DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN
DR. SZILI KATALIN (független): Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a vitához én is hozzájáruljak néhány gondolattal. Hiszen az 1998. évi XXVIII. törvény, ugye, ’98 márciusában készült, egy rendkívül hosszú előkészítést követően, hiszen már a nyolcvanas években megkezdődött az akkor elkészült törvényjavaslat társadalmi vitája. Ebben civil szervezetek, érdekképviseletek nyilván részt vettek. Akkor született ez a törvény, ami, azt gondolom, a rendszerváltást követően annak a szakasznak egy elég jelentős állomása volt, ami a környezetvédelmi, természetvédelmi jogalkotást jelentette. Főleg az európai uniós csatlakozásunkat megelőzően nekünk is szükségünk volt egy olyan kerettörvény megalkotására, ami nyilvánvalóan számunkra is világossá teszi azt, hogy hogyan lehet felelősségteljes és kíméletes bánásmódot tanúsítani a civilizáció és a kultúra fokmérőjeként is tekinthető állatvédelem területén.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önmagában ez a módosító törvényjavaslat, azt gondolom, egyetértve több képviselőtársammal, elfogadható. Ugyanakkor néhány kérdésről szólni szeretnék, így elsősorban kapcsolódva Iván László képviselőtársamhoz, aki említette az oktatás kérdését. Hiszen önmagában az alaptörvény, ha emlékeim nem csalnak, kilencedik fejezete az oktatás fontosságáról szól, és egyébként az ismeretterjesztésbe és az alaptantervbe történő beépítését jelenti. Nyilvánvalóan ezzel kell kezdenünk, hiszen ha számunkra ez alapvetően nem elsősorban gazdasági kérdés, hanem valóban erkölcsi kérdés, akkor véleményem szerint valóban ott van a helye. Azt egy másik kérdésnek tartom, hogy áttekintsük, hogy egyébként az alaptörvényben foglalt kilencedik fejezet betartása megtörténik-e, illetőleg az akkor megfogalmazódott jogalkotói akarat a hétköznapokban, nyilván figyelembe véve az elmúlt 13 éves gyakorlatot, ez egyáltalán megvalósult-e.
Képviselőtársaim! A másik kérdés számomra, most nem logikai sorrendben megyek, az ellenőrzés kérdése. Hiszen mindannyian tudjuk azt, hogy a legfontosabb, hogy egyáltalán azok a szabályok, amelyeket mi magunk megfogalmazunk, lett légyen szó akár törvényről, kerettörvényről vagy alacsonyabb szintű jogszabályról, mennyire kerülnek betartásra. Ebben nagyon fontosnak tartom, és magam is módosító javaslattal fogok élni azért, hogy ezt mi tovább csiszoljuk és társadalmasítsuk. Hiszen véleményem szerint érdemes ebben az állattartó szervezeteket, civil szervezeteket bevonni, segítségüket kérni. De ha csak egyetlenegy kérdésről szólok, mint amilyen a gazdasági állatok szállításának kérdésköreit jelenti, azt gondolom, ott vannak még teendőink, főleg ami az ellenőrzés kérdéseit jelenti.
Itt képviselőtársaim utaltak arra, ami az állatmenhelyeket jelenti, illetőleg azok finanszírozási kérdéseit. Én összehasonlításul hadd mondjak önöknek két adatot. Belgiumban 62 menhely van, összesen 216 kóbor kutyával. Magyarországon, szívesen kérdezném képviselőtársaimat, mi a véleményük, hány menhely van Magyarországon, hány befogott kutyával: 52 menhelyen 6 ezer körüli eb található. Tessék összehasonlítani a kettőt! Nyilván az elmúlt 13 évben is az egyik legfontosabb kérdés volt, hogy ezek finanszírozása hogyan történik, illetőleg azoknak a civil szervezeteknek a támogatása, amelyek ezt a tevékenységet végzik.
