TÓTH CSABA
TÓTH CSABA
TÓTH CSABA (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt hetekben egy szót sem hallottunk a kormány képviselői részéről arról, hogy miként áll a rokkantrendszer átalakítása. Még nyár elején lett világos, hogy a kormány ismét az érintettek bevonása nélkül kíván jelentős változtatásokat végrehajtani a társadalombiztosítás rendszerében. A tervezett intézkedések között szerepel, hogy minél több rokkantnyugdíjast - akik szakértői bizottságok döntései alapján, szakmai vélemények révén váltak jogosulttá az ellátásra - visszakényszerítenek a munka világába. Azok esetében pedig, akiket munkaképtelennek minősítenek, megszüntetik a társadalombiztosítási elven járó ellátásukat, és szociális segélyt fognak kapni.
Mindezekre tekintettel engedje meg, hogy felhívjam a figyelmét arra, milyen társadalmi csoportról is van szó. A munkaképes korú rokkantsági nyugdíjasok csaknem 80 százaléka 45 év feletti, ami eleve egy veszélyeztetett korcsoport a munkavállalók esetében. Ezenfelül a rokkantsági nyugdíjasok mintegy háromnegyede csak általános iskolai, illetve szakmunkás végzettséggel rendelkezik, közöttük nagy számban olyan szakmákban, amelyek ma a munkaerőpiacon nem keresettek. Hiszen korábban speciális iskolákba járhattak az érintettek, belőlük lettek a varrónők, órások, bőrdíszművesek, cipészek, ma ezek a szakmák elavultak, nem versenyképesek. A rokkantsági nyugdíjasok átlagos szolgálati ideje körülbelül 28 év, nem sokkal marad el ez a szám az öregségi nyugdíjasok átlagától, tehát elég hosszú járulékfizetési időszak áll a járadékuk mögött. Százezer fő pedig 30-39 évnyi letöltött szolgálati idő után vált rokkanttá, miközben az öregségi nyugdíjasok közül sokan nem rendelkeznek ennyi év munkaviszonnyal.
Sajnos, a kormány a rokkantrendszer átalakításával kapcsolatban is bebizonyította, hogy csak addig fontos számára egy társadalmi csoport, amíg választási kampány van. Hiszen láttuk, hogy milyen szívélyesen álltak a fogyatékosszervezetek mellé, kormányra kerülésük után azonban már megfeledkeztek a fogyatékossággal élő embertársaikról, illetve családjaikról, sőt azt sugallják a társadalomnak, hogy az egészségkárosodott emberek csalók, miközben a rokkantsági nyugdíjban részesülők felülvizsgálata és visszaminősítése eddig nem a kormányt igazolja. Az eddigi 1500 vizsgálat után mindössze három embert minősítettek vissza munkavégzésre alkalmasnak.
A rokkantnyugdíjrendszer átalakítása több százezer embert érint közvetve vagy közvetlenül, ezért sem engedheti meg a kormány azt, hogy társadalmi vita és szakmai egyeztetés nélkül tegyen meg ilyen horderejű lépéseket. Erről is szól az a 2006-ban elfogadott, Fidesz által is támogatott fogyatékosügyi program, amely többek között tartalmazza a “semmit rólunk nélkülünk” elvét. Eszerint a fogyatékos személyek saját jogon vagy a maguk választotta képviselők útján részt vesznek az életüket meghatározó döntések előkészítésében, a döntésekben és a döntések végrehajtásában. Különösen vonatkozik ez a kormányzati és önkormányzati jogalkotásra.
Mindezekre tekintettel kérdezem az államtitkár urat: milyen munkalehetőséget tudnak majd kínálni azok számára, akiktől elveszik a megélhetésüket szolgáló rokkantnyugdíjakat? Milyen ütemben és módon képzelik el a változások bevezetését? Milyen ellátást fognak kapni a későbbiekben azok, akiket munkaképtelennek minősítenek? Mikor vonják be a döntés-előkészítésbe a szakmai szervezeteket?
Tisztelettel várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)
