon fontos, hogyan beszélünk a költségvetésről, milyen a viszony a tetteink és a szavaink között. Lássuk akkor, hogy hogyan vizsgázik a költségvetés ezekből a szempontokból, és engedjék meg, hogy a legvégén, a kettős beszéddel kezdjem.
A Lehet Más a Politika képviselői többek között azzal a vállalással nyerték el tavaly a választók bizalmát, hogy egy civilizált politikai párbeszéd megteremtéséért fognak dolgozni, azzal, hogy döntéseinket a tények és az értékeink alapján hozzuk meg, nem az elmúlt húsz év szekértáborharcainak logikája alapján.
Azt gondolom, hogy a választókat soha nem érte még akkora nagy csalódás, mint az önmagát a nemzeti együttműködés rendszerének hazudó Orbán-rezsim alatt. A kettős beszédnek az az elképesztő mélysége, amibe önök az országot lökték két éve, végzetes hatással van a magyar közbeszédre. Erre a legjobb példa a megszorításokhoz való viszonyuk.
Én elfogadom, hogy ha nem akarják használni a rossz akusztikájú megszorítás kifejezést, de az már elfogadhatatlan, hogy a fehéren feketén csökkenő számokról egy növekedési bizonyítványt állítsanak ki. Lehet hivatkozni a külső feltételek romlására, és ez megint csak elfogadható, és értelmes vita is kerekedhetne ebből a gazdaságpolitika mozgásterére nézvést, de az iskolák és kórházak kivéreztetését, az önkormányzatiság felszámolását nem lehet másnak tekinteni, csak a kormány tudatos döntésének. Nem mondom, hogy büszkén, de legalább vállalják fel, hogy mit csinálnak.
Örültem, amikor tegnap az adótörvények vitájában a fideszes padsorokból végre világossá tették, hogy az egykulcsos adó célja nem más, mint egy szűk társadalmi réteg feltőkésítése. Úgy bizony, ezt mondták, hogy az alacsony keresetűek adóemelésével a céljuk az, hogy feltőkésítsenek egy szűk társadalmi réteget. (Balla György: Ilyet senki nem mondott!) De ez legalább egy tiszta beszéd. (Balla György: Ne hazudj!) Az esetek többségében azonban a tiszta beszéd helyett a miniszteri expozé porhintést, a valóság meghamisítását választotta, ami az LMP szerint hiba a miniszter úr és a kormány részéről. Mert milyen jogon várja el Orbán Viktor és Matolcsy György kormánya, hogy az ellenzék vagy ami ennél fontosabb, a választók megértéssel közelítsenek a döntéseikhez? Milyen jogon várja el, ha annyival sem tiszteli meg őket, és tisztel meg minket itt az Országgyűlésben, hogy azt mutatja be szóban, ami le van írva a törvénytervezetben?
Esterházy írja, hogy kutya nehéz úgy hazudni, ha az ember nem ösmeri az igazságot. Azt nem feltételezem Matolcsy miniszter úrról, hogy szántszándékkal hazudna a költségvetés számairól. Ekkor azonban az egyetlen lehetséges magyarázat a számok és az expozé közötti szakadékra az, hogy a miniszter úr nem ismeri az igazságot, azaz nincs tisztában azzal, hogy mit tartalmaz az általa jegyzett előterjesztés. Véleményünk szerint eddigi működése mellett így ez a mai nap is ékesen bizonyítja a miniszter úr alkalmatlanságát a gazdasági miniszteri pozícióra.
Engedjék meg, hogy egyben Szijjártó Péter felszólalására is reagáljak, bár a szóvivő úr nincsen jelen, de ő is folytatta a megszorítások elleni szóbeli háborút. A helyzet azonban az, hogy ezzel a költségvetéssel először fordul elő a rendszerváltás óta az, hogy a GDP 4 százalékánál kevesebbet fogunk fordítani az emberek egészségére. Ezt nem lehet másnak nevezni, mint megszorításnak. Ez a megszorítás! Képletesen fogalmazva, miniszterelnök úr hasonlatát átvéve, nemcsak az a baj, hogy a torta kicsi és a költségvetés alkalmatlan arra, hogy érdemben segítse a magyar gazdaság fejlődését, hanem még ezen a kicsi tortán belül is egyre kisebb az a szelet, amit az emberek egészségére költenek.
Vagy az is megszorítás, hogy 30 milliárd forinttal kevesebb jut jövőre a felsőoktatásra, a nemzeti felső középosztály megteremtése jegyében alighanem brutális tandíjakat vernek majd rá a hallgatókra. Ez tehát a legnagyobb baja ennek a költségvetésnek, hogy soha nem látott szakadékot vertek a szavak és a valóság közé.
