VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS
VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Igyekszem majd a képviselőtársak idejét egy rövid ideig igénybe venni csupán. Néhány szót szeretnék szólni a törvényjavaslattal kapcsolatban, elsősorban a törvényjavaslat megalkotásának okairól. Először is, képviselőtársaim, amikor folyt az idei költségvetés vitája, akkor a gazdasági bizottság ülésén többen is felhívtuk a figyelmét arra, hogy irreális az a költségvetési pálya, amit felrajzolt a kormány, irreálisak a növekedési kilátások, amit ezzel kapcsolatban tett, és az is nyilvánvaló volt, hogy évközbeni beavatkozásra lesz szükség, hiszen a költségvetés sarokszámai nem fognak teljesülni.
Akkor még egy ilyen meglehetősen hurráoptimista szemléletben a jelenlegi növekedés kétszeresét vázolták fel alsó hangon forgatókönyvként, és volt egy optimistább változat, amely ennél lényegesen nagyobb növekedési kilátással kecsegtetett. Elmondtuk akkor a kormánynak, hogy sem a magyar gazdaság fundamentumai, sem a hozott kormányzati intézkedések, sem pedig a nemzetközi környezet nem indokolja ezt az optimizmust, nem látjuk a növekedésnek ilyen jellegű esélyeit, és az is nyilvánvaló, hogy ha nem lesz gazdasági növekedés, akkor el fognak maradni a bevételek a várttól.
Ha arra gondolunk, hogy önök, kormánypárti képviselőtársaim, mennyire kínosan kerülik annak a kifejezését, hogy megszorító politikát folytatnak vagy restrikciót próbálnak gyakorolni a gazdaságpolitika egyes területein, akkor megérthetjük ennek az okát. Hát ezt senki nem szereti a választóknak beismerni, de néha azt kell hogy mondjam, hogy muszáj. A gazdasági bizottság ülésén ma már jeleztem, amikor Matolcsy miniszter úr elmondta, hogy az általuk hozott egykulcsos adó és egyéb intézkedések mennyire fogják majd stimulálni a gazdaságot, és majd mennyire megtérül ez a magyar költségvetés számára, hogy ezek irreális várakozások, és elmondtam azt is, hogy ez nem egyéb, mint egy restrikciós politikának a folytatása, egy meglehetősen szomorú folytatása, most sincs ugyanis másról szó, a törvényjavaslat maga is arról szól csupán, hogy szeretné beszedni az állam ezeket a bevételeket, nem valami magasabb rendű társadalmi cél szolgálatában, pusztán pénzbehajtásként, az államháztartás stabilitását elősegítő adótörvényekről van ugyanis szó, már az előterjesztés szövege szerint is.
(21.30)
Ha belegondolunk abba, hogy kinek az elégedettségét sikerült ezzel a gazdaságpolitikával elnyerni, akkor alapvetően két fő csoportot nevezhetünk meg. Az egyik a gazdagoké volt, akiket az egykulcsos adórendszerrel és sok egyéb más lépéssel is támogattak; a másik jelentősnek mondható, a nemzetközi közvéleményre nyomást gyakorolni tudó csoport legfőbb tagja az IMF volt, illetve egyes pénzintézetek, amelyeknek a kormány politikája eddig kedvezett.
A FigyelőNet újságon olvasható volt a közelmúltban nemrég Irina Ivascsenkóval, az IMF magyarországi vezetőjével egy interjú, ahol a vezető asszony elégedettségét fejezte ki a kormány politikájával kapcsolatban, és megállapította azt, hogy bár úgy nézett ki korábban, hogy külön úton jár a kormány és külön úton jár az IMF, ezek az utak egybeértek, és most nagyon úgy néz ki, hogy nézetazonosság van az IMF és a Fidesz-kormány politikája között. Ez egy olyan dicséret, ami nyilván Orbán Viktor miniszterelnök úrnak nem esik túlságosan jól, hiszen nem mindegy, hogy ki dicséri és milyen formában a kormányt. Az IMF dicsérete erősen átokként hat, hiszen a Fidesz-szavazók ugyanúgy nem szeretik az IMF-et, és ugyanolyan rossz a megítélése, mint a Jobbik-szavazók körében.
