ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ
ROZGONYI ERNŐ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Ma már hallottunk népi bölcsességre utaló közmondást, ha mástól nem, hát a miniszterelnök úrtól. Hadd folytassam ezt a haladó hagyományt, és elkezdem egy közmondással: kaparj kurta, neked is lesz! Na most, ugye, nekünk ezt mondják már, van, aki azt mondja, hogy '49 óta, de 21 éve azért ezt rendszeresen mondják nekünk, kaparj kurta, neked is lesz, dolgozzál. Sőt, itt az egyik frakcióvezető urunk azt is mondta, hogy akinek semmije sincs, az annyit is ér. Úgy látszik, nem kapart eleget. Tehát kaparj kurta, neked is lesz!
Kérem, ez a jogszabály is olyan, hogy kaparj kurta. Nem találjuk, keressük, hogy hol van még valami kis aprópénz, mit lehet még besöpörni. Kaparj kurta! De ne felejtsék el, ha ez a folyamat így folytatódik, ahogyan 21 éve megy, akkor igen hamar eljutnak abba az állapotba, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy kaparni lehet, de a közmondás úgy fog módosulni, hogy kaparj halálodig, és akkor se lesz semmid. És akkor lesz nagy baj. Én ezt is egy ilyen pótcselekvésnek tekintem, kissé szemfényvesztésnek tekintem, azzal együtt, hogy természetesen a magyar kormánynak, pláne egy kétharmadosnak joga van itt mindenhez a világon. Ha föl akarja emelni a különböző dolgokat, fölemeli. Eldönti, kész, az ügy el van intézve. Hiszen arra még úgysem volt példa, hogy bármelyik ellenzéki véleményt önök komolyan vették volna.
Ezért tulajdonképpen nem is értem ezeket a vitákat, ilyen kései órákban meg pláne nem értem. És bár nem szoktam a szocialistákkal egyetérteni, most kénytelen vagyok azt mondani, hogy igen, önmagában is furcsa dolog ez. De megszoktuk már, ez így megy, mióta önök hatalmon vannak, hogy elénk löknek valamit úgy. Nálunk is megfordult ez a bizottságban, csak a mi bizottságunk ezt nem volt hajlandó letárgyalni, de ez egy abszurdum, kérem szépen. Itt van egy jogszabály, hivatkozik egy eredetire, amit módosít. Az eredetit ilyenkor már honnan kaparjam elő? Hogy tudom összevetni azt, hogy itt mi is történik? És amikor utalások vannak, hogy ez az (1) bekezdés szerint megy, ami itt nincs. Akkor honnan tudjam, mi az az (1) bekezdés?
Ezek hihetetlen dolgok, kérem szépen. Ne haragudjanak, de kénytelen vagyok azt mondani, hogy ez az önök által elképzelt nemzeti együttműködés keretében valamiféle különleges orcátlanság. Vagy mi ez? Hát nem lehet így megvitatni dolgokat! Ez egy parlament - állítólag. Aztán, ugye, nagy divat önöknél azt mondani, hogy önök, szemben mindenki mással, nem foglalkoznak megszorításokkal. Hát dehogy foglalkoznak vele - csak csinálják, vagy közvetve, vagy közvetlenül. Azt mondták, majd a bankok nem hárítják át. Dehogynem! Majd a Tesco meg a többiek nem hárítják át? Dehogynem! És nem tesznek érte semmit, hogy valóban ne hárítsák át. Ez a közvetett megszorítás. Ez meg a közvetlen megszorítások tárgykörébe tartozik.
De itt is vannak egészen furcsa dolgok, kérem szépen. Mert hát, ha egyszer fölemelték a gázolaj árát, emeljék föl, joguk van hozzá, akkor, ugye, azt mondják, hogy a fuvarozókat ez nem érinti, azok visszaigényelhetik gyakorlatilag az egész emelést. Hát maguk ennyire félnek még? Még mindig az Antall-korszak idején kialakított taxisblokádtól rettegnek? Vagy mitől rettegnek maguk, amikor ennyire odafigyelnek arra, hogy a fuvarozókat ne érje kár? Kérem szépen, nincs már SZDSZ a parlamentben, nem lesz taxisblokád. Felfordulás ettől még lehet, de taxisblokád már nem lesz, ezt garantálom.
