BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA
BERTHA SZILVIA (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány eddigi gazdaságpolitikai lépései nem javították a kis- és középvállalkozások helyzetét. A munkára rakódó járulékterhek csökkentését nem vitték végbe, a gazdasági szervezetek működését végletekig nehezítő bürokráciát, az átláthatatlan jogszabályi hátteret, a hatósági ellenőrzéseknek nem a szabálykövetésre ösztönző, hanem a költségvetési bevétel növelését célzó megvalósítását, a forráshiányt és persze a legfontosabbat, a belső fogyasztást, az értékesítési piac hiányát nem sikerült orvosolniuk még kis mértékben sem, sőt.
A közmunkarendszerük valóban alkalmas arra, hogy a munkanélküliségi adatokat statisztikailag javítsa, de eközben a versenyszférában lévő, tényleges költségvetési bevételt termelő munkahelyek száma egyre csökken. A kormány pedig továbbra sem a valódi gyökerénél akarja orvosolni a munkanélküliségi problémát. Bár annak alapja a gazdaságban van, mégis a foglalkoztatáspolitika és a munkaügy területén tesznek átgondolatlan, rendszerszinten tényleg a rabszolgamunka vízióját előrevetítő intézkedéseket.
Olyan munkaügyi helyzetet kívánnak teremteni, amiben teljes mértékben kiszolgáltatottak a dolgozók a munkáltatónak, sem törvény nem védi őket, sem érdekvédelmi vagy érdek-képviseleti szervezet nem teheti ezt, a megélhetés érdekében pedig mindent el kell majd fogadniuk, el kell tűrniük. A kormány állítása szerint majd ettől lesz több munkahely. A valóság azonban ettől zordabb lesz, ugyanis hazánkban a legtöbb munkahelyen alacsony képzettséget igénylő munkavégzés folyik, a munkavállalók kvázi helyettesíthetők, és a már megvalósult és a még tervben álló intézkedések hatására mindenkit a végletekig lehet majd dolgoztatni, kihasználni ugyanazért a fizetésért, vagy akár még kevesebbért is az új munka törvénykönyv tervezete értelmében. Utána pedig gond nélkül meg lehet szabadulni tőlük, így kevesebb emberrel is el lehet végeztetni ugyanazt a munkát. Ezzel csökkenthetik a munkaadók a bérköltségeket, és növelhetik a profitot. Amikor a dolgozó kiégett, tönkrement, mehet vissza munkanélkülinek, és jöhet helyette egy újabb váltás.
Természetesen a munkaadók egy része, zömében a rövid távra tervezők, a hamar meggazdagodni akarók örülnek a változásoknak, ám a komoly munkaadók közül már sokan vannak, akik a ló másik oldalának tartják a tervezetet, de még annak minisztériumi szinten történő munkaanyagnak tekintését is, és valójában a munkaadó és a munkavállaló együttműködésének előmozdítása helyett az ellenséges viszony további mélyülésétől félnek.
Amennyiben a kormány tartja az elmúlt egy év irányát, és véghezviszi a munka világában tervezett intézkedéseit, akkor szembe kell nézniük azzal, hogy viharos gyorsasággal tönkre fogják tenni Magyarország egész lakosságát; a tisztességes, becsületes, szorgalmas emberek is a roncstársadalomba süllyednek; és aki pedig különb életre vágyik, az inkább elhagyja hazáját. Ez egyébként egyre erősödő ütemben már most is folyamatban van.
Tehát kérdésem, hogy milyen gazdasági intézkedéseket tervez a kormány a munkaadók versenyképességének valódi javítására, hogy értékteremtő, költségvetési bevételt eredményező, emberi körülményeket nyújtó munkahelyek teremtődjenek. (Taps a Jobbik padsoraiból.)
