LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS
LÁZÁR JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Igen tisztelt Elnök Úr! Csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, a magyar társadalom nyilvánvalóan felteszi azt a kérdést - önök felvettek súlyos kölcsönöket 2002 után (Dr. Ujhelyi István: Vásárhely!), sőt 2010-ben óriási államháztartási hiánnyal hagyták hátra a kormányzati munkát, amit mindannyian tudunk -, hogy hová lett a pénz, ezt nyilván szeretnék tudni az emberek. Ezért a továbblépés érdekében szeretnénk tisztázni, hogy az előző kormányok pénzügyminisztereit és miniszterelnökeit terheli-e politikai felelősség, terheli-e gazdasági felelősség és nem utolsósorban terheli-e jogi felelősség azért, hogy az országnak ekkora lett az államadóssága. (Dr. Ujhelyi István: Beleértve a polgármestereket is!) Ezen kérdés tisztázása nélkül nem tudunk továbblépni.
Mint ahogy azt is szeretnénk tisztázni - és ebben Vona Gábor képviselőtársamnak tökéletesen igaza van (Közbeszólások az MSZP soraiból: Na!) -, hogy hogyan alakulhatott ki a devizahitelezésnek ez a rendszere Magyarországon. Ezen kérdés tisztázása nélkül szintén nem tudunk továbblépni. Volt valami 2003-2004-ben, aminek okán a pénzügyi kormányzat és az akkori szocialista vezetés úgy döntött, hogy megszünteti az államilag támogatott, forintalapú hitelezést, és az országra engedi zúdítani a devizahitelezést. Szeretnénk tudni, hogy ebben milyen szerepe volt a külföldi bankoknak. Tekintettel arra, hogy az OTP és az FHB később, jóval később kezdte el ezt a hitelezést, valószínű, hogy a konstrukció - legalábbis terjednek ilyen hírek - külföldi bankoktól jött ötletként, és ezt vette meg a kormány. Ki az a pénzügyi vezető, az a pénzügyminisztériumi felső- vagy középvezető, aki ebben a kérdésben döntött? Vizsgálják meg a PSZÁF akkori tevékenységét! Vizsgálják meg azt a kormány nevében - a miniszterelnök úrtól kérem ezt -, vizsgálják meg, hogy kik a személyi felelősei annak, hogy ez a pénzügyi termék korlátok nélkül jelenthetett meg a magyar piacon, és emberek millióit tette tönkre! (Taps a kormánypártok soraiban.)
Tisztelt Képviselőtársaim! Azok, akik ránk szavaztak, és azok is, akik egyébként az MSZP-re szavaztak, úgy gondolták, hogy nyolc éven keresztül olyan szociál- és társadalompolitika érvényesült, amelynek az volt a lényege, hogy “vert visz veretlent”, magyarul: a balhét mindig azoknak kellett elvinni, akik a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak. (Dr. Vadai Ágnes: Nem egészen így van!) Ennek a kormánynak - és a Szocialista Párt szavazói között sokan voltak olyanok, akik így gondolták, és ezért nem szavaztak a szocialistákra -, ennek a kormánynak az eskütételekor elhangzott ebben a parlamentben, hogy mi ezen szeretnénk végérvényesen változtatni. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Nem sikerült!) Ezért önökkel ellentétben és minden más parlamenti párttal ellentétben ez a kormányzat és ez a parlamenti többség immár harmadik alkalommal tesz egy éven belül javaslatot arra, hogy védjük meg a devizahiteleseket. (Nyakó István: Még mindig nem sikerült!) Önök nem tettek semmit se nyolc év alatt, mi egy év alatt a harmadik javaslatunkkal élünk, amely első helyen azoknak segített, akik már nem tudtak fizetni, és az előtt álltak, hogy elárverezik a lakásaikat; másodszor azoknak segített, akiknek a törlesztőrészlet csökkentése jelenthet menekülést; most pedig segíteni fogunk olyan embereknek, akik ugyan fizetnek, de hosszú távon arra kell számítaniuk, hogy 160 forint helyett 230 vagy ennél nagyobb összegben fogják átváltani a svájci frankot forintra. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)
Szeretném azonban felhívni a figyelmüket, hogy mélységesen sértő szerintem 1 millió 300 ezer ember számára, hogy önök gazdagoknak bélyegzik azokat, akik hiteleket vettek fel. Nem hiszem, hogy Magyarországon az emberek azért vettek fel hiteleket, mert gazdagok; azért vettek fel hiteleket, mert szegények, boldogulni akartak, azt akarták, hogy a munkájukból megélhessenek, legyen lakásuk és otthonuk. (Szűcs Erika: Annyit is érnek!) Ismernek olyan gazdagokat, akik ilyen típusú hiteleteket vettek fel? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Igen!) Ne nevettessék ki ezzel magukat, mert azt gondolom, hogy a magyar társadalomnak az alsó rétege és a középosztály vette fel ezeket a hiteleket, és akiknek mi most ezzel a lépésünkkel segíteni akarunk, azok pedagógusok, orvosok, köztisztviselők, olyan közszolgák vagy olyan közalkalmazottak, olyan középrétegbeliek, munkavállalók, alkalmazottak, akik dolgoznak tisztességesen, most is fizetnek, megfeszülnek, gyereket nevelnek, de a következő öt-tíz évben esélyük nincs arra, hogy a 160 forinthoz megközelítő árfolyamon tudjanak törleszteni. (Dr. Vadai Ágnes: Na de miért nincs esélyük?)
Senki nem akarja a magyar bankrendszert bedönteni, senki nem ellensége a bankoknak, csak világos értékválasztásról van szó. A magyar társadalom az elmúlt húsz évben sokat segített annak a bankrendszernek, ami ebben az országban működik, a szocialisták javaslatára néhány banknak több száz milliárdot juttattunk a 2008-as gazdasági válságot követően. Azt kell eldönteni, hogy azon a mentalitáson, hogy mindig a bankoknak segítünk, akarunk-e változtatni ebben a Házban. Eljön-e végre az a pillanat, amikor megvan a bátorság a parlamenti képviselőkben, és az emberek oldalára állnak? Azt mondják, hogy most a bankoknak is kell terhet viselniük; akármekkora lesz a pénzügyi nyomás, akármekkora lesz a külföldi támogatás és támadás, van-e arra képesség ebben a parlamentben, hogy változtasson az elmúlt húsz év emberi sorsokat beáldozó országos politikáján? Ez az igazi kérdés, és mi ehhez szeretnénk támogatókat nyerni, mert a mi parlamenti frakciónk megingathatatlan abban az elhatározásban, hogy ezt a kétharmados bizalmat arra fogja felhasználni, hogy végérvényesen az emberek segítése mellett tegye le a voksot, és leszámoljon egy olyan politikával, amely húsz éven keresztül a bankokat segítette.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
