VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés vitája mindig az Országgyűlés ünnepe - most mégis egy gyászszertartásra jöttünk ide. Mondták már azt többen, hogy 2012 az elrugaszkodás éve lesz, teszi ezt a kormány úgy, hogy a költségvetés, amelyet benyújtott, Magyarországnak mindkét lábát levágja, kivérezteti, és aztán csodálkozik, hogy visszazuhan, hogy mégsem rugaszkodik el.
Hogy valami jót is mondjak így egyből induláskor, nyugodtan mondhatom azt, hogy a Fidesz-kormány által készített költségvetések közül ez sikerült eddig a legjobban. Értem ez alatt azt, hogy ennyire élethűen, ennyire meztelenre vetkőztetve még soha nem mutatták meg valódi szándékaikat, mondhatnám úgy is, hogy ennyire tökéletes gipszlenyomatát még soha nem adták az önök társadalompolitikájának.
Elhangoztak már különféle nemzetközi összehasonlítások, hogy ez most Távol-Kelet, ez Európa motorja, esetleg Szlovénia, én is megpróbálnám elhelyezni az önök költségvetésének teljesülése esetén Magyarországot ebben a nemzetközi dimenziórendszerben. Amennyiben ez a költségvetés elfogadásra kerül és megvalósul, akkor Magyarországon svéd állami elvonási szint fog párosulni egy amerikai adószigorral egy etióp piacon. Úgyhogy… (Balla György: Hangos nevetés!) Igen, akinek nincs humorérzéke, az nyilvánvalóan nem tud vele mit kezdeni… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Önök se nevetnek! - Derültség a kormánypárti padsorokban. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.)
A költségvetésről azt mondta Szijjártó Péter, hogy nem öncél, ez volt Szijjártó Péter felszólalásának egyedül egy értékelhető mondata, mert valóban nem öncél a költségvetés. Viszont arra nem adott választ Szijjártó Péter képviselőtársunk, hogy amennyiben ez a költségvetés nem öncél, akkor valójában milyen célt szolgál ez a költségvetés. Én röviden a felszólalásomban ezt szeretném megtalálni, ezt szeretném érzékeltetni, egyértelműsíteni, megpróbálok olvasni a számok mögött vagy a számok között.
Abban egyetértünk, hogy a mozgástér szűk, ez már számtalanszor elhangzott, itt Hargitai képviselőtársunk is beszélt arról, beszélt a külső körülményekről. Mindenki elfogadja, hogy valóban nagyon nehéz időszakát éli a világgazdaság, talán még a szocialisták is elfogadják Hargitai úrnak a másik indokát, hogy egy nagyon nehéz örökséget vett át ez a kormány, azt hiszem, hogy ezt is elég nehéz volna vitatni. Van azonban a szűk mozgástérnek, a költségvetés tervezéséhez szűk mozgástérnek további oka is vagy további okai is, amelyekről szemérmesen hallgat a kormány.
Az egyik ilyen az, hogy amikor önök megnyerték a választásokat, egyes információk szerint a hiánycél elszabadításával kívánták kezelni a magyar gazdaságot. Kiment Orbán Viktor, aztán kapott Barrosótól egy-két kokit, egy-két sallert, és önöknek változtatniuk kellett a gazdaságpolitikájukon, most pedig úgy csinálnak, mint akik szükségből erényt kovácsolnak, akik a hiánycél elszabadítására akarták építeni a gazdaságpolitikájukat, most úgy tüntetik föl saját magukat, mint akik itt az államadósság hatalmas, szinte már erőszakos, erőltetett szolgálatának mindig is nagy hívei voltak.
