SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ
SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársak! Október 15-én indul a távhőszezon, és a hőtermelők még nem tudják, hogy milyen áron fogják értékesíteni az általuk termelt hőt. A szolgáltatók sem tudják, hogy milyen költségekkel szerezhetik be ezt a hőt, és milyen támogatást kapnak annak érdekében, hogy rentábilisan el tudják látni a szolgáltatást. Az önkormányzatok mint tulajdonosok vagy résztulajdonosok nem tudják, hogy mire számíthatnak, és mint távhővel ellátott önkormányzati intézmények fenntartói nem tudják, hogy milyen szabályozás várható, és milyen árakról lesz szó a későbbiekben. Az elmúlt egy évben olyan átgondolatlan és kapkodó szabályozási események születtek, hogy egy teljesen kiszámíthatatlan helyzet alakult ki, ami végletesen felborította az ágazatot, és nagyon nagy feszültségeket keltett az ágazati szereplők között.
Nézzük meg, milyen szabályozási lépések történtek az elmúlt, mondjuk, két évben. 2009 végén a Magyar Energia Hivatal javaslatot tett azoknak a kapcsolt hőerőműveknek a KÁT-rendszerből való kivételére, amelyek már megtérültek, és a támogatásuk nem indokolt. Ezt nem sikerült elérni, hiszen a hírhedt Fónagy-Podolák-paktum fenntartotta a status quót, és tovább folytatódott az a fenntarthatatlan támogatási rendszer, amely lehetővé tette, hogy ilyen zűrzavar alakuljon ki ebben az ágazatban. 2010 decemberében a kormány 15 százalékkal csökkentette a kapcsolt erőművek KÁT-támogatását. 2011 januárjában az ország nyilvánossága előtt veszekedett Lázár János és Bencsik János. Lázár János a saját kormánya minisztériuma által beterjesztett törvényjavaslattal szemben próbálta kivenni a kapcsolt hőtermelőket és kizárta volna a támogatási rendszerből. A vita márciusban ért véget, amikor a kapcsolt hőtermelők kikerültek a KÁT-ból, egyidejűleg március 31-ei árszinten befagyasztották mind a termelői, mind a szolgáltatói árakat, és hatósági árassá tették ezeket miniszteri ármegállapítással. Később a képviselők javadalmazásáról szóló törvényben hoztak elénk újabb szabályozási lépéseket. Bevezették a kapcsolt szerkezetátalakítási támogatást, amit mi mindannyian, akik villanyt fogyasztunk, fizetünk a villanyárban. Beígérték aztán egy esetleges kedvezményes gázforrás igénybevételét stratégiai gáztározói áron. Ez egy újabb érdekes folt lenne az egyre jobban elhasznált kabáton és egy negyedik láb az egyre kaotikusabb támogatási rendszerben. S vészesen közeledik október 15-e, a fűtési szezon kezdete, de hónapokon át semmi nyoma nem volt az új szabályozásnak.
Két nappal ezelőtt ismertük meg az új rendszert, ami nem más, mint egyfajta tűzoltó megoldás, ahol alacsonyabb szintű jogszabályba utalják, és az egyedi elbánás, valamint a kézi vezérlés lehetőségét teremtik meg. A kormány sokadszorra kér biankó csekket olyan vészhelyzetben, amit ő maga idézett elő, miközben adós marad az átgondolt, hosszú távra szóló komplex szabályozás kialakításával.
Az, hogy ez a távhő-szolgáltatási támogatás lenne a sokszor beharangozott új hőoldali támogatás, a normaszövegben nincs rögzítve. Valamilyen utalás található az indoklásban, de nem tudunk róla semmit. Nemcsak a támogatás mértékét, de a jogosultság feltételeit is későbbi miniszteri rendelet fogja megállapítani, ami egy teljesen átláthatatlan és kaotikus helyzetet eredményezhet. Két hetünk van arra, hogy elkészüljenek ezek az alacsonyabb rendű jogszabályok. Azt gondolom, hogy az ágazati szereplők és nyilván minden érintett nagyon várja már, hogy kitudódjon, mi van ebben. Majdnem kétszáz fűtési rendszerről van szó, és nyilván mindegyikre egyedileg meg kell határozni a támogatási rendszereket.
Engedjék meg képviselőtársaim ezen a késői órán, hogy egy kicsit kitágítsam ennek a vitának a kontextusát. A távhőszabályok újraszabályozása kevés, egy átfogó energetikai szabályozásra volna szükség. Át kellene világítani a teljes ágazatot, az egyes szintek szereplőinek, költségszerkezetének felmérésére, a hatékonyságnövelés lehetőségeinek az azonosítására lenne szükség. Ezzel együtt ösztönözni kellene a lakossági energiahatékonysági beruházások megvalósítását. Ehhez képest borzasztóan kevés az, amit az Új Széchenyi-terv épületenergetikai fejlesztésekre kíván fordítani.
Nyilvánvalóan meg kell tartani a kötelező átvételi rendszert, de az EU irányelveinek megfelelően fokozatosan ki kell terjeszteni a szén-dioxid-költségek megjelenítését valamennyi ágazatra, így a lakossági fűtésre is, megfelelő rászorultsági alapú kompenzáció mellett. Fenntartható, hosszú távú hatékonyságnövelés csak kiszámítható szabályozási környezetben megvalósuló beruházásokkal valósítható meg, a jelenlegi távfűtési rendszerek és hőszállítási rendszerek rendkívül pazarlók, és így nyilvánvalóan nem tekinthetők környezetbarátnak.
Még egy nagyon fontos szempont van, s remélem, hogy ezen a késői órán lesz fülük ennek meghallgatására. A távhőfogyasztókat négyféle módon támogatja az állam, és az eddigi támogatás összesen legalább 110 milliárd forint értékben 650 ezer lakást érint. S bizony igaz az, amit államtitkár úr említett a bevezetőjében, hogy ez a támogatási rendszer szétszabdalt és átláthatatlan. A lakosság 16 százalékát jelentő városi energiafelhasználókat támogatjuk ilyen módon, és közben hiába van gázár-támogatási rendszer is - ami egyébként hasonlóan kaotikus -, nem biztos, hogy megfelelőképpen járulunk hozzá a rászoruló, energiaszegénységben élő emberek fűtési költségeihez és életfeltételeinek biztosításához.
Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Tavaly télen több mint négyszáz ember fagyott meg, s közülük százegynéhány a saját fűtetlen lakásában. Tehát nem az utcán, hanem a saját fűtetlen lakásában. Ezek közül szerintem egy sem távfűtött lakásban. Ezzel azt szeretném jelezni, hogy a távfűtés rendbetétele után sokkal komolyabb lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a többségében fával, kisebb részben gázzal fűtő, energiaszegénységben élő emberek sorsán is tudjunk segíteni.
Világosan ketté kell választani a szociálpolitikát az energiapolitikától, mert a kettő összekeverése igazságtalan és nem hatékony. Ki kell alakítani egy, a valódi környezeti előnyöket megjelenítő transzparens szabályozást, valamint egy, a valóban rászorulókat támogató, az energiahatékonysági beruházások megvalósulását nem visszafogó, energiahordozó-semleges és az energiafogyasztástól független, rászorultsági alapú lakhatási támogatást, mert a jelenlegi rendszerben sem a fenntarthatóság, sem az igazságosság, sem a nemzetgazdasági szintű gazdasági megfontolások nem érvényesülnek.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)
