VARGA GÉZA
VARGA GÉZA
VARGA GÉZA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Ma a mezőgazdasági bizottság ülésén felüdülés volt részt venni, mert először éreztem azt, hogy a nemzeti összefogásnak van egy pozitív kisugárzása. Font Sándor előterjesztése után a bizottságban gyakorlatilag minden hozzászólás támogatta ezt a javaslatot, amit bizonyít az is, amit a beszámolóból hallottunk, hogy a húsz jelen lévő képviselőből húszan szavaztak igennel. Még az egyetlen jelen lévő MSZP-s képviselőtársunk is igennel szavazott és pozitívan állt hozzá, szemben az itt ülő, ugyancsak magányos Józsa képviselőtársunkkal (Dr. Józsa István: Én is támogatom!), aki ugyan hozzátette, hogy támogatja, de azért nem mulasztotta el, hogy belepiszkítson ebbe a pozitív aurába. Azt gondolom, itt egy olyan ablakot nyitott ki az előterjesztő, illetve a kormánypárt, amely ablakon valamennyiünknek jó lesz kitekinteni.
Sok pozitív indok és érv hangzott el ma a vitában és az előterjesztőtől is e törvény kapcsán, én megpróbálom azokat nem ismételni, de egy picit abból a perspektívából mégiscsak elemezni az előttünk fekvő törvénymódosítást - a szimbolikával továbbmenve -, hogy kinyitottunk egy ablakot, és az az ablak valójában milyen perspektívákat is nyithat meg számunkra, vidéki emberek számára a munkahelyteremtés, a piacszerzés és sok minden más vonatkozásában.
Egyik kormánypárti hozzászóló részéről sem hangzott el - óvatosan -, hogy ez a törvény gyakorlatilag egy pozitív diszkrimináció a kistermelőkkel szemben. És erre volt szükség! Lehet, hogy ezt egy kormánypárti képviselőnek nem illik kimondani, mert akkor előjönnek olyanok, hogy az EU mit szólna hozzá, hiszen egy kereskedelmi törvényt módosítunk, de én ellenzéki képviselőként hadd írjam pozitívumára és érdemére ennek a törvényjavaslatnak, hogy igenis, ez egy pozitív diszkrimináció a kistermelők érdekében, és ha valamire, akkor erre nagyon nagy szüksége volt ennek a rétegnek. A statisztikai felmérések szerint a kistermelők száma az elmúlt két-három-négy évben folyamatosan csökkent. Ez egyszerűen a kiöregedéssel, a termelési kedv csökkenésével és sok minden mással magyarázható, sok oka van ennek, de az biztos, hogy ez a törvény alkalmas arra, hogy visszafordítsa ezt a folyamatot.
Én másfél éve ülök itt a parlamentben. Azt világosan látnunk kell, hogy amikor bármilyen gazdasági problémáról, nehézségről beszélünk, akkor valójában azoknak van egy közös eredője, ez a közös eredő pedig az, hogy a méretgazdaságosság fetisizálásával, arra való hivatkozással azt mondjuk, hogy verseny van, tessék versenyezni, tessék helytállni a versenyben. Ugyanakkor a méretgazdaságosság eleve aránytalan és torz versenyfeltételeket teremt. Ezeket a torz versenyfeltételeket pedig egy termelői csoportnak csak olyan pozitív diszkriminálásával lehet megfordítani, amelyik még átsiklik a szabadkereskedelmi és a kereskedelmi torzításokra olyan nagyon figyelő Versenyhivatal szűrőjén is. Én magam is családi gazdálkodó vagyok és kistermelői üzemem is van, ahol biotejtermékeket állítunk elő - amióta képviselő vagyok, ezt főleg a családom és a gyerekeim csinálják -, és ott vagyunk a piacokon. Amikor a piacokon valami szabálytalanságot láttunk, észleltünk, akkor írtunk a Versenyhivatalnak. Most nem a dolog érdemi részét akarom elmondani, de a Versenyhivatal azt írta vissza, az olyan kicsi lépték, hogy az nem tartozik az ő hatáskörébe. Tehát ezek a termelői piacok igenis kiestek a versenytörvény szabályai alól, és itt bárki bármit csinálhatott. Gondolok itt a nepperekre, a nagybanin vásárló “őstermelőkre” és sok mindenki másra. Ez a törvény abszolút alkalmas arra, hogy az egyenlő partnerek között biztosítsa a versenyfeltételeket.
Nagyon fontos tehát a méretgazdaságosság kérdése. Itt olyan szinten kezdünk el a méretgazdaságosság figyelembevételével súlycsoportokat létrehozni - a sportból hozva példát -, ahol egy nehézsúlyú bokszolót nem engedünk össze egy pehelysúlyúval. Nos, a pehelysúlyúak tudnak majd versenyezni ezen a termelői piacon.
