VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy olyan beszámoló van előttünk, amelynek a megalapozását biztosító törvény elfogadásával kapcsolatban tavaly folytattunk egy meglehetősen részletes és mindenre kiterjedő vitát itt az Országgyűlésben. Nekem magamnak is 24-25 módosító javaslatom volt; a törvényhez számos ponton nyúltunk volna hozzá. Sajnos azonban az eddigi kormányzati logikához hasonlóan egyetlen módosító javaslatunk nem érdemelt megfontolást a kormány részéről. Egyet sem fogadtak el, és úgy ment át a törvény, hogy jelentős hiányosságok maradtak benne.
Amire egyébként elnök úr maga is utalt a tegnapi gazdasági bizottsági ülésen a meghallgatásán: a rendeletalkotási joggal és egyebekkel kapcsolatban maradtak olyan hiányosságok, kidolgozatlan részletek a törvény szövegében, amelyeknek későbbi orvoslására még sort kell kerítenie az Országgyűlésnek.
Egyébként nagyon hasonló volt ez a kör, ez a feleslegesen lefutott kör ahhoz, mint amit a brüsszeli áfatörvénnyel kapcsolatban elszenvedett Magyarország. Ott is az történt, hogy benyújtottunk egy törvényjavaslatot arra, hogy a magyar áfaszabályozást az EU hozzáadottérték-adó irányelvével miképpen lehetne összhangba hozni, ezt részletesen meg is indokoltuk, szakmai érvekkel alátámasztottuk, a kormány ezt lesöpörte, később pedig elszenvedte Magyarország azt a kudarcot - épp a kormányzati arrogancia miatt -, amire eddig még nem volt példa, hogy Magyarországot az Európai Unió egy kötelességszegési eljárásban az EU-csatlakozásunk óta először marasztalta el.
Akkor, amikor ebben a különösen súlyos helyzetben, különösen a devizahitelezés válsághelyzetével kapcsolatban megfogalmaztuk annak idején a javaslatainkat - a tavalyi évben már országgyűlési pártként -, akkor nem akartunk mi egyebet, csak azt, hogy a helyzetet normalizáljuk, és megteremtsük a szükséges törvényi feltételeket ahhoz, hogy a felügyelet megfelelő módon működjön és működhessen. Nagyon sajnáljuk, hogy erre nem került sor, és nagyon sajnáljuk azt, hogy a kormányzati logika - miszerint lesöprik az összes ellenzéki módosító javaslatot - ebben az esetben is érvényesül.
Nézzük át, hogy milyen alapvető feladatai vannak a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének, mi az alapvető célja, küldetése, aztán vegyük ezeket a kérdéseket sorra, nézzük át, hogy milyen módon tett eleget törvényes feladatának a felügyelet.
Először is: biztosítania kell a felügyeletnek a pénzügyi közvetítőrendszer szilárd, átlátható és hatékony működését; rendeleteivel és szabályozási javaslataival a pénzügyi piacok stabilitásának, zavartalan működésének az európai uniós joggal összhangban történő felügyeletét kell biztosítania a felügyeletnek; az egyes pénzügyi szektorokat veszélyeztető kockázatok feltárását, azonosítását, a kockázatok preventív módon történő kezelését kell biztosítania a felügyeletnek; a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete felel azért is, hogy a fogyasztók jogainak megfelelő védelme a pénzügyi piacok tekintetében érvényesülhessen; erősítenie kell a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni közbizalmat; az Európai Unió tagjaként a felügyeleti hatóságokkal együttműködve meg kell oldania azt, hogy a magyar jog, a magyar szabályozás a PSZÁF által kidolgozott és az Országgyűlés felé továbbított javaslatok által összhangba kerüljön az európai uniós joggal, és ilyen módon biztosítsuk azt, hogy az európai felügyeleti rendszerbe Magyarország is beilleszkedhessen.
Új változás volt az előbb említett törvénymódosítás nyomán az, hogy most már önálló rendeletalkotási joggal rendelkezik a PSZÁF. Önállóan alkothat rendeletet egy bizonyos körben, és ezt aztán a pénzügyi közvetítőrendszer átláthatóbbá tételének, szabályozásának érdekében felhasználhatja.