A jogalkotó most ezzel a módosítással megtett egy lépést, hiszen szól arról, ami az ebrendészeti hozzájárulást jelenti, és bevezet, nevezzem én is így, képviselőtársaim, ebadót. Hiszen azt fogalmazza meg, hogy egyébként adók módjára kell beszedni. Nyilvánvalóan itt számomra is sok-sok kérdés vetődik fel. Eléri-e azt a célt ez a szabályozás, amit szeretnénk, ami nyilvánvalóan felelősségteljes magatartást jelent az állatokkal szemben, vagy pedig valóban arra kerül sor, hogy sokan, mondjuk, ha néhány vidéken élő ember gazdasági és megélhetési lehetőségeit tekintem, és nem is esik a kivételek alá, mit fognak tudni tenni? Ellenőrzi-e ezt valaki, még akkor is, ha egyébként a jogszabály úgy fogalmaz, hogy ezt kivetheti az önkormányzat? Tehát ilyen módon mondhatom azt, hogy ez egy eventuális dolog az önkormányzatok számára. Élni kíván-e ezzel? De nyilvánvalóan élni kíván akkor, ha ezt vissza kívánja forgatni arra a célra, amire egyébként lehetősége nyílik a jogszabály alapján.
Tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt kérem, fontolják meg, hogy valóban azt a célt érik-e el ezzel a szabályozással, amit szeretnénk. Azért hozzátenném azt is, hogy egyébként az alaptörvény 42. § (1) bekezdés b) pontja szól egyfajta állatvédelmi hozzájárulásról, viszont ennek módosítása nem történik meg azzal, ami egyébként az ebrendészeti hozzájárulás bevezetését jelenti. Ha ezt szeretnénk, akkor viszont, azt gondolom, módosító indítványban meg kell tenni. Szívem szerint, képviselőtársaim, én azért csak azt tenném, ami önmagában és már általam egyébként a termékdíjak területén megtett javaslatot jelenti, hogy sokkal praktikusabb lenne nem terhelni azokat, akik valóban megfelelő módon tartják a társállatokat, hanem egyszerűen a természet- és állatvédelmi termékdíj bevezetésével pontosan azokat kellene terhelni, akik felelőtlenül veszélyeztetik az élővilág épségét. Tehát én inkább arra területre tenném át azoknak a terheit, amelyek egyébként visszaforgathatók majdan a számunkra is fontos anyagi fedezet biztosítására, ami az állatok lehetőségeit jelenti.
Tisztelt Képviselőtársaim! Kérem, fontolják meg még egyszer ennek az ebrendészeti hozzájárulásnak az ily módon történő bevezetését. Nem gondolom, hogy pontosan azokat kellene terhelni, akik egyébként szívesen és tényleg megfelelő módon tartják a kedvtelésből tartott állatokat.
Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a ’98. évi XXVIII. törvény módosítása 13 év alatt, nyilván az alkotmánybírósági és egyéb szabályokat is figyelembe véve, szükséges volt. Ezt elismerem. Viszont szeretném, ha ezek a módosítások valóban olyanok lennének, amelyek egyrészt végrehajthatóak, másrészt betöltik azt a célt, amit mi magunk is szeretnénk, hogy valóban civilizált és kulturált körülmények között történjen meg az állatok tartása.
Egyetértek Szabó Rebeka képviselőtársammal, ami a csincsillák és az angóranyúl tartásával kapcsolatos szabályozást jelenti. Szerintem azt viszont ki kellene venni ebből a törvényből. Mi, akik egyébként fenntartható fejlődés bizottságot is működtetünk, azt gondolom, tőlünk ez távlatosan is elvárható. Nem gondolom, hogy egyébként ennek elhagyása veszélyeztetné annak a néhány családnak a megélhetését, akik ebből élnek, hiszen ennek módja és lehetősége más módon, véleményem szerint akár alacsonyabb szabályozással is biztosítható.
Köszönöm a figyelmüket.
