SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ebből a büdzséből immár semmi nem érvényes. Hogyha kicsit is komolyan vesszük a Rogán képviselő úr által beadott módosítót, amit az adócsomaghoz nyújtott be, akkor innentől ezt a költségvetést újra kell számolni a legalapvetőbb sorokig. Vissza kellene ezt vonni, idehozni egy másikat, és kezdeni elölről ezt az egész folyamatot.
A Rogán-féle módosító szerint, amit az LMP ilyen formában elfogadhatatlannak tart, az egészségbiztosítási járulék, a munkaerő-piaci járulék és a nyugdíj-hozzájárulás helyett valamiféle szociális hozzájárulási adót kell majd fizetni. Nem tudom, feltűnt-e önöknek, hogy van egy ilyen módosító az adócsomag mellé benyújtva.
Értelmezésünk szerint ezzel megszűnne a társadalombiztosítási jogviszony, ráadásul azzal, hogy a járulék helyett adóvá nevezik át ezt a közterhet, az állami kötelezettségvállalás is megszűnik, és így az állam bármikor önkéntesen csökkenthetné vagy eltörölhetné például a nyugdíjakat. Ráadásul akinek nincsen munkaviszonya és nem tud fizetni ilyen adót, megszűnne az egészségügyi ellátási kötelezettség is vele kapcsolatban. Ez megint egy olyan partizánakció, szerintem nyugodtan nevezhetjük annak, ami megcsúfol mindenféle jogalkotást, és csak az érintettek nem tudnak erről az egészről. Nem ismeri ezt a pénzügyi, nem ismeri az egészségügyi adminisztráció és így tovább. Én azt gondolom, hogy ez a büdzsé mostantól nem érvényes, amiről itt vitatkozunk. Nem is tudom, hogy van-e értelme egyáltalán folytatni a hozzászólást, és itt a sorokról és a különböző számokról beszélni.
Mindenesetre mindettől függetlenül a kormány által benyújtott költségvetés tovább súlyosbítja az egészségügy gondjait. Nem oldja meg az egészségügyi dolgozók problémáit. Tovább csökken majd a nővérek és az ápolók fizetése. Nem állítja meg a kormány a szakemberek elvándorlását. Tovább fog nőni a nyomor és a frusztráltság az egészségügyben, és ezek a legrosszabb tanácsadók. Így nem lehet normális munkát végezni.
Strukturális reformokról beszélnek, és a Semmelweis-terv tele van olyan indítvánnyal, ami figyelemre méltó. Tulajdonképpen azt gondolom, ezt a Semmelweis-tervet már csak mi vesszük komolyan, és nem látjuk, hogy a kormány bármit is tett volna annak érdekében, hogy ez az átalakítás megkezdődjön, hiszen csak a Széll Kálmán-terv körül folynak a történések, csak annak az indítványai számítanak, és a strukturális reformokról szó nincsen most már. Másfél év alatt az alkotmányosság ürügyén lebontották az emberek biztonságérzetét. Itt újabb megszorítások következnek, ahelyett, hogy tényleg elkezdenék az egészségügyben a szerkezetátalakítást. Tovább fognak növekedni a jövedelmi különbségek, esélyt sem hagynak a társadalmi felemelkedésre. Nyugodtan ráírhatnák a vaskos kötet címlapjára, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. A magyar emberek jövőre többet fognak dolgozni kevesebb bérért - ez különösen érvényes lesz az egészségügyben, és tovább fog növekedni a feszültség.
Az LMP szerint ezzel a költségvetéssel ismét rossz irányba kormányozzák az országot, az egészségügy GDP-arányos részesedése tovább fog zuhanni, történelmi mélypontra: először fog 4 százalék alá csökkenni a GDP-arányos egészségügyi ráfordítás. Kivonnak pénzt a fogorvosi ellátásból; kivonnak pénzt a háziorvosi és gyermekorvosi ellátásból; kivonnak pénzt a közegészségügyből; kivonnak pénzt a házi ápolásból, és ez már önmagában is elég ahhoz, hogy elfogadhatatlanná nyilvánítsuk ezt a költségvetést. Gondoljanak abba bele, hogy a háziorvosi rendszer nominálisan fillérre ugyanannyit fog kapni, hogyha ez a költségvetés egyébként továbbra is tárgyalási alap, mint a múlt évben, és ez ténylegesen újabb elvonást jelent. Persze beszélnek praxisalapról - nem látjuk ennek nyomát sem a büdzsében. Beszélnek eszköztámogatásról és mindenféle egyéb juttatásról, de igazából az érdemi kérdéseket egyáltalán nem oldja meg ez a büdzsé.
