EGYED ZSOLT
EGYED ZSOLT
EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az 1988. évi XXVIII. törvény módosítása és újragondolása mindenképpen indokolt és időszerű.
Az elmúlt 13-14 évben megváltoztak a társadalmi viszonyok, megváltoztak az állattartás körülményei, és megváltoztak a vélemények is az adott témával kapcsolatban.
Az alkotmánybírósági határozat, amely hatályon kívül helyezte azt az 1997-es kormányrendeletet, amely szabályozni rendelte a veszélyes ebek és azok tartásáról szóló rendeletet, egyfajta joghézagot hozott létre, amelyet időszerű törvényi formában is orvosolni. Az alap, amiből kiindulhatunk, az, hogy nem osztható az a vélemény, miszerint vannak veszélyes, kevésbé veszélyes és veszélytelen kutyafajták.
Jómagam állatvédőként és gyakorló kutyatartóként is vallom, hogy minden kutya olyanná válik, amilyenné nevelik, és minden kutya viselkedése tükörképe a gazda hozzáállásának és mentalitásának. Példaként említenék a saját környezetemből, ez ott van a saját lakókörnyezetünkben, egy bullterrier kutyát, amelyik ugye a köztudatban úgy szerepel, mint egy veszélyes eb, amelyik a gyerekeknek egyébként ott, a játszótér környékén mindennapos játszótársa, nagyon jól elvan velük. Ellentétként fel lehet hozni, ami szintén a lakókörnyezetemben van, egy olyan törpetacskót, amelyik minden mozgó dolgon rajta kívánja hagyni a foga nyomait. Tehát ez alátámasztja az előbb mondottakat.
(16.00)
A törvényjavaslatban szereplő irány, miszerint a veszélyesebb minősítés nem fajtaspecifikus, hanem az adott eb viselkedése alapján kerül besorolásra, önmagában jó, de véleményünk szerint a törvényjavaslatban nincs eléggé kihangsúlyozva a gazda felelőssége. Nagyon fontos lenne a felelős állampolgárként történő viselkedés az ebtartás területén, mert az adott kutya legjobb ismerője saját gazdája. Ennek tükrében is felmerül az emberi felelősség. Követelni viszont csak akkor lehet, ha az adott önkormányzatok gondoskodnak arról - és itt elsősorban a társasházi lakókörnyezetekről beszélek -, hogy legyen lehetőség az állat kulturált sétáltatására, mozgatására például kutyafuttatók kialakításával.
A felelőtlen gazda ebtartóképzésre kötelezése jó irány, de hogy ezek a szakemberek, akik megállapítják az adott eb veszélyességét, azok milyen módon és milyen hatóság felügyelete alatt jutnak majd el a felelőtlen állattartóig, ez még mindig kérdés a számunkra. Ajánlatos lenne ebbe a munkába bevonni azokat az engedéllyel működő, többségében alapítványi állatmenhelyeket, akik talán a legjobban meg tudják ítélni az eb viselkedését, és akik a témában ezek szerint a legtöbb tapasztalattal is rendelkeznek.
Talán a legfontosabb tennivaló az állatvédelmi törvény tekintetében az, hogy rendelkezzünk tényleges adatokkal a magyar ebállomány létszámát illetően. Itt államtitkár úr és Ódor képviselő úr is említette a 2-2,5 milliós egyedszámot az országban. Úgy gondolom, ez egy elég óvatos becslés. Beszéltem több szakértővel én is, és ők úgy gondolják, hogy ez a szám talán közelíthet akár a 4 millióhoz is. Ha az Országgyűlés hatékony, és a jövő tekintetében egy alkalmazható törvényt kíván alkotni, akkor elengedhetetlenül szükséges egy egész országra kiterjedő ebösszeírás. Ugye, ez szerepel a törvényjavaslatban is; mi ezt azzal kiegészítenénk, hogy nem lehetőséget adnánk erre, hanem az önkormányzatok számára kötelezővé tennénk háromévente, mert egy eb élettartama általában 8-12 év között mozog, és három év alatt is hatalmas változások állhatnak be a populáció alakulásában.
Ezt természetesen követnie kell minden ebre kiterjedő csipes jelölésnek, amely azért fontos, mert utána a kutya és a gazda is bármikor beazonosítható. Ez is szerepel a törvényjavaslatban. Mi ragaszkodnánk ahhoz, hogy ez kötelező legyen. És indoklásként talán, amit Ódor képviselőtársam hozott fel, az a legfontosabb indok, én is ráerősítenék erre: itt a kutyatámadások esete, mert ha elméletileg Magyarországon minden kutya csippel, azonosítóval rendelkezik, akkor egy akár halálos kimenetelű kutyatámadás után rögtön meg lehet állapítani, hogy a ki a felelős, mert hangsúlyozom - és ezzel nagyon sokan egyetértünk -, hogy ilyen esetben sem a kutya a hibás, hanem mindig a gazda.