(11.20)
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy az európai hatóságokkal történő együttműködést az úgynevezett Lámfalussy-eljárás keretén belül, az EU többszintű bizottsági rendszerén belül kell a PSZÁF-nak elvégeznie, hatékonyabbá kell tennie az ezen a területen folyó jogszabályalkotást, a vitarendezési folyamatokat, a fogyasztóvédelmi eljárások folyamatát egyaránt.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy felállításra került 2010 januárjától az úgynevezett Pénzügyi Stabilitási Tanács. Ennek tagjai a Nemzetgazdasági Minisztérium, a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének első számú vezetője. Ez a tanács háromhavonta ülésezik, és nagyon fontos szerepet tölt be, ugyanis lehetőség van arra, hogy a kormányzati politikát, a monetáris politikát és a prudenciális felügyeleti hatóság tetteit egy tanácson belül összehangolják, és olyan intézkedések szülessenek, amelyek hatékony nemzetgazdasági választ képesek adni a világ változásaira, és az újabb és újabb, hol Magyarországról, hol pedig a nemzetközi világból származó kihívásokra képes legyen reagálni ez a szervezet.
Új elem volt, hogy elkülönültek az úgynevezett helyszíni onsite és a nem helyszíni offsite ágai a felügyeletnek, ezt most már elkülönült szervezeti egységek formájában látják el. Megjegyzem egyébként, hogy erre vonatkozóan is voltak javaslataink, amelyek a helyszíni eljárás szabályait igyekeztek volna hatékonyabbá tenni az európai uniós gyakorlattal összhangban, a józan ész szavának engedve. Nagyon sajnáljuk, hogy ezt sem fontolta meg a kormány, és ezt a javaslatunkat is leszavazta. Látható is ennek egyébként a hátrányos következménye.
Megújultak az úgynevezett vizsgálati kézikönyvek, amelyeket alkalmazott a felügyelet, korszerűsítették a monitoringmutatókat - a későbbiek folyamán majd ezt meg fogjuk nézni, hogy mit is jelent a gyakorlatban, és mennyit ér ez tulajdonképpen -, illetve a felügyeleti vizsgálatra vonatkozó módszertani útmutatók is frissítésre kerültek. A felügyelet javaslatait több ízben is elfogadta az Országgyűlés, a hitelintézeti törvény módosításánál például, ahol a deviza-középárfolyam került bevezetésre, és ezt írták elő kötelező érvénnyel a hitelintézetek számára alkalmazásra, illetve fontos volt a felügyelet tevékenységénél az is, hogy az egyoldalú szerződésmódosítások tilalmát legalább részlegesen vagy részben a felügyelet javaslatára szüntette meg a kormány. Ezt olyan módon tette gyakorlatilag, hogy a társadalom részéről, az Országgyűlés ellenzéki pártjai, elsősorban a Jobbik részéről felé egy nagyon erős nyomás érkezett, és gyakorlatilag a népakaratnak, a jól megnyilvánuló népakaratnak engedve hajlott aztán a kormány ebbe az irányba.
Az elnöki bevezetőben volt egy érdekes mondat, idézem önöknek szó szerint: “A pénzügyi válság erősen kikezdte a fogyasztóknak a pénzügyi rendszerbe vetett bizalmát.” Itt kérdésem, képviselőtársaim, hogy mi az ok és mi az okozat. Nincs-e esetleg összekeverve itt a beszámolóban a kettő? Én ugyanis azt látom alapvetően, hogy nem a válság ténye volt az, ami kikezdte a pénzügyi közvetítőrendszerrel szembeni bizalmat, hanem a bankoknak a nagyon sokszor etikátlan magatartása, ami nemcsak Magyarországon verte ki a biztosítékot, nemcsak itt volt probléma, hanem az Egyesült Államokban, Nyugat-Európában, számos más területén a földnek, látható volt az, hogy a bankok nagyon sokszor visszaélnek a pozíciójukkal. Hogy mi módon teszik ezt, a későbbiek folyamán meg fogjuk még nézni.
