PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN
PÁLFFY ISTVÁN (KDNP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az építészet világnapja van, és ma a Magyar Építőművészek Szövetségének a mottója az, hogy az építészet mindenkié. Az én kérdésem is ebből indul ki.
Ha elfogadjuk: az építészet par excellence közügy, akkor az a közé, a közösségé is, következésképpen ebből az államra közfeladatok hárulnak, és nemcsak építésszabályozási, igazgatási, nyilvántartási vagy ellenőrzési feladatok, hanem kulturális és művészeti kötelezettségek is.
(16.20)
Mindezek eredőjét szokás egyébként a nálunk szerencsésebb csillagzatok alatt nemzeti építészetpolitikának nevezni. Azonban ahogy az elmúlt közel egy évtizedben, az előző kormányok alatt ebben az országban semminek nemzeti jellege, töltete, közösségi célja nem volt, úgy az építészet területén sem született vagy alig született értékelhető közjó, tisztelet a kivételnek, Vadász Györgynek vagy a nemrég elhunyt, elvesztett Makovecz Imrének és társainak; de egyébként szinte kizárólag bevásárlóközpontok, plázák, irodaházak és lakóparkok épültek, funkcionális létesítmények, amelyek csak egy szűk befektetői csoport érdekeit szolgálták, és semmiféle kulturális vagy művészeti tartalmat nem hordoztak magukban.
Államtitkár úr, aligha kell hangsúlyozni, hogy nem csak kenyéren él az ember. Kérdezem ezért, hogy mit kíván tenni a kulturális kormányzat annak érdekében, hogy Magyarország modernkori nemzeti építkezése az épített környezetben is manifesztálódjék, és kérdezem, hogy mi a kulturális kormányzat elgondolása az építészet, az építőművészet és a nemzeti építészetpolitika terén.
Várom a megtisztelő válaszát. (Taps a kormánypártok soraiban.)
