SZÁSZ KÁROLY
SZÁSZ KÁROLY
SZÁSZ KÁROLY, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Rendkívül nagy megtiszteltetés számomra, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete 2010. évi éves jelentése kapcsán szót kapok az Országgyűlésben.
A felügyelet az Országgyűlés döntésének köszönthetően alkotmányos szerv, és ekként az Országgyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel. Tekintettel arra, hogy elődöm a 2009-es évről tartott beszámolója kapcsán kitért a 2010-es év első felének eseményeire is, illetve hogy engem 2010. július 1-jével nevezett ki a köztársasági elnök a felügyelet elnökévé, elsősorban a hivatali működésemre eső időszak fontosabb fejleményeivel kívánok foglalkozni.
Amikor önöket a felügyelet működésével kapcsolatban tájékoztatom, akkor úgy gondolom, elsősorban nem önmagunkról, saját teljesítményünkről kell számot adnom, hanem annak a környezetnek, annak az intézményrendszernek az állapotáról és összefüggéseiről kell szólnom, amelyet elemzünk, szabályozunk, ellenőrzünk, amelynek a biztonságos, stabil, kiszámítható működéséért felelősséget viselünk.
Természetes ugyanakkor, hogy a két tényező nem választható el mereven egymástól, hiszen a pénzügyi közvetítőrendszerrel kapcsolatos elemzői, szabályozói, ellenőrzési munkánk egyben a saját tevékenységünkről alkotott értékítélet alapját is jelenti. A már több éve tartó, és egyre újabb fordulatokat vevő globális gazdasági-pénzügyi válság ostromait a magyar pénzügyi szektor egészében hárítani tudta, de a küzdelem nyomai egyre kevésbé takarhatók el. Miközben a szektor egészében még stabil, az egyre nyilvánvalóbbá váló problémák és feszültségek a rendszer működőképességével kapcsolatos alapkérdéseket vetnek fel.
A hitelintézeti szektor működésének alapja, hogy kockázati és lejárati transzformáció biztosításával segíti a gazdaságban képződő megtakarítások közvetítését a hiteligénnyel rendelkező gazdasági szereplők számára. A rendszerben lévő tőke ennek a kettős transzformációs feladatnak megfeleltethető kockázatfelfogó képességét testesíti meg. Amennyiben nem képződik a szektor működése során kielégítő jövedelem, akkor a kockázatfelfogó tőke létjogosultsága kérdőjeleződik meg. A jövedelemképződés tehát nem egy ágazat belügye, hanem az egész gazdaság finanszírozásának kulcskérdése. A jövedelemképződés döntő tényezője a rendszer tőkegyarapodásának, megteremtve a feltételeket a tőke bővüléséhez, ezáltal az alaptevékenység kockázatkezelő képességének a fejlesztéséhez.
Ez egy nagyon fontos tényező, amit biztosítanunk kell abban az értelemben, hogy a közvetítőrendszer jövedelmezően működhessen, a képződő jövedelem pedig tőkeként a rendszerben maradhasson. Nem a magas jövedelmezőséget kell tehát támadni, hanem mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a szektor tőkéjével szolgálja és betöltse társadalmi és gazdasági közszolgáltatási funkcióját. A pénzügyi közvetítőrendszer végső soron olyan éltető infrastruktúra a modern piacgazdaság számára, amely nélkül az nem képes hatékonyan és versenyképesen működni, amely nélkül nincs növekedés és jólét.
Elemzésem most következő részében részletesen, intézményenként keresem erre a választ, a minősítési szempontok értékelésén keresztül arra próbálok választ ad, hogyan tölti be a közvetítőrendszer eme feladatát. Az üzenet, amit szeretnék önöknek megfogalmazni jelen előadásomban, az, hogy a közvetítőrendszer egészében véve stabil és hatékonyan működik. Ugyanakkor az alkalmazkodóképesség szélére sodródott az elmúlt években, és ennek következtében feladatait csak akkor tudja betölteni, ha további terheket nem rakunk rá, mert ezáltal csak az aktivitása fog csökkenni, ami korlátozza az alaptevékenység ellátásában ezt a rendszert.
