PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ
PUCH LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogyan ön kezdte, az energiastratégia egy kiemelten fontos területe a magyar gazdaságnak, és úgy gondolom, nemcsak gazdasági, hanem társadalompolitikai kérdés is, hogy mi van az energiával hazánkban. Ha ezt komolyan gondolták, akkor azt is biztosan komolyan gondolták, hogy ez a stratégia hosszú távon határozza meg a gazdaság működését. Ebben, azt gondolom, nincsenek vitáink. Ha viszont ebben nincsenek vitáink, akkor azt gondolom, az előkészítés során nagyobb körültekintés is elvárható lett volna, hiszen minden bizottsági előadó elmondta, hogy a házszabályszerűséggel komoly gondok voltak. Az indokolás hiányát persze lehet formainak tekinteni, de indokolásnak tekinteni azokat a tanulmányokat, amelyeket mellékletként becsatolt a kormány, azt gondolom, minimum egy kicsit cinikus.
Mint ahogyan az előzményeket is ismerjük, többszöri nekifutásra sikerült megalkotni egy házszabályszerű energiastratégiát és benyújtani a Háznak. Úgy gondolom, ez jó dolog. Jó dolog az is, hogy a társadalmi vitára bocsátása komolyan volt véve, és ezt, ismerjük el, a kormány itt komolyan gondolta, mint ahogyan képviselőtársam mondta, közel 60 módosítót átvezettek, de ennek ellenére úgy látom, még számos pontatlanság van az anyagban és a csatolt mellékletekben. Tehát talán az észrevételek átvezetése nem volt kellően körültekintő, vagy figyelmen kívül lett hagyva egy csomó észrevétel.
(11.30)
Én ezt azért önökre bízom, hogy döntsék el, hogy komolyan vették-e ez a társadalmi egyeztetést vagy sem, ha ennyi pontatlanság maradt benne az anyagban. Majd természetesen a részletekben el fogom mondani, hogy mi az a pár súlyos pontatlanság, ami ebben a dologban fontos.
Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt áttérnék a tartalmi értékelésre, két gondolatot engedjenek meg a tekintetben, hogy van egy hatályos energiastratégiánk, energiapolitikánk, amit 2008-ban az akkori Országgyűlésben nagy többséggel, gyakorlatilag konszenzussal fogadtunk el. Ebbe a Fidesz-KDNP javaslatára bekerült egy olyan mondat, hogy a kormány kétévenként számoljon be ennek a végrehajtásáról és ennek a stratégiának az időarányos teljesítéséről. Természetesen, ha ez a beszámoló megtörténik... - tudom, az államtitkár úr azt fogja mondani, hogy 2008 áprilisában volt, tehát még a Bajnai-kormánynak kellett volna ezt a beszámolót megtennie. Én meg úgy gondolom, hogy igen, lehetett volna, a Bajnai-kormány is megtehette volna, egy választás előtt ennek nem sok esélyét látom. Azt gondolom, majd visszatérve erre, hogy amit önök három évre javasolnak a mostani elfogadásnál, az megint a választások előtti időszakot fogja feltételezni vagy közvetlenül a választások utánit.
Tehát úgy gondolom, hogy erről majd érdemes szót váltanunk, hogy hogyan és mint tegyük. De ha a beszámolási kötelezettséget a kormány teljesíti és mondjuk, mielőtt az új energiastratégia beterjesztését előterjeszti, előtte értékeli és azt is, hogy mit tett, mit tehetett volna, mit tett az előző kormány, és még mit tehetett volna az előző kormány, akkor talán annak az értékelésnek az alapján stabilan módosíthattuk volna az energiapolitikánkat, és az energiapolitika módosításakor az eddigi parlamenti gyakorlatnak megfelelően - hisz ez a kilencvenes évek közepétől úgy van - konszenzussal születhetett volna meg. Azt gondolom, hogy ez nem egy ciklusra szól, nem két ciklusra, hanem hosszú távon határozza meg Magyarország jövőjét, sorsát és az itt élő emberek életminőségét. Tehát úgy gondolom, ebben volna mit tennünk, hogy a konszenzus létrejöjjön. Ezért persze azt javasolni fogjuk, hogy a kormány tegye lehetővé, hogy kétévenként kelljen beszámolnia, az Országgyűlés többsége fogadja el azt a javaslatot, hogy kétévenként számol be, hisz ekkor legalább van lehetőségünk értékelni, hogy hogy és mint, milyen irányban menjünk tovább.
