HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS
HEGEDŰS TAMÁS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Amikor a költségvetési politikáról, illetve a költségvetési törvény előterjesztéséről beszélünk, akkor nem feledkezhetünk meg arról, hogy a költségvetési politika csupán egy eszköz az átfogó kormányzati gazdaságpolitika kezében. Éppen ezért bírálatunk egy része is ki kell hogy terjedjen a kormányzati gazdaságpolitika egészére, hiszen a költségvetési politika ennek csak egyfajta lenyomatát és eszközét adhatja.
Mindenekelőtt - bár kormánypárti képviselőtársaim is rendre elmondják - el kell ismerni, hogy kétségtelenül nehéz helyzetet vett át a tavaly megválasztott kormányzat, Magyarország az előző nyolc évben olyan súlyos zsákutcába került, amiből emberfeletti teljesítményt jelent megfordulni és újra fejlődési pályára állni. Amivel a mi kritikánk ennél több, az az, hogy mi nemcsak az elmúlt nyolc évet hibáztatjuk ezért, hanem az elmúlt húsz évet, sőt, most már huszonvalahány évet is, hiszen magától a rendszerváltozás kezdetétől fogva állt Magyarország egy olyan rossz pályára, amelyről mára minden korábbinál jobban bebizonyosodott, hogy fenntarthatatlan és folytathatatlan. Valódi fordulatra van szükség!
A Fidesz választási programjában voltak is erre utaló ígéretek, egy új modellre utaló szemléletet lehetett abból kiolvasni a szavak szintjén. Ezekből azonban semmit nem látunk visszatükröződni a kormányzati gazdaságpolitikában, de a költségvetési politikában még kevésbé. Ellenzéki pártként nyilvánvalóan nem az a feladatunk, hogy a saját programját kérjük számon a megválasztott kormánykoalíción, azt azonban igen, hogy legalább azok az ígéretek tükröződjenek vissza a gazdaságpolitikai törekvésekben, amelyekkel a választást megnyerték. Ennek egyelőre semmi nyoma. Tehát miközben elismerjük azt, hogy zsákutcában volt az ország 2010-ben, nem értjük azt a reakciót, hogy ha egyszer zsákutcába kerültünk, akkor miért nem megfordulunk a zsákutcából, a kormány miért nyomja ehelyett tövig a gázpedált. Meg kell fordulni, képviselőtársak és nem továbbmenni azon az úton, amelyről világossá vált, hogy fenntarthatatlan.
Lehet persze hivatkozni arra, hogy súlyos válság van az Európai Unióban, és ez kedvezőtlenül érinti a gazdasági körülményeinket. De azért nézzük ezt is differenciáltan! Milyen típusú ez a válság? Valóban van egy súlyos pénzügyi válság, az euró súlyos bajban van, ami pénzügyi mentőcsomagokat generál az Európai Unión belül, de azért azt is vegyük észre, hogy azokon a piacainkon, amelyek a fő exportpiacainkat jelentik, ha nem is szárnyalás, de azért a magyarországinál nagyobb mértékű bővülés van, akár Németországot, akár a visegrádi országok piacait, akár az új irányként megjelölt Kínát nézzük. Tehát bőven volnának olyan exportpiacok, ahol lehetne eladni magyar termékeket, magyar szolgáltatásokat. A gond az, hogy a termelőkapacitások hiányoznak. Tehát a külpiaci nehézségekre önmagában az export és a növekedés lassulását nem lehet ráfogni.
(8.40)
Ennek ellenére a jelenlegi előterjesztésből ami növekedési hajtóerő egyáltalán kiderül, az maga az az export, amiről viszont sajnos el kell mondanunk, hogy hasonlóan az elmúlt 20 év gyakorlatához, zömmel egyszerű bérmunkát jelent alacsony hozzáadott értékkel, majdnem ugyanakkora importnövekedéssel, mint amennyivel az exportot reméljük növekedni; miközben a növekedésnek egy másik fontos motorja, a belső fogyasztás legjobb esetben is stagnálni fog.
Mitől fog növekedni ez a gazdaság, képviselőtársaim? Ha egyszerűen az export minimális bővülésre képes csak, a fogyasztás stagnál, nem nehéz belátni, hogy ebből gazdasági növekedés nem lesz. Hol vannak azok a prioritások, amiket a kormány a választási programjában, sőt, magában a kormányprogramban is olyan célként jelölt meg, ami meghúzhatja a gazdaságot? Hol van az egészségturizmus kiemelt szerepe? Hol van a foglalkoztatás bővítése? Mitől fog bővülni a foglalkoztatás? A közmunkaprogram önmagában erre nem alkalmas, hiszen minimális hozzáadott értéket állít elő. Hol van az oktatás kiemelt szerepe? Hol jelenik meg az egészségügy kiemelt szerepe, ami a humán tőke újratermelésében és ezáltal a hosszú távú fejlődésben kiemelt szerepet játszik? Nem látjuk a közbiztonság javulására fordítandó források bővülését sem.
