SZÁSZ KÁROLY
SZÁSZ KÁROLY
SZÁSZ KÁROLY, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretném még egyszer megköszönni, hogy meghallgattak és elmondhattam a felügyelet 2010. éves beszámolóját itt önöknek. Bevallom, életem első alkalma volt, hogy itt a pódiumról beszélhettem, és az első ilyen vita is, amit végighallgattam. Kicsit hosszú volt, igyekeztem szorgalmasan jegyzetelni. Most nem tudok, egyszerűen képtelen vagyok itt minden megszólalásra vagy véleményre reagálni. Annyit tudok mondani összességében, hogy nagyon köszönöm ezeket a véleményeket, igyekszem belőlük tanulni. Amit pozitív megjegyzést mondtak, természetesen a felügyelet munkájában szeretném megerősíteni, ami negatív, azon pedig elgondolkodni, és ha szükséges és mi is úgy látjuk, akkor természetesen javítani.
Ugyanakkor azt is el kell mondjam, hogy én nyitott vagyok, és minden országgyűlési képviselőt, minden parlamenti párt vezetőjét nagyon szívesen fogadok, és kollégáimmal együtt készek vagyunk arra, hogy végigbeszéljünk szakmai kérdéseket, olyan szakmai kérdéseket, amelyekről persze itt is lehet szólni az Országgyűlésben, de nagyon óvatosan és a szakmaiság figyelembevétele mellett kell szólnunk, mert szavainknak és mondatainknak következménye és felelőssége van.
Éppen ezért óva intenék mindenkit attól, hogy a rendszerrel kapcsolatos alapvető bizalmi viszonyrendszert feszegesse. Az egész közvetítőrendszer bizalomra épül, és ez a bizalom abból táplálkozik, hogy a rendszer szereplőinek be kell tartani szerződéses kötelezettségeiket. És én minden megszólalásomban, még akkor is, ha ez kritikaként hangzott el itt egyesek részéről, arra törekedtem, hogy hangsúlyozzam, ez kettős feladatot jelent. Egyik oldalon a szolgáltatók részéről azt jelenti, hogy valóban ne éljenek vissza azzal az erőfölénnyel, amellyel ők rendelkeznek a szerződéses jogviszonyban. De ez a másik oldal felé is ugyanilyen hangsúlyosan kell hogy megfogalmazódjon, vagyis a fogyasztók számára is alapvető üzenet, hogy igenis a szerződéses kötelezettségeiknek eleget kell tenniük.
Ha mi nem ezt mondjuk, vagy annak látszatát keltjük, hogy ez nem biztos, hogy így van, meg hogy ezeket a viszonyokat meg lehet bontani, akkor hihetetlen mértékű rombolást végzünk a rendszerben. És ezt egyszerűen megengedhetetlennek tartom. Ez az egész bizalmat aláássa, tönkreteszi a működést, és végül is, ha belegondolunk, akkor mind a két fél számára csak károkat okozunk. Amikor az egyoldalú szerződésmódosításról beszélünk, akkor tehát ennek tudatában kell erről beszélnünk. Először is az egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége a magyar jogrendben biztosítva van. De úgy tudom, hogy nemcsak a magyar jogrendben, hanem más nemzetközi gyakorlat is azt bizonyítja, hogy lehet egyoldalúan szerződést módosítani. Már csak azért is, mert alapvetően, amikor hosszú lejáratú, tartós jogviszonyok születnek a szerződés megkötésekor, akkor eleve adódhatnak olyan esetek, amelyek a szerződő felek akkori ismerete és tudása nélkül, attól függetlenül bekövetkeznek. Ezekre, az alkalmazkodásra és a beavatkozásra, a jogviszony megváltoztatására a lehetőséget mind a két fél számára meg kell adni.
