VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egyrészt jó volna látni valóban azokat a hatástanulmányokat, amelyekre hivatkoznak a kormányzati politikusok, hiszen akkor végre tisztán látnám - de itt akkor kérdezném az előterjesztő Rogán Antalt is -, hogy számításaik szerint a magyar sajtóban megjelentetett 200-300 ezer emberrel számolnak, vagy az osztrák gazdasági miniszternek elküldött levélben álló 100 ezer emberrel számolnak, akik ezt a végtörlesztést igénybe veszik, hiszen nagymértékben különböző a hatása a törvényjavaslatnak.
A másik kérdés: tényleg tisztelem azt az emberfeletti munkát, amit Rogán képviselő úr itt el tud végezni. De ha a kormányfő a múlt héten bejelenti onnan a pulpitusról ezt a javaslatot, akkor miért nem a kormány nyújtja be ezt a törvényjavaslatot? Ez egy olyan kérdés, ami fölött - habár harmincadszorra jön be ide a tisztelt Házba elénk - nem tudunk elsiklani, hiszen pont ez az, amikor a kormány nyújt be egy törvényjavaslatot. Ez adja legalábbis a garancia látszatát, hogy egyeztetve volt, megbeszélték valakivel.
Ami látszódik ebből a törvényjavaslatból, az az, hogy amit Orbán Viktor miniszterelnök úr bejelentetett itt múlt hétfőn, annak csak a töredékét akarják, hajlandóak, képesek megvalósítani. Hiszen miről volt szó még a végtörlesztés mellett? Szó volt még a kamatplafonról, szó volt még arról, hogy a költségeiket a bankok csupán forintban tudják elszámolni. Habár Nemzeti Eszközkezelőről valóban így nem volt szó, hiszen már-már lassan mitológiai homályba vész, hiszen nem tudni, hogy valójában mit is takar az a szó, amit egy éve hónapokig szajkóztak itt a tisztelt Házban, amikor ezeket a kérdéseket feszegettük, de akkor valamilyen szintű adósmentő csomagról még szó volt. Hol vannak ezek a javaslatok most? Azokat miért nem lehet soron kívül tárgyalásba venni? Hiszen pont ezek azok a javaslatok, amelyek megakadályoznák azt, hogy a bankok azt a többletterhelést, amit ez a végtörlesztési törvényjavaslat jelent, áthárítsák azokra a hitelesekre, akik képtelenek végtörleszteni.
Az LMP-nek van egy javaslata, konkrétan itt a hitelkamatok futamidőn belüli megváltoztatásának egyes szempontjairól szóló törvényjavaslat, amit a holnapi napon a tisztelt Ház elé is fogunk terjeszteni. Nagyon jó volna, ha azt az ígéretet, amit Nátrán Roland államtitkár úr tett a mai költségvetési bizottságban, miszerint minden egyes javaslatot, ami segít a devizahitelesek helyzetén, támogat a kormány, valóban betartanák, hiszen eddig azt tapasztaltuk - jómagam és ugyanúgy LMP-s és más ellenzéki képviselőtársaink is -, hogy benyújtottunk már több törvényjavaslatot, már több határozati javaslatot benyújtottunk, de hogy, hogy nem, a kormányzat eddig mindegyiket lesöpörte az asztalról. Már múlt ősszel és idén tavasszal is komplex átfogó csomagot nyújtottunk be, de mégis valamiért a kormány nem akart foglalkozni a devizahitelesek problémáival, hiszen úgy gondolta, hogy ez valójában nem is probléma, a szocialisták a bűnösök, majd ők elviszik az egésznek a szennyesét. Nem akartak vele érdemben foglalkozni, mert érdemi megoldást nem adtak. Befagyasztás volt a moratóriumra, de semmiféle érdemi előrelépés nem történt.
(19.20)
Na már most, amikor az ellenzéki javaslatokat folyamatosan lesöprik az asztalról, akkor nem értem, hogy mire ez a cinizmus, mire ez a nagy fennkölt odamondogatás, mondjuk, egy frakcióvezető részéről, aki meri azt megkockáztatni, hogy ellenzéki pártok a bankok oldalán állnak vagy az emberek oldalán, amikor nyilvánvaló, hogy eddig csupán az ellenzéki pártok gondolkodtak érdemi megoldásokon itt, a tisztelt Házban, mivel a kormánypártiaktól eddig nem jött semmi. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
De hogy lássuk, hogy miről is szól pontosan ez a végtörlesztési javaslat: azok számára, akiknek a pillanatnyi tőketartozásukhoz szükséges összeg a megtakarításaikból rendelkezésre áll, azaz képesek zsebből kipengetni a tartozásukat, esetleg képesek annak forintra váltására egy új forinthitelt felvenni, számukra kedvező egyedül ez a végtörlesztési javaslat. Ismételten kérdem akkor nem csupán az előterjesztőket, hanem azokat a nagy hangú képviselőtársaimat is, akik leülésre biztatnak, hogy önök szerint hány embernek ad ez kiutat, hány embernek ad ez a javaslat megoldást. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Tudjuk, hogy a lakossági megtakarítások aránya olyan csekély, hogy tömeges végtörlesztés nem lesz. 100 ezer emberről, 300 ezer emberről vagy 1 millió emberről beszélünk? - kérdezem ismét.
