GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Én sajnálom, hogy Egyed Zsolt képviselő úr nem értette meg az aggályomat.
Képviselő Úr! Most nemcsak erről a törvényről beszélek, sok minden másról. Tehát az emberek általában keresik a kiskapukat - ez mindenre igaz. Én itt csak arra hívtam fel a figyelmet, ha ezt így betesszük, ahogy kikerülik az áfát; és még azt is mondanám: még egy mestertenyésztő esetében is lehet olyan, aki azt mondja, hogy uram, ez a kiskutya most bemegy fél órára papíron az állatmenhelyre, és én onnan hazaviszem. Én azt tudom, hogy ön mire gondol, én ezért mondtam, hogy én elmentem többször is, és megértem, és tudom, hogy ki kellene hozni, vagy jó lenne kihozni őket, de már nem tudok mit csinálni. Amikor az unokáim felhívnak, hogy “papa, megint találtunk egy gyönyörű beagle-t, hadd hozzuk el” - nem tudok ennyit befogadni, a menhely se tudja befogadni.
De hogy kijátsszuk így, én azt gondolom, inkább mondjuk azt, hogy egy nem túl nagy összeg van, amit el lehet fogadtatni, hogy ebben azért benne van egy nyilvántartás; meg lehet fordítani úgy, hogy ha elvész, könnyebb megtalálni. Sok minden más belefér, és az állatorvosi rendszerrel is könnyebben összehurkolható ez az önkormányzati rendszer, amire én hivatkoztam, hogy én inkább odatenném ezt a bejelentési folyamatot.
Amit ön mond: én nem venném magamra a bátorságot, hogy azt a jogát bárkinek elvitassam, hogy kutyát tartson. Látom, hogy milyen szoros kapcsolat alakul ki. Szóval én azt gondolom, a nehéz sorsú embernek ha azt mondjuk, hogy még kutyát se tarthatsz, ez egy nagyon gonosz dolog lenne, képviselő úr.
Tehát semmiképpen nem mennék (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ebbe az irányba, ezért inkább a más megoldásokat keresem. Köszönöm szépen.