Mi jellemzi tehát a pénzügyi közvetítőrendszer egyes szereplőinek helyzetét a válság mai szakaszában a fenti megjegyzések előrebocsátása mellett? Nézzük először a hitelintézeteket! A hitelintézetek a hitelezési portfólió szerkezetének alakulásával leképezik a válság hatásait. Mind a vállalati, mind a lakossági szegmensben folyamatos romlás tapasztalható az elmúlt években. A vállalati szegmensben a hitelportfólió minőségének romlása egyértelműen a gazdasági visszaesés, a vállalati csődhelyzet kedvezőtlen alakulásának a következménye. A lakossági hitelezési portfólió alakulása is hasonló képet mutat. A gazdasági létbizonytalanság, a munkanélküliségi helyzet változása visszatükröződik a hitelállományok minőségében, a devizában nyilvántartott eszközök minősítésében pedig fajsúlyos szerepet játszik az árfolyamok példa nélküli erősödése az ebben rögzített hitelek vonatkozásában.
A bankrendszer a hitelállomány minősítése során értékvesztés és céltartalék képzése érdekében a 2010. évben mintegy 400 milliárd forinttal rontotta eredményességét. Mindezek mellett a jövedelemképzésre alapvető hatást gyakorolt a válság közvetett terheihez való hozzájárulást kifejező bankadó mértéke is, amely a fent jelzett közvetlen veszteségviselés mintegy harmadát képezte le.
A válság irányította rá a figyelmet a likviditás jelentőségére. Hitelintézeteink likviditása stabil, fizetési kötelezettségeiknek mind forintban, mind devizában eleget tudnak tenni. A stabil helyzet megemlítése mellett azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt, hogy a hitelezési tevékenység visszaszorulása során felszabaduló likvid források, elsősorban a likvid devizaforrások az anyabankok által visszavonásra kerülnek. A likviditás szempontjából ugyancsak kedvezőtlen jelenség, hogy hiányoznak a gazdaság finanszírozásához szükséges hosszú lejáratú források mind forint-, mind devizaalapon. Mindezek miatt a közeljövőben bevezetésre kerülő likviditásszabályozási eszköztár fokozott figyelemben kell hogy részesítse az intézményi szintű forint- és devizalikviditást mind rövid, mind középtávon.
A hitelintézetek tőkehelyezte is stabil. A tőkemegfelelési mutatók magasak, és a rendelkezésre álló tőke nagy része a legjobb minőségű, bármikor hozzáférhető tőkeelemekből áll. Ezt jól demonstrálja az európai bankhatóság által 2011 első félévében végzett európai szintű stresszteszt, amely vizsgálat során a 91 részt vevő bank közül a legnagyobb magyar bank eredményével dobogós helyezést ért el. Nem hagyhatjuk azonban figyelmen kívül itt sem azt a tényt, hogy a válságot követő szabályozási elképzelések a bankrendszer tőkehelyzetének radikális megerősítésére irányulnak, ezért ma még létező relatív előnyünk a tőkestruktúrában a jövőben várhatóan csökkenni fog.
A jövedelmezőség alacsony szintje melletti korlátozott belső tőkeképződés különösen sebezhetővé teheti a hitelintézetek helyzetét a szabályozási kihívások keltette tőkeszükségletért folyó harcban. Mindezek mellett a meglévő tőketartalékok a válságban gyorsabban olvadnak el, ezért kulcskérdés hitelintézeteink számára, hogy milyen hatékonyan képesek ledolgozni a korábban említett portfólió-minőséggel kapcsolatos kihívásokat.
Nem tekinthetünk el a magyarországi hitelintézetek tulajdonosi helyzetének az elemzésétől sem.
(10.00)
Bár egyértelműen kimondható, hogy a hitelintézetek tulajdonosi körei mindvégig kiálltak, sőt támogatták hazánkban működő érdekeltségeiket, ez a támogatási képesség és akarat függvénye saját lehetőségeiknek és üzleti elképzeléseiknek. Mivel hitelintézeteink tulajdonosai is egyre erősödő nemzetközi kockázatoknak vannak kitéve, másrészt a korábban saját kormányaiktól kapott mentő tőkeinjekciók visszafizetését is meg kell kezdeniük, megnehezül külföldi leányvállalataik tőkéhez juttatása, anyavállalat általi támogatásuk, ami a magyarországi üzleti aktivitás részleges csökkentését is előrevetítheti.
A hitelintézeti szektor összesített helyzete tehát még stabil, de úgy tűnik, hogy a rendszer terhelhetősége a végső határoknál van. A rendszer alkalmazkodóképessége gyors és hatékony, de ez a fenti tényezők mellett talán egy visszafogottabb, kevésbé kockázatvállaló, alacsonyabb tőkefelhasználó állapot felé való elmozdulást válthat ki.