A törvényjavaslat lehetőséget ad az önkormányzatoknak, hogy ebrendészeti hozzájárulás jogcímen - én ebadónak nevezném - maximum 3500 forintot szedjen be az ebtartóktól ebenként. Kivételt képeznek ez alól a menhelyről örökbe fogadott, ivartalanított ebek, ezenkívül munka-, mentő-, terápiás, látáskárosultakat segítő kutyák. Ebből értelmezhető, hogy az ebadó kimondottan a társállatként tartott, nem ivartalanított kutyákat érinti. És most szeretnék itt szintén felhozni a saját környezetemből egy példát, és gondolom, talán jellemző az egész országra. Nagyon sok kisnyugdíjas tart kutyát, amely társállat a magányos mindennapokban, színt visz az életébe, és megadja az idős embernek azt az örömöt, hogy gondoskodhasson valakiről, valamiről. Viszont mivel a kormánynak - és erről már több vita folyt itt a parlamentben - nem sikerült Magyarországon két hét alatt meg másfél év alatt sem rendet tennie, sőt a közbiztonság tragikus, ezt a kérdést más vetületből is vizsgálni kell. Ezek a magányos idős emberek vannak a legjobban kitéve a rablótámadásoknak, erőszakos bűncselekményeknek, ezért a társállatként tartott kutya egyfajta biztonságérzetet is ad nekik. Nem tudom, máshol mi a tapasztalat, Északkelet-Magyarországon ezzel kapcsolatban az a tapasztalat, hogy az öreg, idős néni már nem tacskóval meg nem palotapincsivel, hanem bizony komolyabb kutyával sétálgat. Nekem is van egy nagyon kedves ismerősöm, egy idős, 74 éves néni - együtt szoktunk egyébként kutyát sétáltatni -, aki két éve vásárolt egy staffordshire terriert, egyébként egy nagyon jámbor jószág, de mondta, hogy bárhová el mer menni akár késő este is sétálni, mert azóta érdekes módon nem kívánják kirabolni; egy fészekrakókkal sújtott környéken lakik az avasi lakótelepen, és ott kimondottan hasznos egy ilyen példány tartása most jelen Magyarországunkban. Ezek alapján mi azt szeretnénk - és ehhez nyújtottunk be módosító javaslatot is -, hogy mentesüljön az ebadó fizetése alól az az egy ebet tartó nyugdíjas, akinek havi nyugdíja nem haladja meg a mindenkori minimálbér összegét. Tehát ezt lehet igazolni mentális alapon is, és lehet igazolni egy bizonyos védelmi alapon is.
És benyújtottunk még egy módosító javaslatot, mert ugye, abban egyetérthetünk, hogy egy eb tartása - és most kimondottan kutyáról, macskáról, társállatokról beszélek - hatalmas nagy felelősség. Tehát tudomásul kell venni egy embernek, aki hazavisz egy kölyökkutyát, hogy nem biztos, hogy utána el fog tudni menni két napra otthonról, nem biztos, hogy utána el fog tudni menni nyaralni, és - ezt szintén tapasztalatból mondom - ahhoz a kutyához négy-öt óránként, akármi van, haza kell menni, hogy megsétáltassuk, meg a természetes szükségleteit ki tudja elégíteni. Ezért mi úgy gondoltuk - és konzultáltam állatvédőkkel ezzel kapcsolatban -, egy átvitt értelemben a kutyatartás azért legyen igenis luxus, mert nem ott ér véget a történet, hogy az ember vásárol egy kölyökkutyát vagy kap egyet, hanem annak a kutyának betegség esetén gondoskodni kell az orvosi ellátásáról, ami adott esetben több tízezer forint; gondoskodni kell a megfelelő ellátásáról, ami szintén havonta egy jelentősebb összeget tesz ki. Ezért mi az ebadó nagyságának a felső határát 12 ezer forintban szabnánk meg. Ehhez is benyújtottuk a megfelelő módosító javaslatunkat.
Kivételként a módosító javaslatunkban szerepelnek az őshonos magyar törzskönyvezett fajták, mint olyan fajták, amelyek a nemzeti történelmünknek egy részét is képezik.
Beszéltem arról, hogy az ebadó bevezetése támogatható, de nagyon fontos, hogy az ilyen jogcímen befolyt pénzek - és ez legyen majd 3500 forint vagy 12 ezer forint, teljesen mindegy - ne az önkormányzatok költségvetésének a hiányosságait pótolják teljes mértékben, hanem célirányosan jusson belőle azoknak a szervezeteknek is, és itt most megint visszatérnék azokra a hivatalosan, engedéllyel működő állatmenhelyekre, alapítványokra, amelyek gyakorlatilag közfeladatot látnak el, mert mi is szokott történni? És most itt kiemelhetném saját lakókörnyezetemből a Miskolci Állatsegítő Alapítványt, amely begyűjti a környék kutyáit, nem altatják el, hanem tartják, csipelik, ivartalanítják, és addig tartják az állatot, amíg nem kerítenek neki gazdát, vagy nem fogadja valaki örökbe. És ezek a szervezetek egyébként maximum az adó egy százalékából tudnak valami pénzhez jutni, meg olyan összegekből tudnak gazdálkodni, amit támogatók segítségként nyújtanak számukra. Tehát úgy gondolom, hogy ezek a szervezetek viszont nagyon megérdemelnék, mivel közfeladatot látnak el, hogy részesüljenek ebből az ebrendészeti hozzájárulásból. Mi a módosító javaslatunkban az ebadó 50 százalékát juttatnánk ezeknek a szervezeteknek, mert egyrészt szükségük van a bővítésre is, mert ha valaki elmegy egy ilyen állatvédelmi telepre vagy állatmenhelyre, nem találkozik mással, mint az iszonyatos zsúfoltsággal, és tényleg azok az emberek, akik ezzel foglalkoznak, erőn felül megtesznek mindent ezekért az állatokért.