Érdekes volt a bizottsági ülésen, ahol úgy észleltem - de lehet, hogy én akartam így észlelni -, hogy a Jobbik Magyarországért Mozgalom álláspontja közelebb volt az előterjesztő álláspontjához, mint sok jelen lévő kormánypárti képviselőtársamé, abban az értelemben, hogy nem értették meg pontosan a lényegét, illetve ha meg is értették a lényegét ennek a javaslatnak - nevezetesen hogy ez a kistermelőkre vonatkozik -, félteni kezdték a kft.-ket, kisvállalkozásokat és egyebeket. Természetesen a kkv-k is mindannyiunk szíve csücske, efelől nincs vita, de ez a törvény véleményem szerint semmilyen mértékben nem korlátozza a kkv-k piacait. Ugyanis az, hogy itt ők nem vehetnek részt, az helyes az előbb említett pehelysúlyúak egymás közti versenye miatt. Ugyanakkor innen üzenem a kkv-knak, hogy egy-egy kkv legyen kezdeményezője egy, az e törvény módosításával létrejövő helyi piacnak, mert ő a saját telephelyén minden további nélkül megvalósíthatja ezt. Ő lehet egy bejelentője ennek. Ő a saját telephelyén eddig is forgalmazhatta a saját termékeit, és ha az élére áll ennek, és nem János bácsinak vagy Mari néninek kell megszerveznie a helyi termelői piacot - akkor, ha az önkormányzat ennek nem állna az élére -, akkor ezek a feldolgozóüzemek kezdeményezhetik ezt. Ezzel segítenek a kistermelőknek is, a saját telephelyükre pedig nyilván nem fogják beengedni azokat, akik nem tisztességes szándékkal nem a saját terméküket akarják forgalmazni, és nem fognak az ő termékeivel versenyezni. Ezzel azt akartam kifejezni, hogy a kkv-k sincsenek ebből a lehetőségből kizárva; én pontosan látok egy rést számukra.
De egy másik szempontból is rendkívül fontos ez az előttünk lévő törvénymódosítás, nevezetesen az élelmiszer-önrendelkezés kérdése miatt. Mielőtt képviselő lettem, a Szövetség az Élelmiszer-önrendelkezésért alapító elnöke voltam, tehát tudom, hogy milyen fontos az élelmiszer-önrendelkezés. Ugyanakkor az élelmiszer-önrendelkezést sokan rosszul értelmezik, és azt mondják, hogy amikor a fogyasztó bemegy a multihoz, levesz egy adott terméket, akkor ő önrendelkezett, hogy mit akar levenni, s mi bajom van nekem az élelmiszer-önrendelkezéssel. Világosan látnunk kell, hogy az élelmiszer-önrendelkezésnek két szintje van. Az egyik az a szint, amelyikbe belenyúl ez a törvénymódosítás abszolút pozitív értelemben, a másik pedig a WTO szintjén van, amikor a nemzetek és a nemzetek uniója élelmiszer-önrendelkezéséről van szó. Az élelmiszer-önrendelkezés rövid definíciója az, hogy egy nemzetnek vagy a nemzetek uniójának legyen meg a saját joga arra, hogy a saját agrárpolitikáját és élelmiszer-kereskedelmi politikáját meghatározza úgy, hogy közben nem árasztja el dömpinggel más országok piacait, és nem teszi tönkre az ottani gazdákat. Ha az elmúlt tíz-tizenöt év folyamatait nézem, biztos vagyok benne, hogy az élelmiszer-önrendelkezés öt-tíz éven belül le fogja cserélni a szabadkereskedelmi dogmát, és az élelmiszerek ki fognak kerülni a szabadkereskedelmi forgalomból, mert ezek pusztító hatása egyre nyilvánvalóbb. Ez az élelmiszer-önrendelkezés felső szintje. Természetesen nem fogjuk békén hagyni a Fidesz-KDNP-kormányt a tekintetben sem, hogy ezen a szinten is küzdjön az élelmiszer-önrendelkezésért, de az helyes, amit megtett az alsó szinten, nevezetesen, hogy védjük ennek a termelői piacnak a célcsoportját, és ez a célcsoport itt érvényesítheti a helyi fogyasztó és a helyi termelő önrendelkezési jogát arra, hogy milyen termékeket fog megvásárolni a fogyasztó, ezzel ösztönözve a helyi termelőt, hogy milyen terméket állítson elő. Mire gondolok? Arra, hogy így a termékeknek esélyük van arra, hogy egyre inkább környezetkímélők legyenek, urambocsá! az ökológiai gazdálkodás és a biológiai élelmiszerek felé is el tudnak menni.
Egy új jelenség is látszik ezen a kinyitott ablakon - amivel kezdtem a felszólalásom -, ez pedig az, hogy egyre élénkebb az úgynevezett bevásárlóturizmus. Nem arról van szó, amikor kimegyünk egy, nem is tudom, milyen hűtőszekrényért Ausztriába, és azt bevásárlóturizmusnak nevezzük. Az a szövetkezet, amelynek a családi gazdaságom jelenleg is tagja, nyílt napokat rendez. Mi ötven kilométerre vagyunk Budapesttől az úton, légvonalban negyven kilométerre, tehát beférünk e törvény hatálya alá.