Érdemben azt gondolom, a szöveghez pár dolgot majd hozzáteszünk, de természetesen, mint ahogy itt többen elmondták, megkapta szinte minden képviselőtársunk a bizottsági ülésen, a jelenlegi hatályos szabályozás mellett alig-alig van érdemi módosulás abban a szövegben, ami benyújtásra került. Tehát itt olyan érdemi nagy vitával, úgy gondolom, nem kell hogy számoljon a kormány. Viszont ahol módosított, ott jelentős pontatlanságokat hagyott benne. Talán ezek elkerülhetők lettek volna, ha a nyarat arra használja a kormány, hogy alaposan előkészítse és végiggondolja, ha ilyen fontosnak tartja ezt a dolgot, és akkor talán sikerük is van elsőre házszabályszerűen benyújtani.
Rendelkezésre állt-e ezeknek a pontatlanságoknak a kigyűjtése? Mondok egy példát: 2009-ben hatályon kívül helyeznek egy EU-irányelvet, természetesen az előterjesztés hatályosként hivatkozik rá. Úgy gondolom, hogy a magyarországi üzemanyag felhasználására és forgalmazására vonatkozó adatok feltüntetése sem biztos, hogy a legpontosabb. Kérem, államtitkár úr, nézzen utána. Biztos, hogy nem pontos, csak a kiskereskedelmi forgalomban lévő adatok kerültek feltüntetésre. Azt gondolom, hogy Magyarországon gázolajból, legalábbis a kormányzati előterjesztésben, ami pár órával ezelőtt vita kérdése volt, ott van talán egy olyan, ami nem tisztán a kiskereskedelmi forgalomban jelenik meg, hanem máshol, és azért az döntően befolyásolhatja.
Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy persze nem kell elfogadni a módosításokat. Ezeket mi határozatba is foglalhatjuk, de ettől még ezek az adatok nem lesznek pontosak. Úgyhogy javaslom, hogy majd a módosító indítványoknál ezt érdemben nézzük meg, hogy mit lehet tenni és korrigálható legyen, hogy legalább ezek az adatok pontosak maradjanak az anyagban. Az előkészítés során talán figyelembe vettek sok minden adatot, és ezekből az adatokból következtetéseket vontak le. Most azt gondolom, hogy ugyanolyan pontatlan következtetést vontak le az előző időszak adataiból, amikor beírták azt, hogy ebben a feltételben, ami ma a stratégiában szerepel, Magyarország villamosenergia-exportőrré válik, nettó exportőrré válik. Azt gondolom, ez egy csomó feltételnek kellene hogy megfeleljen. Elméletileg természetesen és a vágyak szintjén ennek van lehetősége, de a feltételek között egy csomó olyan van, amit muszáj végiggondolnunk, hogy ezt az anyagban mind prioritásként, mind célként meg tudjuk jeleníteni. A jelenlegi erőmű-kapacitásunk hatékonysága sem technológiai oldalon... - az európai piaci átlagnál kicsit alacsonyabb. Ezért valószínűleg egy picit drágábban képes villamos energiát előállítani. Arról már nem beszélek, hogy versenytársainknál olcsóbb energiaforrásunk sincs. És mint ahogy halljuk, hogy itt persze mik a vágyálmok majd a 2015-ös időszak után, hogy mi az a méltányos ár, ezt ma még nem tudjuk megítélni, de nagyjából az is elhangzik, hogy ha az EU egységes piacához akarunk tartozni, akkor nagyjából ki is fog alakulni egy olyan ár, amely az átlagos árat hozza, tehát azt gondolom, hogy az egy valós megállapítás, hogy nincs a villamosenergia-termeléshez olcsóbb energiaforrásunk a versenytársaknál.
Aztán talán az egyik legnagyobb probléma - mert ezek még pénzzel úgy pótolhatók -, ami talán időben is nehezen pótolható, a hálózati kapacitások, amelyek a szállítást lehetővé teszik, és olyan hatékonysággal, ami mondjuk, egy esetlegesen kieső... - a vágyak szerint a német atomenergetikában majd Magyarország pótolni fogja. Szeretném felhívni az államtitkár úr figyelmét, hogy erre ott vannak a franciák a közelben, és valószínűleg az osztrák vízierőművek árával is nagyon nehéz lesz versenyezni az innen elszállított energiával. De úgy gondolom, hogy természetesen ezt a célt nemesnek tekintem. Ha igaz az, hogy ez komoly cél, akkor a stratégiában érdemes lett volna erre konkrét lépéseket javasolni hálózatfejlesztésben, erőmű-beruházások tekintetében és az ehhez kapcsolódó egyéb feltételek megteremtésében, hogy ez 2018-25 környékén egy valósággá tudjon válni. Talán ezt segíthette volna az is, ha magyar - és itt a nemzeti érzés beszél belőlem - lignitvagyonra szóló beruházásokkal és annak az energetikai célú felhasználásával lehetett volna számolni, nemcsak a tartalékként, hanem konkrétan a következő időszakban is lehetett volna számolni, a lignitvagyonra támaszkodva egy komoly erőmű-beruházás előkészületekben volt, amit az előző egy évben a kormány leállított, pedig árban Paks után a második.
