VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ
VARGA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném azt a meggyőződésemet elmondani először is, hogy jó költségvetés nincs. Mert az lenne a jó költségvetés, amely mindenkinek minden kívánságát teljesíti. Én szolgálati évtizedeim alatt elég sok költségvetést készítettem, és rájöttem erre az igazságra. És rájöttem arra is, hogy mégis van jó költségvetés, az, amelyik reális, amelyik nem álmokat kerget, hanem két lábbal áll a földön, a valóság talaján. Ha ez érvényes egy intézményi költségvetésre, vagy akár egy családira is, mennyivel jobban érvényes egy ország költségvetésére!
Honnan kell kiindulni egy költségvetés készítésekor? Biztos vagyok benne, hogy a pénzügyminisztérium, illetve a gazdasági minisztérium, amikor a költségvetést készítette, nem az igények tömkelegéből indult ki, hanem a rendelkezésre álló forrásokból. Akkor tudtam én magam is jó költségvetést csinálni, amikor először azt írtam össze, hogy mi az, ami rendelkezésre áll. Amikor megvolt a forrás, akkor lehetett gondolkodni azon, hogy a meglevőt mire, és akkor az igényeket sorrendbe kell állítani, és a sorrendbe állított igények szerint kell és lehet a költségvetést elkészíteni.
Hallgatva ellenzéki képviselőtársaimat, nem tudom, hogy hányszorosa kellene a rendelkezésünkre álló forrásnak ahhoz, hogy amit itt önök felsoroltak, az mind benne legyen a költségvetésben.
Miért tartom ezt a költségvetést a lehetőségek szerint reális és éppen ezért jó költségvetésnek? Mert először is abból indul ki, amit még gyermekkoromban megtanított édesapám, hogy kisfiam, csak addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér. A második, amire megtanított, az az, hogy ha egyszer valakinek tartozol, azon légy, hogy azt minél hamarabb megadd. Ez a költségvetés becsületes költségvetés, mert az adósságot, amit nem is ez a kormány vett föl, de mégis a magyar nép adóssága, annak visszafizetését komolyan veszi.
Utána következhet az, hogy az ország működjön. Az, hogy legyen iskola, legyen kultúra, legyen egészségügyi ellátás, legyen mindaz, ami a népnek, az országnak szükséges. Utána következik sorrendben a beruházás. Az, ami már a jövőt építi. Nem lehet mindent működésre fordítani, hisz nagyon sokszor az hangzik el, hogy ide is, oda is kellene még, több kellene, hogy jobban működjön. Persze. Én is tudom, hogy mennyivel több kellene az egészségügyre, hisz magam is szenvedem az egészségügy nehézségeit, meg szenvedik a körülöttem levők. Magam is voltam iskolafenntartó, tudom, hogy az oktatásra mennyi minden kellene. Nagyon sokfelé kellene nagyon sok minden.
A realitás viszont az, hogy ebben a költségvetésben az van benne, amit úgy lehet ráfordítani a mindennapok működésére, hogy még beruházásra is jusson, és úgy - és ez a költségvetés azért jó, mert tartalékol is. Megint csak az a jó költségvetés, amelyik nem az utolsó fillérig feszíti ki a forrás és a szükségletek közti tért, hanem gondol az előre nem láthatóra is. Tehát tartalékot is képez.
Természetesen, amennyiben az ezermilliárd rendelkezésünkre állna, ez a költségvetés sokkal kedvesebb lenne mindannyiunk számára. De ha nem is kedves ez a költségvetés, akkor is el kell azt mondanunk, hogy reális, reménységünk szerint, ha nagy baj nem lesz, akkor teljesíthető, és a 2012-es évet úgy tudjuk végigvinni, hogy az adósság becsületbeli ügyét teljesítjük, hogy az ország működőképes lesz, hogy beruházások folyhatnak ebben az országban, és talán nem kell a tartalékot sem felélni.
Mint KDNP-s képviselő különösképpen is megfigyeltem és megnéztem két területet, a szociális ügy költségvetését és az egyházi finanszírozás költségvetését.
(14.50)
Mind a kettő feszített. Mind a kettő borotvaélen jár, de ez van. És én a szociális költségvetéshez tartozónak tudom a Start-programot, amely valóban, az embereknek segély helyett munkát szeretne nyújtani. Valamelyik nap egy balliberális újságíró megkérdezett: mit szólok hozzá, hogy 48 ezer forintot kapnak a Start-munkások. Egy mondatot feleltem neki: az több, mint a 28 ezer forint. Ezt tudom mondani most is. Persze, hogy nagyon kevés a 48 ezer forint, persze, hogy jóval többet kellene adni, de csak reális költségvetésben gondolkodhatunk, csak azt készíthetünk felelősen.
Azt kérem minden józanul gondolkodó képviselőtársamtól, hogy így nézze a költségvetést, ne az álmok, ne a vágyak szintjén, hanem a rendelkezésre álló források, az ország működőképessége, beruházási feladatai és a tartalék figyelembevételével, és nem utolsósorban a becsületbeli ügy teljesítésére is. Így javaslom a költségvetés elfogadását. Belső átcsoportosításra természetesen még lesz lehetőség, arra még vissza fogunk térni.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