Miért van erre szükség? Mi ez az indok? Mi az, ami ezt szolgálja? De még mielőtt válaszolnék erre a kérdésre, hogy miért van az önök költségvetése mögött ez az államadóssággal kapcsolatos elképesztő, a társadalmat veszélyeztető törlesztési szándék, azért még hadd mondjak egy másik okot is a szűk mozgástér mellett, erről aztán végképp hallgatnak, ez pedig a saját gazdaságpolitikai hibáik. Másfél év után azt is ki kell mondani, hogy nem csupán az előző kormány öröksége, hanem az önök gazdaságpolitikája is odavezetett, hogy most ilyen szűk a mozgástere ennek a költségvetésnek, ráadásul ez az, amin lehetne változtatni, mert az örökségen, a külső környezeten, Barroso kokiján nem lehet változtatni, de ezen, az önök gazdaságpolitikai hibáin igenis lehetne.
Akkor térjünk rá a valódi kérdésre, hogy tényleg mi állhat az önök költségvetési politikája mögött. Állhat-e e mögött a költségvetési tervezet mögött értékelhető gazdaságpolitikai megfontolás? Minden kommunikációs igyekezetük ellenére, bár tényleg Szijjártó Péter a csillagokat is ideinvitálta az Országgyűlés plenáris ülésére, minden kommunikációs igyekezet ellenére ez nem indokolható gazdaságélénkítéssel vagy gazdaságpolitikai megfontolásokkal, ugyanis ezekből a költségvetési sorokból sem a gazdasági fellendülés, sem értelmes, értékelhető munkahelyek teremtése, a foglalkoztatásnak az érdemi javítása, sem pedig a belső fogyasztás élénkítése nem olvasható ki.
Tartalmazhat-e ez a költségvetés, ha már gazdaságpolitikai megfontolásokat nem is, de legfeljebb értékelhető társadalompolitikai megfontolásokat? Itt megint azt kell mondjam, hogy minden kommunikációs igyekezet és küzdelem ellenére, amelyet a kormány megkísérel, nem olvasható ki semmilyen értékelhető társadalompolitikai igyekezet, értékelhetetlen viszont igen. Ugyanis akármennyire is próbálnánk ennek az ellenkezőjét állítani, ez a költségvetés megszorításokból áll, és ami a társadalompolitikai vetületét illetően a legsúlyosabb üzenet, hogy utolsó csapást kíván mérni a magyar középosztályra. Az egészséges társadalmi struktúra nyilvánvalóan egy széles középosztályt igényelne, ebben talán minden egyes frakció egyetért, de ez a költségvetés ennek az igénynek teljes mértékben az arculcsapása. Ezzel a költségvetéssel széles középosztályt teremteni nem lehet.
Mi olvasható ki akkor ebből a költségvetésből? Mi akkor a célja, az önök által nem ismertetett célja ennek a költségvetésnek? Hogyha nekünk kellett volna mottót találni ehhez a költségvetéshez, az önök költségvetéséhez, vagy önöknek őszintén kellett volna mottót adniuk ehhez a költségvetéshez, akkor nyugodtan lehetett volna azt írni, azt a mondatot a költségvetés elejére, hogy nem vagyunk képesek az ország társadalmi-gazdasági problémáit megoldani, de legalább a saját hatalmunkat megőrizzük. Ez valójában az önök költségvetésének a valódi szándéka, ez az a cél, ami valójában e mögött a költségvetés mögött található. Tehát bármilyen furcsán is hangzik, bármilyen szörnyen is hangzik, pártpolitikai, hatalomtechnikai megfontolások állnak az önök költségvetése mögött.
Ehhez az önök szempontjából egyébként három dologra van szükség, három dologra van szükségük ahhoz, hogy a hatalmukat megőrizzék, és hozzáteszem: ebből a szempontból értékelve a költségvetésben ez abszolút szerepel, a költségvetés ebből a szempontból alkalmas ennek a célnak az elérésére.
Az első dolog, amire szükségük van: szükség van egy nagyon szűk, egymilliós nyertes rétegre, a gazdagok kormányának stabil hatalmi bázisára. A költségvetésnek a különféle sorai ezt valóban lehetővé teszik, és ebből a szempontból érthető meg az egykulcsos adóhoz való beteges ragaszkodás vagy pedig a végtörlesztéseknek - akár említhetném - a tehetősebbeket helyzetbe hozó megoldási javaslata.
