FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kereskedelemről szóló törvény két szakaszának a módosítására teszek javaslatot, és ennek következtében további pontokat javaslok megnyitni, illetve előterjeszteni. A két szakasz a lényege ennek a törvénymódosításnak, miszerint az egyik szakaszban a definíciós körbe javaslom behelyezni a helyi termelői piac megnevezést.
Ez egy olyan piac, ahol az árutermelő a bejelentés telephelyének függvényében abban a megyében bárhol elmehet, és ilyen helyi piacon helyi termelőként részt vehet a kereskedelemben, valamint a bejelentett helyétől számított 40 kilométeres körzetben is részt vehet a helyi termelői piacokon. Ez azt is jelenti, hogy átnyúlik esetleges megyehatáron, ha netán a megye egy olyan pontján van, ahol a 40 kilométeres körzettel másik megyét is érinthet. Továbbra is úgy gondoljuk, hogy Budapesten az ilyen megnyíló helyi termelői piacokra bárki, aki az alanyi jogosultsággal, kistermelői feltételekkel rendelkezik, megjelenhet. Így definiálni szeretnénk a helyi termelői piac fogalmát az előbb említettekkel.
De nagyon lényeges az a változtatás, amelyet javaslok, hogy általában a piacnyitás feltételét módosítsuk, ez esetben egyszerűsítsük. Tudunk arról, hogy a vásárok, a hetipiacok bármilyen nyílt vagy csarnoki rendszerben történt értékesítés feltételrendszere szigorú, egy bonyolult engedélyezési eljáráson keresztül kell hogy menjen a kérelmező szándéka, és csak ezután lehet majd megnyitni ezt a piacot.
Arra teszek javaslatot, hogy a helyi termelői piac ebből az engedélyezési eljárásból kimaradjon, egész konkrétan úgy, hogy ne a hagyományos engedélyfeltételek birtokában üzemeltethesse, hanem csak bejelentési kötelezettsége legyen, majd pedig egyben a változtatás lényege, hogy a település helyi jegyzője legyen az, aki ezt a bejelentést fogadja, és a bejelentés megjelölt helye szerint értékelje a helyi termelői piacnyitási lehetőséget. Itt kapcsolódik ehhez az a javasolt felhatalmazásom a kormány felé, hogy rendeletben szabályozza, hogy milyen feltételi környezeteket kell majd minimális szinten figyelembe vennie a jegyzőnek.
Három bizottság is tárgyalta a benyújtott javaslatomat. Innen is merítek akkor, amikor felmerültek kérdések, hogy ezzel az élelmiszer-biztonság feltételeit teljesítjük-e, ha csak egy bejelentésre helyi termelői piacok megnyílatnak. Igen, a törvénytervezetem nem tér ki az egyébként az élelmiszerek forgalmazására vonatkozó, egyébként tavaly már éppen a kistermelői és a helybeni értékesítések miatt egyszerűsített élelmiszer-biztonsági feltételekre.
Itt szeretném hangsúlyozni, hogy az a helyi termelői piac, amelynek a megnyitására adok lehetőséget és a megnyitásának az egyszerűsített feltételeire adok lehetőséget, az rendszerint nem a szigorú jogszabályok betartásán alapul, és a piaci keresletet nem ez támasztja, hanem az a bizalom, ami ki szokott alakulni ezeken a hagyományos, kis piacokon az eladó és a leendő vevő között. Egyszerűen arról van szó, hogy ismerik a termelőt, megfoghatónak, kézzelfoghatónak látják, netán ismerik a termelés helyét, környezetét is, és azt is tudják róla, hogy rendszeresen jó minőségű kistermelői élelmiszert állít elő, és nem érdekli a vevőt az, hogy vajon a nagyüzemi rendszerekben rendszeresített HACCP nagyon szigorú élelmiszer-biztonsági feltételeket nem tartják be ezen kistermelői környezetekben általában - ez nem érdekli. Őt az érdekli, hogy a biztonsági garancia maga az, hogy ezeket az élelmiszereket az előállító is fogyasztja, hiszen innen van neki esetlegesen olyan tudása, hogy az így előállított élelmiszert és esetleges többletmennyiséget értékesíteni tudja a kis piacokon, tehát a bizalom nagyon fontos ebben az esetben. Tudjuk ennek a hangulati részét, hogy ezeken a kistermelői piacokon inkább ez dominál. Ezért - mint említettem - az élelmiszer-biztonsági feltételek betartatásra kerülnek, de természetesen a vevőt a termék minősége, különlegessége és a termelő, esetlegesen a gazda személye, annak ismerete sokkal inkább érdekli.