De természetesen lehet azt mondani, hogy szén-dioxid-kibocsátás, sok mindent elfogadok, csak ahhoz, hogy függetlenedjünk, azt gondolom, vannak lépések, amelyeket mindenképpen meg kell tenni. Ehhez a célhoz sok-sok minden tartozik, például az, hogy a beruházásösztönző rendszerek működjenek, mert itt évtizedekről szóló beruházásokról van szó. Legyen egy országkockázat-elemzési lehetőség, és természetesen azt gondolom, nem lehet óránként a szabályozás változtatását sem akkor komolyan venni, ha ilyen típusú szándékaink vannak, hogy villamosenergia-exportőrök legyünk.
De nézzünk egy-két konkrét dolgot, mert az idő közben megy, és nem szeretném elmondani ezeket kétpercesben. Mindjárt konkrét dolog ez az atomenergetika területén. Azt gondolom, Mesterházy frakcióvezető úr is elmondta, az MSZP egyértelműen letette a voksát. Igen, az élettartam-hosszabbítás feltétel nélkül támogatható, és középtávon Paks nem kiváltható a magyar energiarendszerből. Azt gondolom, ebben senkinek semmi vitája nincs. Viszont azt gondolom, hogy az üzemidő-meghosszabbítást követően más a helyzet a bővítés területén. Úgy látom, az energiastratégiában a kormány egy komoly változást hozott. Nem mindenképpen szeretné, ha ez társadalmi nyilvánosság előtt zajlana, hanem a kormány egyszeri döntésének tekinti, és szinte úgy tűnik nekem, hogy már eldőlt, hogy bővíteni kell Paksot. Most ehhez volna egy-két szakmai feltétel, ha ez így is van, hogy bővíteni kell.
Tehát azt gondolom, feltétel, hogy 2030 után milyen energiamérleget képzel el a magyar kormány. Ma ezt én nem látom. Ezt az energiaigényt honnan, milyen feltételekkel tudjuk előállítani? Ebben Paksnak szerepe lehet, de Paks itt nagyságrend; tehát nagyságrend, szeretném mondani. Erről komolyan kell gondolkodni, és hogy mit fogunk kezdeni a lignitvagyonnal, a tartalékból előjön-e valódira és a megújuló részeink; itt különböző számokat hallok, a kormány 5 százalék pluszt mond, az 12 százalék ’20-ig. A képviselő úr itt már 20 százalékot mond, de teljesen mindegy ebből a szempontból.
(11.40)
Azt gondolom, hogy érdemes végiggondolni, mert az energiaoldalról a megújulónak komoly szerepet kell kapni a következő időszakban. De azt gondolom, hogy arról is dönteni kell egy Paks viszonylatában, hogy mi van a csúcserőművek kérdéskörével. Tehát úgy gondolom, hogy egy csomó szakmai kérdés van.
De a szakmai kérdéseken túl azt gondolom, hogy társadalompolitikailag is szükség van egy-két dologra; elsősorban az atomenergia mint szereplő a piacon, annak a társadalmi megítélése és az ahhoz való társadalmi viszony, mert az dönti el, hogy szabad-e sok száz milliárd forintot Paks bővítésére fordítanunk a következő évtizedekben, vagy azt kell mondani, hogy a magyar társadalom ezt nem fogadja el, és akkor talán egy más megoldást kell választani.
Azt gondolom, hogy igen, de ehhez az kellene, legalábbis minimális feltételként, és az MSZP ezt javasolja, hogy legyen egy parlamenti eseti bizottság, amely a teljes bővítési kört társadalompolitikai szempontból figyeli, folyamatosan követi, és segíti a társadalmi elfogadtatását a döntésnek, és azt gondolom, hogy a végén egy véleménynyilvánító népszavazással kell eldönteni, egyetértve mindenkivel, aki ebbe az irányba mozdult, hogy szabad vagy nem szabad sok száz milliárd forintot erre a célra fordítani. Ráadásul, ha ezt még a költségvetés forrásaira is tervezi a kormányzat, akkor azt gondolom, hogy nagyon sok más jó helye is lehet ennek a forrásnak, tehát érdemes az emberek jóváhagyását kérni, és nem a beleegyezésük nélkül dönteni ebben a dologban.
