Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan előterjesztés fekszik előttünk, amely egy korjelenség, egy kortünet. Egyértelműen annak a tünete, hogy a kormányzat jelen pillanatban sem látja be, látja át a probléma súlyát. Nem kezeli azt a maga mélységében, hiszen megint csak egy szűk csoportot választ ki, megint csak egy szűk csoport számára, elsősorban a gazdagok számára kíván kedvezni, aztán a többieket pedig hagyja a híd alá menni vagy hagyja eltűnni.
(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A helyzet az, hogy azt is érdemes végiggondolni, milyen súlyos problémakörrel kellene most, jelen pillanatban számolni, és mire kellene válaszokat találni. Jelen pillanatban a magyar lakosság csak devizában, csak a kereskedelmi bankoknak mintegy 5000 milliárd forinttal tartozik, ez a jelenlegi helyzet. Tehát nyilvánvaló, hogy ez egy nem magától kialakult valami, hanem egy visszamenőleges feldolgozást is igénylő állapot.
Az is látható, hogy a devizahitelezés válsága nem csak a magánembereket, nem csak az adósokat érinti, bizony az önkormányzatokat, és a jó ezermilliárdos tartozásoknak egy jelentős részét, több mint a felét devizában és ennek is a felét pedig svájci frankban könyvelhetik el. Ugyanakkor a vállalatok is tartoznak devizában, de maga a külső államadósság egy része is ebben mérhető. Tehát nem kezelni ezt a problémát a maga súlyán annak a beismerése, hogy az ország gazdasági helyzetét nem látja át valaki, vagy nem kívánja megoldani ezt a problémakört.
Teljesen egyértelmű az is, hogy eközben olyan mellékvágányokra futott ez a vita a korábbi hetekben is, mint például a szerződések biztonságáért való aggódás, amikor is bizottsági üléseken a kormányzat képviselői nem jelentek meg, mondván, hogy nekik majd a frakció- vagy kormányülésen megmondják, hogy hogyan gondolkozzanak erről a kérdésről.
(19.50)
Ott volt ugyanakkor a Bankszövetség és a PSZÁF küldötte, aki elmondta, hogy Magyarországon a legeslegfontosabb dolog jelen pillanatban a szerződések biztonságának a szavatolása, tehát nehogy szegény pici bankrendszer úgy gondolja, hogy utólag majd rajta bármit is levernek abból a károkozásdömpingből, amit véghezvitt az utóbbi években, de most már lassan mondhatunk évtizedeket is.
Az is látható, hogy a legújabb javaslatok sorozata sem pontosan az, aminek látszik. Hiszen ha nagyon röviden és nagyon egyszerűen akarjuk ezeket összefoglalni, akkor elmondhatjuk azt, hogy a gazdagoknak adnak egy lehetőséget az egyösszegű visszafizetésre, és egyértelmű az is, hogy nem magától jött rá a kormányzat erre, többek között a Jobbiknak az aláírásgyűjtő-kampánya és folyamatos pressziója hozta cselekvési kényszerbe azt a kormányzatot, amely magától egy év alatt nem volt képes érdemi produktumot letenni az asztalra. A nemzeti eszközkezelője egy szánalmas próbálkozás, amely lényegi eredményeket nem tud felmutatni, pár milliárd forint forrás mellé tételével azt hiszi, hogy ezt a problémakört legalább látványában tudja kezelni, de látványában még az ócsai piramisépítő játék sem tudja kezelni ezt a problémát, hiszen ott is egy nagyon szűk körnek tudnak segíteni, fajlagosan nagyon drágán, és a tömegekkel, azokkal a leszakadt tömegekkel, akiknek igazán segítségre lenne szükségük, lényegében senki nem foglalkozik. Látható az, hogy vakítás ez a megoldás, azoknak nem nyújt segítséget, akik már nem rendelkeznek tartalékokkal, csak a fizetőképeseknek. Bizonyítja ezt az is, hogy az említett 180 forintos árfolyam, amely mellett új “lehetőségek” - és itt a lehetőséget idézőjelben tessenek érteni - életbe lépnek, ez az emberek 94 százalékát oly módon érinti hátrányosan, hogy ők alacsonyabb, ennél a 180 forintnál alacsonyabb árfolyamon vették fel a hiteleiket, tehát ezekben az esetekben a bankok által évek alatt összegyűjtött extraprofithoz nem nyúl ez a tervezet, nem mondja azt, nem mondatja ki, hogy a bankok a felelősek a kialakult helyzetért, és kizárólag a bankok felelősségre vonásával lehet megszüntetni azt, hogy a jövőben is hasonló helyzetek alakuljanak ki, és nagyjából legalább a kártétel egy részét csökkenteni, hiszen ez lenne, ez lehetne az alapvető cél.