Alapvető gond, hogy a már ma is alacsonyabb szintű hitelezési aktivitás a továbbiakban is jellemző marad, és a hitelintézet nem végzi el a szerepéből adódó kockázat- és likviditástranszformációs feladatát. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy célunk kell legyen, hogy az állam által kívánt és meglépett gazdaságszerkezeti átalakítás, gazdaságmegújítás és gazdaságélénkítés a hitelintézeti üzleti aktivitás kiegészítésével, támogatásával, a hitelintézetek aktív szerepvállalásával valósuljon meg.
A hitelintézeteken belül sajátos szerepet töltenek be a szövetkezeti hitelintézetek. A válság látszólag kevésbé érintette őket, devizakitettségük alacsony, tőkehelyzetük, jövedelemtermelő képességük a bankokhoz képest kissé magasabb, ennek ellenére üzleti aktivitásuk mind a betétgyűjtő, mind a kihelyezési oldalon érdemben nem nőtt. A szövetkezeti hitelintézetek szerepe ugyanakkor megkerülhetetlen, különösen a vidéki Magyarország életében, a kisebb térségek gazdasági kapcsolataiban, munkahelyteremtésben, a vidékfejlesztésben, a kisvállalkozások, köztük a családi vállalkozások finanszírozásában. Sokkal jobban ki kellene tudnunk használni a bennük rejlő üzleti potenciált, a szövetkezeti formában rejlő előnyöket, a helyi közösségek egymást ismerő, egymást ellenőrző, egymásban bízó és támogató, akár üzleti alapon is hatékonyan működtethető intézményeit.
A szövetkezeti forma megtartása ugyanakkor összhangba kell hogy kerüljön az e szektort szintén érintő tőke- és likviditásszabályozási rezsimmel. Ezért elkerülhetetlen, hogy elinduljon az e körbe tartozó intézmények sokkal szorosabb integrációja, amely lényegét tekintve így az egész szektor számára koordinált és egységes tőke-, likviditás-, kockázatkezelési, termékfejlesztési és informatikai rendszer kiépülése felé kell hogy mutasson. Tehát a szövetkezeti hitelintézetek egész helyzetét át kell tekintenünk, és ebben a vonatkozásban a felügyelet is jogszabály-módosítási javaslatokkal szeretné elérni azt, hogy a rendszer megerősödjön, a szövetkezeti forma megmaradjon, és egy sokkal koordináltabb együttműködés valósuljon meg az intézetek között.
A pénzügyi vállalkozások - akár az egyes hitelintézeti csoportokhoz kapcsolódóan, akár azoktól függetlenül - különleges szerepet vállaltak a válság előtti hitelexpanziós időszakban. Bár rendszerkockázati elemeket működésük nem hordoz, fokozott odafigyelést követel meg a válság terheinek kezelése, elsősorban tőkehelyzetük romlása következtében. Feladatunk a pénzügyi vállalkozások helyzetének folyamatos nyomon követése és a szükséges felügyeleti intézkedések időben való meglépése.
Hasonlóan ellentmondásos a biztosítási szektor helyzete is. A biztosítótársaságok üzleti aktivitása a díjbevétel elemzése alapján gyakorlatilag stagnált az elmúlt években. A díjbevételt megvizsgálva látható, hogy nem életágban a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás adja az állomány nagy részét. Életágon a biztosítási termékek döntő része a befektetési egységekhez kapcsolt, úgynevezett unit-linked típusú biztosításokhoz köthető, amelyek inkább tekinthetők befektetési jellegű termékeknek, mint kockázati biztosításoknak.
Több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a mi biztosítási piacunk nemzetközi összehasonlításban vajon alul- vagy túlbiztosítottnak tekinthető, illetve hogy milyen lépéseket lehetne tenni a biztosítók üzleti szerepvállalásának növelése érdekében. Bár összességében valószínűleg a magyarországi biztosítottság szintje mind élet-, mind nem életágban a környező országok fejlettségi szintjéhez viszonyítva hasonló szintet tükröz, vannak teendőink a biztosítási termékek transzparenciáját, megérthetőségét tekintve, valamint a szolgáltatások ügynöki, közvetítői hálózatának működését illetően.
Itt is megállnék egy pillanatra; a közvetítői iparág teljes átgondolására is szükség van. Nagyon fontos lenne, hogy a közvetítők piacra lépésének feltételei egységesüljenek, a különböző szakmai követelmények, végzettségi, képzettségi követelmények úgyszintén, hogy egyértelmű legyen a piac számára, hogy a közvetítők kiknek a megbízásából, kiknek a felelősségével vállalnak közvetítést, és mindezt egy transzparens javadalmazási jutalékrendszer is alátámassza.