(15.00)
Nos, itt a nyílt napokon jönnek ki az emberek, Budapestről a vásárlók, és azzal, hogy közben egy farmot is meglátogatnak, természetesen mindenféle programot csinálunk mellé, élvezet a számukra, sikk, hogy kijönnek, és kint vásárolják meg a mi ökológiai előállítású termékeinket. Megjegyzem, hogy huszonegynéhány éve a vegyszerek teljes kizárásával gazdálkodunk több száz hektáron. Nos, tehát ez a módosítás, ami előttünk van, kinyitja az ablakot erre a lehetőségre is.
Ugyanakkor további fontos lépés, amikor megérzik az ízét, a helyi termelők, a helyi fogyasztók és a környék kisebb-nagyobb városainak fogyasztói megérzik az ízét újra ennek a kulturális jelenségnek, hogy a piacon lehet vásárolni, és a piacon mindenki mindenkit ismer, a vevők egymást, a termelők egymást, a vevők a termelőket s a többi. Azt javaslom, majd különböző csatornákat erre igénybe fogunk venni, hogy alakuljanak ki ezeknek a piacoknak a piaci önkormányzatai. Ez egy kreált szó, ezt most használom magam is először, de az az önkormányzat, amely a kecskeméti példához hasonlóan, amiről hallottunk, meg fogja védeni, ez a piaci önkormányzat akár civil szerveződéssé is formálódhat, ez még jobb, ahol tehát a termelők és lojális fogyasztók ezt a piaci önkormányzatot közösen létrehozzák, és ott erősíteni tudják önmagukat. És természetesen akkor a dolog hógolyószerűen, lavinaszerűen tovább tud menni.
Ha velem tudnak jönni ebbe a gondolatkísérletbe, akkor innen már csak egy lépés az, hogy ezek a piacok az élesztő sejtjei legyenek a települési Hangya-szövetkezeteknek. Tudjuk, hogy létezik a termékpályás értékesítési szövetkezet, ami nagyon fontos, támogatjuk magunk is, amikor mondjuk, a gabonatermelők állnak össze egy termékpálya mentén ebbe az értékesítési szövetkezetbe, amikor egy szabolcsi búzatermelő egy szövetkezésbe tömörül, nem tudom én, a Pest megyeivel vagy a Vas megyeivel, de mind gabonatermelők. Ez egy EU-konform szövetkezési forma, de a bajom vele az, hogy itt nincs meg igazán a személyes kapcsolat e szövetkezés tagjai között. Ennek megvan a maga szerepe. De ha ki tudjuk ezt egészíteni egy úgynevezett települési Hangya-szövetkezettel, amelyet mi a programunk óta hangoztatunk, de szerencsére és örömünkre benne van a nemzeti vidékfejlesztési stratégiában is, nos tehát, ezek a termelői piacok ezeknek a csírái lehetnek.
(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Amikor már ezek működnek, és törvénykezéssel még alájuk nyúlunk segítőleg, azt gondolom, tág tere lesz ennek az, hogy ezt a folyamatot a különböző apróbb törvénymódosításokkal majd csiszoljuk. De úgy tekintem, hogy ez egy közös alkotó munka lehet, mert mondom, itt nem a pártok egymásnak feszülése van. Kivéve az MSZP-t meg a gyevi bírót (Derültség.), aki a rossz ellenzéki beidegződése miatt úgy érzi, még ha valamit támogatna is szíve szerint, akkor is jobb, ha kifejezi, hogy ő azért ezt másként gondolja. Úgy gondolom, nincs erre szükség, hagyjuk itt a pozitív erőket teljes mértékben kibontakozni.
Végül egy jelenségre hívnám fel a figyelmet. Veszprémben a helyi Jobbik-szervezet 2011 tavaszán létrehozott mindenféle törvényi támogatás nélkül egy helyi termelői piacot. Ezt a termelői piacot a lakótelepen működtette. Remekül ment, kiválóan ment, minden szombaton a lakótelepről lejöttek az emberek, és a környék termelői, a mézestől a húsosig, a tejesig mindenki ott volt. A veszprémi fideszes polgármester és az önkormányzati vezetés megszüntette ezt a piacot, mert testidegennek mondta, mert az engedélyekkel baj van, mert a köjállal nem egyeztettek, és fölsorolta mindazokat, amin ez a törvény most módosítani szándékozik. Azt gondolom, hogy híreszteljék el kormánypárti körökben is, hogy addig is támogassák ezeket a kezdeményezéseket, ne fojtsák el csírájában, amíg ez a törvény jövő év január 1-jétől életbe fog lépni.
Tehát összefoglalva, teljes szívünkből és minden lehetőségünkkel támogatjuk ezt a törvényjavaslatot, és együttműködünk abban is, hogy a törvényjavaslatban rejlő további perspektívákat is közösen kibontsuk.
Köszönöm szépen a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)
