DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Augusztus közepén a CNN-en volt egy nagyon érdekes interjú, egy vita Kenneth Rogoff, a Harvard professzora és a másik oldalon a 2008-as közgazdasági Nobel-díjas Paul Krugman között. A vita során Krugman - aki klasszikusan a keresletösztönző programok híve, akár a deficit és akár egyébként az eladósodás árán is - nagyban hangsúlyozta, hogy a nagy gazdasági világválságból is a második világháborúra való rákészülés hozta ki az amerikai gazdaságot. Majd utána azt mondta: “Ha most tudomást szereznénk arról, hogy a földönkívüliek akarják megtámadni a Földet, és elkezdenénk fegyverkezni a földönkívüliek inváziója ellen, akkor az infláció és a költségvetési hiány egy csapásra másodrendű lenne, és 18 hónap alatt túl lennénk az egész gazdasági válságon. És ha később kiderülne, hogy hoppá, hibáztunk, nincsenek is földönkívüliek, az se baj, sőt annál is jobb lenne.”
Nos, tisztelt képviselő úr, amit Krugman mond, az teljesen megfelel a keynesi keresletösztönző gazdaságpolitikának. Ez benne van a tankönyvekben, majdnem így, csak Keynes példájával. Ez egy elengedhetetlen, kanonikus része, ha úgy tetszik, ortodox közgazdaságtan, de mindketten tudjuk, hogy ez így marhaság, és szerintem még Krugman saját maga is tudja ezt. Az persze elgondolkoztató, hogy Krugman, aki akárcsak önök, ódzkodik mindenfajta személyi jövedelemadó-csökkentéstől, miért hiszi azt, hogy az emberek pénze jobb helyen van az államnál, és miért gondolja azt, hogy akár abszolút marhaságokra is célszerű az államnak az adófizetők pénzét elkölteni, mintsem az adófizetőknél ott hagyni.
Mivel a tisztelt képviselő úr azt mondja, hogy jobbról előzzük az Európai Uniót, nem árt kicsit közelebbről is megnézni, hogy milyen is ez az Európai Unió. Úgy gondolom, két világos gazdasági-társadalmi modell versenyez egymással az Európai Unióban. Az alapító atyák, akik többnyire még kereszténydemokraták voltak, ők klasszikus liberális alapelvek mentén képzelték el az Uniót, amely az egyéni szabadságra, az áruk, a tőke, a munkaerő és a szolgáltatás szabad áramlására épül, a decentralizációra és a versenyre az adóban éppúgy, mint a gazdasági modellben.
És van egy másik, ha úgy tetszik, szocialista modell: egy birodalmi, kifelé zárt, befelé protekcionista szuperállam, mindenható tervezés, erős technokrata hivatalnokréteg és egy erős központi újraelosztás. Ez lenne a szocialisták szerint Európa jövője. Nos, az utóbbi másfél évtizedben ez a szocialista modell vált uralkodóvá, annak is a legrosszabb fajtája, egy olyan jóléti állam, amelyben nem a jólét megteremtése, hanem mások jólétének az elosztása került a középpontba, és miután egy idő után ez lelassította a gazdaság növekedését, ezt egyre inkább deficitből és adósságból finanszírozták, ami aztán 2008-ban látványosan összeomlott.
Nos, amikor a magyar gazdaságpolitika jobbról előzi az Európai Uniót, akkor nem tesz mást, mint hogy távolodik ettől az Európában, és tegyük hozzá, Magyarországon is megbukott szocialista modelltől, és helyette egy olyan gazdaságot épít, ami a munkára és az értékteremtésre támaszkodik. Ezt szolgálja nagyon sok lépés, már említettem az államadósság csökkentését, a devizaadósság problémájának kezelését vagy a társasági adó csökkentését, a vállalkozások adminisztrációs terheinek a csökkentését, a munkaerő-piaci szabályozás rugalmasságát, mindaz a lépéssorozat, amit ma teszünk.
(15.20)
Nem hiszem, hogy tankönyvekben kellene keresgélnünk a gazdaságpolitikai lépéseket. Egyszerű, józan lépésekre van szükség, olyan lépésekre, amelyek lehetővé teszik azt, hogy ebben az országban minél többen teremtsenek értéket.
Köszönöm a figyelmet. Kérem válaszom elfogadását. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
