SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen. Képviselőtársak, a válság értelmezésében egyetértünk. Az a kérdés, hogy tud-e a kormány most mutatni valamiféle tartamos utat, valamiféle olyan rövid távú jövőképet, ami itt tartja a dolgozókat. Tehát azért mennek el a rezidensek, mert nem tudják, mi lesz jövőre, de még inkább nem tudják, hogy mi lesz öt év múlva, hogy érdemes-e itt nekik egzisztenciát teremteni, nem tudják, hogy miből fognak élni tíz év múlva, és ugyanez érvényes a többiekre is.
Én nem értek egyet azzal, amit Lamperth képviselő asszony mondott, tehát az a Medgyessy-féle egyszeri puszi az egészségügynek, az nagyon rossz helyzetbe hozta a költségvetést, és azóta is nyögjük. De mi az, amit önök mutatnak? Mi lesz jövőre, mi lesz két év múlva, mi lesz öt év múlva?
(11.50)
Tehát mutassanak egy olyan ívet, ami miatt vagy ami alapján itt az egyes sorsok el fognak dőlni, és mindenki tudja tervezni a közeljövőjét. Nem gondolom, hogy egy ekkora költségvetési átrendeződésre van most lehetőség, mint amit annak idején Medgyessy Péter megtett, nincsen lehetőség az ország mai helyzetében - de mi lesz? Mi lesz? Ezt szeretné tudni mindenki ebben az ágazatban. Egyelőre az egészségügyet valamilyen módon a felszínen tartja az az egyéni áldozatvállalás, amit a professzor úr is említett, hogy elképesztő, hogy itt mi mindent vállalnak az egyes nővérek meg az egyes ápolók, de mi az, amit nekik tudunk mondani, hogy mi fog itt változni a következő években, és mitől lesz ez a helyzet jobb?
És amikor azt mondtam, hogy a babám gyógyít, nem a kórházi orvos, ez azt jelenti, hogy valamilyen módon meg kellene tartani az alapellátás szintjén a betegeket, és ott kezelni a lehető legtöbb dolgot, de ehelyett mi történik, mindig a kórházi rendszer és a csúcsellátás környékén folyik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a feladatallokáció.
Köszönöm szépen.