Fontosnak tartom azt, hogy a felügyelet fogyasztóvédelmi szerepe csekély mértékben bár, de mégiscsak erősödött az elmúlt időszakban, az elnök úr hivatalba lépése óta létrejött a Pénzügyi Békéltető Testület, amely egy szakmailag független, eljárásjogilag nem utasítható szervezetet jelent. Ennek a feladata az, hogy fölfogja azt az óriási ügyfélrohamot, azt az információáradatot, amely egyébként a felügyeletet érné. Majd látni fogjuk a későbbiek folyamán, hogy milyen nagy számú panasz érkezik manapság. Ennek aztán egyelőre elég komoly hátulütői vannak még mindig. A felkészült szakemberek hiányoznak, nagyon sokszor egyébként annyira alacsonyak lettek az államigazgatáson belül a bérek, illetve ezeknél a szervezeteknél is annyira alacsonyak lettek a bérek, hogy a felkészült szakember sokkal jobban jár, ha elmegy a céges világba valahova dolgozni, vagy elhelyezkedik a bankszférán belül, mint ha a felügyelet szolgálatába állna, mondjuk, harmadakkora pénzért. Érdemes lenne ezen is elgondolkodni. Illetve a rendszer megosztottságában keresendő a problémák másik gyökere. Ez egyébként jelenleg is fönnálló dolog, ezzel kapcsolatban is fogalmaztunk meg annak idején módosító javaslatot, amely a felügyeleti hatóság, a kormány a Magyar Nemzeti Bank munkájának jobb összehangolását eredményezte volna. Ezt a javaslatunkat sem fogadta el a kormány, most a gyakorlatban bebizonyosodott, hogy igazunk volt.
El szeretném mondani azt is, képviselőtársaim, hogy amikor kitérünk arra, hogy ki a hibás a jelenlegi devizahitel-válságért, amely Magyarországon és szerte a világon keresztülsöpört, ez egy speciális probléma, ami Magyarországon van, akkor párhuzamot kell vonnunk az amerikai hitelválság tapasztalataival s azzal a gyakorlattal, amivel ott voltak kénytelenek szembesülni a felügyeleti hatóságok. Az Egyesült Államokban hasonló tőről fakadt a hitelválság, mint Magyarországon részben, nagyon sokszor olyan embereket hitelezni kezdtek a bankok, akik egyébként nem voltak hitelképesek. Nemzetközi terminológiában ismert az úgynevezett ninja kifejezés, egy mozaikszóból van összerakva, az azt jelenti, hogy nincs munkája, nincs jövedelme, nincs semmilyen számottevő vagyona az illetőnek, és mégis ninjaként, ahogy mondják, mégiscsak hitelhez tudott jutni, bízván abban, hogy az ingatlanok értéknövekedése majd a hitel megfelelő fedezetét lesz képes nyújtani, és a bankok erre a kockázatra apellálva kihelyeztek hiteleket az adósok felé.
Magyarországon nagyon sokszor hasonló esetnek lehetünk a szemtanúi. Nagyon sokszor azt láthatjuk, hogy a bankok maguk is nagyon felelőtlenül jártak el a hitelezési gyakorlatban. Fölvetődik itt a kérdés, ha már a PSZÁF-nál tartunk, hogy a Jobbik miért indított aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a hitelezési gyakorlatot számoljuk föl, ami Magyarországon jellemző, és a hitelek felvételkori árfolyamán történjen meg a hitelállomány forintra váltása. Ez egy radikális nagy eltérést jelent a Fidesz elképzeléseihez képest, amely megfelelő rögzítés mellett megpróbálná legalább a leggazdagabb emberek számára, azok számára, akik képesek egy összegben kifizetni a tartozásaikat, lehetővé tenni azt, hogy megszabaduljanak a devizahitelektől, azonban nem segít azon a széles társadalmi csoporton, amely egyre inkább nagyobb bajban van, azon a lecsúszó középosztályon, amely már csak kínnal-keservvel képes a devizahiteleit fedezni.