Egyetlen cél van a költségvetési politika előtt, amint ezt az illetékes kormányzati szereplők többször is elmondták, hogy le kell szorítani a költségvetési hiányt és ezzel egyfajta biztonságosabb pénzügyi környezetet teremteni. Önmagában természetesen a költségvetési hiány csökkentése fontos dolog, és ha sikerül, hozzájárul az ország gazdasági helyzetének kedvezőbbé válásához. A tévedés ott van, hogy ezt nem lehet célként kitűzni, nem lehet közvetlen célként kitűzni, pontosabban lehet, csak kontraproduktív lesz.
A helyes gazdaságpolitikai pálya ugyanis az lenne, hogy jelöljük ki azokat a prioritásokat, amelyek valóban képesek az ország gazdasági növekedésének elindítására, ami aztán a foglalkoztatás bővülésén keresztül és egy ésszerű kiadáscsökkentésen keresztül... - ahol megint csak nem az lehet a cél, hogy önmagában, fűnyírószerűen elvonunk állami intézményektől forrásokat, hanem hajtsunk végre olyan korszerűsítési folyamatokat, amelyek következménye lesz a kiadáscsökkentés. Ha tehát ezek összeadódnak, akkor ezek önmagukban azt fogják eredményezni, hogy a költségvetés hiánya csökkenni fog, amiből pedig az adósságterhek csökkenése is következik, még akkor is, ha a kormányzat elzárkózik mindenfajta könnyítési lehetőségtől.
Egy ilyen növekedési pálya fölvázolása elvezethet a költségvetési hiány és az adósságszolgálat csökkentéséhez, ha ez valóban gazdasági teljesítmény volna Azt nem lehet gazdaságpolitikai teljesítménynek nevezni, hogy az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyonból kifizetjük az államadósság egy részét. Erről lehet vitatkozni, hogy jó döntés vagy rossz döntés, de gazdaságpolitikai eredménynek semmiképpen nem lehet nevezni.
Miközben azt látjuk, hogy éppen egy friss döntés eredményeképpen Görögország az adósságterheknek mintegy felét írhatja le, egy nemrég született döntés alapján. Persze, lehet mondani azt, hogy mi nem vagyunk olyan pénzügyi helyzetben, mint Görögország - és maradjon is így -, ha a közvetlen pénzügyi helyzetet nézzük, de azt is nézzük meg, hogy milyen áron. Görögországban olyan megszorítások miatt vonulnak utcára az emberek, amelyeknek mi a töredékéért is hálásak lennénk, ha a magyar dolgozókat ilyen kedvezmények illethetnék meg. A társadalom sokkal nagyobb mértékben van kiszipolyozva, mint a görög társadalom. Nagyon helyes, hogy elvégezték az Európai Unióban a bankok stressztesztjét, de fontos volna, hogy a társadalom stressztesztjét is elvégezzük, és kiderülne az, hogy a magyar társadalom több terhelést, több kiszipolyozást már nem fog tudni elviselni. Ha pedig elviseli, annak olyan súlyos következménye lesz, ami a jövő feléléséhez vezet.
Nem látjuk tehát azokat a növekedési motorokat, és ezeknek a költségvetésben való tükröződését, ami ebből a helyzetből előre mutatna. Hol van a hazai gazdaság erősítése? Mitől fognak bővülni magyar termelőkapacitások? Mitől fog bővülni a humán tőke? Hogyan találunk választ a demográfiai válságra? Hogyan tudjuk az oktatás és az egészségügy színvonalát megfelelő szintre emelni, ha ehhez nem adjuk meg a megfelelő költségvetési forrásokat?
Ki kell mondanunk, bármennyire is igyekszik ezt kerülni a kormányzati retorika: ez egy megszorító típusú költségvetés, amivel nemcsak az a gond, hogy a Fidesz által is sokszor kárhoztatott megszorító politikát folytatja és ezek eszközeit használja, ennél nagyobb gond az, hogy nem látszik az a jövőkép, aminek az érdekében ezeket az áldozatokat egyáltalán érdemes lenne meghozni. Nem derül ki, hogy miért hozzuk ezeket az áldozatokat. Mivel a gazdaságpolitika nem rendelkezik azzal a jövőképpel, ami megmutatná azt, hogy mitől fog újra egy növekedési-fejlődési pályára állni az ország, értelemszerű, hogy a költségvetési politika sem lehet ennél jobb, hiszen ez csak egy eszközt jelentene ezeknek a céloknak a szolgálatában.
És mivel elmaradt a modellváltás, elmaradt az a szemléletváltás, amitől sok választó azt remélhette, hogy végre véget ér az elmúlt 20 év azon káros politikája, ami a “húzd meg, ereszd meg” ciklusokon keresztül néha egy kis könnyebbséggel ellentételezve, de egy folyamatos kivéreztetését jelentette a magyar társadalomnak és a magyar gazdaságnak, mivel nem történt meg ez a modellváltás, hanem ehelyett a bukott neoliberális gazdaságpolitika erőltetett folytatását láthatjuk, értelemszerű, hogy az a költségvetés is, ami előttünk fekszik, nem lehet jobb ennél, ennek a lenyomatát jelenti csak. Nem lehet jobb a költségvetési politika, mint amennyire a gazdaságpolitika egésze.
Ez az, ami miatt nem fogjuk tudni támogatni ezt a költségvetési törvényt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