A biztosítási szektor tőkehelyzete tehát stabil, szolvenciamutatói nemzetközi összehasonlításban is jók. A biztosítókra vonatkozó szabályozási változások azonban a bankrendszerhez hasonlóan át fogják rendezni a társaságok tőkekövetelményét, ami várhatóan a rendszer tőkeszükségletének kismértékű emelkedését eredményezi. Egyes biztosítóknál a korábbi évek során megképződött tőketartalékok várhatóan osztalékágon el fogják hagyni az országot. Az osztaléktranszferben szerepet játszik a meghatározó biztosítók tulajdonosainak érdeke, hogy a válság során saját államuktól kapott támogatást visszafizessék. A biztosítók likviditása is rendben van, hagyományosan a hosszabb lejáratú forrásaikat helyezik ki hasonló vagy rövidebb lejáratokra.
A biztosítók nagyon fontos finanszírozói az államháztartásnak és a gazdaságnak. A szuverén adósságválság okozta bizonytalanság, az államok adósságpapírjainak átminősítése, illetve az eszközök értékelésének megváltozása strukturális átrendeződést eredményezhet a biztosítók befektetéseinek kockázati és lejárati szerkezetében, ami kedvezőtlen következményekkel járhat hagyományos finanszírozói magatartásuk szempontjából.
A magyar tőkepiac mérete kicsi, az értékpapírok keresleti, kínálati viszonyainak alakításában meghatározó szerepet játszanak a nemzetközi tendenciák. Bár a részvénypiac kibocsátói szereplői a magyar gazdaság nemzetközileg is jegyzett csúcsszereplői, a piac egészére mégsem a gazdaság belső fundamentumai gyakorolnak alapvető hatást, tekintettel arra, hogy a rendszerváltást követő privatizáció nem pénzügyi, hanem szakmai, stratégiai befektető bevonásával történt. A tőkepiac jelentősége mindvégig háttérben maradt a hitelintézeti közvetítéshez képest.
A magyar tőkepiacon működő befektetési szolgáltatók helyzete összességében kedvező képet mutat. A piac szolgáltatói alapvetően nem saját számlára, hanem bizományosi megbízás formájában dolgoznak, ezért saját kockázatot csak korlátozott mértékben vállalnak. Tőkehelyzetük ezért többnyire stabil, és a válság során sem romlott jelentősen.
A szolgáltatás bizományosi formájához kapcsolódóan az értékpapír-elszámolási rendszer is biztonságot hordoz, partnerkockázatot nem vállalnak, ügyfélhitelezést is csak nagyon ritkán végeznek. Jövedelmezőségük a forgalomarányos jutalékbevételek függvényében alakul. A befektetési szolgáltatók viszonylag kedvező pozíciója azonban nagyon ingatag talajon nyugszik. A tőkepiacon lejátszódó globalizációs tendenciák különösen érzékenyen érintik a nemzetközi tulajdonosi vagy nemzetközi stabil partnerkapcsolatokkal nem rendelkező társaságokat.
Feltételezhető, hogy a szabályozott piacok közötti szorosabb együttműködés, a kereskedési és elszámolási rendszerek globális sztenderdizálódása további átrendeződésekhez fog vezetni a szektor szereplői között. A befektetési szolgáltatóknál fogyasztóvédelmi szempontból különösen az internetes kereskedési platformokat működtető befektetési szolgáltatók jelentenek most különleges figyelmet, amelyekre nekünk is jobban oda kell figyelni.
A felügyelet vezetésének az új kihívásokra adott egyik lényeges válasza a napi felügyelési gyakorlatban, illetve a szervezetben végrehajtott jelentős változtatások, amelyek közül kiemelem: a felügyelésnek újfent fontos eszközévé váltak a helyszíni vizsgálati szakaszokat is tartalmazó átfogó vizsgálatok, az országhatárokon átnyúló tevékenységet folytató pénzügyi intézmények felügyelését ellátni hivatott felügyeleti kollégiumban való részvételünk, a felügyeleti vizsgálati és jogérvényesítési folyamatok teljes szétválasztása, a fogyasztóvédelmi vizsgálatok elindítása, és a pénzügyi stabilitási tanács keretei között szorosabbra fogtuk együttműködésünket a pénzügyi politikáért felelős Nemzetgazdasági Minisztériummal, valamint a monetáris politikáért és a rendszer egészének stabilitásáért felelősséget viselő jegybankkal.
