ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A mai vitában két fő témára fogok koncentrálni, a foglalkoztatási és népesedési válság megoldására, a nők és a családok szempontjai szerint fogom tekinteni a költségvetést.
(9.00)
Egyben emlékeztetem önöket arra, hogy az LMP volt az első olyan magyarországi párt, amely végigvizsgálta a lehetőséget abból a szempontból, hogy egy költségvetésnek a nők és a családok szempontjai szerint hogyan kellene kinéznie. Ezért ajánlom a figyelmükbe azt az alternatív költségvetési javaslatot, amelyben minden fejezet végén megvizsgáljuk az intézkedéseket a nők és a családok szempontjából. Ezt úgy hívják Európában, hogy gender budgeting, ez a szó nem szitokszó, bár önök így használják néha, ez egész egyszerűen azt jelenti, hogy alapvetően egy más szemléletű, a nők és a családok szempontját is felvető, azt beintegráló szemléletű költségvetést készítettünk.
Ahogy a mai felszólalásomra készültem, elővettem a tavalyi költségvetési vitához írt szövegemet. Hát, sokat fordult azóta a világ! Akkor még jóhiszeműen, naivan kérdezgettem önöket, hogy ha ennyire világos előttünk a feladat: 1. minél több embert visszavinni a munkaerőpiacra, 2. megállítani a demográfiai zuhanást, akkor miért nem lépik meg, miért nem lépjük meg együtt azokat a lépéseket, amelyek rengeteg nőt tudnának visszasegíteni az állásába.
Tanulmányok tucatjai mutatják ki, és én hetente elmondom itt, ebben a Házban, hogy ebben a rétegben rejlik egy jelentős munkaerő-potenciál. És ez szerencsére egybe is esik a demográfiai célokkal. Vagyis két legyet lehetne ütni egy csapásra, ha a nőket segítjük olyan munkához jutni, ami mellett tudnak foglalkozni a gyerekkel, családdal is, akkor fognak új gyerekek megszületni. Hiszen ekkor adófizető dolgozó lesz, és hamarosan újabb gyerekekre fog vállalkozni.
Ha nem mondtam el százszor ebben a teremben azt, hogy ott születik meg a második, harmadik gyerek, ahol az első után nem ütközik embertelen akadályokba a kismama, ha akar vagy kénytelen visszamenni dolgozni, akkor egyszer sem. Ha pedig így van, akkor hogyan lehet az, hogy nem fogtak hozzá, nem bővítették a nappali gyermekellátás férőhelyeit, hanem befagyasztották a normatívát a bölcsődékben? A családi napközik ügyében pedig halogattak, vagyis a cselekvést fagyasztották be.
Tavaly azt válaszolták az én naiv kérdéseimre, hogy á, nem úgy van ám az, szakmai felülvizsgálatot vagy mit kezdeményeznek. Aztán persze ebből nem lett semmi. Mi gyártottuk a módosítók százait, amiket önök sorra leszavaztak. Nagy örömünkre és meglepetésünkre az utolsó pillanatban megszavazták, hogy nevezzenek ki egy miniszteri biztost, aki ezt a komplex kérdést, amit valóban esetleg nem lehet kezelni egy ilyen bonyolult folyamat során, ezt a komplex kérdést átfogóan, egyszemélyi felelősséggel tudja kezelni. Találja ki ő szakemberekkel a családi napközik támogatásának legjobb módját, egyeztessen a munkaadókkal a rugalmas munkavégzési formák legjobb támogatásáról és a többi. Persze, megint naivak voltunk, hittünk önöknek, immár 11 hónapja várjuk, hogy kinevezzék ezt a személyt. Ezt szabályosan elszabotálták. Természetesen újra beadjuk ezt a javaslatot, hiszen azt gondoljuk, hogy ezt a válságot kezelni kell, és ez az önök felelőssége.
