VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönjük szépen, hogy meghallgathattuk az éppen aktuális negyedéves országmentő programot. (Nyakó István: Nemzetmentő már!) A programról annyit tudok mondani egy mondatban, hogy annak a tipikus esete, amikor valaki a valódi problémákat nem tudja megoldani, ezért megpróbál a felszínen sepregetni.
A gazdaságpolitikájuk alapja a kormányváltáskor az volt, hogy a gazdaságot fel fogják lendíteni. Hadd idézzem Mellár Tamást, az önökhöz egyébként nagyon közel álló közgazdászt, aki azt mondta, hogy ez a gazdaságpolitika megbukott, ugyanis nincs gazdasági fellendülés - erről a gazdasági fellendülésről szívesen hallottam volna néhány mondatot, hogy ezt majd hogyan képzelik el. Lehet persze tagadni ennek a tényét, de a tények azért makacs dolgok, láttuk a GDP negyedéves adatait és az abból kiolvasható jövőt. Lehet hivatkozni a nemzetközi környezetre is természetesen, de meg kell nézni a gazdaság helyzetét, a gazdaság fellendülését vagy a gazdaság hozzánk képesti lendületesebb helyzetét a környező országokban. Tehát nem lehet itt hivatkozni nemzetközi helyzetre, ez az önök felelőssége, amit pedig hallottunk, az egyfajta felelősségkerülésnek minősíthető.
A gazdaság fellendülése igazolta az önök lépéseit, akár a különadók, akár az ország átszervezésének nevezett megszorítások kapcsán, és most nincs az a gazdasági fellendülés, tehát a rémhír valójában az, hogy a gazdaságpolitikájuknak az alapja nem létezik. Egy nem létező alapra próbálnak most itt újabb építményeket építeni. Egy olyan újabb áldozatvállalásra próbálják rábírni a magyar társadalmat, amelynek egyébként jelen pillanatban semmiféle létjogosultsága nincs, ez a gazdaságpolitika nemhogy változtatásokra szorul, hanem teljes újragondolásra.
Rendszeresen azt mondják, hogy egy sajátos magyar útról van szó, amit Orbán Viktor és Matolcsy György, illetve a Fidesz-KDNP-frakció, -kormány kitalált, de itt egyáltalán nincs egy saját magyar út. Amikor bankadókról, különadókról beszélünk, azok valójában nem ennek a magyar útnak a részei, hanem már a rossz, hibás gazdaságpolitikának az okozatai, tehát ezeket csalárdság úgy beállítani, mintha valami magyar útról beszélhetnénk. Milyen ez a valódi gazdaságpolitika valójában? Erre a kérdésre, hogyha feltesszük ezt a kérdést, Magyarországon talán egyedül az amerikai nagykövet tud válaszolni, talán neki beszámoltak a valódi gazdaságpolitikáról a képviselő urak és a kormány képviselői. De mivel gyümölcséről ismerszik meg a fa, minden bizonnyal kijelenthető, hogy ez egy neoliberális gazdaságpolitika. Ez egyáltalán nem egy nemzeti, országmentő gazdaságpolitika, ez egy neoliberális gazdaságpolitika, ami három fő elemre épül a mi véleményünk szerint: egyrészről az állami szerepvállalásra, az állam mértékének az erőltetett és egyáltalán nem működőképes csökkentésére, amiről majd nyilvánvalóan elmondom röviden a véleményemet, a másik az egykulcsos adó, a harmadik pedig az erőltetett adósságszolgálat.
Kezdjük az állam méretének a csökkentésével! Egy fűnyíróelvet látunk, egy megszorító csomag érkezik itt az ország átszervezésének öltöztetve, és olyan társadalmi konfliktusokat fog indukálni, amelyeknek az elviselésére jelen pillanatban Magyarország és a magyar társadalom képtelen lesz.
(13.50)
Az egykulcsos adóról már számtalanszor beszéltünk, elmondtuk többször is, hogy ez már a létrehozásakor csőd volt, már a létrehozásakor zsákutca volt, és ezt az idő is igazolja; a gazdagokat segíti, a társadalom kettészakítását erősíti, gyorsítja, pont azokon segít ez az adócsökkentés, ez az egykulcsos adó, akiknek amúgy is megvoltak a maguk tartalékai. Azt várni az egykulcsos adótól, hogy ettől majd felpörög a magyar gazdaság a belső fogyasztásra alapozva, jócskán naivitás - ezek az emberek nem fognak kétszer reggelizni. Ők a megtakarításaikat fogják növelni, visszafizetik a hiteleiket, de a magyar gazdaság fellendítéséhez nem fognak hozzájárulni. Azokon pedig, akik viszont hozzájárulhatnának a magyar gazdaság fellendítéséhez, azokon a középosztálybeli vagy egyre inkább alsó középosztálybeli milliókon az egykulcsos adó nem segített. Ez egy megbukott adórendszer, és az a cinizmus, amivel önök ezt tálalták, hogy az adópolitika nem érvényesíthet szociális szempontokat, arcátlanság.