Felmerültek olyan kérdések, hogy vajon a természetes személyeken kívül mások, netán társas vállalkozások is megjelenhetnek ezen a piacon, valamint hogy egyéb termékek az élelmiszereken kívül, mondjuk, kézművesipari termékek, szövetipari termékek, kerámiatermékek is megjelenhetnek-e majd ezen a piacon. Véleményem szerint nem, mégpedig azért, mert ezen termelők részére, mind a társas vállalkozások részére - elismerve, hogy ők is döntő többségében itt Magyarországon magyar élelmiszert állítanak elő -, számukra jelenleg is nyitott az a piaci rendszer, ami bármelyik városban történő megjelenést lehetővé teszi, és ha netán olyan erősséggel rendelkeznek ezek a családi, társas vállalkozások, hogy tartósan tudnak biztosítani élelmiszert nagyobb bolti rendszereknek, akkor nyilvánvalóan a bolti, netán a szupermarketi értékesítésben is részt vehetnek.
(14.00)
Itt hangsúlyozni szeretném, hogy a már létező és még az előző kormány alatt meghozott 52/2010. FVM-rendeletben megfogalmazottak logikáját visszük tovább és egyszerűsítjük le, amikor is egyértelművé tesszük, hogy a természetes személyeknek szeretnénk kinyitni ezt a piacot; azon természetes személyeknek, akik maguk által megtermelt élelmiszert, élelmiszer-alapanyagot vagy maguk által begyűjtött élelmiszert vagy élelmiszer-alapanyagot árusítanak, vagy ezen élelmiszer-alapanyagok feldolgozott változatát szeretnék piacra, erre a most definiálandó helyi termelői piacra eljuttatni.
Nyilvánvalóan, mint említettem, a kézműipari termékeseknek is ez a lehetőség a jelenleg működő piacszabályozási rendszerben megvan, és élnek is ezzel a lehetőséggel, rengeteg kirakodóvásárt, hetipiacot látunk, ahol a hagyományos népi iparművészet keretébe sorolt termékek megjelenhetnek. Az előterjesztői szándékom nem erre irányul, hanem még egyszer hangsúlyozom: a természetes személyek által, maguk által termelt élelmiszerekre.
Hogy itt megemlítsem, mert kérdésként felmerült bizottsági ülések alkalmával is, hogy mennyiben lehet garantálni azt, hogy a viszonteladók innen kikerüljenek, illetve hogy tényleg a termelők a maguk által termelt élelmiszert adják el: ez egy akut probléma. Jelenleg egy akut probléma, pontosan tudjuk, hogy például sajnos időnként az őstermelői kategóriába beférkőznek olyanok, akik igazából nem őstermelők, hanem árukereskedelemmel foglalkoznak, és megjelennek egy-egy piacon.
Pontosan ezért tartottam nagyon fontosnak azt a kecskeméti kezdeményezést, ahol a helyi fogyasztóvédők és gazdaegyesület egy logo- és jelvényrendszert alakított ki. Azon eladók közül, akik megjelennek a jelenleg működő heti nagypiacon Kecskeméten élelmiszer-eladás céljából, csak azoknak adnak át az egyesület által jelzett logót és jelvényt, akikhez előzőleg ez a civil egyesület kiment, és megvizsgálta, hogy ez a gazda tényleg területtel, földdel rendelkezik, megfelelő termelői kapacitása van hozzá, látszik egy kulturált élelmiszer-előállító, -feldolgozó háttérbázisa - ez családi gazdasági környezetben is lehetséges természetesen -, és ez valóban a saját maga által megtermelt terméket hozza hétről hétre a piacra. Nagyon pozitív a visszajelzés. Amely eladók ilyen jelvényt és jelrendszert használhatnak az utóbbi három hónapban Kecskeméten, nagyon komolyan megnövekedett a kereslet a termékeik iránt. Egyértelművé vált: a fogyasztók biztosak akarnak abban lenni, hogy elsősorban magyar terméket, másodsorban pedig magától a termelőtől származó terméket szeretnének megvenni.
