ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nagyon sok minden elhangzott abból, amit el akartam mondani a PSZÁF-jelentés kapcsán elsősorban fogyasztóvédelmi szempontból, és nyilván már a sok ismétlésből talán unalmas lehet, de nem tekinthetünk el attól, hogy milyen helyzetben vagyunk ma. Nyilván mindegyik megszólaló elsősorban a devizahitelesek helyzetét érintő kérdésekről beszél és arról, hogy mit tett, mit tehetett, vagy mit tehetett volna a PSZÁF ebben a helyzetben.
Azt gondolom, hogy az elmúlt időszakban valóban sok minden történt a pénzügyi fogyasztóvédelem területén, ezeket is említették a felszólalásaikban. Azt gondolom, hogy a pénzügyi békéltető testületek és a pénzügyi civil tanácsadói hálózat felállítása egy jelentős lépés előre, de azt kell látnunk, hogy miközben - hogy is mondjam - a fogyasztók tájékozottsága abban az értelemben, az awareness értelmében, tehát tisztában vannak azzal, hogy ez egy nagy téma, folyamatosan odafigyelnek, ez nem áll egyenes arányosságban az informáltságukkal, a pénzügyi kultúrájuk nem növekedett azzal, hogy most minden erről szól. Ezért a jelentés egyik részében említést tesz arról, hogy a pénzügyi kultúra fejlesztésével igyekszik ezt a hiátust betölteni. Próbáltam tájékozódni arról, hogy ez milyen formában történik, és látom, a honlapot valóban dicséret illeti, de nem látom igazán ennek a konkrét megjelenési formáit, és hogy milyen hatást ér el, tudják-e mérni azt, hogy hogyan nő az ügyfelek tudatossága, illetve tájékozottsága.
Azt láttuk az elmúlt időben, és hosszú évekkel ezelőtt már, még a civil társadalom részéről próbáltunk a PSZÁF-nál egy olyanfajta kezdeményezést elérni, hogy a bankokat közösen vegye rá ilyenfajta pénzügyi fogyasztóvédelmi, tájékoztató képzési programokra. Akkor még sehol nem volt a válság, különösen nem a devizahiteles válság, azt tapasztaltuk azonban, hogy amikor erre az ötletre ugrottak a bankok, akkor azok a programok, amelyek ott megszülettek, ügyfélképzőkké váltak; akkoriban ez még csak uzsorástéma kapcsán merült fel. Azt gondolom, hogy az uzsora sem és a devizahiteles kérdés sem javult olyan irányban, ami a fogyasztók pénzügyi kultúráját, tudatosságát, ismereteit illeti, hogy megnyugodhatnánk.
Tehát én azt szeretném jelezni, hogy az információs aszimmetria különösen fennáll a mai napig, és ebben amilyen eszközt lehet, meg kell ragadjon a felügyelet. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy nem csak a PSZÁF-nak van ebben teendője, én hallottam jeleket arra, hogy valamiféle szinten a pénzügyi ismeretek a közoktatásban is megjelenik. Azt kérem önöktől, bár látom, hogy nem túl sikeresen tudnak a kormányra hatni néha, ez ügyben is tegyék meg a javaslataikat.
Amit a jelentés is kiemel, hogy ez az információs aszimmetria bizalomhiányt okoz. Ez a bizalomhiány olyan szintű lehet, ami a pénzügyi stabilitását veszélyezteti, és egyszerre kell a pénzügyi rendszer újraszabályozását... - amit Scheiring Gábor képviselőtársam már kifejtett, hogy milyen irányba kéne elindulni, azt egyszerre kell tenni azzal, hogy viszont a rendszer stabilitását megőrző, a bizalmat erősítő lépéseket meg kell tenni. Ez nem könnyű akkor, amikor a kormány szóban egy folyamatos hergelését - méghozzá meglehetősen populista módon, az ellenzéki pártokat a bankok oldalára állító retorikával folyamatos hergelését - végzi az amúgy is eléggé és joggal felháborodottabb fogyasztóknak, miközben a tetteiben egészen az utolsó pillanatig rendkívüli módon óvta a bankok érdekeit, és közben egy olyanfajta retorikát folytatott, ami, gondolom, népszerű volt, de nem túl hatásos. Utána pedig megfordult ezen a lovon, és folytatta - bokszolásnak szoktam ezt hívni, már lassan másfél éve beszélünk erről itt a Házban - azt a fajta adok-kapok politikát, ami ahelyett, hogy az újraszabályozást és a stabilitás fenntartását folyamatos, párbeszédben megvalósuló, higgadt, nyugodt és felelős módon tenné, ehelyett egy folyamatos adok-kapok.
Az az adok-kapok, ami egy állandó erőfitogtatásból áll mindkét fél részéről, odavezet, hogy a hergeléstől - hogy is mondjam - feldühödött bankok vagy idegessé vált piacok a saját tevékenységüket olyan irányba tolják el, hogy a hitelezési hajlandóságuk csökken, ez rosszul hat a gazdaságra.
(12.20)
Ezek mind közhelyek, tehát mindannyian tudjuk azt, hogy ez folyik, mégis valahogy nem látom azt az irányt, ahogy a kormány - hallgatván a szakemberekre - elindulna egy másfajta olyan egyezkedés irányába, ami megteremti a pénzügyi szektor hosszú távú, fenntartható, de felelős profittermelési, működési módját. Amikor arról beszéltem, hogy a bankoknak profitot kell termelni, olyan SMS-eket kaptam barátaimtól, hogy miért kellene a bankoknak nyereségesnek lenni, ha mindenki más veszteséges, akkor miért lennének a bankok nyereségesek. Hát azért, mert ők működtetik a gazdaságot. Azt gondolom, hogy mindannyiunk érdeke az, hogy egy szolid, felelős, de a közterhekben arányos terhet vállaló banki működésre teret adjunk.