Az más kérdés, hogy valóban, azon lehet vitatkozni, és arról lehet beszélni, hogy az elmúlt időkben melyik fél élt gyakrabban ezzel a joggal és egyáltalán milyen gyakorisággal. De azt is látni kell, hogy maga az egyoldalú szerződésmódosítás jogszerű eset volt, és amikor azt mondom, hogy a bankrendszer betartotta a szerződéses kötelezettségeit, azt ennek tudatában állítom. Na most, az is látszik, hogy az elmúlt időszakban ennek a szerződésmódosításnak a körét és lehetőségét igyekeztünk, elődeim is igyekeztek korlátozni. Gondoljunk csak a magatartási kódexre, az ok-okozati összefüggések bizonyítására, és ennek alapján eleve a szerződési feltételek korlátozott változtatására, vagy arra, hogy a lakáscélú hitelek esetében a kamat kivételével a különböző jutalékokat, költségeket már nem lehet változtatni. És valóban, ma már ezeknél a lakáshiteleknél csak a kamat az az egyetlen elem, amit még egyoldalúan módosítani lehet.
Az a jogeset is, amiről itt beszéltünk, a Partiscum takarékpénztár esete is azt mutatja, hogy bár a Szegedi Ítélőtábla úgy ítélte meg tudomásom szerint a takarékszövetkezet gyakorlatát, hogy az a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmába ütközik, a Legfelsőbb Bíróság visszaadta az ügyet első fokra, és a tárgyalás újra fog indulni. Azt akarom ezzel hangsúlyozni, hogy nagyon fontos, hogy ne egy bankellenes hangulat alakuljon ki - itt különösen egynéhány képviselő hozzászólására gondolok -, hanem valamennyien ennek a bizalmi légkörnek az építésén munkálkodjunk együtt.
(13.40)
Másrészt azzal is egyetértek, hogy valóban nem foglalkoztam a múlttal nagyon részletesen, de azért nem foglalkoztam, mert a felügyelet a 2010. évről számolt be, és ott is hangsúlyoztam, hogy én a második félévben kerültem a felügyelet élére, ennek ellenére az egész évvel, sőt az azóta eltelt időszak eseményeivel is foglalkoztam, és a beszámolóm, majd itt a szóbeli kiegészítésem is ezt tartalmazta.
Természetesen utólag mindannyian okosabbak vagyunk, amikor persze a folyamatokban benne élünk, akkor nehezebb előre látni az eseményeket, ezért is szeretnék külön kitérni arra, hogy mennyire lehetünk proaktívak vagy reaktívak; ez tulajdonképpen nagyon sokféleképpen és nagyon sok oldalról elhangzó megjegyzés volt. Én elvben egyetértek mindazokkal, akik azt mondják, hogy legyünk proaktívak. Természetes, és akik velem együtt dolgoznak, azok nagyon jól tudják, hogy ez a szemléletmód egyáltalán nem áll távol tőlem, csak mutassanak nekem olyan államigazgatási szervet, amelyik igazából proaktívan tud működni. Ilyen nincsen.
A rendőrség nem vonható azért felelősségre, mert bűnesemények történnek. A rendőrségtől azt várhatjuk el, hogy minél gyorsabban derítse föl, tárja föl a bűneseményeket, és találja meg a tetteseket. A felügyelet hasonló helyzetben van. Még akkor is, ha előre látjuk az eseményeket, nem tudunk beavatkozni, különböző jogszabályok alapján kell dolgoznunk. Én nem tudok olyat elképzelni, hogy mi az eseményeket előre látva tudnánk jogszabályi kezdeményezésekkel élni és bizonyos eseményeket kizárni; ilyen elképzelhetetlen.
Azt lehet tőlünk elvárni, és természetesen ez a mi feladatunk, hogy az a reakcióidő, ami az események bekövetkezése és a felügyelet általi észrevétele és mondjuk, a felügyelet intézkedése között eltelik, ez a lehető legrövidebb időtartamra korlátozódjon. Ezért felelősséget lehet vállalni, de nem az események előrelátásáért és megakadályozásáért. Ha ez így történt volna, akkor nem lett volna válság. A világon nincs ilyen felügyelet, nincs ilyen jegybank, amelyik ezeket a kérdéseket előre látta volna.