A végtörlesztési akció bő három hónapot fog élni. Ezen szűk időkeret azt valószínűsíti, hogy tömegek nem fognak tudni élni a lehetőséggel. (Gulyás Dénes közbeszól.) Aki forinthitelben gondolkodna, ott az is a probléma, hogy három hónap alatt túl sok forinthitel-konstrukció nem tud a piacra kerülni, a hitelbírálatok, az effektív tranzakció nem tud megtörténni. Erre tett finom utalást Matolcsy György az osztrák gazdasági miniszternek írott levelében is.
Forinthitelhez jutni nem egyszerű, a tömegek számára ez nem opció. Akiknek van annyi megtakarításuk, vagyonuk, amivel az adósságot rendezni lehet, ők tudnak élni a végtörlesztés lehetőségével. Ők most is a legjobb adósok közé tartoznak (Babák Mihály közbeszól.), nem azok, akik elmaradoznak a részletekkel, nem azok, akik hónapról hónapra izzadják ki akár csak pár százalékával lemaradva a törlesztőrészletnek, de azért mégis bepengetnek valamennyit, amennyit tudnak. Ők azok, akik esetleg el tudják érni a forinthiteleket, és most is hitelképesek.
Úgy tűnik, hogy a Fidesz-kormány a költségvetési törvényekhez csatolt adótörvény koncepciójához hűen a társadalom végleges kettészakadása mellett tette le a voksot. Azért mondom, hogy végleges kettészakadása, mert az egykulcsos adó és a mostani adójóváírás-kivezetés után azok, akik nem tudnak élni hitelesként a végtörlesztéssel, megemelkedett kamatokra számíthatnak. Miért számíthatnak megemelkedett kamatokra? Hiszen a forintárfolyam gyengülni fog, hiszen a végtörlesztés rövid távon devizakereslettel jár. A forintárfolyam gyengülni fog, hiszen minél többen élnek a végtörlesztéssel, annál nagyobb lesz a banki veszteség, annál nagyobb a pofon a pénzügyi stabilitásnak, annál nagyobb az országkockázat.
Úgy tűnik, az állam most a terheket a bankokra hárítja. Ez nagyon szépen jön ki a kormányzati kommunikációban, de ha utánanézünk, ha meggondoljuk, ha van fülünk meghallani a sorok között azt, amit Orbán Viktor mondott, hogy az OTP és az FHB mögött ott van a magyar állam, akkor ez azt jelenti, hogy számít arra a kormány, hogy ez egy olyan megingást hozhat az egész bankrendszerben, hogy esetlegesen állami konszolidációra is szükség lehet. (Babák Mihály közbeszól.) Ezt a kockázatot ugyanúgy bevállalja a Fidesz-frakció, ha ma az igen gombot nyomja, tehát az esetleges bankkonszolidáció árát a központi költségvetésen keresztül fizetik ki. Tehát minden egyes adófizető fizet azért, hogy a jómódú felső középosztály még jobban járjon nem csupán az egykulcsos adó bevezetésével, nem csupán a félszuperbruttó kivezetésével, hanem még a devizahitelének a forintosításával is, és ezt minden egyes magyar állampolgár fizeti meg.
Vagy menjünk egy kicsit tovább! A felelősségmegosztás kérdésében a lakáspolitikai vitanapon, amit az LMP kezdeményezett, úgy tűnt, hogy ebben a kérdésben összpárti konszenzus van, tehát hogy mind a bankok, mind az állam, mind a hitelesek felelősek, és a közös felelősségre közös megoldást kell találni. Úgy tűnt, hogy ezen az úton indul el a kormány is egy időben. Viszont ez a javaslat egyértelműen a kommunikációban a felelősséget a bankokra hárítja, viszont a mögöttes kockázatokat az állam vállalja, hiszen van annyira kockázatos ez a javaslat, hogy ha esetlegesen bankkonszolidációra lesz szükség, vagy esetlegesen azt a kockázatot most be merik vállalni, hogy nemzetközi szerződésekbe ütközik, tehát beteszünk egy csontvázat a szekrénybe, amit majd évek múlva az Európai Bíróság döntése után egy következő kormánynak kell elővenni, mint ahogy látjuk ezt most az áfajavaslatnál is, ott is egy előző kormány rossz döntésének a csontváza dőlt ki, és a mostani költségvetést terheli. Ugyanúgy teszünk be most a végtörlesztéses javaslattal egy csontvázat a szekrénybe, amiről nem tudni, hogy kidől-e, nem tudni, hogy mikor fog kidőlni, de az biztos, hogy a magyar adófizetők fogják meginni a levét.