Ha megnézzük azt a fajta érvelést, amit a kereszténydemokrata képviselőtársam alkalmazott a törvényjavaslat megindoklásakor, hogy nagyon romlott a nemzetközi környezet - ezt egyébként Orbán Viktor miniszterelnök úrtól is rendszeresen halljuk -, és ezért aztán a magyar gazdaság növekedési kilátásai sokkal csekélyebbek, és jelenleg sem teljesültek azok a számok, amiket a kormány remélt, akkor azért fölhívnám a képviselőtársaim figyelmét a tényekre és az Eustat által közölt sarokszámokra. Itt van előttem az Európai Unió statisztikai hivatalának gyorsjelentése, eszerint az Európai Unió 27 tagállamának növekedése 2011 első negyedévében 2,4 százalék volt, ugyanekkor Magyarország 1,6 százalékkal növekedett csupán, tehát másfélszeres volt a különbség. A második negyedévben az EU 27 tagállama 1,7 százalékkal növekedett, Magyarország mindössze 1,2-vel. Tehát elmondható az, hogy bizony kialakult a kétsebességes Európa, és mi sajnos a sokkal lassabb sebességfokozatban haladó országok közé tartozunk, nem a magországok közé, akik egy erős gazdasági növekedési ütemet tudhatnak magukénak.
Még nagyobb a különbség - és ezért nem tudom elfogadni a képviselőtársam érvelését -, ha a célországnak tekintett Németország növekedési adatait nézzük. Ugyanis azt láthatjuk, hogy a német gazdaság növekedése 4,6 százalék volt 2011 első negyedévében a magyar 1,6 százalékhoz képest, a második negyedévben a magyar 1,2 százalékhoz képest 2,8 százalék. Minden adat a naptárhatástól megtisztított adatokra vonatkozik természetesen. Tehát elmondhatjuk azt, hogy Németország egy lényegesen magasabb bázisértékről sokkal gyorsabban kilábalva, két és félszer, háromszor akkora ütemben nő jelenleg, mint a magyar gazdaság.
Lehet itt, képviselőtársaim, kormánypártként előadni azt, hogy a romló nemzetközi környezet miatt nem nő eléggé a magyar gazdaság, egy azonban tény, az önök kormányzása alatt idén, számokkal bizonyítható módon, Magyarország leszakadása fokozódott, Magyarország egy lejtőpályára került, önök ugyanis nem hajlandóak az IMF-fel és a nemzetközi pénzvilággal történő szakításra. Nem hajlandóak a magyar útra lépni, nem hajlandóak szembefordulni és a magyar emberek oldalára állni a nemzetközi pénzvilággal szemben folytatott küzdelemben.
Én arra szólítom föl önöket, hogy akkor, amikor felvázolják ezeket a matolcsysta víziókat, amelyek rendszeresen irreális gazdasági várakozásokban öltenek testet, akkor legalább a saját, jobboldalinak ismert közgazdászaikat hallgassák meg, mint például Chikán Attilát, az első Orbán-kormány gazdasági miniszterét, Mellár Tamást, és még folytathatnánk a sort. Ők ugyanis elmondják önöknek, hogy még tankönyvi alapon sem, józan ésszel átgondolva sem valósítható meg az a gazdaságpolitika, ami idáig vezetett.
Fontosnak tartom elmondani azt, hogy azok az irreális várakozások, amelyeket megfogalmaztak a költségvetés bevételnövelő intézkedése kapcsán - most is, ugye, egy ilyen adóbesöprő csomaggal van dolgunk -, olyan tételeket tartalmaznak, amelyek köztudottan nem fognak összeállni, köztudottan nem fognak bejönni. Én arra biztatnám a kormányt, hogy ha nem lesz képes tartani a vállalásait, és bár Magyarország hat éve már túlzottdeficit-eljárás alatt áll, úgy néz ki, hogy megint ki fogunk csúszni a hiányszámokból, akkor már most módosítsák ezeket a költségvetési sarokszámokat, és lehetőség szerint ne a restrikciós politikát folytassák tovább, mert ha az állam minél több pénzt igyekszik kivonni a gazdaságból, egyre silányabban működteti a közszolgáltatásokat, akkor Magyarországon a gazdaság feléledésének, az emberi erőforrások újratermelésének önök minimálisra fogják redukálni az esélyét. És ennek nem a szocialisták lesznek az okai, tisztelt képviselőtársaim. Sok bűnt elkövettek a szocialisták, igaz, nyolc év kormányzása alatt, de ez, amit önök tesznek jelenleg, egy restrikciós gazdaságpolitika töretlen folytatása.