Amikor azt mondtuk, hogy az államnak mi a dolga ebben az egész devizahiteles-válság ügyében, akkor számítottunk arra, hogy a PSZÁF is megteszi ezeket a javaslatokat; meg is teszi, sajnos többnyire post factum, tehát egy olyan állapotban, amikor már bekövetkezett a probléma, ugyanakkor meg kell mondani, hogy még mindig a legéberebb, ilyen értelemben a legstabilabb és legmegbízhatóbb ügyfélbarát vagy szolgáltatásorientált intézménynek látjuk a PSZÁF-et. Arra nincs igazán érzékelésünk, hogy milyen módon zajlanak az egyeztetések a kormányzattal, nem látszik az, hogy a PSZÁF orientációra való tanácsadásai valahogy nagyon meglátszanának a kormány intézkedésein.
Ezért arra kérjük önöket, hogy hangosabban, erőteljesebben, adott esetben gyorsabban, bár nyilván nem láttunk bele a háttéregyezkedésekbe, de olyan módon próbálják meg megértetni a kormánnyal, hogy mi az a finom balansz, amit tartani kell a stabilitás megőrzése és a felelős közteherviselés között, ami végre előrelépést jelent, és nem újabb és újabb ötletekkel, esetleg túlzásokba esésekkel jár. Most láttuk azt, hogy épp tegnap már a miniszterelnök úr úgy látta, hogy a banki szektor elérkezett a terhelhetőségének a határára. Pontosan ezért mondtuk azt, hogy ebben a hármas játékban, az állam, a hiteles és a bankszektor között olyan arányban kell megosztani a terheket és a megoldáshoz való hozzájárulást, amilyen arányban a helyzet létrehozásában való felelősségük megáll, illetve a teherbíró képességük amekkora. Nem lehet aránytalanul terhelni egyik szereplőt sem, mert az a rendszer - egy háromlábú szék mintájára - borulását okozza.
Még egy dologra szeretnék kitérni. Ugye itt rendszeresen elhangzik az, hogy az elmúlt nyolc év, valakinek nagyjából csak erről szól a hozzászólása a kormányoldalról, és nincs sok értelme, mert ahogy elnézem, a szocialista frakcióban elég kevesen ülnek. Mi ugye azt javasoltuk már egy évvel ezelőtt, több mint egy évvel ezelőtt, hogy álljon fel egy olyan vizsgálóbizottság, amelyik nemcsak az “elmúltnyolcévezést”, tehát a felelősök megtalálását végzi el, hanem szakértői segítséggel - és itt nagyon számítottunk volna a PSZÁF szakértőinek segítségére - kidolgozza a megoldásokat. Ha ez a folyamat akkor elindul, akkor most nem itt tartanánk, nem ez a kapkodás lenne. Azt gondolom, hogy az elmúlt kilenc évet kell most már vizsgálnunk abban a tekintetben, hogy mi történt vagy mi nem történt.
Egy pillanatra visszatérve arra, hogy miféle konzultáció zajlik a kormányzat és a pénzügyi felügyelet között, szeretnénk látni azt, hogy a végtörlesztések ügyében milyen módon keresik meg önöket; a mi értesülésünk szerint ez teljesen informális és meglehetősen felszínes. Milyen módon tudják önök azt befolyásolni, hogy a kormányzat a maga politikusi vehemenciájával ne kövessen el olyan lépéseket, amelyek komolyan veszélyeztethetik a pénzügyi rendszer biztonságát? Ugyanakkor ha önökkel konzultáltak volna, gyanúnk szerint el lehetett volna kerülni az olyan eseteket, amelyek pontosan láthatóak voltak előre. Talán a tegnapi hírre, a Volksbank ügyére példásan jól és gyorsan reagált a felügyelet; ezeket a fajta várható trükközéseket előre le lehet kottázni.
Azt gondolom, hogy az önök szakértelme tökéletesen megvan arra, hogy ezekre a fajta részletekre felhívják előre a figyelmét a kormánynak, és elmondják azt, hogy hogyan lehet megakadályozni, hogy a bankszektor újabb és újabb módját találja meg annak, hogy áthárítsa a fogyasztókra a terheket. Megtörtént ez a bankadó ügyében, önök figyelmeztettek, a kormány nem fogadta meg, és ez be is következett. Gyakorlatilag azzal kell számolni, hogy a bankszektor olyan, mint a Bourbonok: semmit sem tanultak, és mindent elfelejtettek.
Tehát azt reméljük, hogy a jövőben azok a fajta szakmai javaslatok, amik most némi késéssel érkeznek meg, időben, előre, gyorsan megérkezzenek a kormányzathoz, és csak kérhetjük azt, hogy bár a kormányzat most az előterjesztői expozé után nem óhajtott reagálni, azért valamilyen formában megteszi a reakcióit, és hallgat azokra a szakemberekre, akik ezt a kényes egyensúlyt, a fogyasztók védelmét és a pénzügyi rendszer stabilitását, működési lehetőségeit egyaránt óvják.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)
