SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Minden év október 6-án - mint ahogy azt az idén is nagyon helyesen megtesszük majd - megemlékezünk az 1848-49-es szabadságharc bukásáról, valamint az ismert és ismeretlen mártírokról. Vajon hányan vagyunk azonban tisztában azzal, hogy ugyanezen a napon, méghozzá pontosan 75 esztendővel ezelőtt, 1936. október 6-án tért meg őseihez a XX. század egyik legnagyobb formátumú, ám az elmúlt évtizedek marxista vagy liberális történetírásában méltatlanul agyonhallgatott, mellőzött vagy éppen szándékosan félremagyarázott és besározott miniszterelnöke, vitéz jákfai Gömbös Gyula?
A 125 évvel ezelőtt, 1886. december 26-án a Tolna megyei Murgán nyugat-dunántúli magyar nemesi családból származó apa és módos sváb parasztcsaládból érkezett anya gyermekeként született Gömbös elsősorban katona volt. Evangélikus vallásúként a család Sopronba költözése után a helyi egyházi líceum növendéke lett, majd a pécsi kadétiskola elvégzését követően hétéves horvátországi csapatszolgálatra vezényelték, majd a bécsi hadiiskolába került. Végigharcolta a világháborút, katonaként megélte a Monarchia felbomlását és az azt követő zűrzavaros időket, majd a szegedi ellenforradalmi erőkhöz csatlakozva az elkeseredéssel párosuló tettvágya és ambiciózus természete a politika irányába vezette. 1919 januárjában az egyik legbefolyásosabb és legnagyobb bajtársi szervezet, a Magyar Országos Véderő Egylet elnökévé választották. A Tanácsköztársaság bukása után belépett a Nagyatádi Szabó István vezette Független Kisgazdapártba, amelynek színeiben 1920-ban Törökszentmiklós nemzetgyűlési képviselőjévé választották. Támogatta Horthy kormányzóvá választását, és 1921 októberében meghatározó szerepet játszott IV. Károly második puccskísérletének megakadályozásában.
A megcsonkított, Károlyi Mihály és Kun Béla kommunista rémuralmát túlélt Magyarország újraépítésével kapcsolatban feloldhatatlan ellentét feszült közte és az egykori bajtársból miniszterelnökké lett gróf Bethlen István között, amely ellentét végül kenyértöréshez vezetett. Gömbös - Bethlennel ellentétben - radikális reformer volt, földet szeretett volna osztani, és nem volt hajlandó belenyugodni a kormány tűzoltó, a forrongó parasztságot csak ideig-óráig megnyugtató földreformjába. Elsődleges célja Magyarország belső erőkön nyugvó újjáépítése volt, ezért határozottan ellenezte a kormánynak a népszövetségi kölcsön felvétele irányába tett lépéseit, úgy vélte ugyanis, hogy Magyarországot nem szabad alárendelni a globális pénzügyi tőkének, nem szabad megengedni, hogy átláthatatlan pénzügyi körök kényük-kedvük szerint szólhassanak bele az ország költségvetésébe, meg kell akadályozni azt, hogy a tőzsdék felelőtlen gazemberei sarcolják a magyar nemzetet. “Ha rabkenyéren kényszerülünk élni - írta -, ám éljünk vele. Ha foltozott ruha jut nekünk, járjunk inkább benne, csak mentsük meg egyetlen kincsünket, a függetlenségünket.”
“Jövőbe látó próféta, népének utolsó táltosa, a holnapba tekintő magyar államférfi” - írta róla később a nyugati magyar emigráció meghatározó írója, újságírója, Marschalkó Lajos. Bár kormányra kerülve gazdasági célszerűségek miatt kénytelen-kelletlen közeledett Németországhoz, de az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy piacszerzés érdekében felvette a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval.
(17.50)
Mindezek eredményeképpen sikerült a magyar gazdaságot stabilizálnia és növekedési pályára állítania. Kormányának belpolitikai célja a jóléti állam megteremtése volt, amely hangsúlyosan tartalmazta a korszerű szociálpolitikát, a radikális földreformot, illetve a szegényebb néprétegek kulturális felemelkedését. Ennek elemei közül csak a közismert falusi csecsemőgondozást és az ONCSA-programot említhetjük.
Helyre kell állítani a magyarság testi és lelki egészségét, mert egy magyart megmenteni az élet számára annyi, mint megsokszorozni a magyar erőket - írta Gömbös. Művét azonban nem tudta befejezni. Tragikusan fiatal, alig 50 esztendős volt csak, amikor hosszú küzdelemben legyőzte őt kiújuló, még a világháborúban szerzett vesebetegsége.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az 1944-45 fordulóján hazánkra ismét rászabaduló vörös pestis sok más magyar államférfi mellett Gömbös Gyulát sem kímélte. A Döbrentei téren álló egész alakos, fehér márványból készült, díszmagyaros szobrát 1944. október 6-án, halálának évfordulóján a kommunista ellenállók felrobbantották. Ez azonban még nem elégítette ki az országhódítók étvágyát. 1946-ban Örkény vezér szobrával ékesített síremlékét is elpusztították. A 168 Óra 2005. szeptember 27-ei írása szerint ez utóbbi gyalázatos cselekedet a később ünnepelt költő, Faludy György és társai nevéhez fűződik. (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.)
Bár Gömbös Gyulát néhány esztendővel ezelőtt méltó pompával püspöki jelenlét mellett újratemették, Magyarország élén az egyik legnehezebb időszakban álló, hazánkat a nagy (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.) világválságból kivezető, népét mindenekfelett szerető és féltő, a nemzeti öncélúság nemes eszméit hirdető miniszterelnöknek - az országot a pusztulásba vezető vörös gróffal, Károlyi Mihállyal ellentétetben - azóta sincs méltó köztéri szobra Budapesten.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Jobbik soraiban.)