Tisztelt Országgyűlés! Mi okozza a legnagyobb sérülékenységet a magyar pénzügyi közvetítőrendszer számára? A korábban kifejtett és alapvetően a prudenciális szempontok köré csoportosítható problémák mellett, nem elhanyagolhatóan a válság hatásainak kivédésére irányuló törekvés miatt a közvetítőrendszer fogyasztókkal való kapcsolata a legérzékenyebb sérülékenységet hordozó elem.
A pénzügyi szektor legfontosabb tőkéje a beléhelyezett bizalom. Amennyiben a fogyasztók jelentős része csalódottá válik a kínált termékek, a nyújtott tájékoztatás, a biztosítási kötvény apró betűi között elrejtett és csak később felfedezett korlátozó feltételek miatt, akkor az oly fontos fogyasztói bizalom elkezd megrendülni.
(10.10)
A fogyasztói bizalom erodálása egy idő után a pénzügyi rendszer stabilitását is veszélyeztető tényezővé válhat, amelyet az állam nem engedhet meg. A csalódott fogyasztók ugyanis elkerülik a pénzügyi szektort, amely így viszont nem lesz képes gazdasági rendeltetésének ellátására, a gazdaság fejlődésének finanszírozására, a szükségletek kielégítésének segítésére, biztonság nyújtására, az öngondoskodás támogatására. Az erős, kikezdhetetlen bizalom a pénzügyi szektor számára az éltető oxigén, ha az nincs vagy kevés van belőle, akkor a szektor - és vele együtt a gazdaság - nem tud megfelelően működni.
A pénzügyi intézmények és a fogyasztók között komoly egyensúlytalanság áll fönn erőviszonyokban, jogi és pénzügyi felkészültségben, sokszor a kockázatok megértéséhez szükséges matematikai készségekben, a fogyasztónak tehát egyfajta állami segítő kézre van szüksége, hogy ezt az aszimmetriát ellensúlyozni lehessen. Az állam a fogyasztóvédelmi hatósága révén részletes, pontos és a kockázatokra is kiterjedő tájékoztatást követelhet meg, a pénzügyi termékek árainak, díjainak átláthatóságát, más termékekkel való összehasonlíthatóságát írhatja elő, méltányos és érdemi panaszkezelést kényszeríthet ki a szolgáltatóktól, egyben megteremtheti a bíróságon kívüli gyors és költségmentes, pártatlan vitarendezés kereteit is.
Így jutunk el ahhoz a megváltozott paradigmához, amelyben a prudenciális szempontok és a pénzügyi fogyasztóvédelem sokkal inkább egymást kiegészítő, komplementer funkcióként fogható fel, ellentétben a prudenciális felügyelést és annak célját, az erős jövedelemteremtő képességet a hatékony fogyasztóvédelemmel szembeállító korábbi felfogással. Az erős, jól működő, fogyasztóbarát szektor hosszú távon az iparág és a nemzetgazdaság érdeke is. Nincs tehát ellentmondás a felügyelet prudenciális és fogyasztóvédelmi funkciói között: a jövedelmezőség és a fogyasztóvédelem nem egymást kizáró okok. A felügyelet ebben a felfogásban őrködik a fogyasztók érdekeinek védelme fölött, így számos jogszabályi kezdeményezéssel élt: a deviza-középárfolyam alkalmazása; az ügyfél számára hátrányos egyoldalú szerződésmódosítás korlátozása; késedelmes törlesztések esetén a bank által felszámítható késedelmi kamatok korlátozása; fogyasztóvédelmi felelős kötelezővé tétele az intézményeknél.
A felügyelet általános, a pénzügyi fogyasztókat érintő ajánlásokat fogalmazott meg, vezetői körlevelekben hívta fel a jó és kívánatos, fogyasztóbarát gyakorlatok alkalmazására az intézményeket. Honlapján a világon egyedülálló hitel- és betétválasztó programot helyezett el, amelyek ma már nemcsak a felügyelet honlapján, de több mint száz pénzügyi szolgáltató honlapjáról egyetlen kattintással elérhetők. Az árfolyamgátról szóló törvény életbelépését megelőzően olyan kalkulátort dolgozott ki és tett mindenki számára hozzáférhetővé, amelyet az elmúlt 8 hétben több mint 100 ezren kerestek fel, hogy kiszámolják, mit jelentene számukra a 3 éven keresztül rögzített árfolyamon való törlesztés.
