DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN
DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy a kormány nem a külfölddel, nem a nemzetközi szervezetekkel és nem is a külföldi partnerekkel harcol, hanem az önök által itt hagyott óriási államadóssággal, a foglalkoztatás szétzilálásával, egy versenyképtelen gazdasággal, amit szintén örökül hagytak, és a lakosságra terhelt magas devizakockázatokkal.
A szabadságharc pedig - többször volt már szó ebben a teremben erről - arról szól, hogy vissza kell szerezni az önálló döntés lehetőségét. Arról szól, hogy önök, tisztelt képviselők, dönthessenek végre szabadon arról, hogy miként szabadulunk meg ezektől a terhektől.
A terhekről volt már szó ebben a teremben ma is, hadd említsem újra: azt az óriási államadósságot, ami 2002 és 2008 között GDP-arányosan 53 százalékról 81 százalékra emelkedett, most csökkenti a kormány, és ugyancsak szó volt már a nagy lakossági devizaadósságról.
Ha megengednek néhány gondolatot ahhoz, hogy miért probléma és mi okozta mindezt a nagy adósságot, nem előlegezve meg semmifajta vizsgálatot, csak néhány közgazdasági megállapítást hozzátéve. Nyilvánvaló, hogy 2003 végén a kedvezményes célú forinthitelezés megszüntetése a devizahitelek felé terelte a lakosságot. A jegybanki alapkamat 600 bázispontos emelése 2004 tavaszán szintén egy olyan lépés volt, ami megdrágította a forintot. A gyenge és elégtelen pénzügyi szabályozás szintén, és az is - valljuk be őszintén -, hogy néha a bankok éltek és olykor még inkább visszaéltek ezzel a gyenge szabályozással.
De mi az alapvető probléma? Az alapvető probléma az a gazdaságpolitika, amit önök folytattak. Egy magas költségvetési hiány, és a magas költségvetési hiány egyszerűen elszívja a forintforrásokat, a forintmegtakarításokat, hisz azok mind csak az állam hiteléhségét fedezik, így aztán a lakosság beszorul a devizahitelezésbe.
Nagy figyelemmel ajánlanám Barry Eichengreen tanulmányát, 1999-ben jelent meg, ahol megfogalmazza azt, hogy mi a gazdaságpolitikában az eredendő bűn. És az eredendő bűn az, amikor egy hiteltelen, fiskális és monetáris politika miatt a külső befektetők nem hajlandók az illető országot saját devizájában finanszírozni, és ebből következően az állam és a lakosság előbb-utóbb külső, kockázatos, rövid lejáratú devizaforrásokra kényszerül. Ez a neve, ez az eredendő bűn, ebbe az eredendő bűnbe estek bele önök is.
Egy konjunkturális időszakban, amikor nő a gazdaság, akkor produkálnak két számjegyű vagy majdnem két számjegyű államháztartási hiányt, és a befektetők nem hajlandók ezt a hiányt forint vásárlásával finanszírozni, elszívja az állam a kötvénypiacokon a forintot, és a lakosság és a vállalkozók beszorulnak ebbe a kockázatos, rövid lejáratú devizahitelezésbe, ahol árfolyam- és kamatkockázatot is futnak azok, akik felveszik ezt.
Tisztelt Képviselő Úr! Nagyon hangzatos a kérdés, hogy kívánunk-e szabadságharcot folytatni a gravitáció ellen, csak hozzátenném, hogy ez a közgazdaságtan alapvető félreértése. A közgazdaságtanban nincsenek olyan törvényszerűségek, mint amilyenek a fizikában. A közgazdaságtanban van nagyon sok matematizálás, de nincsenek olyan előrejelző pontosságú törvények, mint a fizikában. A fizikában, való igaz, ha egy rakétát elindítunk, és tudjuk a fizika törvényét, oda ér célba. (Az MSZP sorai felé fordulva:) És nem azért van, tisztelt képviselő asszony, mert úgy tetszik mosolyogni, hanem azért, mert a gazdaságban egyének szabad döntése határozza meg azt, hogy mi történt.
(14.30)
Több millió magyar ember döntése határozza meg azt, hogy mi történik ezzel. Én tudom, hogy a tervgazdaságban megpróbálták azt: majd megmondjuk, hogy mi történik a gazdaságban. Sajnos, a gazdaság nem így működik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), és a gravitáció törvényei ott nem érvényesek.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Gőgös Zoltán: Most mit csináltok?)