Tisztelt Képviselőtársaim! De vannak további problémák is ezzel a költségvetéssel, aminek már a kezdete sem volt biztató. Matolcsy György, szögezzük le, törvénysértést követett el akkor, amikor augusztus 31-ig egy olyan, néhány oldalas dokumentumot terjesztett költségvetési törvénytervezet gyanánt a kormány elé, amely az Állami Számvevőszék szerint sem szerkezetileg, sem tartalmilag nem volt annak tekinthető. A rohamtempó és a fércmunka aztán olyan tételek kifelejtésével járt, mint az MNB veszteségének több tíz milliárdos tétele.
Az ÁSZ azt is egyértelművé tette, hogy a kiemelten kockázatos tételek között olyan nagy bevételi források szerepelnek, mint az szja vagy a társasági adó.
(12.30)
Ebből nem tudunk másra következtetni, mint hogy a futóhomokra épült költségvetés már jövő év elején megbukhat, ahogy idén is megszorítások következhetnek majd megszorítások után.
Bár Orbán Viktor megmondta kerek perec, hogy szerinte nincs szükség hatástanulmányokra a kormányzáshoz, ennek nemcsak az ÁSZ véleménye, de a hatályos törvények is ellentmondanak. Hiába fogadta el a javaslatot a költségvetési bábtanács, az ÁSZ és az MNB elemzéséből is világos, hogy nincs megfelelő szakmai háttere a törvényjavaslatnak. Az LMP frakciója szerint a kormány parlamenti ellenőrzése érdekében így elengedhetetlen a beszántott Költségvetési Tanács titkárságának a helyreállítása. Ennek megvalósítására újra módosító javaslatot is benyújtunk a költségvetési törvényhez.
Sajnos a kormány késlekedése miatt a Számvevőszék is csak egy félkész törvényjavaslatot tudott véleményezni, így az LMP ma levélben fogja arra kérni Domokos László ÁSZ-elnök urat, hogy a Költségvetési Tanács hiányában készítsenek ők egy kiegészítő jelentést a vizsgálat után benyújtott költségvetési és adótörvényekről, valamint a kormánypárti módosító indítványokról is.
A költségvetés makroszámairól a héten külön felszólalást is fogunk tartani, így engedjék meg, hogy elöljáróban csak annyit rögzítsek, hogy a kormány 1,5 százalékos növekedési prognózisát az elemzőkkel együtt irreálisnak tartjuk. Hol van már Matolcsy miniszter úr 7 százalékos növekedési ötlete? Hol van már a pár hónappal ezelőtti 3 százalékos növekedés? Jó, ha a második Orbán-kormány parlamenti ciklusában a recessziótól megmenekülhet az ország.
Mi lenne a Fidesz megoldási javaslata? Most, hogy az einstandolt nyugdíjvagyon egy részét folyó kiadásokra költötték, másik részét pedig eltőzsdézték a MOL-pakett értékvesztésével, nagyon már nincs kitől vagyont elkobozni. Az MNB elfoglalása után így a forint leértékelése, az áfa és más adók emelése nyomán az infláció felpörgetése lesz a megoldás, és ez már látszik a kormány saját prognózisából is.
Az persze nem számít, hogy mindeközben több százezer devizahiteles család és vállalkozás kerül a tönk szélére, és hogy a forintkamatok az égbe emelkednek majd, megfojtva ezzel a gazdasági növekedést. A hiteles családok és vállalkozások pedig majd nézhetik Orbán Viktort, amint a pénzükön a tévében ígéri, hogy majd senkit nem hagynak az út szélén.
Az LMP szimbolikus jelentőségűnek tartja, hogy Orbán Viktor és kormánya összességében nagyobb összeget szán József Attila Kossuth térről való eltávolítására és Kósa Lajos kedvenc stadionjának a kifestésére, mint a másfél éve balladai homályba vesző Nemzeti Eszközkezelőre. Reggel beütöttem az internetes keresőbe az intézmény nevét, de tisztelt képviselőtársaim, ennek az intézménynek még mindig nincs telefonszáma, nincs egy honlapja, ahol az állampolgárok elérhetnék. De ha lesz is, ebből a pénzből, amit az eszközkezelőre szánnak, csak néhány ezer család tud majd segítséghez jutni. A másik csodafegyvert pedig, az árfolyamgát intézményét annyira kell komolyan venni, hogy azt a hiteleseknek csupán néhány ezreléke vette eddig igénybe. Úgy tűnik tehát, hogy a kormányzat nemcsak a lakhatási szegénységben élők problémáit hagyja figyelmen kívül, de a lakásuk elvesztésével fenyegetett leszakadó rétegek számára sem fog érdemi megoldással előállni.