Megújulóenergia-stratégiák: azt gondolom, hogy ebben az ösztönzés teljesen egyértelmű, muszáj. Ami nekem hiányzik, hogy markáns véleményt kell mondani, melyik részt akarjuk bővíteni. Akarunk szelet, napot és itt mindent, ez így nagyon nem megy, és azt gondolom, hogy az előző programnak és az előző stratégiának is hibája volt, hogy ebben a tekintetben nem volt kellően koncentrált.
Azt gondolom, hogy a másik része, hogy itt a megújuló energiák tekintetében döntő szerepe egy dolognak van, hogy milyen szabályozás van, és azok milyen feltétellel fogadják be a rendszerbe, ár, folyamatos csúcsra járás, kevésbé csúcsra járás, sok minden. Tehát a befogadás feltételei sok szempontból döntőek, hogy ebben milyen előrelépés lesz, illetve milyen támogatási rendszerek vannak, mert ma pillanatnyilag az árrendszer ebben a tekintetben, mindenesetre maradjunk abban, hogy bizonytalan. Tehát úgy gondolom, hogy ebben a tekintetben a kormányok felelőssége nagyon erős.
Egyet emelnék ki a megújulóból, és azt gondolom, hogy az agrárosok figyelmét is fel kell hívnom arra, hogy a biomassza energetikai felhasználása egy komoly, kiemelt projekt kell hogy legyen, és 2014-ben, majd amikor a hígtrágya-elhelyezési moratórium lejár, akkor szeretném, ha visszatérnénk rá, hogy ebben tudunk-e valamit tenni. Ezért azt gondolom, hogy a kormányzatnak itt, ha nem is a stratégiában, de közvetlenül a kormányzati intézkedések körében rövid időn belül lépéseket kell tennie, mert ha nem tesz, akkor komoly késések vannak, mert itt nem kétnapos döntésekről van szó. Azt gondolom, hogy e tekintetben az agrár- és a vidékfejlesztési kérdéseket valóban összhangba kell hozni az energiastratégiával. Erre a kormánynak lesz lehetősége.
Az eddigi megtett intézkedések nem a stabilitást hozzák, döntően a szabályozásban lévő hektikusság miatt. Ezért egy ilyen “húzd meg, ereszd meg”, majd egy kicsit őt támogatom, majd egy kicsit elveszem, majd meglátjuk, hogyan lesz - ezt majd a távhő áránál egy mondatban szeretném megemlíteni a végén, hogy mi van.
Egyébként pedig el szeretném mondani, hogy jelenleg 2009-ben 7,3 százalék volt a megújuló, 2012-ig 7,4-et mondunk, és akkor, ha ehhez az 5 jön, akkor ez 13 százalék alatt marad a következő időszakban, úgy gondolom, hogy ez egy kicsit kevés, még akkor is, ha tudom, hogy drága energiáról beszélünk, de itt annyi mindenki beszélt a zöldről, a jövőépítésről és az energiafüggetlenségről, hogy érdemes volna ezt végiggondolni, hogy van-e erre lehetőségünk költségvetési vagy uniós források átcsoportosításával, hogy egy kicsit intenzívebbé tegyük a megújuló energiák felhasználását.
Azt gondolom, hogy a másik a biztonság kérdésköre. Ebben nagy változás nincs, és azt gondolom, hogy ez előnyére válik az előterjesztésnek. Amiben itt mindenképpen szót kell váltanunk, ez pedig az energiabiztonságot szolgáló EU-gázvezeték építése és az infrastruktúra dolgai.
Azt hiszem, hogy nagyjából Magyarországon az elmúlt 6-8 évben, sőt talán 10 évben különböző kormányzati szinteken különböző döntések születtek. Így Magyarország nem annyira kitett sem gázban, sem villamos energiában, mint volt a ’90-es évek elején. A tároló kapacitás, csővezetékek és sok minden megépítése ezt lehetővé tette, úgy gondolom, hogy ebben egy nagy érdeme volt annak az együttműködésnek, amit konszenzusnak hívnak ellenzék és kormány között az előző időszakban.