Az elmúlt egy évben szépen lassan világossá vált viszont, hogy önök ezeket a célokat egész egyszerűen nem veszik komolyan. Minden alátámasztás, kutatási adat nélkül mondanak dolgokat bele a világba, és egyszerűen ignorálják az alapvető összefüggéseket a gyerekszülés és a nők foglalkoztatottsága között. 30 ezer kisgyerekes anyát lehetne a gyes, gyed lejárta után visszasegíteni a munkaerőpiacra, ha nem azt a teljesen alkalmatlan, bonyolult, életszerűtlen megoldást erőltetnék, amit önök bevezetnének, hanem meghagynák, sőt, kiterjesztenék a Start Plusz kártyát. Ha kimennének a való világba, és elbeszélgetnének a vállalkozókkal, a munkaadókkal, egyből látnák: nem használja senki az önök nagyon rossz megoldását. Hiszen miért akarna valaki 17 százalékos járulékkedvezmény helyett 7 százalékos kedvezményt adni - és most kérem, figyeljenek - egy olyan konstrukció után, amiben osztott munkakörre kell találni két olyan munkavállalót, akik közül az egyik kismama vagy őt helyettesítő, a másik pedig nem. Valahányszor próbáltam ezt elmagyarázni külföldi partnereknek vagy akár magyar szakembereknek, úgy néztek rám, mint egy marslakóra.
Az LMP ezért módosítót nyújt be, hogy a december végével megszüntetni tervezett Start Plusz kártyát ne kivezessék, hanem épp ellenkezőleg, terjesszék ki, többek között az önfoglalkoztató nőkre, hogy lehessen részmunkaidős vállalkozóként is igénybe venni - mert ez a való élet. A nők a szülés után csak fokozatosan, a lehető legnagyobb rugalmassággal tudnak újra dolgozni. És erre, különösen ott, ahol nincsen munkahely, és sajnos az önök tevékenységének következtében nagyon sokáig vidéken még nem lesz munkahely, tehát erre a legjobb lehetőség a saját vállalkozás.
Sok nő érzi úgy, hogy a gyerek születése után nem tud és nem is akar ugyanolyan munkát végezni. Nemcsak az időgazdálkodás, de az értékrend is megváltozik. Nem akar, mondjuk, napi 10-12 órát robotolni egy multinak, hanem nyit egy online-áruházat, ahol először csak babaruhákat ad-vesz napi pár órában, aztán egyre bővülő árukínálattal szépen, lassan igazi profittermelésre, foglalkoztatásra is alkalmas kis cég nőhet fel a gyerekkel együtt a mama keze alatt - ha; ha segítjük őt ebben, ha nem elveszünk tőle, mint ez a költségvetés, hanem adunk neki, nem sokat, épp csak annyit, hogy lábra tudjon állni.
Sajnos, az a meritokratikus értékrend, amit önök előszeretettel emlegetnek, épp akkor tudna előállni, ha önök nem most vetnék éppen ki a sokadik sarcot a kkv-kra, hogy a felső középosztály zsebébe még több ajándékpénzt dugdossanak. Pedig vidéken, ahol különösen nagy a baj, nincs munkahely, ott óriási jelentősége lenne a női kisvállalkozások kinevelésének.
