ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL
ROGÁN ANTAL (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt a mai napon több gazdaságpolitikai kérdés szóba került a tisztelt Országgyűlés előtt, és elhangzottak költői kérdések is, például az is, hogy mire költöttük az államadósság egy jelentős részét, amely 2002 és 2010 között keletkezett.
Erre nyilvánvalóan az előző kormány prominenseinek kell választ adni, én azonban egy dologra mindenképpen szeretnék rávilágítani, ami, azt hiszem, a mai vitában több dologgal is összekapcsolható, nevezetesen, hogy mire költöttük 2008 őszén azt az összeget, amelyet a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól kellett felvenni az ország megsegítésére. Ennek az összegnek a nagy részét ugyanis arra kellett elköltenie az országnak, hogy megemelje az akkor rendkívül alacsony devizatartalékok szintjét, a 2008. szeptember 30-ai 17,4 milliárd euróról közel 35 milliárd euróra. Erre pedig pontosan azért volt szükség, hogy megsegítsük azt a magyar bankrendszert, amely 3-6-9 hónapos swapokkal finanszírozta a jelzáloghitelek túlnyomó részét, ezáltal a magas, rövid lejáratú kötelezettségek miatt óriási kockázata volt a magyar bankoknak. Akkor a magyar kormány a Nemzetközi Valutaalaptól, illetve az Európai Uniótól fölvett hitelek nagy részét arra költötte, hogy a bankokat az esetleges leértékelődéstől és az ezzel együtt járó komoly veszteségtől megkímélje.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt az összeget azóta is a magyar adófizetők állják, fizetik. A magyar adófizetők fizetik a kamatait, a magyar adófizetők azok, akik ennek a törlesztéséről is kell hogy majd gondoskodjanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy innentől nyugodtan kimondhatjuk: 2008-ban, 2009-ben Magyarország, az akkori magyar kormány szolidáris volt a magyar bankrendszerrel, hogy a magyar bankrendszert ne érje nagyobb kár, mint ami akkor érhette volna.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy ezek után joggal várhatjuk el a szolidaritást abban a tekintetben, hogy viszont a magyar bankrendszer is legyen szolidáris akkor, amikor a devizahitelezés által keletkezett károk helyrehozataláról és az ország pénzügyi függetlenségének a megteremtéséről beszélünk.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megengedik, pontosan itt szeretnék kitérni arra, amit a miniszterelnök úr is, azt gondolom, világossá tett, hogy egy helyes gazdaságpolitikának a céljai nem értelmezhetők csak és kizárólag a gazdaság viszonylatában. Mert természetesen egy helyes gazdaságpolitikának mindig célja, hogy az ország és a magyar állam pénzügyi függetlenségét megteremtse vagy éppenséggel megtartsa, egy helyes gazdaságpolitikának mindig célja, hogy ha nehéz helyzet van, akkor a magyar gazdaság visszaesését megállítsa, vagy éppenséggel, ha erre lehetőség van, a növekedést elindítsa. De a helyes gazdaságpolitika céljaihoz az is hozzátartozik, tisztelt képviselőtársaim, hogy nehéz időkben megvédi az embereket az elszegényedéstől, és javuló kilátások között pedig segíti a gyarapodásukat.
Itt szeretnék kitérni arra, hogy a ma nagyon sok kritikát kapott arányos adórendszer az elmúlt egy esztendőben pontosan e téren teljesítette a kötelességét. A magyar kormány 2010-ben, a választásokat követően gyakorlatilag mindent megtett a magyar gazdaság fellendítése érdekében, illetve a kis- és középvállalkozások helyzetének javítása érdekében. Ne feledkezzünk el a társaságiadó-csökkentésről, ne feledkezzünk el a kisadók eltörléséről és az egyébként jelentős mértékű bürokráciacsökkentő lépésekről, amelyek pontosan a kis- és középvállalkozások terheit csökkentették. Ezzel párhuzamosan, tisztelt képviselőtársaim, 2011. január 1-jétől az új arányos adórendszer azt a célt is szolgálta, hogy megállítsa a fogyasztás visszaesését Magyarországon. Ne felejtsük el, hogy azok kormányzása idején, akik ma fogyasztási boomot kérnek rajtunk számon, több mint két éven keresztül a fogyasztás gyakorlatilag hónapról hónapra, negyedévről negyedévre Magyarországon csökkenő tendenciát mutatott. Ne felejtsük el, hogy azok, akik ma nagy gazdasági növekedést kérnek rajtunk számon, 2010-ben olyan országot hagytak ránk örökül, ahol 2009-ben a gazdasági teljesítmény közel 6 százalékkal csökkent, és amely országban 2010-ben olyan kilátások elébe kellett néznünk, hogy még a 2010-es költségvetés hivatalos tervezésekor önök is azt gondolták, hogy a magyar gazdaság növekedési kilátása 2010-ben negatív lesz. Köszönhetően az új kormány intézkedéseinek ezt sikerült pozitívba váltani, 2011-ben sem azon van a vita, hogy pozitív lesz-e vagy negatív, az egyértelmű, hogy pozitív, az a kérdés, hogy a mértéke mekkora lesz.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egyébként az arányos adórendszer azon hatásai nélkül, amelyek pont a fogyasztás visszaesését próbálták megfékezni, ez nem sikerülhetett volna. És ne felejtsük el, hogy javuló kilátások idején viszont pontosan ez az adórendszer lesz az, amely ösztönöz a munkára, ösztönöz a többletteljesítményre, mert ha valaki több munkát vállal, több jövedelmet keres, akkor az arányos adórendszerrel arányosan többet is keres majd, és ez az igazságosság, amit ez az adórendszer megjelenít.
Köszönöm szépen a figyelmet, képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok soraiban.)
