TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN
TUKACS ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! A mai napon, reggel 9 órakor a költségvetési bizottság előtt képviselői indítványra napirendet kellett volna kiegészítenünk. Ezt a napirendet kellett volna felvennünk a bizottság napirendjére.
A probléma ezzel csak az volt, hogy a napirend nem volt kész, fizikai valójában nem létezett. A költségvetési bizottság kormánypárti tagjai azonban minden lelkiismeret-furdalás és aggály nélkül vették napirendre a nem létező előterjesztést, mondván, hogy az valamikor majd elkészül. Ezt a néhány gondolatot azért mondom el önöknek, mert ez mélyen rávilágít ennek az előterjesztésnek a tartalmára és az értelmére is.
A költségvetési bizottságból a szocialista tagok kivonultak, mert így tiltakoztunk az ellen, hogy újra egy olyan előterjesztés kerül elénk, amit tanulmányozni nem állt módunkban, és vélhetően “jó gyakorlatához híven” a kormány változatlanul nem egyeztetett egyetlen társadalmi vagy gazdasági szereplővel sem ennek az előterjesztésnek a tárgyában.
Azért fontos ezt leszögezni, képviselőtársaim, mert bár dicséretre méltó az a szándék és igyekezet, amiről Dancsó képviselőtársam beszélt, hogy van korrekciós szándék, hát ha valamiben korrekciós szándéknak kellene léteznie, akkor az az, hogy a tisztelt Ház úgy tárgyaljon meg előterjesztéseket, hogy a képviselőknek megvan a lehetőségük arra, hogy tanulmányozzák azt, megvan a lehetőségük arra, hogy felkészüljenek a törvény tárgyalására, és megvan a lehetőségük arra a képviselőknek, hogy mindazokkal egyeztethessenek, akik érintettek ebben az előterjesztésben, de másban is.
Ezért ha korrekcióról van szó, tisztelt Ház, azt szeretném javasolni a kormányoldal képviselőinek, hogy korrigálják, változtassák meg ezt a gyakorlatot, ami jelenleg honol a tisztelt Házban, hiszen a törvényben lévő egyetlen határidő sem indokolja azt, hogy ilyen késői órán folytasson általános vitát a tisztelt Ház, és holnap befejezze a részletes vitát. Ennyit a megszületés körülményeiről.
Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor ezt az előterjesztést elolvastam, először az indoklás részét nyitottam ki, hogy kielégítsem azt a kíváncsiságomat, vajon a bejelentések már-már patetikus volta és az indoklás összhangban van-e egymással. Ugyanis mindannyian ismerjük a bejelentés körülményeit, hogyan állt ki a miniszterelnök úr és a tárca gazdája, és hogyan mondta el, hogy miért van szükség az adóemelésre és másra is.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, a patetikus hangvételhez képest az indoklás meglehetősen szikár. Nem beszél az előterjesztés okairól, hogy miért kellett ennek az előterjesztésnek a Ház elé kerülnie. Két dolog miatt nem beszél róla valószínűleg. Egyrészt azért, mert el akarja kerülni, hogy vita tárgya legyen az az ok, amely miatt előttünk van ez a papír, tehát annak a gazdaságpolitikának a csődje, ami miatt korrigálni kell ezt a költségvetést, a másik ok pedig az, hogy ne beszéljünk lehetőleg ennek a bizonyos 100 milliárdnak két nagy tételéről, arról a 40-40 milliárdról, amiről a tisztelt Ház képviselői semmit nem tudnak. Azért lényeges mind a két mozzanat, mert mind a kettőnél tetten érhető ennek a kormányzatnak az a gazdasági csetlés-botlás sorozata, azok a balfogások, amelyek a gazdaságpolitikában megjelentek.
Jellemzőnek tartom, államtitkár úr, ne bántódjon meg érte, hogy az előterjesztő nem ül itt közöttünk. Annak a gazdaságpolitikának a markáns képviselője, aki miatt a gazdasági növekedés ilyen, és aki ezt az előterjesztést ezért jegyezte, nincs itt közöttünk, hogy megvédje ne csak az adóemelést, amelyet javasol, hanem megvédje azt a gazdaságpolitikát, amelyről való vitát mélységesen el akar kerülni az utóbbi időben.
Ezért tehát ezt a vitát államtitkár úrnak kell lefolytatnia, mert bár nyilvánvalóan mindenki tudja és ismeri azokat a körülményeket, amelyek körülöttünk, Európában és az eurózónában vannak, mindenki ismeri a nehézségeket, amelyekkel az eurózóna küszködik, de hát azt állítani, hogy az eddig követett gazdaságpolitikai vonalvezetésnek nincsen köze ehhez a 100 milliárdos hiányhoz, enyhén szólva lódítás.
