DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, mindabból, amit említett, három dologra válaszolnék, a progresszív adó, az élénkítés, a fogyasztás és az egykulcsos adó ügyére.
Ha jól értem, azt mondja, hogy állítsuk vissza a progresszív adót. Akkor mondja azt is, hogy állítsuk vissza a szürkegazdaságot! Igen, legyen az továbbra is, hogy szürkegazdaság, a pénzt zsebbe, ha valaki egyébként többet dolgozik, akkor majd a munkáltató ilyen-olyan, fekete, szürke vagy bármilyen úton-módon, zsebbe adja. Akkor mondja azt, hogy igen, vándoroljanak el azok, akik egyébként magas képzettséggel rendelkeznek, akik ez esetben, mivel a progresszív adóval jól megadóztatjuk őket, majd elhagyják az országot. Akkor mondja azt is, tisztelt képviselő úr, hogy igen, akkor még több tízezer család lesz képtelen visszafizetni devizahitelben felvett adósságát. Mondja ki azt is, hogy igen, szeretjük a progresszív adót, ezért aztán családok kerülnek nagyon nehéz helyzetbe.
És csak kérdezném, úgy nagyon halkan: miből gondolja, tisztelt képviselő úr, hogy az az 500 milliárd forint, amit miniszterelnök úr is említett, ami most az adófizetőknél, az embereknél van, jobb helyen lenne az államnál? Olyan nagyon jól mutatta az elmúlt 8 esztendő, hogy amikor ez a pénz az államnál van, akkor igazán jó helyen van? Az állam igazán jól tudja felhasználni? Korrupciómentesen? Szegény Budai úr nem tesz mást, mint egyfolytában, sorra esnek ki azok az esetek, amelyek azért jönnek létre, mert az államnál ott marad a pénz. Én is egyetértek azzal, hogy a lehető legjobb helyen van egyébként a polgároknál, az adófizetőknél. Az a pénz, ami ott van, azt nem lehet elkorrumpálni. Azt nem lehet abba a rendszerbe bevinni, amibe bevitték az elmúlt 8 évben. Az tiszta marad. Tehát gondolja meg, ha mondjuk, a progresszív adót szeretné visszahozni. Gondolom, azzal tisztában van, hogy az a szürkegazdaságot hozza vissza, a szakképzettek elvándorlását, a devizahitelesek további bedőlését, családok rossz helyzetbe hozását, és egy felfújt szocialista államot, amely kénye-kedve szerint osztogat.
Ami a fogyasztást illeti, és hogy a fogyasztás miként pörgeti a gazdaságot, én megdöbbenve figyelem az egész vitát, ami itt Magyarországon zajlik erről. Aquinói Szent Tamás mondata jut az eszembe, idézném: “Timeo hominem unius libri” - azaz: félek az egykönyvű emberektől. Félek azoktól, akiknek csak egy ügyük, egy könyvük van. Én még inkább félek azoktól, akik minden dolgot egyetlen okra tudnak visszavezetni. Félek azoktól, akik azt gondolják, hogy ha bevezetnek egy adórendszert, akkor annak egyetlenegy következménye van, mondjuk, a fogyasztás növekedése. Megmondom őszintén, nem veszem annyira zokon ebből a táborból, mivel ez egy klasszikus voluntarista közgazdasági felfogás: van a gazdaság, megnyomok egy gombot, és ennek eredményeképpen majd kijön a megfelelő eredmény. Ezt hívják voluntarizmusnak. Én megértem, hogy csak ebben tudnak gondolkodni, de azért lássuk be, a gazdaság sok millió ember döntése. Az embereknél maradt pénzből lehet fogyasztani, lehet ugyanúgy megtakarítani; az a lényeg, hogy szabad döntése legyen az embereknek. Ehhez kell megteremteni a megfelelő lehetőséget.
És akkor még, ha szabad egy apró példa, ami nagyon gyakran előfordul, hogy milyen jó lenne ezt a pénzt gazdaságélénkítésre fordítani. Miből van az államnak pénze? Az államnak nincs pénze. Az állam elveszi az adófizetők pénzét. Azt a pénzt, amit gazdaságélénkítésre fordít, azoktól veszi el, akik jók. Berakja egy rendszerbe, ami bürokratikus, majd utána szétosztja a saját szempontjai szerint. Ergo politikai szempontok szerint osztja szét, hogy hová menjen. És nem hinném, hogy ez a jó rendszer. Sokkal előnyösebb és sokkal szerencsésebb, ha az emberek személyi jövedelemadóját csökkentjük, a vállalkozások társasági adóját csökkentjük, ahol tudjuk, mind a gazdasági élet szereplőinél, mind pedig az embereknél ott maradjon a jövedelem. És ők nagyon jól tudják, az állam nem tudja, de ők nagyon jól tudják, hogy mire használják fel. Ezért nagyon kérem, javaslataikkal inkább az állampolgárok és a vállalkozások szabadságát segítsék.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)
