Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindig elképedve hallom azt, amikor a szocialisták a felelősség kérdésköréről beszélnek. Azért hallgatom elképedve, mert igen, érdemes azt a folyamatábrát felrajzolni, hogy honnan indult ez az egész dolog és hova vezetett. Valóban, 2001-ben vált lehetségessé az, hogy egyoldalú szerződésmódosításokkal belenyúljanak az álnok módon viselkedő bankok ebbe a rendszerbe, de aztán 2004 volt az a fordulópont, amikor a devizahitel-állomány már annyira felszaporodott, hogy kezelhetetlenné vált; a bankok tömeges visszaélései is ekkor kezdődtek el.
2007-ben, 2008-ban, tehát az önök regnálása idején történt meg az, hogy a hitelállomány felszaporodása elérte szinte a csúcsát, már a 98 százalékáig elért, és a bankok ekkor foganatosították az egyoldalú szerződésmódosítások többségét, az áthárításokat, és a néha 30 százalékra rúgó késedelmi kamatokat is ekkor vetették ki. Továbbmenvén azt is meg kell állapítani, hogy 2006-ban a GVH észrevételezte, hogy mekkora a probléma, jelezte önök felé, hogy törvénymódosításokkal kellene élni, csakhogy önök azzal voltak elfoglalva, hogy szemeket lövessenek ki. És ahogy 2006-ban szemeket lövöldöztek ki, most homokot próbálnak beleszórni azáltal, hogy másokat tesznek meg felelőssé (Taps a Jobbik soraiban.), hiszen az a javaslat, amelyik előttünk fekszik, nem nyújt megoldást egyáltalán, de az, hogy ezért önök kérjék ki a felelősséget, enyhén szólva megmosolyogtató, kedves képviselőtársaim.
Most arról kellene beszélnünk, hogy a Fidesz-KDNP-kormányzat hogyan tud eljutni egy olyan előterjesztésig, amely hozzányúl a bankok luxusprofitjához, és a Jobbik álláspontja szerint erre csak és kizárólag a forintosítás adna lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)