A következő módosító javaslatunk pedig két probléma miatt is fontos. Az egyik az erőszakos bűncselekmények visszaszorítása, a másik pedig az állatkínzás megelőzése. Benyújtottunk egy módosító javaslatot, amely szerint “Nem tarthat veszélyes ebet az, akit a bíróság személy elleni erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre ítélt, ha a büntetés kiállásától számított öt év nem telt el. Az állatvédelmi hatóság elrendeli a veszélyes eb elkobzását, és állatvédelmi bírságot szab ki, amennyiben a veszélyes eb tartására jogosító szabályokat a veszélyes eb tulajdonosa megsérti.” Kérem szépen, erre a módosítóra az ihletett minket, és erre azért van szükség, mert nagyon jól tudjuk… - és most itt megint szeretnék visszacsatolni Északkelet-Magyarországra, hogy mi a helyzet. Ódor képviselőtársam is Borsod megyei, talán ő is alá tudja ezt támasztani, és annak tükrében, hogy itt a parlamentben nagyon sokat beszéltünk, nagyon sokat vitáztunk mostanában az uzsora-bűncselekményekről, ennek mindenképpen helye van, mert hogyan is néz ki Ózd környékén, vagy most mondhatnék rengeteg Borsod megyei települést, ez a történet.
(16.10)
Tehát ott, amikor már a Mercedes hátsó ülésén ül egy staffordshire terrier, ott már azért gyanús a dolog, mert általában a gazdi napközben az uzsoraként kiadott pénzeket hajtja be vele, este meg kutyaviadalokon szerepelteti. Tettünk mi is rengeteg feljelentést kutyaviadalokkal kapcsolatban, ami Ózd környékén egyébként nagyon jellemző. Sajnos azt kell hogy mondjam, nem volt igazából foganatja, tehát a rendőrség sem tudta megfogni az elkövetőket; ez nagyon veszélyes dolog.
Szerepel a törvényjavaslat általános indoklásában az, hogy ha ezt a törvényjavaslatot a tisztelt Ház megszavazza, akkor módosítani kell hozzá a büntető törvénykönyv bizonyos tételeit is. Hát még annyit szeretnék végezetül hozzátenni, hogy ugye, az állatkínzással kapcsolatban megvannak a megfelelő büntetési tételek, de igazából most nyugodtan kijelenthetjük azt, hogy gyakorlatilag nem vezetnek semmilyen eredményre, nincs meg a megfelelő visszatartó erejük. Tehát úgy gondolom, hogy aki olyan állatkínzásos cselekményt követ el, ami az állat szenvedéséhez, az állat elpusztulásához vezet, javaslom a tisztelt Háznak, hogy ha majd erre kerül a sor, mindenképpen letöltendő börtönbüntetést kapjon, mert annak van meg a megfelelő visszatartó ereje, és így az illegális kutyaviadaloknak is elejét lehetne venni.
A másik nagyon fontos kérdés, ami valamilyen oknál fogva kimaradt a törvényjavaslatból, de ami véleményem szerint szintén az állatkínzás egy minősített esete, és ami nem egyeztethető össze a civilizált, kulturált európai erkölccsel, az a kóservágások ténye. Amit sajnos űznek Magyarországon, űznek Európában. Ajánlom mindenkinek a figyelmébe, a YouTube-on nézze meg, hogy ezek az állatok milyen szenvedések között pusztulnak el. Felhívnám a tisztelt Ház figyelmét, hogy ez legalább olyan súlyos állatkínzásos eset, mint akár a kutyaviadal vagy bármilyen más. Úgyhogy kérném a tisztelt Házat arra, hogy fontolja meg ezt is, és majd, hogyha odakerül a sor, akkor erre is hozzuk meg a megfelelő szankciókat. Mert tűrhetetlen, hogy a XXI. századi Európában középkori barbár módszerekkel mészárolnak le állatokat, ez egyszerűen nem egyeztethető össze az erkölcsiséggel és a normális magyarországi életvitellel.
Összességében ennyit szerettem volna elmondani, tisztelt képviselőtársaim. Kérem, fogadják el a módosító javaslatainkat, amelyeknek benyújtásában minket a jó szándék és a törvény hathatós alkalmazhatósága vezérelt. Mondhatom azt is nyugodt szívvel, hogy a törvényjavaslat nagyon jó lesz ezáltal, és a törvényjavaslatot a Jobbik-frakció támogatni fogja.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
