KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közelmúltban olvastam Köves Slomó rabbi nyilatkozatát, amelyben azt fejtegeti, hogy a Mazsihisz évi 2-3 milliárd forintot kap az államtól, amit a nemzet Slomója a világon egyedülállónak nevezett. Az is egyedülálló lehet, hogy ez az összeg csak töredéke a valódi kárpótlásnak, jóval többet mutatnak a tények, a most benyújtott költségvetés és a 2011-es büdzsé között a holokauszt-kárpótlások terén mindenképpen felfedezhetők hasonlóságok. A 2011-es költségvetésben szerepel egy tétel, méghozzá a Magyarországi Zsidó Örökség Közalapítvány működéséhez és feladatainak ellátásához szükséges hozzájárulásként 888,6 millió forint összegben, és a jövő évre is hasonlóan magas összeget kap a Mazsök a kormány tervei szerint. Ez a szám azért meghökkentő, mert a közalapítvány honlapja szerint a központi költségvetésből kapott címzett működési támogatás 1998-tól 2001-ig változatlanul 30 millió forint volt évenként, a parlament döntése alapján a támogatás 2002-ben 42 millió forintra emelkedett.
Az emberi jogi bizottság ülésén tavaly év végén a kormány képviselője azt mondta, hogy ez az összeg a kárpótlás negyedik ütemének kifizetésére szolgál az Aranyvonat károsultjai számára. Ez a felettébb érdekes válasz több további kérdést vet fel, főleg annak tükrében, hogy az amerikai állam 25,5 millió dollárt fizetett már ki a híres Aranyvonat-perből fakadóan.
Mekkora összegeket utaltak már ki az említett közalapítványnak az állampolgárok zsebének kárára? Hány ütemben és mennyi pénzt fog még kapni előreláthatólag a Mazsök? Miért volt szükség a 2002-es állami támogatás hússzorosát adni 2011-re és 2012-re is a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványnak? Ezeknek a pénzeknek a felhasználását egyáltalán ellenőrzi valaki? Valószínű, hogy ezek csak költői kérdések maradnak.
Ez még csak egy szelete a zsidó kárpótlásnak, amit ügyesen több tételbe csomagolva adagolnak a gyanútlanul szemlélődő állampolgárnak. Közel 2 milliárd forintot az 1947-es párizsi békeszerződésből eredő kárpótlás címén fizet a magyar állam az adófizetők forintjaiból - de kinek, illetve kiknek? A háborúban győztes államoknak biztos nem, bár az is nonszensz lenne, ha 2012-ben, közel hetven évvel a világégés befejezése után oda kellene fizetni. Csak nem ezt az összeget is az állítólagos holokauszt-túlélők kapják meg?
Idén is, jövőre is pénzbeli kárpótlás címen körülbelül 2,5 milliárd forint található a költségvetésben. Mivel arról nem tudunk, hogy a kommunizmus áldozatai bármiféle kárpótlást kapnak, élek a gyanúperrel, hogy ez az összeg is az izraeli közösségek pénztárcáját gazdagítja, természetesen adófizető magyar emberek pénzéből.
A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékgyűjtemény mindkét évben közel 200 milliós állami támogatásra jogosult. Ebből a szép összegből csak a mindennapi megemlékezésekre futja, vagy történelmi kutatásokat is végeznek, mondjuk, azzal kapcsolatban, hogy mennyire felel meg a valóságnak a mindenfelé hangoztatott 6 millió zsidó holokausztáldozat, illetve a 600 ezer magyarországi zsidó megsemmisítése? Joggal merülhet fel a kérdés, hogy nem véletlenül a holokausztbiznisz mágnásait támogatja-e a magyar állam évente több mint 5 milliárd forinttal.
Az egészben az a legvérlázítóbb, hogy több mint negyven év kommunizmusának az áldozatai egy fillér kárpótlást sem kapnak, és most a nemzeti ügyek kormányától sem kapnak. Vajon melyik nemzet ügyeit képviseli ez a kormány, amely lassan másfél éve nem hajlandó még a kommunista luxusnyugdíjakat sem megnyirbálni?
A bolsevik diktatúra negyven éve alatt jóval több magyar ember szenvedett, mint a pár hónapos német megszállás alatt, a magukat holokauszt-túlélőknek nevezők mégis több mint 5 milliárdot kapnak évente a magyar államtól, míg a kommunizmus áldozatai nem számíthatnak kárpótlásra. A hortobágyi kitelepítetteket minden vagyonuktól megfosztotta a Rákosi-rendszer, de ők pusztán jelképes nyugdíj-kiegészítést kapnak. Soha senki, semmilyen módon nem kárpótolta az 1944-45-ös délvidéki partizánvérengzés 40-50 ezer magyar áldozatának hozzátartozóit sem. Őket azért ölték meg, mert magyarok voltak, ugyanúgy, mint a második világháború után a sok-sok hazafit, akiket bosszúéhes kommunista vérbírók küldtek a halálba, vagy az ÁVH által megkínzott ezrek, az ’56-os megtorlások áldozatai és a hozzátartozóik, vagy a gulágokba elhurcolt tízezrek és családtagjaik sem kaptak semminemű kárpótlást.
Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a felszólalásom végén egy bölcsességgel üzenjek az antiszemitizmust kiáltóknak: az igazság akkor is igazság marad, ha csak egy szem látja, de akkor is igazság marad, ha Istenen kívül egyetlen szem sem látja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