A nők körében akár csak az egymásnak, egymás családjainak nyújtott akár humán vagy más jellegű szolgáltatások egy kölcsönös előnyökön alapuló, önfenntartó helyi gazdasági közösséget alakíthatnának ki. Igazi mintafalvak, virágzó közösségek alakulhatnának ki, ha arra adnánk lehetőséget nekik, hogy legálisan, adót fizetve, kedvezményes járulékkal tegyék ezt. Mert ne csaljuk meg magunkat, mindezt ma akár feketén is megteszik. Kutatások kimutatták ugyanis, hogy azok a kismamák, akikről önök azt hiszik, hogy fátyolos tekintettel tologatják a babakocsit naphosszat, kőkeményen keresnek, és megragadnak minden lehetőséget arra, hogy dolgozzanak, hogy akár csak egy kicsi pénzt is kereshessenek. De még csak nem is feltétlenül a pénzt keresik, hanem értelmes tevékenységet. Sokszor önkéntes munkát, a szomszédnak való besegítést is vállalnak. A karácsonyi rohamban néhány hetes kisegítő munkát vállalnak, hogy egy kis mellékest keressenek a gyed vagy a gyes mellé, még akkor is, ha nincs rendes munkahely és nincs bölcsőde. Ha ezeknek a nőknek nyújtanánk egy életszerű kedvezményt, hogy magukat húzzák ki a hajuknál fogva a bajból, ahogy önök is gyakran mondják, ők megtennék. Ezt segíti a mi javaslatunk.
Ezzel függ össze az a javaslatunk is, hogy elsősorban a gyermekek elhelyezését kell megoldani, mert ha már ez nem akadálya a munkába állásnak, akkor a kismama előbb vagy utóbb formális vagy informális gazdaságban, de dolgozni fog. Ezért az LMP 20 milliárd forintot rendez át a költségvetésben oly módon, hogy azt bölcsődefejlesztésre és a családi napközik fejlesztésére fordítja. Ez a kistelepüléseken ráadásul jelentős munkahelyteremtő hatással is bírna.
A másik javaslatunk, amiről beszélni szeretnék, a bölcsődei normaszámítást érinti. Talán emlékeznek, hogy februárban egy hetet dolgoztam egy VIII. kerületi bölcsődében, hogy megtapasztaljam, milyen emberfeletti munkát végeznek milyen méltatlan feltételek mellett. Akkor megígértem nekik, hogy ősszel a költségvetési vitában beadom azokat a módosítókat, amelyekben megegyeztünk az egyhetes munka után. Az a képviselőtársnőm, aki ugyanezt ígérte, eltűnt, mint szürke szamár a ködben, ahogy a partnereim a bölcsődében megfogalmazták.
Meg kell szüntetnünk azt a helyzetet, hogy ha Józsika éppen beteg, akkor aznap utána nem kap normatívát a bölcsőde, ellentétben az óvodával. El tudják képzelni, hogy ez milyen abszurd? Hiszen akkor is kell fűteni, világítani, ellátni a többi gyereket, ha a fél csoport beteg. Ugyanez vonatkozik a nyári szabadságolások idejére. Öt hétre bezárnak a bölcsődék, hiszen nekik is ki kell adni a szabadságot, és ezt nem hívhatják le a normatívából. A bölcsődei normatíva számítási módját tehát meg kell egyeztetni az óvodai normatíva számítási módjával.
A családi napközik kapacitása pedig gyorsan és kisebb ráfordítással növelhető, ezért a finanszírozásukat a javaslatainkkal nagyobb mértékben emeljük. Ellátatlan térségekben így lehet azonnal növelni a családi napközik számát, ami 5-7 gyerek elhelyezését és 2-3 nő munkához jutását egyszerre jelenti.
(9.10)
Ha elmondtam tavaly ilyenkor, hiába. Ma százszor el kell mondanunk, ugyanis a kormány halogatása és kétkulacsos magatartása miatt zuhan a születésszám. Ha így haladunk, valóban nem lesz szükség se bölcsődére, se családi napközire, nem kell rá pénzt költeni. Nagyon remélem, nem ez húzódik meg a halogatások mögött.
Összegezve: annak ellenére, hogy számtalan, bukásra ítélt és Magyarországot súlyosan veszélyeztető elem van a költségvetésben, ez az a terület, amin konszenzusra tudnánk jutni. Ha az önök célja valóban az, hogy a foglalkoztatási és a népesedési válságot megoldják, akkor ezt támogatni tudnánk. Ha más a céljuk, ahhoz nem tudunk hozzájárulni.
Köszönöm szépen.