(20.50)
Már csak azért is, mert nemcsak a politikai ellenfeleik, köztük mi is, hanem közgazdászok, a szakma emberei is, közülük többen az önökhöz közel állók is azt mondják, hogy az a gazdaságpolitika, amely a növekedésre, a belső kínálat-kereslet serkentésére, a belső motorok - újra idézek - beindítására és egy töretlen exportra alapozódott, ez a gazdaságpolitika nincs, nem létezik, megbukott. Megbukott azért, mert az egykulcsos jövedelemadó nem teremtett olyan forrásokat, amelyeket az emberek elköltve élénkíthetnék a mi belső gazdaságunkat. A motorok nem gyúltak be a vállalkozásoknak adott igen-igen kérdéses társasági nyereségadó-kedvezménytől, és úgy látszik, hogy azokkal a körülményekkel, amelyekre igaz, hogy pesszimista jóslattal, de számítani lehetett a világban, mármint hogy lesz majd visszaesés, hiszen azok az államok, amelyek a válságkezelés érdekében rengeteget költöttek, majd korrigálni akarnak, nos, ezekkel a körülményekkel számolni kellett és lehetett volna.
Nem győzöm eléggé ostorozni azt a gazdaságpolitikát, amely odáig juttatta ezt az országot, hogy jelenleg a növekedés ekkora, és ezért van előttünk ez az előterjesztés is. Azért szeretném ezt leszögezni, mert kizárólag a külső körülményekre hivatkozni, úgy gondolom, hogy nem fedi teljesen a valóságot.
Másfelől pedig hadd hozzam szóba ezt a másik 40-40 milliárdot. Én ugyanúgy vagyok vele, hogy ennek a bizonyos adónövelésekből befolyó 10 milliárdnak a befolyása is a költségvetésbe kérdéses, de ez a 40-40 milliárd az, amiről nem tudunk semmit. Azért nem tudunk semmit, mert azt mondta a bejelentések kapcsán a miniszterelnök és Matolcsy úr, hogy majd 40 milliárdos beszerzéseket a kormány, kormányzat, az állami szervezetek leállítanak. Melyek ezek? Milyen kárt szenved el a beszerzések elmaradása kapcsán a kormányzati szervezetek közössége, többsége? Benne vannak-e fejlesztések is esetleg? A leállítások nem kerülnek-e költségbe? Nincs-e valamilyen pénzügyi vonzatuk? Ez mind-mind kérdés, amely ugyan nem tárgya az előterjesztésnek, de az indoklásnak ez a szikár volta ezeket természetesen elfedi, nem ad információt annak a parlamentnek, amely most dönthet 10 milliárd sorsáról ebben az évben, de nem tud 40 milliárdról.
Ugyanez a véleményem egyébként az úgynevezett áfabehajtás ügyében is. Hogy mitől 600 milliárd a kintlévőség, azt már tudjuk, egy valamikori, valakitől megrendelt tanulmány állít ilyeneket. De oké, rendben van, ha 600 milliárd forint áfa van kinn, akkor ez a szám most miért pont 40? Miért nem 20, 60, 100 vagy 600? Úgy látom, tisztelt államtitkár úr, hogy ezek a becslések arra vonatkoztak, hogy legyen legalább valami, ami kiadja a 100-at. 40 meg 40, meg 10 a magánnyugdíjpénztárak papírjainak hozamaiból, illetve osztalékából, és az előttünk lévő előterjesztés majd kiadja ezt a 100-at, hogy újra Dancsó urat idézzem: hogy jelezzünk a világ felé.
Tisztelt Államtitkár Úr! A jelzésnek ez a módja nem túlságosan szerencsés. Annál is inkább, mert a pénteki és a mai napon jeleztünk a világnak, és sajnos a CDS-felárunk, a kockázati felárunk világosan mutatja, hogy a jelzés célba ért. Sajnos célba ért, folyományaként annak a kalandor gazdaságpolitikának, amelyet folytatnak, hazánk kockázatosabbá vált, és ez a jelzés, amelyet itt most ezzel az előterjesztéssel, illetve a 100 milliárddal adunk, ezt ellensúlyozni nem tudja, nem fogja.
Beszéljünk egy kicsit az előterjesztés tartalmáról! Azt az állítást, hogy nem fogunk adókat emelni, most elfelejthetjük az önök részéről, hiszen egy adóemelési javaslat van előttünk. De hadd világítsak rá ezeknek a javaslatoknak a belső következetlenségére, illetve nem is a javaslatok következetlenségére, az önök következetlenségeire. Önök még ez év nyarán is azt mondták, állították kormányszóvivőjük útján, hogy az üzemanyagok adójának, jövedéki adójának, áfájának emelése nem történik meg. Azt állították arra az igényünkre, hogy egy 400 forinthoz közeledő üzemanyagárnál igazán illő valamilyen kormányzati beavatkozás. Nos, ez az emelés itt van előttünk. Itt van előttünk tehát, bebizonyítva azt, hogy akkor nem mondtak igazat.