Fontos annak elmagyarázása és megértetése, hogy miért is várjuk el a bankoktól, hogy a hitelek felvételkori árfolyamán történjen meg a forintosítás, és mi az, amit ezen a téren vártunk volna a PSZÁF-től, mi az, amit kellett volna tennie a Magyar Nemzeti Banknak és a kormánynak azért, hogy ezen a területen segíteni legyen képes.
Először is: az összehangolt cselekvésre lett volna szükség. Lehetősége lett volna a Magyar Nemzeti Banknak arra, hogy a monetáris eszközökkel beavatkozzon ebbe a folyamatba, és maga is csökkentse az ország kockázati kitettségét. Mit is jelent ez? Azt jelenti, hogy a magyar jegybank jelenleg nem független, és nem tett meg semmit azért, hogy a devizahitel-válság következményeit enyhítse. Megtehette volna azt, hogy látva a lakosság eladósodását svájci frankban, maga is a jegybanki tartalékállományt svájci frankban kezdi el felhalmozni, és ilyen módon a lakosság, az önkormányzati szektor, a cégek kitettségét - hiszen ne felejtsük el, nem csak a lakosság van bajban Magyarországon ezen a területen - csökkenteni lett volna képes. Nem történt meg.
Nem történt meg az egyeztetés sem a kormány és a Magyar Nemzeti Bank, valamint a PSZÁF között kellő hatékonysággal ezeken a területeken, nem tette a kormány sem a dolgát, hiszen érdemben a folyamatokba nem avatkozott be, azoknak a társadalmi csoportoknak nyújtott csupán segítő kezet, akik maguk egyébként erre a segítségre egyáltalán nem is voltak rászorulva.
Nagyon fontosnak tartjuk azt elmondani, hogy amikor a felügyelet rendelkezésére álló prudenciális mozgástérről beszélünk, akkor bizony nem lehetünk elégedettek azzal, ami jelenleg történt, és nem lehetünk elégedettek azzal, hogy Szász Károly úr, amikor megjelenik a Fogyasztóvédelmi Hatóság ülésén, akkor maga is úgy foglal állást, hogy a bankok hitelállományának jogbiztonsága kikezdhetetlen, mert ezekhez a szerződésekhez nem lehet hozzányúlni. Azért nagyon sokan vagyunk úgy, hogy ezt bizony nem látjuk annyire bebetonozottnak, sőt most már több bírói ítélet is alátámasztja azt, hogy bizony van mit keresgélni a bankok ellen, és bizony az egyoldalú szerződésmódosítás tilalmát ki kell hogy mondja előbb-utóbb a magyar Országgyűlés is, és bizony már el is ítélték a bankokat ezekben a bizonyos bírósági perekben, elmarasztaló ítéletet hozott a bíróság.
(11.30)
Nagyon fontos kimondani azt, hogy amikor a devizahitelekről beszélünk, akkor tulajdonképpen egy olyan hitelformáról beszélünk, ahol devizában van nyilvántartva az adósok tartozása, de devizát ebben az ügyletben ténylegesen senki nem látott.
Ugyanis mi történt? Akkor, amikor a hitelt folyósította a bank az ügyfelek részére, forintban történt meg a folyósítás. Akkor, amikor az ügyfelek fizetik a havi, negyedéves és a többi törlesztőrészleteiket, akkor forintban egyenlítik ki a számlát. Nem történik tehát egyéb, minthogy a bank az ügyfél tartozását ebben az esetben devizában tartja nyilván, és átterheli az ügyfélre számos kockázatát ennek a bizonyos devizaügyletnek.
A bankok saját szakmai álláspontja szerint az úgynevezett carry trade hitel... - mit is jelent ez? Van egy alacsony kamatozású forrásország, ebben az esetben jellemzően Svájc, ahol svájcifrank-hitelhez jut elvileg a bank - gyakorlatban azután korántsem ez történt, majd ki is térünk erre -, azután egy magas kamatozású célországban, Magyarországon helyezi ki ezt a hitelt, és a hitelek kamata, a hitel beszerzése és kihelyezése közötti kamatkülönbség adja a bank marzsát, a bank hasznát, ez az, amit megkeresne ebben az esetben a bank.
