SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Szívesen válaszoltam volna egyébként Soltész államtitkár úr helyett, ha már megadta korábban a szót, de visszavette a szót az előbb.
Tisztelt Államtitkár Úr! Magyarországon ma a gyermekek több mint egyharmada él létminimum alatt, és legalább 200-300 ezer gyermek él mélyszegénységben. A 2007-ben elfogadott “Legyen jobb a gyermekeknek” elnevezésű nemzeti stratégia megalkotásakor, úgy tűnt, megvan a széles körű politikai elhatározás, amely ezt a drámai helyzetet kívánta megváltoztatni. A stratégia megvalósítása részben a Magyar Tudományos Akadémián belül működő Gyermekszegénység Elleni Programiroda feladata, az iroda költségvetése azonban fokozatosan 80 millió forintról negyedére, 20 millió forintra csökkent. Már ez is csak az átmeneti túlélést tette volna lehetővé, azonban idén nyáron gyakorlatilag nullára csökkent az iroda támogatása. EU-s pályázatban való érintettsége okán, kötelező konzorciumi tagsága miatt alibiből tovább kellett működnie, de gyakorlatilag semmilyen munkát nem tudott már elvégezni.
Tisztelt Államtitkár Úr! A kormányt nem érdekli a szegénységben élő gyermekek sorsa? Hogyan engedhette meg magának ennek a példátlan és kiemelt feladattal rendelkező szakmai műhelynek, bázisnak a totális ellehetetlenítését? Ennek a bonyolult és többlépcsős folyamatnak a végén most az iroda feladatainak egésze a Wekerle Sándor Alapkezelőhöz kerül, úgy tűnik, a gyermekszegénység elleni program gyakorlatilag megszűnik. Tévedés azt gondolni, hogy ez egy technikai lépés, egy puszta áthelyezés. Kérem az államtitkár urat, hogy kíméljen meg az effajta választól, mert gondolom, a 80 millió forint még nem lesz visszatéve a kasszába. Óriási veszteség éri a magyar, szegénységben élő gyerekeket. Hogyan engedhető ez meg? Megfelelő források, eszközök, intézmények és szakértők nélkül hogyan tervezi a kormány a gyermekszegénység felszámolását? Várom válaszát.
Köszönöm. (Taps az LMP padsoraiban.)