Aztán a másik furcsaság: azt mondják, hogy ez a jogszabály egyébként óriási segítséget nyújt a gazdálkodóknak, mert egyszerűsíti a tevékenységüket. Hát, kérem szépen, ez egy óriási egyszerűsítés és egy igen nagy segítség a vállalkozóknak, hogy most a hektoliterenkénti Balling-fok helyett a hektoliterenkénti alkoholfokot kell mérni. Hát, ez csodálatos! Gondolom, hogy ettől a mennyekig ugrálnak az emberek, hogy jaj de jó, micsoda könnyebbség.
(21.10)
A másik. Persze, föl lehet emelni a cigaretta árát akár az ötszörösére is. De kérem szépen, hát kit támogatnak önök ezzel? A cigarettacsempészeket. Ebben is kénytelen vagyok egyetérteni a szocialistákkal. Ez egy teljesen nyilvánvaló dolog. Önök ugyan azt mondják, mint mindenre, hogy a bűnözést is megfékeztük, két hét alatt rend lesz. Az égvilágon semmi nem történik, és nincs is rend. Hát ugyanígy lesz ez a cigarettacsempészekkel is, hogy persze, néha mutatóba egyet-egyet elcsípnek, aki két-három dobozzal behoz, a nagyokhoz úgyse nyúlnak. Ebben ez a borzasztó.
Tehát kaparj, kurta! Úgy látszik, még van mit kaparni. Sokáig nem lesz már, kérem szépen. De ha már kaparnak, hát akkor legalább kaparnának következetesen!
Hogy lehet az, hogy a szerencsejátékok széles köréből - ami igen széles kör, kérem szépen - önök kiemelték a szerencsejáték-automatákat, és rávágták az adót, hadd legyen, hadd fizessenek. Tetszik tudni, kik üzemeltetnek ilyeneket, és kik élnek meg lassan ebből, miután a turizmust meg az idegenforgalmat agyonvágták? Azok a vendéglősök, akiknek ez az egy kereseti forrásuk van már lassan.
Miért nem adóztatják meg azokat, akik pókerasztalnál ülnek, és milliókat veszítenek el egy este? Azokat miért nem adóztatják meg, azokat a cégeket, amelyek ezeket a milliókat besöprik? Ezeket miért nem adóztatják meg? Miért nem adóztatják meg a rulettbarlangokat? Miért nem adóztatják meg? Milyen alapon választották ketté ezt az egész ügyet? Valami vagy szerencsejáték, akkor szerencsejáték, és valamennyi szerencsejátékot megfelelő módon a maga módján meg kell tisztességesen adóztatni. De ilyen különbségtételekre egész egyszerűen az ember nem talál magyarázatot; illetve talál: hát ez ugyanolyan, mint a 16 százalékos jövedelemadó! Hát aki szegény, az dögöljön meg!
Kérem tisztelettel, gondolják végig ezeket a folyamatokat. Nem a levegőbe beszélek. Gondolják egyszer végig! Itt könnyen beszélnek egyesek, akik életükben nem dolgoztak, akik azt se tudják, hogy mi az, hogy dolgozni és munkába menni, akik egyetemről beültek ide, és azt hiszik, hogy ők a világ megváltói. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Gondolják végig egyszer a folyamatokat! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Menjenek ki az emberek közé és beszélgessenek velük! Üljenek be a kocsmába, beszélgessenek velük! Menjenek el a közértbe, azt beszélgessenek velük! Menjenek el a patikába, ahol nem tudják kiváltani a gyógyszereiket, utána beszéljenek! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
Természetesen önök azt csinálnak, amit akarnak. Ezt csak azért mondtam el, hogy ha már egyszer ide méltóztattak adni egy órával ezelőtt, akkor legalább valamit hadd mondjunk róla.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