A legújabb bejelentés értelmében kimondható az, hogy körülbelül 100 ezer olyan kedvezményezettről beszélhetünk Magyarországon, akit ez érinthet, azaz minden 15. adós kaphat egy kisebb könnyítést. Ez kísértetiesen emlékeztet a korábbi rögzített árfolyamos tervekhez, amikor is elmondható volt, hogy a következő ciklusra áttolva a problémát, egy nagyon szűk rétegen segítettek, de aztán majd kamatostul verik le ezt rajtuk, hiszen két hitelt kell egyszerre fizetniük, és bár ígérgettek ilyeneket, szó sincs arról, hogy bármiféle szociális alapú könnyítést kapjon bármilyen hitelkárosult vagy bármilyen bajbajutott. Az is önmagában nagyon beszédes, hogy a központi hitelinformációs rendszer adatai szerint a második Orbán-kormány hivatalba lépése óta 124 ezer fővel nőtt azoknak a száma, akik több mint 90 napja tartoznak legalább a minimálbér kétszeresével. Ez nem azt mutatja, hogy önök képesek kezelni ezt a problémát, hanem azt, hogy tanácstalanul bolyonganak egy önmaguk által kreált labirintusban, hiszen pár hónappal ezelőtt önök nem mertek ilyet kimondani, hogy a bankrendszer a legnagyobb felelőse ennek a problémakörnek. Önök megosztották háromfelé ezt a terhet. Azt mondták, hogy felelősek a bankok, a korábbi kormányzat, meg “elmúltnyolcéveztek” egy kicsit, mert azt mantraszerűen kell és muszáj, és végül az adósokat is felelőssé tették.
Mi ezzel szemben azt mondjuk, hogy a kialakult állapotokban természetesen felelős az elmúlt kormányzatok által létrehozott jogi kiskapuk szövevénye, felelős a mostani kormányzat, mint egy olyan cselekvőképtelen valami, ami beavatkozhatott volna, de mégse tette, a legnagyobb felelős mégis az a spekulációs eszközökkel élő nemzetközi bankrendszer, amelynek az itteni képviselői, egyes leányvállalatok hibás, csaló konstrukciókat hoztak be a magyar piacra, önök és a korábbi politikum ezt hagyták, nem tettek ellene semmit, a PSZÁF-nek kimerült a tevékenysége abban, hogy ajánlásokat fogalmazott meg, talán azt várta, hogy ezen ajánlásoktól bekövetkezik valami földindulásszerű lavina, ami rendbe teszi ezt a rendszert. Ez nem történt meg.
Mégis hogyan lehet az, hogy más országokban a devizahitelesek ráadásul alacsonyabb terheket, adott esetben másfél-két százalékkal alacsonyabb terheket fizetnek? Magyarországon ez a tehertétel-mennyiség pedig megnövekedett, óriásivá vált, érdekes módon sok esetben pont annyival emelve, ami fedezi az ágazati különadót. Tehát itt megtehette a bankrendszer legtöbb képviselője azt - és tisztelet a kivételnek -, hogy a rájuk hárított ágazati különadót egyszerűen és nemes egyszerűséggel áthárítsák a magyar fogyasztókra, betétesekre, vállalkozókra és egyszerű magánszemélyekre. Önök ez ellen nem tettek semmit. Most pedig, hogy a Jobbik cselekvési kényszerbe hozta nemcsak a kormányzatot, de az egész társadalmat tematizálta (Moraj a kormánypárti sorokban.), érdekes módon előállnak ugyanazokkal a tervekkel (Zaj. - Az elnök csenget.), amelyekről mi hónapok óta a parlamentben beszélünk, és amelyekkel kapcsolatban önök felálltak és kioktattak minket, hogy ezek mekkora marhaságok. Tehát talán egyszerűbb lenne belátni azt, hogy ebben a labirintusban önök elvesztek, egy kicsit magukba szállni azt illetően, hogy a valódi megoldásokat megtaláljuk, és ne csak szűk rétegeknek kedvezzünk; végül pedig belátni azt, hogy ezt a problémakört máshogy nem lehet megoldani, mint elszámoltatni a kereskedelmi bankok azon részét, amely felelős a kialakult helyzetért. Új szerződést kelljen kötniük minden károsulttal, természetesen a felvételkori forintárfolyamon, és már egy forinthitelről, mindenféle luxusprofitot lehetővé tévő, büntető tételtől és adótól mentesen, csak és kizárólag a tisztességes profitot és hasznot vagyunk hajlandóak elfogadni. Tehát semmiféle bank és pénzintézet ne érvényesíthessen olyan luxusprofitra hajló és ezeket lehetővé tévő kikötéseket, amelyeket eddig a közelmúltban tettek, és ezt önöknek kutya kötelességük folyamatosan szemrevételezni, elérni, és Magyarországon egyszer az életben valódi gazdasági szabadságharcot folytatni, hiszen amit eddig tettek ezen a téren, az egy szóval összefoglalva: szánalmas.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
