SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen. Ez a szokásos sóder volt, államtitkár úr, remélem, minél többen hallották az érintettek közül. Ön ahelyett, hogy válaszolt volna a kérdésemre, hogy mit tettek ez ügyben, két dolgot tudott elmondani, amit folyamatosan szajkóznak az elmúlt 20 év nyomorult, kudarcra ítélt külpolitikáját folytatva: azt, hogy párbeszédre van szükség; nagyszerű, ezt tudjuk, egyetértünk vele. Meg azt mondta, államtitkár úr, hogy bíznak abban, hogy sikerül ezt a vitát rendezni. Államtitkár úr, ebben nem bízni kellene, ebben tenni kellene valamit, ez az önök felelőssége! Nem tett a kormány ez ügyben semmit, erről nem hallottunk. Nem használták ki az uniós soros elnökséget arra, hogy ezekre a problémákra, például erre vagy a székely autonómiára, vagy bármi másra ráirányítsák a figyelmet, helyette inkább a cigánystratégiára voltak büszkék, és ugyanezt a megalkuvó, meghunyászkodó, a szomszéd népek érzékenységére tekintettel lévő vagy folyamatosan ezt figyelembe vevő külpolitikát folytatják.
Nem ezt a választ vártam el öntől, államtitkár úr, nagyjából sejtettem, hogy ez lesz, de bíztam benne, hogy valami konkrétumot is hallhatok öntől azzal kapcsolatban, hogy mit kívánnak tenni, ténylegesen tenni, nyomás alá, diplomáciai nyomás alá helyezni Szlovákiát (Az elnök a hozzászólási idő leteltét jelzi.), vagy bármilyen módon tiltakozni az ellen, hogy onnan magyar állampolgárokat a ’40-es éveket meghazudtoló, megismétlő módon esetleg majd kiutasítsanak.
Nagyon sajnálom, nem tudom ezt a választ elfogadni, államtitkár úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