A felelősségmegosztásra az LMP szerint egyetlenegy igazságos változat van, ez pedig a nemzeti ingatlanalap koncepciója. Ezt a javaslatot a holnapi napon szintén be fogja nyújtani a Lehet Más a Politika képviselőcsoportja a tisztelt Háznak, amely a mitológiai homályba vesző, és csak papíron, illetve kommunikációs lózungokban létező Nemzeti Eszközkezelő helyett azt mondja, hogy minden egyes adósnak legyen lehetősége beszállni egy olyan konstrukcióba, ahol a bankok a követeléseikkel, az adósok a saját tulajdonhányadukkal, az állam a bankadó mértékével megfelelő pénzösszeggel, illetve az önkormányzatok a saját lakásállományukkal létrehoznak egy olyan ingatlanalapot, amely hosszú távon oldaná meg a lakhatási problémát, ezzel megteremtené a közösségi bérlakásszektor alapjait. Ezáltal azoknak is lehetőséget nyújt, akik még most nincsenek is benne ebben az egész hitelválságban, viszont lakhatási problémákkal küzdenek. Pályakezdő fiatalként én is pontosan tudom, hogy akkor mekkora teher volt nekem, hogy 40 százalékát a fizetésemnek lakhatásra kellet költeni, hiszen nem volt érdemi bérlakásszektor, és most is, ahogy látjuk, az önkormányzatok alulfinanszírozottsága miatt folyamatosan szűkül a közösségi lakásszektor aránya. Épp ezért van szükség egy ilyen ingatlanalap-koncepcióra, amellyel mindenki jól jár.
Ne felejtsük el, hogy a bankok jelenleg a különböző követeléskezelő cégeken keresztül a követelésállományukat alacsonyabb áron adják el, és akkor lépnek be a játékba azok a piaci szereplők - követeléskezelők, faktoringcégek, felszámolók (Gulyás Dénes: Jaj, istenem, istenem!) -, akik kihasználják a végrehajtási törvényben lévő lyukakat, és ezeket a lehetőségeket kihasználva még inkább megsarcolják és még inkább lehúzzák azokat a családokat, akiket a bankok már sokszorosan kizsigereltek, és fizetőképességük végéhez értek. Őbeléjük rúg még egyet a jelenlegi törvényi szabályozás hiányossága miatt ez a kör.
És nem is látom, hogy hol van az a végrehajtásitörvény-módosítási javaslat, amihez a civil véleményeket a lakhatási albizottság elnökeként továbbítottam a KIM minisztériumba, hiszen pont arról van szó, hogy a legelesettebbeknek van most a legnagyobb szükségük segítségre. Önök megint kiknek adnak segítséget? Akiknek a legkevésbé van szükségük a segítségre. Végre döntsék el, hogy most azoknak segítenek, akiknek nem kell segítség, vagy próbálják megakadályozni azt, ami a saját kormányprogramjukban benne van, hogy egyetlen család sem élhet az utcán. A jelenlegi helyzetben sajnos nem ez valósul meg.
Ezért kérem a tisztelt Házat, hogy még egyszer gondolja át ezt a javaslatot, mert olyan durva kockázati tényezők vannak benne, hogy legvégül - bárhogyan lehet itt szidni a bankrendszert, okkal lehet szidni a bankrendszert, de - valójában az egész kockázatát a magyar állam, így közvetve a magyar adófizetők állják. Én tényleg bízom, még bízom abban a felelősségben, amit önök képviselőként viselnek, és bízom abban, hogy képesek azt belátni, hogy nem lehet ilyen hazárdjátékot játszani a magyar adófizetők pénzével.
(19.30)
És lehet a bankokra mutogatni, de nem mutogatni kell a bankokra, hanem törvényi szabályozásokban megszigorítani a bankok garázdálkodását, megszigorítani azt a lehetőséget, hogy áthárítsák az esetlegesen a végtörlesztésből fakadó veszteségüket a többi adósra. Hiszen ahogy Matolcsy György is megmondta, van 100 ezer ember számításaik szerint - de akkor várom a pontos számot, tényleg nyitott vagyok akkor erre a vitára, hogy van 100 ezer ember -, aki igénybe fogja ezt venni, és a maradék 900 ezer család fogja meginni ennek a levét. A maradék 900 ezer ember fogja az áttételes terheken keresztül megfizetni ezt az egész végtörlesztéses javaslatot.
Önök megint a felső 10 százalékot hozzák helyzetbe, és ezt a lenti 90 százalékkal fizettetik meg. Hogyha van egy kis jóérzés önökben, ha van egy kis számítás önökben - (Babák Mihály közbeszólása.) -, ha van Babák úrnak érdemi javaslata, akkor azt nyújtsa be írásban -, akkor kérem szépen, hogy ne fogadják el ezt a javaslatot. (Derültség, közbeszólások a kormánypártok padsoraiban.)
Köszönöm. (Taps az LMP soraiban.)