Az államadósság erőltetett visszafizetésével kapcsolatban is elmondtuk már számtalanszor a véleményünket: nem visszafizethető a magyar államadósság, ugyanis az egész gazdaságunk szerkezetébe van kódolva. Lehet itt a magyar társadalom vérével, verejtékével ideig-óráig csökkenteni, de előbb-utóbb vissza fog termelődni. Ha ehhez még hozzávesszük azt is, hogy nemcsak a belső adósság, hanem a külső adósság mértéke milyen Magyarországon, tehát ha belevesszük az önkormányzati szektor, a vállalkozói szektor vagy a magánszektor eladósodottságát, akkor nemhogy nem lépünk a görög útra, már a görög úton vagyunk az eladósodottságunk szempontjából. Az pedig szintén csak egy fontos ellenérv az erőltetett adósság-visszafizetés kapcsán, hogy emögött semmiféle gazdasági teljesítmény nincs jelen pillanatban.
Mindhármat összevetve: mindhárom téves, mind az egykulcsos adó, mind az erőltetett adósságszolgálat, mind az erőltetett államadósság-csökkentés tévút, így összességében pedig az egész gazdaságpolitika egy zsákutca.
A devizahitelesekre rátérve, közkeletű az a felfogás, hogy valójában két felelőse van ennek: a bankok és a hitelt felvevők. Mi egészen másképp gondoljuk. Ennek a problémának Magyarországon négy felelőse van. Nyilvánvalóan felelősei a bankok ennek a társadalom ellen elkövetett bűncselekmény-sorozatnak. Felelősei a bankok annak a csalárd, rosszhiszemű tevékenységnek a fő instruktoraiként, amit elkövettek. Szintén felelőse a szocialista kormányzat, amely cinkostársként szolgált ehhez a művelethez, de van két másik felelős, akiről nem szoktunk beszélni: a harmadik felelőse a jegybank vezetése, Járai Zsigmonddal és Simor Andrással együtt, akik felbújtóként szolgáltak ehhez a bűncselekmény-sorozathoz a kamatpolitikájukkal; a negyedik felelős pedig - erről talán még kevesebbet beszélnek vagy beszélünk - maga a Fidesz-kormány, amely, ha már ilyen büntetőjogi allegóriákat, metaforákat használunk, akkor mondjuk azt, hogy a segítségnyújtás elmulasztásával vádolható, mert az elmúlt közel másfél évben nem tudták ezt a problémát megoldani, a központi hitelinformációs rendszer szerint 124 ezerrel nőtt a 90 napnál nagyobb tartozások száma, vagyis havonta 10 ezerrel - havonta 10 ezerrel nőtt a 90 napon túli tartozások száma.
A mi javaslatunk az, hogy álljon föl egy bizottság. Örültünk annak, hogy az államadósságot vizsgálta egy bizottság, hogy akár jogi felelősségre ki vonható, de akkor legyen önökben kellő bátorság, és álljon föl a devizahitel-válságról is egy ilyen vizsgálóbizottság, és vizsgáljuk meg, hogy ki az, aki a jegybanknál, a Gyurcsány-, Medgyessy-kormánynál és az Orbán-kormánynál jogi felelősséget visel ezért a válságért. (Taps a Jobbik soraiban.)
A konkrét javaslat egy szűk csoportnak jelent csupán megoldást, a devizahitel-válság magyarországi társadalmi robbanásveszélyét egyáltalán nem oldja meg, erről csak el kell olvasni az újságcikkeket, elemzéseket, ennek a mélyébe én nem is kívánnák belemenni (Közbeszólások a kormánypártok soraiból: -nék!), ez egy szokásos PR-politika, amely azoknak kedvez - ami a kormánynak egyébként alapvető filozófiája -, akik eddig is tudták fizetni a törlesztőrészleteiket, önök továbbra is bizonyítják, hogy a gazdagok kormánya.
Mit javasol a Jobbik ebben a gazdasági helyzetben? Egyrészt az államadósság újratárgyalását vagy ennek sürgős háttértárgyalásainak a megkezdését javasoljuk. Javasoljuk, hogy az egykulcsos adórendszert váltsa föl egy progresszív, igazságos adórendszer, amely a belső fogyasztás élénkítéséhez hozzásegíti a szegényebb magyar társadalmi rétegeket is. Javasoljuk azt, hogy a devizahiteleket forintosítsuk azon az árfolyamon, amelyen annak idején a hitelt felvevők felvették. Ne egyik hitelből kergessük bele a másikba a bajbakerülteket, hanem segítsük őket egy valódi megoldáshoz.
És mivel nemcsak a máról, hanem a holnapról is kell beszélni, hadd mondjak még nagyon röviden három dolgot: szükség volna a hangyaszövetkezetek mintájára egy magyar termelői felvásárlói hálózatnak a létrehozására állami felügyelettel és állami segédlettel; szükség volna elgondolkodni egy duális pénzrendszer kialakításán, akár svájci, brazil, kínai, uruguayi vagy egyéb minták átgondolásával, magyar mintává gyúrásával; és szükség volna egy saját kelet-közép-európai hitelminősítő intézet felállításán is gondolkodni, nehogy Nyugat-Európa váltsa le az amerikai hitelminősítő intézetek eddig számunkra káros hatását. Csináljunk saját magunknak egyet!
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
