ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ
ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. Tisztelt Képviselőtársaim! Miután a déli óráktól kezdve az akkumulátorom nem bírta a terhelést, így nem tudok pontos számmal hivatkozni azokra a módosító javaslatokra, amelyekhez szólni kívánok, de miután Novák Előd és Mile Lajos képviselőtársaim már nevesítették, kettejükéhez szeretnék hozzászólni.
Az egyik az, hogy tíz évvel ezelőtt nagyon sok módosító javaslatot adtam be az akkori reklámtörvény kapcsán, amelyet akkor olyan reményekkel fogadott el az akkori parlament, hogy rendbe teszi a közterületeken az idegen szavas kifejezéseket. A helyzet azóta csak romlott, de mit romlott, a közszolgálati televíziókban is elburjánzottak az idegen szavas kifejezések. Úgyhogy az államtitkár úron keresztül kérem az illetékeseket, hogy a törvénysértést haladéktalanul számolják fel, és ezeket a nyelvi kommandókat indítsák újra útjukra.
Ezúton szeretném jelezni, ami mélységesen felháborít minden jóérzésű embert, hogy az utóbbi időben a közszolgálati televíziókban is botcsinálta műsorvezetők aktív közreműködésével egyre nagyobb teret nyer az olyan típusú káromkodás, amelyet hiába sípolnak ki, csak az nem ért, aki nem figyel oda. Az, hogy altesti humorral próbálják kitölteni a műsoridő jelentős részét, egyszerűen elképesztő. Nem lehet most már lassan olyan tévécsatornához kapcsolni, hogy az ember undorral ne kapcsolja ki a televíziót, mert minden humor forrása ez. Gondolják el, hogy a klasszikus kabarészerzők, ha annak idején, a múlt század első felében így álltak volna a darabjaikhoz, akkor megélték volna-e ezek a darabok azt a sikert, amelyet most, századjára is újramelegítve elérnek?
És ráteszek Novák Előd képviselőtársam díjára vagy tagságára: én 1980-ban még az Édes anyanyelvünk című, a Kossuth rádióban vasárnap a déli órákban adott nyelvi műsorba írtam olyanokat, hogy heti Arany nyelv-díjat kaptam, ami a feledés homályába merült. Valamilyen szinten a nagyapámtól örököltem azt a szándékot, akaratot, hogy ha nem is mindig sikerül, de figyeljek oda, hogy mi hagyja el a számat. Az igazság az, hogy a nagyapám majdnem száz évig élt, büszkén mondta százéves korában is, hogy ő életében nem káromkodott, és ez így is volt. Heti levélváltásban volt Grétsy Lászlóval, Lőrincze Alajossal, és elég tartalmas életet élt anélkül, hogy bármilyen altesti humor jellemző kifejezése hagyta volna el a száját.
Úgyhogy az államtitkár urat kérem, miután mást senkit nem látok az ülésteremben a kormányoldalról képviselőként, elég nyomatékosan, és már ötször elmondtuk a jegyzőkönyv kedvéért, éjjel fél egy után hét perccel, hogy legyen szíves, hasson oda a maga eszközeivel, hogy a vállalt - és nem felvállalt, hogy megint csak egy példát mondjak, mert mindig mindennek megvan az árnyoldala, tehát a vállalt - kötelezettségét a kormány a törvényeken keresztül teljesítse.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
