DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Akkor folytatnám a többi ajánlási ponttal. A 3. és a 4. ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni, itt a Jobbik két indítványáról van szó.
Azt gondolom, itt, már a parlamenti vitában, beleértve a bizottsági vitát és a plenáris ülésen elhangzott vitákat is, ebből megállapítható és kirajzolódik, hogy az uzsorástevékenység megítélésében a frakciók között gyakorlatilag nincsen különbség. A kérdés tehát az, hogy a tételkeret emelését lehet-e indokolni, és egyébként indokolt-e önmagában az, hogy az eredeti előterjesztésben szereplő súlyosító körülményekhez képest még tovább változtassunk ezen.
Én úgy hiszem, hogy a tételkeret további emelése meg fogja bontani a büntető törvénykönyv belső arányosságát. Csak egy példát szeretnék itt is említeni, ugyanazt, amit a bizottsági ülésen említettem: 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetné az uzsora-bűncselekmény súlyosabb formáját a Jobbik frakciója, azonban fel kell hívni arra a figyelmet, rá kell mutatni arra, hogy ma 5-től 15 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegeti a Btk. az emberölést. Tehát ez azt jelenti, hogy ha ezt a módosító indítványt elfogadja az Országgyűlés, akkor a jogalkotó szerint az uzsora-bűncselekmény súlyosabb változata azonos megítélésű az emberöléssel, én pedig úgy gondolom, ez nem helyes. Lehet ezen gondolkodni, hogy a Btk. szankciórendszerét, főleg a különös részben meghatározott szankciókat újraértelmezze a jogalkotó, de az biztosan nem jó, hogy egyes tényállásokat így ötletszerűen megváltoztatunk, és mondom, a Btk. belső arányosságának a megbontása elég sok problémához vezetett eddig is, és vezetne továbbra is, ha ezt a javaslatot elfogadnánk.
Egy mondattal kitérnék még arra, amire, azt hiszem, Staudt képviselőtársam utalt, de utána Gyüre Csaba képviselőtársam is vitába keveredett Vas Imre képviselő úrral, nevezetesen, hogy mit lehet halmazatban elbírálni, és mely bűncselekmény az, ami szubszidiárius, tehát magába olvasztja. Igaz, és ebben tényszerűen igaza van Gyüre képviselőtársamnak, hogy a kényszerítés szubszidiárius bűncselekmény, csak az én értelmezésemben az önök által javasolt minősítő körülmény nem a kényszerítéssel konkurál, hanem a zsarolással, márpedig a zsarolás nem szubszidiárius bűncselekmény. Ráadásul én azt gondolom, hogy ha az uzsora-bűncselekményt valósítja meg valaki úgy, hogy az uzsoraszerződés megkötéséért - mert itt, ugye, erről van szó - vagy ennek érdekében súlyos fenyegetést alkalmaz, élet és testi épség elleni vagy más súlyos fenyegetést alkalmaz, akkor szóba sem jön az uzsora-bűncselekmény, hanem akkor eleve zsarolást valósít meg valaki, aminek a büntetési tételkerete egyébként lényegesen súlyosabb, mint az uzsora-bűncselekményé.
(19.00)
Ha pedig valaki a megkötött uzsorásszerződés esetén a teljesítés időpontjában alkalmazza ezeket a fenyegetéseket, abban az esetben pedig halmazatban kell elbírálni a bűncselekményt. És még egy, ott már viszont a kényszerítéssel az én értelmezésem szerint igenis állhat halmazatban, mert nem ugyanaz az elkövetési magatartás. Tehát először büntetem az uzsora-bűncselekmény miatt, majd később büntetek kényszerítés miatt, vagy általában egyébként ahogy sajnos szokott lenni, ennél lényegesen súlyosabb bűncselekmények miatt. Mondjuk, ilyennek tekintem az önbíráskodást, ilyennek tekintem később a zsarolást, ilyennek tekintem, mondjuk, a testi sértés különböző változatait. Itt viszont már valóban halmazatban tudjuk megállapítani.
Tehát azt gondolom, hogy egyrészt az arányosság miatt nem érdemes ezeket a módosító javaslatokat elfogadni, másrészt pedig azért, mert a büntetőjog bizony tartalmaz megoldásokat ezekre az élethelyzetekre. És nagyon helyesnek tartom egyébként azt, hogy ilyenkor a bíróságok halmazatban állapítsák meg. Semmilyen látszólagosság nem áll itt fenn, tehát nem látszólagos halmazatról, hanem igenis valóságos anyagi halmazatról beszélünk.
Egy ajánlási pontra térnék még ki - részben Varga képviselőtársam ezt már megtette -, Simon Gábor képviselőtársunk javaslatára, amelyben a korlátlan enyhítést abban az esetben tenné csak lehetővé, ha a sértett kárát az elkövető megtéríti. Én úgy hiszem, hogy elég nehéz lenne indokolni bármilyen jogpolitikai szándék hangoztatásával azt, hogy vajon egy ilyen súlyú bűncselekménynél, mint az uzsora-bűncselekmény, miért kívánom korlátlan enyhítésben részesíteni azt, aki mondjuk, akár csak a saját cselekményét feljelenti vagy a saját cselekménye vonatkozásában tesz feltáró vallomást. Megmondom őszintén, hogy nem találok indokokat ehhez, hiszen itt a generál és speciál preventív hatását vagy célját a büntetésnek, amit nevesít a büntető törvénykönyv, biztosan nem fogja felülírni az eredményes nyomozás iránti társadalmi érdek.
Éppen ezért én ezt nem tartom reálisnak és racionálisnak, de ha már egyszer egy ilyen szabályt behozunk, ami szerintem szükségtelen és káros, akkor már legalább tegyük azt mellé, hogy csak azokban az esetekben alkalmazható ilyen, amikor legalább annyit megtesz az elkövető, hogy megtéríti a sértett kárát. Tehát őszintén szólva én a legjobb megoldásnak azt tartanám, ha ez az egész kikerülne a javaslatból, de ha már bennmarad, akkor azt gondolom, hogy legalább azt követeljük meg, hogy az elkövető a kárt megtérítse. Erről szól a 6-os ajánlási pont.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
