DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen a késői órán hosszú hozzászólásom utolsó mondatával szeretném kezdeni, ami úgy szól, hogy a napirenden szereplő közvetlen, talán nem is aprócska módosítási javaslat támogatható, támogatandó. Délelőtt a bizottsági ülésen úgy fogalmaztam egy népi szólást idézve, hogy a későn megjött ész még mindig jobb, mintha egyáltalán nem jött volna meg. Ami itt van a Ház asztalán, az a későn megjött ész, hála istennek, hogy megjött.
Ugyanakkor érthetetlen, nemcsak a parlamenti ellenzék, hanem a közvélemény számára is ez az egyéves ígérgetés, egyéves halogatás, aminek igazából még most sem vagyunk a végén, ugyanis tárgyalunk egy törvényjavaslatot, miközben ma délután a miniszterelnök úr a Fidesz-frakció hirtelen javaslatára ennél még nagyobb mondást emelt be a probléma rendezésébe: az egyösszegű visszafizetés lehetőségét, amit ha megnézünk, valójában tényleg jó szándékú, de nagyon dilettáns és szakmailag nagyon vitatható módon előterjesztett dolog.
Mert ha az a javaslat végigmegy, amit a miniszterelnök most délután mondott, akkor lényegében az összes többire nincs szükség. Mert azon az ágon, ha tényleg hajlandóak a bankok forintágon finanszírozni a devizahitelek kiváltását, akkor ez a probléma nagyrészt megoldható. Ugyanakkor félő, hogy ez a látszólag nagyon jó megoldás, ami azért, valljuk be, alapvetően csak a jobb kondícióban lévő devizahitelesek számára járható út, mert az tudja igénybe venni, aki vagy helyből rendelkezik önmaga vagy családja révén olyan összeggel, lehetőséggel, hogy saját maga vagy a rokoni kör összefogásából vissza tudja fizetni egy összegben, vagy olyan hitelelbírálási minősítése van, hogy forinthitelben egyáltalán részesülhet.
Attól tartok, hogy az érintett 1,3 millió devizahitelesnek csak kisebb része tartozik ebbe a pozitív elbírálási körbe. Ahogy elhangzott, több százezer azok száma, akik több mint 90 nappal vannak elmaradva, és nem tudnak a törlesztéseiknek sem eleget tenni. Az ő számukra kérdéses, hogy egy forintkiváltású hitel egyáltalán szóba jöhet-e. Ha tehát önök valóban segíteni akarnak, akkor végig kell hogy gondolják e probléma megoldásának az egész vertikumát, hozzáteszem, annak a problémának a megoldását, amire önök most azt a megoldási javaslatot teszik a 180 forintos svájcifrank-árfolyamon, ahol a kormányzást átvették.
Végül is azt akarják megoldani több mint egy év után, ahonnan elindultak, és nem biztos, hogy teljesen vétlenek ennek a problémának az előállásában, gondoljunk csak a tavaly nyári bejelentésre, amikor, mint a gazdasági miniszter mai bejelentésén, mai bizottsági meghallgatásán kiderült, önök teljesen komolyan gondolták, hogy Magyarország Görögországgal analóg helyzetben van. Ezt szépen bejelentették. És mit tesz Isten? A piac ezt beárazta. Úgy elszállt a forint árfolyama, hogy rögtön kiélesedett a devizahitelesek problémája. Ezekből a tapasztalatokból önöknek érdemes lenne tanulni, hogy lehet nagyot gondolni, lehet nagyot álmodni, de ha valaki ilyen nagyot mond, annak nagyon súlyos lehet a következménye, és egy év után nem lehet a végtelenségig visszafelé mutogatni, össze kellene rakni valami olyan gazdasági programot, ami tartható is.
Erre mondanék néhány javaslatot. Jó kezdeményezés volt az eszközkezelő, csak nem az eszköztelen eszközkezelő, hanem tényleges, ennél sokkal tetemesebb lehetőségekkel, kiegészítve egy olyan bérlakásprogrammal, amelynek keretében tényleg tömegével lehetne bérlakásállományt működtetni, ezt kiegészítve egy bérlakástörvénnyel, mint ami példának okáért Ausztriában egész jól működik, és a törvényhozás komoly garanciákat rak a bérlakást igénybe vevők mellé. Tehát ez a vonulata, az eszközkezelő, a bérlakásprogram mindenképpen bővítést igényelne.
Aztán van magának a hitelkezelésnek is egy olyan része, amit ha segíteni akarnak, törvényi szabályozás útján megtehető. Ez az úgynevezett szabad elvonulás lehetősége. Ez gyakorlatilag a bebukott hitelek tehermentesítése - angolban úgy mondják, hogy walk away. Ha tehát a bank már elvitte a lakást, elvitte a fedezetet, akkor utána engedje szabadon a hitelest, ne kelljen neki élete végéig fizetni a kiszámított, sokszor talán fiktív, az árfolyamból levezetett maradék tartozást.
Ha tehát törvényt akarnak alkotni, valaki jegyzeteljen, államtitkár úr biztos ismeri ezt a fogalmat, hogy walk away, szabad elvonulás, tehát ezt foglalják törvénybe; ez nagyon sok embernek tényleges lehetőséget jelentene. Igazából javasolnám most is az önök figyelmébe, hogy vegyék elő, mert több mint egy hónapja tettük közzé az MSZP kilencpontos megoldási javaslatát, amelyben ezek szépen sorba vannak véve, és kijelölnek egy olyan parlamenti tárgyalási módot, amelynek mentén olyan megoldást hozhatna a parlament, az Országgyűlés, amely a tehermegosztásra épül.
Önök az egyik végletből a másikba esnek. Eddig minden teher a hitelfelvevőn volt, most átlöttyen a bankok oldalára. Egyik sem tekinthető jónak, az államnak is kellene ebből szerepet vállalni, ahogy miniszterelnök úr mondta, a szociális konzultáció keretében a megkérdezettek kétharmada mondta azt, hogy az államnak szerepet kellene ebben vállalnia.
Még egy érvet szeretnék mondani a felelős gazdasági gondolkodás mellé, ez pedig egy nagyon csúnya kifejezés: a gazdaság banki finanszírozásának negatív spirálja.
(20.20)
Tehát ha tovább folytatódik a banki finanszírozás kontrakciója, akkor előállhat egy olyan helyzet, hogy a magyar gazdaság finanszírozás hiányában megbénul. Gondoljanak arra is, egy év alatt elérték, hogy a növekedés átment stagnálásba. Tegyenek eszközöket a gazdaság élénkítésére, és alakítsanak ki egy olyan banki finanszírozási rendszert, amely nem bénítja, hanem serkenti a gazdaságot. Ezt az előterjesztést mi támogatjuk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