Szintén elhangzott megjegyzésként itt a stresszteszt, hogy miért nem indítunk, és miért nem gyakrabban indítunk, egyáltalán most miért nem indítunk. Szeretném megjegyezni, hogy a Pénzügyi Stabilitási Tanács múlt heti ülésén döntöttük el, hogy éppen most indítunk el egy stressztesztet, amely majd decemberre fog lezárulni, de nem biztos, hogy a stressztesztet a széles közvélemény előtt ismertetnünk kell. Szakmai körökben egészen más jellegű beszélgetések zajlanak, más jellegű vizsgálatokat végeznek, amelyeket nem biztos, hogy a dolog tartalmánál vagy érzékenységénél fogva célszerű a nagy nyilvánossággal megosztani, de higgyék el, hogy mi ezekkel a dolgokkal foglalkozunk, és ezeket alapvetően szakmai szempontból nagyon komolyan kezeljük. Tehát a stresszteszt, noha volt az első félévben, most a második félévben is megismétlésre kerül.
Az olyan megjegyzésekkel, hogy nem volt devizahitelezés, meg hogy a bankrendszer profitja a szerződés megkötésekor biztosított, én ezekkel nem tudok mit kezdeni. Különben ez is zavart egy kicsit, hogy jegyzeteltem, de amikor olyan gondolatokkal találkoztam, amelyeket én szakmailag nem tudok értékelni, akkor hirtelen leblokkolok, mert keresem a választ, hogy hogyan tudom önöknek megmagyarázni, hogy ez miért nincs így. Hogyha a bankrendszer profitja például a szerződés megkötésekor eleve biztosítva lenne, akkor nem lenne semmi probléma, uraim. Akkor egy szerződés megkötésekor kezet ráznak az ügyfelek a bankkal, és a profit biztosítva van, és főleg a hosszú lejáratú szerződéseknél abszolút biztos lenne a bankrendszer nyeresége, de nem ez a helyzet. Nézzünk körül: éppen ezeknél a hiteleknél van komoly vesztesége a bankrendszernek, mert pontosan nem úgy van, ahogyan önök mondják. A bankrendszer vállalja azt a kockázatot, ami a partnernek, az ügyfélnek a nemfizetésével kapcsolatban fölmerül, és ezek a kockázatok ma nagyon súlyos veszteségbe sodorták a bankrendszert.
Vagy elhangzott, hogy a devizahitelezés nem is volt devizahitelezés. Ez sem így van, hiszen a devizahitelek a bankrendszer mérlegében az eszközoldalon ott találhatók, és ehhez a források szintén devizában állnak a bankrendszer rendelkezésére vagy úgy, hogy devizában fölvette a szükséges forrást, amit a hitelhez föl kellett mutatnia, vagy úgy, hogy különböző forint elleni swap-műveletekkel biztosítja a szükséges fedezetet. De hogyha nem lett volna devizahitelezés, akkor nem lenne most semmilyen probléma, és akkor a végtörlesztés miatt sem kellene aggódnunk, mert akkor ez igazából nem jelentene veszteséget a bankrendszernek. Tehát ezekkel a kérdésekkel én nagyon szívesen foglalkozom, és hogyha önök megkeresnek bennünket, akkor akár én, akár a kollégáim rendelkezésükre állnak, és ezekről tudunk részletesebben beszélni.
Amit a képviselő úr fölvetett itt néhány kérdéssel kapcsolatban, ami a kamatplafont illeti, véleményem szerint valóban lehet korlátozni, és inkább azt mondanám, hogy a kamattranszparenciának lennénk a hívei. Tavaly a felügyelet kezdeményezte, hogy a referencia-kamatlábhoz kötött hitelezés valósuljon meg, vagy pedig egy fix kamatlábhoz legyen rögzítve a hitel a szerződés minél hosszabb futamideje alatt. Én úgy tudom, hogy ez a javaslat most az otthonvédelmi monitoringbizottság által is támogatva van, tehát ebből hamarosan jogszabály lesz.
Ami a kamatplafont illeti, ez is elképzelhető, van nekünk arról tudomásunk, hogy számos olyan európai ország létezik, ahol a THM-mutatót maximálják, tehát ebben nem lennénk egyedüliek. Én úgy tudom, hogy a 27 európai országból 17-nél van valamilyen kamatplafon, és az más kérdés, hogy ez van, ahol fix kamatláb, van, ahol a jegybanki kamatláb valahányszorosa, és van, ahol van olyan korlátozás, ahol bizonyos termékek ebből a korlátozásból ki vannak vonva, tehát ennek nagyon sok változata létezik. Én célszerűbbnek tartanám azt, hogyha a magyarországi gyakorlatnak megfelelően mondjuk, a hitelkártya-szolgáltatások, a hitelkártyahitelek, valamint a fogyasztási kölcsönök megtartása érdekében ezek a termékek ki lennének ebből vonva, de természetesen ez majd a további megbeszélések és tárgyalások kérdése lehet.
