BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN
BALOG ZOLTÁN közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! A felszólalását hallgatva nem tudtam eldönteni, hogy ez a 100 milliárd akkor most sok vagy kevés, merthogy egyik esetben sok, a másikban kevés. Örülök, hogy ezt így összeszámolta, nekem más szám jött ki, ezt majd meg tudjuk vitatni; főleg azt nem tudom, honnan veszi, hogy a Roma Koordinációs Tanács diszponálna e fölött a pénz fölött. Természetesen ez a kormányprogram része, és a kormány diszponál fölötte, a Roma Koordinációs Tanácsnak véleményező és javaslattevő joga van.
Egyébként az, hogy milyen módon tevődik össze és milyen módon kerültek oda be az emberek, azok egy nyilvános kormányhatározatban elolvashatók. Tehát azt kérem, tájékozódjon, mielőtt ilyeneket mond, hogy nem tudja, mert akkor ez az ön deficitje, úgyhogy szerintem érdemes még egy kicsit jobban elmélyedni ebben a dokumentumban. Különösen is azért, mert az a 8-10 pont, amit itt fölsorolt, abból legalább hatot én megtaláltam a tervezetben, részben azért, mert én írtam bele, másrészt meg el lehet olvasni; tehát ott van benne, úgyhogy nem értem pontosan, miért hiányolja.
Amikor azt hiányolja, hogy mérjük föl a cigányság állapotát, közben számon kéri, hogy erre a fölmérésre beállítottunk egy bizonyos összeget, én úgy gondolom, persze népszerű dolog azt mondani, hogy kiragadok tételeket, és azt mondom, hogy erre sok a pénz, arra pedig kevés, de ott pontos költségelszámolás van és lesz a jövőben is arra, hogy mit mire költünk. És ha tovább olvassa a 120 oldalas dokumentumot, akkor azt is megtalálja, hogy van ott egy cselekvési terv, ahol pontosan le van írva, hogy milyen programokból, milyen összegek hova fognak menni.
Van még egy lényeges rész, amire fölhívom a figyelmét, mert egyébként ez egy abszolút jogos szakmai érv, amit az Állami Számvevőszék is fölvetett a jelentésében - egyébként három évvel ezelőtt készült az a jelentés -, hogy akkor most romaprogramokról van szó vagy társadalmi fölzárkózási programokról. Mind a kettőről van szó együtt; mi azt mondjuk, hogy pont azért, miután eddig ezt a két dolgot összemosták, miközben mi minden mélyszegénységben élő számára programot próbálunk kínálni, aközben megnézzük azt is, hogy ez hány százalékban érinti a romákat, és ezért etnikai alapú adatgyűjtést fogunk folytatni ebben az ügyben statisztikai céllal, anonim módon természetesen, de mostantól ellenőrizhető lesz mindez.
(9.20)
Egyébként ez megtalálható már abban a megállapodásban is, amit az Országos Roma Önkormányzat elnöke és a miniszterelnök kötött. Nyilvános ez a megállapodás, pontos számok vannak benne, és pont az a feladata a Roma Koordinációs Tanácsnak, hogy ezeket az eredményeket, illetve a hiányosságokat majd nyomon kövesse és számon kérje. Azt gondolom, hogy ebben a Házban, részben az önök “jóvoltából” - ezt azért idézőjelben mondanám - az uzsora elleni fellépésről elég sokat beszéltünk már, és arról a Start-munkaprogramról is, amelyiknek a lényege az, hogy ha az állam ad valamit, akkor azért teljesítményt vár el. Ehhez a teljesítményhez fogunk ragaszkodni. Ha figyelemmel kísérte, egy újabb kiírásra hívom fel a figyelmét, ez is nyilvános: az Útravaló-MACIKA-ösztöndíjprogramban - ellentétben az eddigiekkel - olyan diákokat fogunk támogatni, akik képesek javítani a tanulmányi eredményükön, hogy befejezzék az iskolát, és szakmát tudjanak tanulni. Ilyen sok pénzt erre kormány még nem fordított, nemcsak romáknak, hanem mindenkinek, aki hátrányos helyzetben van. És pontos mérőrendszert iktattunk be, eltérően az előzőktől, hogy valóban történik-e teljesítmény. Ez a lényege, ha van fordulat a romapolitikában, akkor ez a fordulat: ha valamit adunk, azért teljesítményt várunk el, és ezt ellenőrizni fogjuk.
Ha figyelemmel kísérte, egyébként Eger környékén számos önkormányzat részesült ebben a programban, a szociális földprogramban éppen ezeknek az embereknek a hátrányos helyzetén próbálunk javítani; több mint kétszáz település részesült ennek a programnak az előnyeiben.
Úgy gondolom, fontos, hogy beszéljünk ezekről az ügyekről itt az Országgyűlésben, de azért, ön azt mondta, hogy néhány évtizedes, én azt mondanám, hogy évszázados bajt nem gondolom, hogy másfél év alatt meg lehetne oldani.
Ami még újdonság ebben a programban, az, hogy bevontuk ebbe a romákat egyébként. Tehát nem róluk beszélünk nélkülük, hanem van egy olyan Országos Roma Önkormányzat, amely vállalta a felelősséget azért, hogy ebben a programban arcukat adva akár az ellenőrzést, akár azt, hogy a sajátjaikat meggyőzik arról, hogy erre nagyon nagy szükség van, és ebben nekik részt kell venni, azt a munkát ők magukra vállalták, és el fogják végezni.
És én úgy gondolom, a siker nem elsősorban a százmilliárdon vagy a hatvanmilliárdon múlik, hanem azon múlik, hogy önök is például segítenek-e abban, hogy meggyőzzük a többséget arról, hogy a romaintegráció mindenkinek az érdeke, az önök érdeke is, az önök választóinak az érdeke is, a mi választóinknak, az egész nemzetnek az érdeke, és ehhez a megfelelő utak megtalálása, úgy gondolom, hogy közös érdekünk. Úgyhogy kérem a támogatását ebben az ügyben, nagy szükség van rá. Senki nem mondta, hogy kicsi a baj, nagyon nagy a baj, megpróbálunk rajta segíteni. A történelmi megoldást sohasem ígértük, ha valaki ilyet írt, azt kérdezze meg tőle, de azt, hogy ha kell, határozott lépésekkel előremegyünk azon az úton, amit elkezdtünk, azt meg fogjuk csinálni.
Köszönöm a figyelmét. (Taps a kormánypártok soraiból.)