Az egészségügyi reform, vagyis a kormány által elfogadott, állítólag elfogadott Semmelweis-terv sem szerkezeti értelemben, sem anyagi vonatkozásban nem található meg a költségvetésben. Nem találjuk azokat az intézményeket, amelyeket itt újonnan létrehoznak, nem tudjuk, hogy melyik soron keressük, és nem látjuk ennek az új mániának, az államosításnak a költségvetési fedezetét, hiszen ez pénzbe fog kerülni. Ez szerintem mindenki számára világos. Nem látjuk a térségi betegút-szabályozás intézményrendszerének a pluszköltségeit ebben a büdzsében, és ez számunkra komoly gondot jelent.
Sehol sem találjuk a Betegjogi Központot, pedig ennek a kormánynak az egyik első intézkedése volt, hogy beszántotta a betegjogi intézményrendszert, akár az Egészségbiztosítási Felügyeletet, akár a Betegjogi Közalapítványt és a többi. Nem látjuk a népegészségügyi intézetet, bármennyire is többször halljuk deklarálni, hogy ez milyen fontos, és mennyire elkötelezett a kormány ebben a tekintetben. És nemhogy az intézetet nem találjuk, de egyáltalán a népegészségügyi források abszolút hiányoznak ebből a büdzséből, és nem fogunk előrébb lépni a népegészségügyi mutatók javításában.
Államosításról beszélünk. Előttünk van egy olyan törvénytervezet, amely a megyei vagyon lenyúlásáról szól. Erről eddig nem volt szó a kormányzati tervekben. És a végén már az egészségügyi bizottság ülésén nem is cáfolták, hogy itt az állami kézbe kerülő ingatlanokról van szó, és ezeknek az értékesítésével próbálják majd kihúzni az egészségügyet a slamasztikából. Magyarul, itt az ingatlan eladásáról van szó, egyfajta privatizációról. És semmiféle átláthatósági garancia nincsen ebben a jogszabályban arra, hogy ebből ne valamiféle elkótyavetyélés, és ne mutyi legyen. Megjegyzem, hogy az előző csapat által bezárt intézményre gondolok itt, az OPNI-ra, vagy még mást is felsorolhatnánk. Az intézményei azóta is ott állnak üresen, jó pénzért őriztetjük, forgalomképtelenek. Úgyhogy nem biztos, hogy ez a jó út az egészségügy megmentésére, hogy próbálunk ingatlanokat kiüríteni, aztán keresni rájuk valamiféle vevőt. Ebből nagyon messzire nem fogunk jutni.
A gyógyszerkassza tervezett radikális megvágása komoly veszélyekkel jár, és látjuk is már, hogy olyan jelenségek vannak a gyógyszer-finanszírozás környékén, ami középtávon újabb terhet fog jelenteni az ellátórendszerre, hiszen meg fognak jelenni olyan betegek, akik pedig most nem jutnak hozzá, vagy pedig nem jutnak hozzá azon az áron a gyógyszereikhez, amihez hozzászoktak. Ezek komolyabb, újabb terheket fognak jelenteni az ellátórendszerben, lehet, hogy jövőre, lehet, hogy két év múlva.
Elmarad az általános bérrendezés, pedig a Semmelweis-terv is leszögezi, hogy az egyik legnagyobb problémája a magyar egészségügynek, hogy nem tartható fent a humán erőforrás állapota. Sorban mennek el, és nemcsak a rezidensek mennek el, akik fiatalok és nyelvet beszélnek, hanem már azok is elmennek, akik diplomás nővérek vagy pedig ápolók. És lassan ki lehet írni, hogy: az utolsó kapcsolja le a villanyt. Így néhány éven belül olyan komoly humánerőforrás-krízis alakul ki a magyar egészségügyben, ami kezelhetetlen lesz. Ezt most kell megoldani. Most kell megoldani!
(10.50)
Mindig munkahelyteremtésről beszélünk, és tudjuk, hogy a munkahelyteremtés mennyire drága, tudjuk, hogy mekkora támogatást adunk az idejövő autógyártó multiknak egy-egy munkahely megteremtésére, ugyanakkor nem veszünk tudomást arról, hogy itt rengeteg betöltetlen munkahely van csak az egészségügyben, és olyan helyzetet kellene teremteni, olyan bérpolitikát kellene folytatni, ami alapján ezeket a munkahelyeket betöltik. Ez sokkal olcsóbb lenne, mint új munkahelyeket teremteni egy olyan ágazatban, ami hosszú távon nem is fenntartható.