Viszont van egy problémánk, és remélem, államtitkár úr, hogy a válaszában majd tud nekem választ adni. Úgy tűnik sajtóhírekből, mintha a Déli Áramlat elkerülné Magyarországot. Ez azért nem a függetlenségünk és a stabilitásunk első jele. Nagyon szeretném, ha a regionális elosztó központ, mint cél megfogalmazásában, ebben a kormány tenne diplomáciai lépéseket, hogy ez ne következzen be, mert ennek a következménye, azt gondolom, hogy hosszú távon újra visszahozza azt az egy csövön lógást, ami ellen nagyon sokan harcoltunk. És persze, a Nabuccót is szeretnénk, ha jól menne. Ehhez azért felhívnám az ön figyelmét, hogy nem kellett volna közel egy évig halasztani annak a nemzetközi szerződésnek az aláírását, ami a Nabuccót előhozta volna. Majd talán kérdezze meg, hogy miért okozott ez akkora nehézséget a kormánynak, hogy ezt a szerződést egy évig fektesse, és ne írja alá. Így azért ebben a dologban, úgy gondolom, hogy van felelőssége az elmúlt egy évnek, hogyha az egy csövön lógás a végén bekövetkezik, ez miért következett be.
Azt gondolom, hogy önök nagyon sokszor mondanak olyanokat, hogy itt az egységesülő európai energiapiac megvalósítása milyen komoly cél. Én ezzel maximálisan egyetértek. De ha ez igazán cél, akkor bizonyos értelemben végig kell gondolni, hogy a tulajdonszerzés egyben szabályozás-e, és az ár egyben versenytényező-e. Tehát nagyon-nagyon komoly kockázatnak érzem, hogy amit mondanak és amit tesznek, azok között nincs összhang. Tehát úgy gondolom, hogy a szabályozásban kell az államnak komoly szerepet betöltenie, és a szabályozás területén lehet e területen menni.
De mivel most már az időm kezd sürgetni, ezért engedjenek meg még egy szempontot. Önök nagyon komoly érdemnek tekintették az előző egy-másfél évben, hogy mindenféle árat sikerült befagyasztani. Szeretném az önök figyelmét két dologra felhívni társadalompolitikailag.
A befagyasztás átmenetileg siker, de nincs ingyenebéd az energetikában sem. Valamikor valaki meg fogja fizetni a különbözet árát, ha többe kerül az energiahordozó. Először az önkormányzatok lesznek abban a helyzetben, amikor szembesülnek majd a távhővel, mert önök többször ígérték, hogy a távhőproblémát megoldjuk. Napokon belül itt van a távfűtés megkezdése, és azt látom, hogy az önkormányzatok folyamatosan áremelést kezdeményeznek, mert egyébként az energetikai célú erőműveik komoly gonddal küszködnek. Valószínűleg átmenetileg majd lehet finanszírozni, és lehet sok mindent tenni, de a végén valaki meg fogja fizetni ezt a politikát.
Erre 2002 előtt volt példa, amikor az MVM-mel fizettettük meg. Nincs ezzel semmi baj, csak akkor beszéljünk nyíltan. Ha az állam vagyonvesztésén keresztül finanszírozza a szociálisan rászorulókat, akkor én ezt érteni fogom. Ezért azt gondolom, hogy fogyasztóvédelmi szempontból itt a vágyak vannak, az elmúlt másfél évben más történik, mint amit mondtunk, mert közben könnyítettük a kikapcsolást, a szolgáltatóknak gesztusokat tettünk. Nincs ezzel baj, csak akkor nem kell azt mondani, hogy nekünk fontos a fogyasztó és fontosak az emberek. Akkor azt kell mondani, hogy keressük azt a középutat, amikor még nincs nagyobb balhé, elfogadják majd a különadókat, és egyébként mégis biztosítják az ellátás biztonságát, mert azt gondolom, hogy a kettőnek az emberek szemében egységesnek kell lennie.
Az ellátásbiztonság és az ellátási ár fontossága szerintem nem választható szét. Azt gondolom, hogy szociálisan nekünk vannak elképzeléseink. Ilyen lehet az előrefizető mérő bevezetése, lehet ilyen természetesen a kikapcsolással kapcsolatos szabályozás átgondolása, sok minden egyéb. Úgy gondolom, hogy nem elsősorban az áron keresztül kell a szociális problémát kezelni (Az elnök a csengő megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.), hanem az erre lévő kormányzati szociális eszközök igénybevételével.
Köszönöm szépen a figyelmet, elnök úr, és köszönöm szépen a türelmét a túllépésért. (Taps az MSZP soraiban.)