A másik dolog, ami ehhez szükséges: kilencmilliónyi vesztes, akiknek az alapvető életfunkciók minimumát, annak is csak a szükséges részét és azt is csak infúzión kívánják ebben a költségvetésben biztosítani, és ebből a szempontból érthető meg Lázár Jánosnak az az elhíresült mondata, nyilatkozata, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. Ezzel a társadalmi bázissal az önök célja csupán az, hogy maradjanak lehetőleg távol, a legtávolabb a politikát.
Itt jön a harmadik dolog, amire az önök szempontjából szüksége van ennek a költségvetésnek: ez az államadósságnak az erőszakos, erőltetett törlesztése, már-már egyfajta költségvetési terrorizmusnak a biztosítása. Miközben többször is elismerték már azt, hogy amennyiben a kamatterheket levonjuk a költségvetésből, akkor a költségvetésnek az egyenlege pozitív, és amikor Európában már nem Görögország államadósságának újratárgyalása kerül szóba, hiszen ez szinte közhely, hanem már más országok, köztük Olaszország, Franciaország helyzete is szóba kerül, akkor önök ördögtől való dolognak tartják azt, amikor a Jobbik fölveti, hogy miért nem próbálunk meg ennek az államadósság-terhünknek a kapcsán valamifajta újrapozicionálást, újratárgyalást elérni. Nem megtagadni a visszafizetését, de legalább moratóriumot kérni vagy átütemezést, és ezáltal a költségvetési tervezéshez sokkal szélesebb mozgásteret találni.
(12.00)
Önök erről még hallani sem akarnak. Miért nem akarnak hallani? És itt jön az igazi lényeg, hiszen az államadósság ilyen mértékű törlesztését, amit önök folytatnak, ésszerű gazdasági, társadalompolitikai, de továbbmegyek, nemzetközi gazdasági elvárásokat illető igények nem támasztják alá. Nem tudok mást mondani, mint hogy az önök e mögött álló célja nem lehet más, mint hogy egyfajta jó fiú arcát kívánják mutatni a nagyvilágnak, Európának, és ezáltal kísérlik meg és próbálják elérni, hogy a nemzetközi háttérhatalmak - amelyek az államadósság-törlesztésen keresztül fogva tartják Magyarországot - félretekintsenek akkor, amikor önök a latin-amerikai típusú politikájukat alkotmányi, társadalmi és gazdasági értelemben végrehajtják. Önök valójában nem az országért politizálnak, és nem az ország érdekében születik meg ez a költségvetés, amelynek a legvitathatóbb pontja ez az erőltetett államadósság-szolgálat, hanem saját magukért, a saját hatalmukért, és ez egyértelműen megszorítás. Szijjártó Péter már nincs itt, de ha lehet, én is beszállnék abba a szemantikai vitába, ami az ő mondata körül kialakult: ez egyértelműen megszorítás. Ha erről a költségvetésről bármit is mondani lehet, akkor az biztos, hogy ez egy megszorító csomag. Kérem az Országgyűlést, hogy erről többet ne vitatkozzunk, mert értelmetlen, és a magyar közvéleménynek a lebecsülése is, amikor ezt megpróbáljuk nem megszorításként beállítani.
A másik dolog, amit el kell mondani róla, hogy egy puskaporos hordó, amelyre égő fáklyaként kívánják Magyarországot feltenni. Ebből egyértelműen társadalmi robbanásveszély alakulhat ki Magyarországon. S ezt Rogán képviselőtársunk még közvetve el is ismerte, amikor néhány perccel ezelőtt azt a kifejezést használta itt, hogy önök ezzel a költségvetéssel megkísérelik a lehetetlent. Hát igen, megkísérelik a lehetetlent, hazardíroznak itt most Magyarország sorsával. Kérem önöket, hogy ne hazardírozzanak, ne kíséreljük meg a lehetetlent, hanem kíséreljük meg a lehetségest. Ez legyen a költségvetés fő motívuma!
Annyit tudok mondani a Jobbik nevében, hogy ez a költségvetés elfogadhatatlan, mert egy elfogadhatatlan és nemzetvesztő politikának a gipszlenyomata. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