Ténylegesen azonban azt láthatjuk, épp a PSZÁF részletes adataiból, hogy a magyar hitelintézeti szektornak van 33 000 milliárdos eszközállománya, ezen belül az úgynevezett egyéb deviza aránya, amelybe minden be van sorolva, de az euró nincs, tehát az euró kivételével az összes deviza be van ebbe a kategóriába téve, az 7600 milliárdnyi kihelyezett hitelt jelent, és mindössze 1600 milliárdnyi az a hitel, amit a bankok saját maguk felvettek. A kérdés az, hogy ez az 1600 milliárd hová tűnt, és pontosan milyen célokra fordították, ugyanis korántsem biztos, hogy ezt azután a bankok a hitelállományuk forrásainak biztosítására használták fel, számos egyéb módon elkölthették ezt a pénzt.
A lényege ennek a kérdésnek az, hogy az az árfolyamnyereség, amit képesek voltak realizálni a bankok, hiszen ki kell mondanunk, hogy ha ténylegesen nem vettek fel devizát a bankok a devizahitel nyújtásakor, akkor ez az árfolyamnyereség náluk csapódott le. A kérdés az, hogy ehhez mi hozzá szeretnénk-e nyúlni, mi ezt úgy gondoljuk-e, hogy jogosan teszik el, jogosan verik le az ügyfeleken. Én úgy gondolom, hogy ehhez a kérdésnek hozzá kell nyúlnia a magyar kormánynak, és el kell járnia a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének annak érdekében, hogy ez az igazságtalan helyzet, ami jelenleg a Magyar Köztársaságot jellemzi, megszűnjön.
Nagyon sokszor ugyanis azt láthatjuk, hogy a bankok ellentétes devizapozícióban ülnek jelenleg, mint a saját ügyfeleik, ellenérdekeltek abban, hogy az ügyfelek jól járjanak az árfolyammozgásokkal, hiszen ha az ügyfél jól jár, akkor a bank kevesebbet keres, ha a svájci frank árfolyama szélsőségesen kileng, és tartósan magasan marad, akkor a bankok ezzel a jelenlegi konstrukcióval sokat fognak keresni, hiszen az árfolyamnyereség alapvetően náluk csapódik le.
Ki kell hogy térjek még egy problémára, ami rendszeresen elő szokott fordulni és fel szokott merülni, a tegnapi gazdasági bizottsági ülésen is előtérbe került ez a téma, az, hogy a hitelintézeti szektornál az elnök úr elmondása szerint nem látszik ez a bizonyos nagy jövedelem, és nem látszik az a luxusprofit, amit a bankok ténylegesen megkerestek.
Kérdezem én, képviselőtársaim: ha annyira egyszerű lenne ezeknél a mai összetett pénzügyi termékeknél a derivatív piacokon például kimutatni a bankok nyereségét, akkor miért nem próbálta meg a nyereséget megadóztatni az újonnan hivatalba lépő második Orbán-kormány, és miért a bankok mérlegfőösszegére vetette ki azt az ágazati adót, ami a bankszektort terheli? Nyilvánvalóan azért, mert a bankok nyereségét a pénzügyi folyamatok összetettsége, az anyabankokkal folytatott folyamatos ügyfélkapcsolat mellett gyakorlatilag nem képes feltárni, nem képes megadóztatni, éppen ezért ezt ilyen módon kimutathatóan itt, a magyar bankrendszeren belül nem lehet megfogni, az új kormány sem tett kísérletet erre, ezért történt úgy, hogy a bankok mérlegfőösszegére gyakorlatilag árbevételalapon vetették ki a bankadót. Tehát ennek gyakorlatilag ez a magyarázata.
Elmondható az, hogy Magyarországon egyetlen hatóság, a Jobbikon kívül pedig egyetlen országgyűlési párt nem tett annak érdekében, hogy a devizahitelezésen besöpört óriási árfolyamnyereséget valamilyen módon visszategyük az emberek zsebébe, ne hagyjuk a bankokat luxusprofithoz jutni, és ne hagyjuk azt, hogy gátlástalanul, az erőfölényükkel visszaélve olyan profitra tegyenek szert, amely nem illeti meg őket.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