Ami a védett számlát illeti, nekem szimpatikus az ön gondolata, de természetesen ezt is alaposan végig kell gondolni, hiszen maga a jövedelem a bank részére egyfajta biztosíték. Ha tehát a bank a hitelezés során a jövedelem meghatározott részéről le kell hogy mondjon annak érdekében, mert ahhoz nem tud hozzányúlni, akkor ez alapvetően befolyásolja az ügyfelek hitelképességét. Ez tükröződhet a hitelköltségek alakulásában, tehát ezt nagyon alaposan végig kell gondolni.
Ami pedig a végtörlesztéssel kapcsolatos pozitív folyamatokat illeti, én mind a pozitív, mind a negatív folyamatokat fontosnak tartom, de az interjúban valóban a pozitív folyamatokra gondoltam. Ha a rendszer átrendeződik, és a jelenlegi devizahitelek helyett egy sokkal markánsabb forinthitelezés fog elindulni, úgy gondolom, ez olyan átrendeződéshez vezethet a hazai hitelintézeti piacban, amely valószínűleg valamennyiünk, a fogyasztók érdekében történő pozitív változásokat tudnak elindítani. Természetesen nemcsak a hitelezés terén indíthat el ez pozitív vonásokat, hanem egyáltalán az ország sebezhetőségét, a devizahitelekben rejlő kockázatokat is csökkentve javíthatja esetleg az ország minősítését és besorolását, arról nem is beszélve, hogy a monetáris politika alakítására is nagyobb eszközrendszert fog biztosítani, hiszen az árfolyam alakulása már nem egy olyan kemény korlátnak lenne kitéve, mint az eddigiekben megvolt.
Ami a felügyelet munkájának a megítélését illeti, és hogy kevés idő állt eddig rendelkezésre, én ezt is tiszteletben tartom. Nagyon bízom abban, hogy a mi munkánk eredménye, azok a tények, amelyek a mi munkánk alapján megszületnek, önmagukban elegendő alapot jelentenek arra, hogy azok a képviselők, akik ma fenntartással élnek, vagy az idő rövidsége miatt nem tudnak értékítéletet alkotni a tevékenységünkről, azok majd a későbbiekben remélhetőleg megváltoztatják ezt a véleményüket.
A rendeletalkotással kapcsolatban: valóban kevés időnk volt, ez nem is a 2010. évhez kapcsolódik, hiszen ezzel a jogosítványunkkal idéntől élünk, de 16 rendeletet alkottam ebben az évben. Megjegyzem, hogy ez a 16 esetleg soknak tűnhet, másrészt meg azért, hogy az egyensúlyt helyreállítsam, szeretném elmondani, hogy ez alapvetően adatszolgáltatási kérdésekre koncentrál.
(13.50)
Tehát az a jogszabály-módosítási javaslat, amely a sarkalatos törvények sorában a felügyelet helyzetét rendezi vagy rendezné, és az Országgyűlés őszi ülésszaka elé beterjesztésre fog kerülni, pontosan ennek a rendeletalkotási jogkörnek a nemzetközi tapasztalatok és gyakorlat alapján való tartalmi bővítését foglalná magában, hiszen ahogyan a beszámolómban is említettem, a fogatlan felügyelet - ahogy a képviselő úr mondta - nagyon nagy baj. Ha foggal rendelkezik a felügyelet - engedjék meg, hogy játsszak ezzel -, az természetesen már sokkal jobb, de még ez is kevés, hiszen pontosan - ahogyan ott fogalmaztam - rágni is szeretnénk, tehát a tartalom is hiányzik. Ezt a tartalmat kívánjuk a jövőben alapvetően bővíteni.
Még egyszer köszönöm, hogy itt lehettem, és köszönöm, hogy meghallgatták a beszámolónkat, és majd kérem, hogy a szavazás során támogassák a beszámolót.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