Ezzel egyben arra is szerettem volna utalni, hogy az így megnyíló helyi piacoknál nagyban számítunk, számítok a helyi civil szerveződésekre. Itt említettem a kecskemétit, de bárki találhat ki más modellt, hogy hogyan garantálja, hogyan üzeni meg a fogyasztóknak, hogy itt tényleg a klasszikus megyebeli vagy a 40 kilométeres körzetben lévő természetes személyű termelők egyszerű és természeti környezetben előállított élelmiszerét fogja vásárolni. Nem kérdéses, hogy ezzel egyben üzenjük azt is, hogy felesleges szállítási útvonalakat kapcsoljunk ki, felesleges adalékanyagot - ami a tartósításra vagy a színezékekre vonatkozik - ne tartalmazzon, és ezek a magánkörnyezetben előállított élelmiszerek rendszerint nem is tartalmaznak. Tehát egy nagyon komoly üzenet, hogy igen, ilyen élelmiszernek is el kell jutni a piacra.
A kormány ez irányú szándéka egyértelmű, tavaly jó néhány lépésben próbáltuk meg egyszerűsíteni a magyar élelmiszerek piacra, de pontosabban a fogyasztóhoz való eljutását. Sokan emlékeznek rá, még a közbeszerzési törvényt is módosítottuk emiatt. Azt gondolom, hogy a kormány ez irányú szándékával teljesen összehangolt ez a következő lépés, amikor a célkitűzés természetesen a jó minőségű magyar élelmiszerek minél rövidebb úton való eljuttatása a fogyasztói közönséghez. Hála istennek, a magyar fogyasztói közönség minden statisztikai mérésünk szerint továbbra is mintegy 85 százalékos mértékben szeretne magyar terméket vásárolni. Amikor megkérdeztük tőlük: és miért nem teszi időnként, ha a szándéka még megvan, kettő dolgot mondott. Egy: mert nem találom meg, nem tudom, hogy hol van, és hol lehet egyáltalán megtalálni; kettő: időnként drágább, mint a konkurens külföldi termék.
Erre válaszul az egyik lépésünk, hogy itt van, ezzel a törvénytervezettel, a helyi termelői piac megnyitásával választ szeretnénk adni és segíteni szeretnénk azon fogyasztóknak, akik a magyar termékeket szeretnék biztonsággal megvásárolni és fogyasztani. A másik, hogy időnként drágább. Igen, hát erről van szó, ezt tudomásul kell venni, hogy - én úgy szoktam fogalmazni - itt nem műanyagot fognak kapni a kedves fogyasztók, szépen csomagolt, dizájnokkal ellátott műanyagot. Vannak, akik ennél durvább jelzőt is szoktak a külföldről beáramló élelmiszerekre használni, most én ezt nem tenném, de mindannyian tudjuk ezeket a jelzőket, nevezem én ezt csak műanyagnak.
Nem azt fognak kapni, hanem szántóföldön termett, netán gabonával etetett jószágok és ezek feldolgozott kész élelmiszereit fogják kapni. Ja, hogy emögött élőmunka van, és nem tömegtermelésről van szó? Ja, hogy a gabona ára most olyan áron van, amilyenen van, és ebből így, ilyen takarmánnyal etetett jószágok felnevelése és az ebből adódó termelési költsége drágább lesz? Igen, ezt tudomásul kell venni, de egy nagyon nagy előnyt fog élvezni az a fogyasztó, aki ezen tudatos vásárlók közé tartozik, hogy nyugodt lehet abban a tekintetben, hogy az egészségét ez nem fogja károsítani. Aztán mindenki döntse el, hogy kockáztat-e bizonytalan eredetű élelmiszerekkel, vagy lehet, hogy pár százalékkal esetlegesen drágább magyar terméket, de biztonságos, az egészségre nem ártalmas élelmiszert fog vásárolni.
Én az utóbbira biztatom természetesen a fogyasztókat. Ezért is nyújtottam be ezt a törvénytervezetet, hogy ez esetben is legyen lehetőség a jó minőségű magyar élelmiszerek minél gyorsabb, minél rövidebb úton való eljutásának említett és még mindig magyar terméket fogyasztani szándékozó fogyasztókhoz.
Kérem a parlamentet, hogy támogassa ezt a törvénytervezetet. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
