VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Köszönöm szépen. Tehát az egész euroatlanti válság szerencsésebb felén lévő országainak jelenlegi helyzete arról szól, hogy ebben a válságos helyzetben saját megroppant és egyre kevésbé működő jóléti társadalmaikat úgy próbálják fenntartani, hogy a világ azon országainak, azon részeinek, azon régióinak, amelyek szerencsétlenebb helyzetben vannak, ezeknek a társadalmait kiszivattyúzzák. Ebbe a szerencsétlen táborba tartozik Közép-Kelet-Európa, és ezen belül leginkább Magyarország is. Mi is ennek a kiszivattyúzásnak, az euroatlanti jóléti társadalmak még épphogy fenntartásának vagyunk az elszenvedői.
Milyen szivattyúk működnek Magyarországon? Működik az uniós tagságunk mint szivattyú. Működik a monetáris politikánk önállótlanságának szivattyúrendszere. Működik a külföldi bankok itt lévő leánybankjainak szivattyúrendszere. Működik a multinacionális cégek profitkimenekítése vagy piacrablása, és működik az államadósság-szolgálat is. Akárhányszor kér erre miniszterelnök úr, továbbra is mindig el fogom mondani, hogy igenis, a Jobbik azt a javasolja, hogy az államadósságot tárgyaljuk újra.
Ő arról beszélt, hogy van ellenzéki felelősség. Valóban van ellenzéki felelősség, ennek a tudatában mondom, de létezik egy kormányzati felelősség, méghozzá olyan értelemben, hogy nem forgatom ki 15 perc múlva azt, amit egy ember mondott. Mert én nem azt mondtam, hogy tagadjuk meg az államadósság visszafizetését, hanem azt mondtam, hogy tárgyaljuk újra. Arra kérem a miniszterelnök urat, bár már nincs itt, hogy legközelebb figyeljen oda arra, hogy mit mondok, vagy legalábbis szándékosan ne forgassa azt ki. (Taps a Jobbik soraiban.)
Ennek a gyarmati függésünknek a non plus ultrája és óriási bizonyítéka volt az a hetekben olvasható WikiLeaks-dokumentumanyag, amit a sajtóból volt szerencséje vagy volt szerencsétlensége mindenkinek elolvasni.
(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Itt az amerikai diplomácia táviratairól van szó, bizalmas, illetve titkos jelentésekről. Ebben elég súlyos kijelentések hangoztak el a magyar politika vezetői, akkori és jelenlegi vezetőinek szájából is, amelyek persze a politikával foglalkozó embert nem lepték meg, de azért mindenképpen elég furcsa és elég görbe tükröt tartottak a politikai vezetés irányába.
A jelenlegi miniszterelnök is több kijelentését olvashatja vissza ezekben a táviratokban. Én kettőt hadd emeljek ki, amelyeket nem lehet egyszerűen szóviccel, mismásolással vagy bagatellizálással elintézni. Az egyik az, amikor arról beszél Orbán Viktor miniszterelnök az amerikai nagykövetnek, hogy hagyják figyelmen kívül azt, amit ő mond. Ez nagyjából a szavazóknak az a semmibevétele, amit Gyurcsány Ferenc Őszödön mondott.
A másik, talán ennél is durvább, súlyosabb kijelentés, amikor arról beszél Orbán Viktor miniszterelnök úr, idézem: “Megtanultam, hogy amikor esélyed van megölni a riválisodat, akkor nem gondolkozol, hanem megteszed.
(14.50)
Ez rákosista kijelentés, rákosista attitűd, egyértelműen. S ami az egészben a legszomorúbb, hogy nem is a politikai ellenfeleiknek hazudnak a mi politikai vezetőink, hanem a saját szavazóiknak hazudnak, tehát ezt az arcátlanságot követik el, és így már persze érthetővé válik a román EU-csatlakozás hajdan volt szóbeli támogatása, az 1 millió munkahely meghirdetése, a két hét alatt közbiztonság, a nemzeti együttműködés rendszere vagy akár az elszámoltatás. Valószínűleg ezekre a kijelentésekre sem kell figyelnie a magyar társadalomnak.
De ami ebben az egészben a legszomorúbb, az nem is a tartalmi jelentés, ami benne van ezekben a mondatokban, hanem a forma. Az a forma, hogy a magyar politika vezetői ezek szerint akkor, és gyanítom, most is, eljárnak panaszkodni, dicsekedni, árulkodni, pletykálni, könyörögni az amerikai nagykövethez, mint az óvodások az óvó nénihez. Odajárnak sorban naponta, szánalmas és jellemző lojalitási hűségeskükről téve tanúbizonyságot. Ez tényleg az a mentalitás, amely a lisszaboni szerződés szinte olvasatlan aláírását is jellemezte annak idején, hogy elsőként írták alá a jelen lévő fideszes és MSZP-s képviselők is a lisszaboni szerződést. Gondoljunk bele: el tudjuk-e ezt képzelni a környező kelet-közép-európai országokban? El tudjuk-e képzelni azt, hogy a környező kelet-közép-európai országok vezetői, államfői, miniszterelnökei, pártvezetői eljárnak az amerikai nagykövethez panaszkodni, dicsekedni, árulkodni? El tudjuk ezt képzelni? Én nem tudom elképzelni. Sajnos azt tudom mondani, hogy ez egy negatív magyar politikai hungarizmus. Ezen illene elgondolkodni. Úgy látszik, ebben az MSZP és a Fidesz egy követ fúj, vagy ebben is, mondhatnám azt. Az a gondolat jut eszembe, amit vidéki fórumokon sokat hallani, amikor azt mondják az emberek, hogy nekünk voltak a leghitványabb kommunistáink, nekünk vannak a leghitványabb kapitalistáink is.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)
