EGYED ZSOLT
EGYED ZSOLT
EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Az egészségügyi ágazat s így a szakdolgozók életét is befolyásoló számos markáns törvény és rendelet született az elmúlt időszakban. Olyan átalakítások történtek a fekvőbeteg-ellátó intézményrendszerünkben, amelyek alapvetően új megvilágításba helyezték az emberi erőforrás kezelésének kérdését. Többéves negatív tendencia következményeként az ápolói létszám országos szinten nagymértékben csökkent, mivel aki tehette, külföldön vállalt munkát, és most az ápolók, akik hivatásának lényege, hogy az embereknek segítsenek, kiemelt figyelmet, sőt támogatást igényelnek. Nagyon sok kórházban nincs olyan nap, hogy ne számolna le egészségügyi szakdolgozó. Ha ez a tendencia így folytatódik, nem lesz szakképzett személyzet a betegágyak mellett.
Az egészségügyben tapasztalható létszámhiány, a területi, a helyi szervezetek információi, valamint az elindított ingyenes álláshirdetési oldalak állásajánlatainak feldolgozása alapján országos helyzetképet lehet felrajzolni. Ezt a tendenciát még inkább alátámasztják a Központi Statisztikai Hivatal évről évre kiadott adatai, amelyek a kórházakban be nem töltött üres álláshelyek számáról, mértékéről árulkodnak.
Elmondható, hogy a hazai fekvőbeteg-ellátás területe a leginkább érintett az emberi erőforrás hiánya tekintetében. Ezen belül is elsősorban a jól képzett szakápolói, szakasszisztensi végzettséget igénylő munkaterületeken mutatkozik krízishelyzet. Talán az intenzív betegellátás, az aneszteziológia, a mentőszolgálatok, valamint a pszichiátriai és onkológiai osztályok területén állandósult szintén a szakemberhiány.
A szakdolgozók, ezen belül az ápolók idősödése is erőteljesen tapasztalható a fekvőbeteg-ellátó intézményekben. Évről évre növekszik a dolgozók életkora. Ez az elmúlt esztendőben már megközelítette átlagban a 47 évet. Ha belegondolunk, hogy a közvetlenül a betegágy mellett dolgozó szakápoló kollégáink magját az ötvenes éveihez közelítő korosztály adja, akkor szintén borús képet vizionálhatunk a napi munkavégzésük, a jövőbeni teherbírásuk alakulásának kérdésében. A következő tíz esztendőben negyvenszer többen fognak nyugállományba vonulni, mint amennyi harminc év alatti szakápoló a rendszerben az utánpótlást biztosítja.
Ugyanakkor a kialakult helyzet egy másik sarkalatos kérdésre is rávilágít, nevezetesen azt az ellentmondást lehet felfedezni, hogy a jelenleg hatályos, az ágazat létszámigényét meghatározó szabályrendszer igen nehezen megfogható kapaszkodót jelent az intézménymenedzsment, a fenntartó, de az ellenőrző hatóságok számára is. Nem tudják finanszírozni a humán erőforrást, mert nincs pénz a rendszerben. A szakápolók problémája Magyarországon egy tipikus esete annak, hogy a kormány a kommunikációban mindennél fontosabbnak tartja az emberek sorsát, életét, egészségét, de most fel lehet tenni azt a kérdést, hogy milyen is lesz a jövőben az ápolói életpályamodell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Tisztelt Miniszter Úr! Mit kíván tenni ennek a tarthatatlan állapotnak a megváltoztatása érdekében? Mennyit ér önöknek a magyar emberek egészsége és élete? Várom megtisztelő válaszát.
Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