Beharangozták a praxisalapot, de ennek semmi nyomát nem látjuk a költségvetésben. Nagyon kíváncsian várjuk, ez mekkora pénz lesz, és hogyan lehet ezt majd felhasználni, de ez megint csak egy felszínen kaparászás, kozmetikázása egy olyan rendszernek, amiről be kell látni, hogy nem vált be. Ugyanez a helyzet a rezidensi ösztöndíjjal, néhány száz rezidensnek esetleg időlegesen megoldja a problémáját, de rendszerszintű megoldást nem jelent. Sajnos, az emberek majd az egészségükkel fizetnek az egykulcsos adóért, hiszen ez olyan elvonást jelent ebben a szektorban is, ami miatt az egészségügy problémái csak halmozódnak.
Tisztelt Ház! Van alternatívája a megszorító politikának. Az LMP “Zöldfordulat” címen egy költségvetési alternatívát adott közzé, amely úgy szakít a megszorítások logikájával, hogy közben nem növeli az adósságot és a hiányt. Ezt többször elmondtuk több fórumon, hogy a zöldfordulat költségvetése elfogadja azokat a makrogazdasági keretszámokat, amelyeket a kormány közzétett, és ezen belül egy olyan 1500 milliárdos átcsoportosítás révén az egészségügy, az oktatás és a szociális szféra helyzetén jelentősen tudna javítani. A zöldfordulat programjának a központjában is a munkahelyteremtés mellett az élhető Magyarország megteremtésének a gondolata áll.
A “Munkát, levegőt!” című költségvetési dolgozatunk az életminőség javításáról szól, és ehhez az alapellátás megerősítésén, a betegségmegelőzésen, a környezet-egészségügyön, az orvosok és nővérek elvándorlásának megállításán, valamint a közösségek fejlesztésén keresztül vezet az út. Ezek nélkül középtávon sem tudunk elmozdulni abból a rettenetes helyzetből, amelyben most a társadalom és ezen belül az egészségügy van. A bérrendezés halaszthatatlan, és szükség van a kórházi szintű ellátórendszer tehermentesítésére, például - csak egyetlen példára maradt időm - a házi ápolás elterjesztésével.
A módosító javaslataink ezt fogják célozni. Béremelésről fogunk beszélni, egy 40 milliárdos átcsoportosítást fogunk javasolni, az alapellátást kiemelten finanszíroznánk, a házi ápolást is, a közösségi pszichiátriát, és akkor ezen túl rengeteg környezet-egészségügyit, akár a parlagfű-mentesítést vagy a tömegsport támogatását, a zaj- és légszennyezés csökkentését. Hosszú távon és középtávon is csak így tudunk egy élhető Magyarországot megteremteni. Mindezek forrása az igazságos háromkulcsos szja visszaállítása, a tőkejövedelmek erősebb adóztatása, a pazarló kedvezmények megszüntetése és az ökoadók kiterjesztése.
Talán egy percet még igénybe vehetek a szűkös időkeretünkből. Engedjék meg, hogy egy másik témára rátérjek, nevezetesen, a hulladékgazdálkodás témájára. Itt június-júliusban egyfajta bohózat volt, amit a termékdíjjal műveltek, és most már látunk egy olyan egyéni módosító indítványt az adócsomagban, ami tökéletesen felülírja minden eddigi erőfeszítéseinket. Nem tudom, Sebestyén képviselő úr mit szól ahhoz, hogy az általa gondolt törvényt most minden paragrafusában újraírják, méghozzá az adócsomag vitájában egy módosító indítvány formájában.
A költségvetés valamiféle 60 milliárd forintos bevételről beszél, ami elég nehezen szedhető össze ebben a szektorban. Itt a nyáron még arról volt szó, hogy körülbelül 49 milliárd lesz a termékdíjbevétel, és ennek a felét oda fogják adni az Országos Hulladékgazdálkodási Ügynökségnek, ami azután az állami koordinációt és az állami hulladékgazdálkodást fogja felügyelni, finanszírozni. Most azt látjuk, hogy 60 milliárdos bevétel mellett 15 milliárdos lesz a ráfordítás, tehát ennek a termékdíjnak, amelynek környezetvédelmi célja lenne, gyakorlatilag a háromnegyedét lenyúlja a központi költségvetés, és ezt azután nem környezetvédelmi célokra fogják fordítani.
Ez az új termékdíjtörvény, gyakorlatilag ez a második termékdíjtörvény, amit itt el fog fogadni az Országgyűlés az adócsomagon belül, ez teljesen felülírja a nyári erőfeszítéseinket, és egészen elképesztő helyzetet teremt. Tehát még hatályba sem lépett az a bizonyos törvény, az a törvény, amelyet a kihirdetés napján újra idehoztak az Országgyűlés elé, és máris korrigáltak rajta, most teljesen felülírják, nem beszélve arról, hogy közben arra készül a kormány, hogy a közszolgáltatást is fenekestül felforgatja, de az már egy másik történet.
Köszönöm szépen a figyelmüket.