A konkrét részletekbe belemenve, képviselőtársaim, csak egy-két dolgot vegyünk górcső alá. Az üzemanyagok kiskereskedelmi forgalmi ára az elmúlt időszakban jelentősen megemelkedett, és csak emlékeztetni szeretném önöket arra, hogy milyen kettősség jellemzi a Fidesz beszédét; attól függően, hogy milyen az üléspontja, ez határozza meg az álláspontját. Ugyanis önök 2009 tavaszán, fél évvel a világgazdasági válság beköszöntése után, a gazdasági válság közepén azt követelték az akkori kormányzattól - megjegyzem, nem 400 forintos, hanem 320 forintos üzemanyagárak mellett -, hogy azonnal, haladéktalanul csökkentse az üzemanyagok jövedéki adóját. Szijjártó Péter maga is kiállt többször kampányolni az elképzelése mellett. Ez természetesen egy olyan javaslat volt, amit a szocialisták nem fogadtak el. Ezt aztán az követte, hogy 2009 júliusában megemelkedett az üzemanyagok jövedéki adója 5,5 forinttal, majd az üzemanyagok áfaterhe ezzel párhuzamosan 20-ról 25 százalékra emelkedett. Ez egy jelentős árnövekedést okozott az üzemanyagpiacon, ezt aztán a későbbiek folyamán a kereslet jelentős csökkenése követte természetesen.
2010. január 1-jétől újabb, ezúttal már differenciált mértékű adóemelésre került sor. Ekkor a benzin jövedéki adóját 11 forinttal, a gázolajét pedig 6,85 forinttal emelte a szocialista kormányzat. Mi akkor, amikor önöket többször is felszólítottuk a múlt év során - és én adtam is be erre vonatkozóan egyébként törvényjavaslatot, hogy csökkentsék az üzemanyagok adóterhét -, akkor nem kívántunk tehát egyebet tenni, mint hogy felszólítsuk a kormányt arra, hogy a szocialista megszorító intézkedéseknek legalább egy részét helyezze hatályon kívül. Tudomásul vettük azt, hogy az ország nehéz gazdasági helyzetben van, tudomásul vettük azt, hogy pénzre van szükség, de azt mondtuk, hogy a szocialisták megszorító politikájának akkor lesz vége, ha legalább részben hatályon kívül helyezik ezeket a megszorításokat. Képviselőtársaim, nemhogy nem ez történt, a javaslatunkat lesöpörték. Önök jelenleg a szocialista megszorító politikát töretlenül tovább folytatva, tovább emelik az üzemanyagok jövedéki adóját, holott a saját ígéretük, amit ellenzékből fogalmaztak meg, a saját követeléseik, amelyeket oly sokszor felháborodva “a zemberek” nevében adtak elő, pont az ellenkezőjéről szóltak annak, mint ami most folyik.
Én arra kérem önöket, gondolják át, amit elmondtunk önöknek, gondolják át, hogy a jelenlegi piacra milyen módon fog hatni az áremelés, ugyanis nyilvánvaló, hogy az adómértékek különbözősége miatt olyan jelentős arbitrázs alakul ki a piacok között, amely elő fogja segíteni a különböző jövedéki adóval terhelt termékekre irányuló csempészetet, emiatt aztán az adóemelés akár fordítva is elsülhet, akár még csökkenhet is a nemzetgazdasági bevétel az önök elhibázott megszorító gazdaságpolitikájának következtében.
Köszönöm szépen. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Úgy van! - Taps a Jobbik soraiban.)
