ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN
ERTSEY KATALIN (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt további mozgásba lendülnének a jobbikos képviselők javaslatára, hadd emlékeztessem önöket arra, hogy hozzá kell tenni ehhez a javaslathoz, hogy ezek a fajta javaslatok, amelyek most a Ház előtt vannak, valóban ellenzéki javaslatként bent voltak a Ház előtt, le lettek szavazva. Tehát én azt szeretném jelezni önöknek, hogy bár mi már rég újradefiniáltuk a siker kritériumát, miszerint ha leszavazzák a javaslatot és berakják az önök neve alatt, az számunkra siker; elsősorban az fontos, hogy az ügy előrehalad. Mind a két, jelen javaslatban érintett csoportra, tehát a fészekrakókra is, illetve azokra is, akiknek lejár a tartozásuk 2015. január 1-je előtt, volt benn ellenzéki javaslat. Ha nem az ellenzéki javaslatot, akkor a szakértői javaslatokat - amelyekről tudom, hogy ugyanúgy megérkeznek önökhöz is, mint ahogy hozzánk is megérkeznek -, kérem, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében, vagy most már a nemzeti szolidaritás rendszerében, mindegy nekünk, hogy milyen megfontolás alapján, de vegyék figyelembe, és akkor nem kellene két hónappal később módosítanunk egy olyan törvénnyel, amit nemrég fogadtunk el. Ez a két módosítás sajnos nagyjából nem segít azon a javaslaton, ami egyelőre csak elodázza a devizahitelesek problémáját.
De arra is szeretném emlékeztetni önöket, hogy azok a javaslatok, amelyeket ma bejelentett a miniszterelnök úr, szintén szerepeltek ellenzéki javaslatokban. Ma visszanéztem a dátumot, 2011 márciusában nyújtotta be az LMP azt a pénzügyi fogyasztóvédelmi csomagját, amelyben egyrészt kezdeményeztük egy bizottság felállítását arra, hogy megvizsgálják a felelősséget abban, hogy hogyan jutottunk el idáig, és szakértői segítséggel megoldási javaslatokat dolgozzanak ki. Ha akkor ezt elfogadták volna, akkor most nem kellene egy otthonvédelmi bizottság keretében keresni a felelősöket, és ötletelni, fürdővárosi improvizációkkal előjönni hétfőn a parlamentben, amit pénteken találnak ki.
Arra is emlékeztetném önöket, hogy a fogyasztóvédelmi bizottság elnöke beszámolt arról, volt egy olyan ülése a fogyasztóvédelmi bizottságnak, hogy nem jött el a kormányoldal. Ott, a jobbikos képviselőtársam emlékezetével ellentétben, maga Szász Károly, a PSZÁF elnöke emlékeztetett arra, hogy egy olyanfajta megoldás, amely veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását, nem elfogadható. Mindenképpen szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy aki úgy látja, hogy az LMP a bankokat védi, az emlékezzen vissza két eseményre is a közelmúltból. Egyrészt amikor 2010 májusában az első akciótervet meghirdette Orbán Viktor, közte a bankadóval, mi azt mondtuk, hogy nem lesz az úgy jó, hogy folyamatos pofozkodásban vannak a bankszektorral adok-kapok alapon, egyszer jól behúzunk a bankoknak, ők erre természetesen áthárítják az ügyfelekre a költségeiket, tehát visszaütnek, és akkor ez a bokszolás folyik. Ehelyett egy olyanfajta keretrendszert kellene kidolgozni, amely egy fenntartható, tisztességes, biztonságos profittermelésre ad lehetőséget a bankoknak, hogy el tudják végezni azt az alapvető feladatukat, termelik a profitot, hitelezik a gazdaságot, és létrejön az a fajta szerepük, amit nem láttak el sokáig, és ma sem látnak el, hiszen most éppen a visszaütés fázisában vannak.
(20.00)
Megint csak arról van szó, hogy a jelen pillanatban előttünk fekvő javaslatok, a ma bejelentett javaslatok nemcsak hogy korábban szerepeltek az LMP javaslataiban, de most egy olyanfajta extra erővel képviseli őket a kormányzat, ami megint csak kiváltotta a különböző indexek zuhanását, és azt, hogy a Bankszövetség a legújabb hírek szerint az Alkotmánybírósághoz fordul.
Mi azt kértük, hogy ez a bizottság, amit javasoltunk fölállítani, megvizsgálta volna azt, hogy miért és hogyan jött létre ez a helyzet, de szakértői segítséget nyújtottak volna abban a kormány számára is, akár külső, civil szakértők, hogy hogyan lehet megoldani.
A felelősséget szerintünk úgy kell megosztani, hogy a megfelelő szereplőknek, az államnak, az adósnak és a pénzügyi szektornak abban az arányban kell a terhet vállalnia, amilyen arányban a helyzet létrehozásában felelősek, s kettő: amilyen módon a teherbíró képességük engedi. Ma Magyarországon lehet azt mondani, hogy a bankokra terhelünk minden terhet, de akkor kivesszük az állam és az adós felelősségét ebből a hármas felelősségből.
Emlékeztetni szeretném tehát arra önöket, hogy érdemes megfontolni az ellenzéki vagy akár a saját javaslataikat is, hiszen a ma bejelentett négy intézkedésből hármat tartalmazott az LMP javaslata, és tartalmazott akkoriban egy magáncsőd intézményéről szóló javaslatot, amit a KDNP családi csődvédelmi intézményként javasolt. Úgy látszik, hogy a szövetséges javaslatok csak olyankor kellenek önöknek, amikor szavazni kell róluk, amikor elfogadásra kéne azt megtárgyalni, hogy a családi csődvédelem - vagy nevezzük magáncsődnek - benne kéne legyen ebben a négypontos javaslatban, akkor úgy látszik, hogy a saját koalíciós partner, a saját szövetségesük javaslata sem számít.
Én arra szeretném kérni önöket, hogy rendben van, ezt az esztétikai módosítást most megtesszük ezen a törvényen, de ez nagyon kevés, tovább kell menni ezen az úton, és abba kellene hagyni azt, hogy a bankokat ki védi és ki nem. Vissza lehet emlékezni, utoljára még itt a nyáron önök körömszakadtáig védték a bankok érdekeit, és most hirtelen rájöttek, hogy valami teendőjük van. Én azt kérem önöktől, hogy kezdjenek konzultációkat, jöjjenek el a kormánypárti képviselők például arra a holnapi bizottsági ülésre, ahol ismét fel fog vonulni a Nemzeti Bank, a PSZÁF, a gazdasági minisztérium, és egy csomó olyan szakértő, aki tud ebben segíteni, és ne járjunk úgy, mint a múlt héten, amikor nem jöttek el a bizottsági ülésre. Üljünk le, és konzultáljunk arról, hogy mi a teendő, ne ilyen hirtelen ötletektől vezérelve dobjanak be mindenféle kósza ötletet.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