Megteremtettük vidéki jelenlétünk alapjait is: 8 megyeszékhelyen fogyasztóvédelmi tanácsadó irodákat működtetünk civil szervezetekkel, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósággal és a megyei kormányhivatalokkal közösen a pénzügyi fogyasztóknak. Ezzel a Budapesten működő felügyelet és a Pénzügyi Békéltető Testület mellett az intézményes pénzügyi fogyasztóvédelem országos hálózattá szélesedik ki Magyarországon, reményeink szerint egyre több nagyvárosban. A pénzügyi fogyasztóvédelemnek elengedhetetlen eszköze a lakosság pénzügyi ismereteinek bővítése, amelyhez a felügyelet rendszeres kiadványokkal, illetőleg az ismeretterjesztés egyéb eszközeivel járul hozzá. Fontos lépés lenne ebben a sorban a pénzügyi tárgyú oktatás iskolarendszerű megteremtése.
Tisztelt Országgyűlés! Napjainkban a pénzügyi szabályozás - összhangban a felügyelt pénzügyi piacok, intézmények nemzetközileg érvényesülő sajátosságaival - olyan keretjellegű formát ölt, amelyen belül a különböző felügyeleti hatóságok kapnak felhatalmazást a konkrét tartalmi feltételek meghatározására. Ez teremti meg a hatékony és a gyors reagálás képességét a piaci folyamatokat és viszonyokat legjobban ismerő felügyeleti hatóságok számára. Másképp megfogalmazva: egyértelműen látszó tendencia, hogy a stratégiai irányok a törvényekben kerülnek rögzítésre, a stratégiai kérdéseket nem érintő végrehajtási, illetve technikai jellegű részletszabályozás viszont a rendeleti jogkörrel felruházott felügyeleti szabályozó hatóságok kompetenciája, mindig az adott törvényi felhatalmazások alapján.
Ez a nemzetközi tendencia figyelhető meg az Európai Unió szabályozási rendszerében is. A Bizottság javaslatára a Tanács és a Parlament által együtt jóváhagyandó pénzügyi szabályozási keretjogszabályok hatalmazzák fel a 2011 óta hatóságként működő Európai Bankfelügyeleti Hatóságot, az Európai Biztosítófelügyeleti Hatóságot és az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságot arra, hogy rendeletalkotási jogával kitöltse a jogszabály biztosította keretet. Az élet arra szolgáltat egyre több és több bizonyítékot, hogy a gyorsan változó piaci környezetben a piaccal kapcsolatban álló, róla információval rendelkező, tapasztalattal bíró és egyben elsődleges felelősséget viselő felügyeletek rugalmasabban és hatékonyabban képesek a stratégiai irányok mentén a részletkérdések technikai szintű szabályozását elvégezni.
Mi is ebbe az irányba indultunk, amikor a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló 2010. évi CLVIII. törvény olyan új feladatokat határozott meg és olyan eszközöket biztosított ennek érdekében a felügyelet számára, amelyek az intézmény alkotmányos szintre emelésével, a rendeletalkotási jog megadásával összhangba hozta a hazai felügyeleti rendszert az európai irányokkal. E felhatalmazás mentén szeretnénk a jövőben is tovább dolgozni, s a változó szabályozási feltételrendszerhez igazodva a felügyelet rendeletalkotási jogkörét további tartalmi elemekkel bővíteni, ezáltal gyorsabb, hatékonyabb, rugalmasabb és preventívebb fellépési lehetőséget biztosítva számára. A lényeg tehát, hogy a felügyelet megkapta a rendeletalkotási lehetőséget, de ezt tartalommal szeretnénk kitölteni. Talán az előadásom vége felé könnyedebb megfogalmazással is élnék: vannak fogaink, de igazából rágni szeretnénk.
Tisztelt Országgyűlés! A pénzügyi válságból való kilábalás, a szektor stabilitásának és biztonságának megőrzése alapvető stratégiai kérdés. A gazdaság fellendülése, a vállalkozások finanszírozása csak egy egészséges, kevéssé sérülékeny, tőkeerős, egyben általános bizalmat élvező pénzügyi szektorral elképzelhető, ezért kell mindent megtennünk. A felügyelet saját felelősségi körében, megerősített eszközrendszerrel kész mindent elkövetni e célok megvalósítása érdekében. Kérem ehhez a tisztelt Országgyűlés támogatását, egyben éves jelentésem elfogadását.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