De önmagában a belső következetlenségek közé tartozik az is, hogy azt mondják, hogy a fuvarozókat egyébként meg segítjük, hiszen megpróbáljuk most ebben a javaslatban kibővíteni az eddig 6 forint 50 filléres kedvezményüket. Államtitkár úr, nem segítik őket, mert ezt a kedvezményt már megette az áremelés. Az árak olyan mértékben emelkedtek a gázolaj esetében, hogy ezek a fuvarozók, akik használják ezt az áremelést, már annak a - hogy is mondjam csak - számlának az egyik oldalára írták, amely számlának a másik oldalán a kormány kompenzációja szerepel. Ez a kedvezmény számukra elveszett.
Ezért tehát azt gondolom, hogy az emelés kapcsán az ő viselkedésük lesz a kérdéses. Hiszen mint ahogy a kamionosok, ha megtehették, eddig máshol tankoltak, úgy gondolom, hogy azok az emberek, akik használnak ilyet... - máshol tankoltak, államtitkár úr, meg kell őket kérdezni, megmondják, ha szépen kéri őket az ember, hiszen Romániában, Ukrajnában vagy máshol olcsóbb volt az olaj, zárójel bezárva. Azt gondolom, nem vették számba, hogy hogyan fognak ennek az emelésnek a kapcsán viselkedni azok, akik gázolajat használnak. Ezért tehát még ennek a 10 milliárdnak a befolyása is kérdéses.
Ugyanilyen következetlenség a dohányáruk, a cigaretta ügyében elkövetett csetlés-botlásuk. Mindannyian emlékszünk arra, hogy a parlament kormánypárti oldala nem tudta ezelőtt, ha jól emlékszem, másfél hónappal, hogy hogyan került le a dohányneműek adójának emelése a javaslatból, hogyan került ki, mi történt, ki volt az erősebb lobbi, mi volt az oka ennek. Most, miután ilyen homályos körülmények között akkor nem emeltek - megvédték vajon kinek is az érdekeit akkor, a gyártókét? -, most hirtelen elénk kerül egy javaslat, amely az emelést tartalmazza. Úgy látom tehát, hogy a vélemények és az álláspontok hirtelen váltogatása nem nagyon szolgál arra, hogy azt a bizonyos bizalmat, amelyet Dancsó úr emlegetett, megszerezzék.
És persze ilyen következetlenségek közé tartozik az is, hogy míg egyfelől éljen a szabad pálinkafőzés joga, másfelől most azt mondják, hogy emeljük meg egyes szeszfajtáknak, elég soknak egyébként az adóját. Akkor hol itt a következetesség? És nem gondolnak arra, hogy mint ahogy a dohányneműek esetében, úgy a szesz esetében az emberek meg fogják találni a kerülő utat? Biztos, hogy befolyik ez a 10 milliárd? Biztos-e az, hogy valóban ennyivel fog gazdagodni a költségvetés?
Úgyhogy mindezen kérdéses ügyekben, a részletes vitában majd erre kitérve, beszélnünk kell egymással. Beszélnünk kell arról, hogy mi az oka ennek az elénk kerülő javaslatnak, beszélnünk kell újfent a gazdaságpolitikájukról, ami katasztrofális, beszélnünk kell arról, hogy mi van a 100 milliárd hiányzó részeivel, hiszen ez elől nem lehet kitérni, ezek épp olyan közpénzek, mint a költségvetésbe befolyó adók. És beszélnünk kell erről a következetlenségről, amelyet itt jelen pillanatban látunk az önök álláspontjainak változásaiban: hol igen, hol nem, hol piros, hol kék, hol tetszik, hol nem.
A részletes vitában nagy valószínűséggel arra is ki lehet majd térni, hogy vajon számoltak-e, tisztelt államtitkár úr. Tehát van-e valamiféle becslés, számítás, hogy a költségvetésbe mennyi fog ebből befolyni ebben az évben és mennyi a következő évben? Mert az a gyanúm - éppen azért, mert emberek fogyasztják ezeket a termékeket vagy használják el -, hogy az ő viselkedésük, a szokásaik meg fognak változni. Csak hogy ne beszéljek nagyon egyszerű dolgokról: felkészültek-e arra, hogy vajon a keleti határaink mentén - ahol voltak idők, amikor tömkelegével érkezett - az illegális dohányáruval mi fog történni? Megtörtént-e a felkészülés arra, hogy kellőképpen legyen ellenőrző apparátus? Azért, mert az emberek szokásai változnak, ha valamilyen áremelést tapasztalnak, mégpedig ez az áremelés nem is lesz olyan kicsi.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy ez az előterjesztés méltóbb lenne arra, mint hogy ilyen kései órán, mondjuk, 9 órakor tárgyalja meg a tisztelt Ház. Méltó lenne a figyelmére a társadalomnak, az embereknek, akikre önök oly sokszor hivatkoznak, és oly sokszor egyeztetnek formálisan. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vitában folytatjuk majd véleményünk kifejtését, remélhetőleg a módosító indítványok kapcsán, és ezek a módosító indítványok éppen az előterjesztés oka és minősége miatt számosak lesznek.
Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)
