KOVÁCS FERENC
KOVÁCS FERENC
KOVÁCS FERENC (Fidesz): Túl gyorsan jött, igen. Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokat gondolkodtam, hogy elmondjam-e azt a gondolatsort, amelyet hétvégén volt módom megismerni, Mindszenty József gondolatait, amelyet 55 évvel ezelőtt, október 30-án a magyar Kossuth Rádióban mondott el.
Azt mondta akkor: “A mi szívünk megremeghet a nehéztől, az ismeretlentől, a lehetetlennek látszótól, Isten azonban az egyénnek és a nemzetnek jövőjét sokszor a lehetetlennek látszó holnapba rejtette el. Nekünk kell nekilátnunk, hogy azt előhozzuk, és a megmaradt kevésből újra kell építenünk a hazát. Ez a dolgunk ezen a világon. Ettől megszabadulni nem tudunk, csak elbújni előle.”
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, hogy bár nem abban a helyzetben vagyunk, mint 1956. október 23-án volt az ország, de gazdaságilag és erkölcsileg nagyon közel vagyunk ahhoz a ponthoz. A közöttünk lévő világ, magát fejlett demokráciának tekintő világ olyan válságát éli át, amelyben valóban keresnünk kell azt az új utat, amely hazánknak és a magyar nemzetnek adja meg a lehetőségeit. Úgy gondolom, hogy ez a költségvetés, a költségvetés-tervezet biztosíték lehet arra, hogy itt 2013-14-ben elindulhasson egy olyan folyamat, hogy mindenféle igényt, legalábbis alapjaiban, minimális szinten rendezni lehessen.
Engem megdöbbent az, amikor az előző nyolc év kormányzati felelősséget vállaló politikusai a mostani költségvetést merik messzebb távlatokból kritizálni. Ugyanis ez a helyzet részben az előző, kétszer négyéves MSZP-SZDSZ-kormányzás működése során állt elő. A felelősség azonban nem ment minket attól, hogy ne próbáljuk újragombolni a kabátunkat. Igenis, ez közös felelősségünk, valamennyiünké, akik itt a parlament patkójában, akár jobboldalt, akár baloldalt ülünk, mert ez a felelősség a jövőé, a jövő, utánunk következő generáció életteréé.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