Az LMP ezzel szemben másfél éve egy kidolgozott mentőcsomagot javasol a kormánynak, amely többek között a védett számla, a magáncsőd és a kamatplafon intézményével vetne gátat a bankok és a végrehajtók szabadrablásának, és létrehoznánk egy nemzeti ingatlanalapot, amelyben az önkormányzatok a bérlakásállományukkal, a pénzintézetek pedig a bankadó egy részével vennének részt. Ez fedelet biztosíthatna minden olyan családnak, amely nem tudja vállalni a törlesztőrészletek további fizetését.
De lássuk akkor, hogy hogyan áll a költségvetés a munkahelyteremtéssel kapcsolatban.
A kormány talán ennél is nagyobb kudarca, hogy az egymillió új munkahelyről szóló ígéret másfél év után a valóságban a munkahelyteremtés teljes leállását hozta maga után. A büdzsé tervezetében nem látni a számok és a kitűzött cél, azaz a munkaalapú társadalom megteremtése közötti összefüggést - jól látható ez a leánykori nevén Munkaerő-piaci Alap példáján -, miközben a Széll Kálmán-tervben és a konvergenciaprogramban foglaltak és azóta már törvényben is rögzítettek alapján várható volt a munkanélküli-segélyre fordítandó összeg csökkentése. Azt azonban már teljességgel elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az elhelyezkedést aktívan segítő eszközökre szánt kiadási tételek jelentős csökkentésére is sor kerül.
Az idei évhez képest több mint 30 százalékkal csökkennek a foglalkoztatási és képzési támogatások, és hasonló forráskivonást látunk a szakképzésből és a felnőttképzésből is. Miközben az LMP egyetért a foglalkoztatottság növelésére és a deficitcél tartására irányuló kormányzati szándékkal, az említett eszközöket elfogadhatatlannak tartjuk.
A “Munkát és levegőt!” névre hallgató alternatív költségvetésünkben egy általános, 7,5 százalékos járulékcsökkentésre teszünk javaslatot. A hátrányosabb helyzetű térségekben és csoportok számára teljes járulékelengedést javaslunk. Szükség van továbbá egy zöldberuházási alapra, amely válságálló és jövőbiztos munkahelyek teremtéséhez segédkezik a zöldgazdaságnak. Mindez megvalósítható lenne a hiány növelése nélkül, a tőkét terhelő és az ökológiai adók növelésével, valamint a szükségtelen, pazarló adókedvezmények szűkítésével.
Beszédem elején azt mondtam, hogy az LMP számos csalódása ellenére továbbra is a normális szakmai párbeszéd híve, ezért ennek jegyében engedjék meg, hogy egy pozitívummal folytassam és zárjam a felszólalásomat.
A kormány láthatóan tanult abból, hogy idén már februárban megbukott a költségvetés, és egy 250 milliárdos kiigazítást kellett végrehajtania. Jövőre így már lényegesen nagyobb tartalékszinttel kalkulál, amit az LMP üdvözöl. Ezzel együtt mi továbbmennénk. Módosító indítványainkban arra teszünk majd javaslatot, hogy az olyan várható kifizetésekre is tartalékot képezzünk, mint a telekom-különadó vagy a végtörlesztés miatti kár és visszatérítése.
Összességében tehát, először is sajnos súlyos kettős beszéd jellemzi a költségvetéssel kapcsolatos kormányzati kommunikációt, ami tovább taszítja az országot az elmúlt években csak egyre mélyülő demokratikus válságba.
Másodszor: a kormány teljesen eszköztelen a hitelválsággal szemben, nem tudott érdemi segítséget nyújtani a kilakoltatás előtt állóknak.
Harmadszor: a kormány talán legnagyobb kudarcát készíti elő az egymillió új munkahelyre vonatkozó ígéretével kapcsolatban, hiszen ez a költségvetés sem tartalmaz érdemi intézkedéseket a munkahelyteremtésre.
Végül, még a saját feltételrendszerén belül is bizonytalan, az Állami Számvevőszék szerint is kockázatos, pénzügyileg fenntarthatatlan, futóhomokra épített gazdaságpolitika ez, tétlenség a hitelválsággal kapcsolatban, stagnáló munkahelyek és pangó gazdaság - így lehetne értékelni a 2012-es költségvetési tervezetüket, amit joggal lehet a nyomor költségvetésének nevezni.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.
