DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY
DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Előterjesztői expozéjában Papcsák Ferenc képviselőtársam azzal kezdte - úgy emlékszem, azzal kezdte - a fölszólalását, hogy kétharmados felhatalmazást adtak az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására. Úgy gondolom, hogy ez nem igaz. Kétharmados politikai felhatalmazást kaptak önök a kormányzásra. De hogy az emberek az igazságszolgáltatás átalakítására külön biztos hogy nem adtak kétharmados felhatalmazást, az tényként megállapítható, ugyanis én azt gondolom, hogy arra lehet felhatalmazást adni előzőleg, amiről tudják, hogy micsoda. Na már most az önök programjában egyetlen szóval nem utal senki az igazságszolgáltatás mikénti átalakítására, de még csak arra sem, hogy szükség lenne az igazságszolgáltatási rendszer átalakítására.
Én a választási kampányban meglehetősen részletesen olvastam el az erre vonatkozó, az én szakterületemhez tartozó programrészleteket az önök kampányprogramjából, pártprogramjából, egy árva megveszekedett szó nincs arról, hogy az igazságszolgáltatási rendszert maguk át kívánják alakítani.
Ehhez képest, hogy ezt a véleményt még inkább alá tudjam támasztani, utalnék az igazságügyi államtitkárnak, azt hiszem, talán tavasszal vagy nyáron tett egyik nyilatkozatára, amelyikben azt mondja, hogy igazából még nincs kialakult koncepció arra vonatkozóan, hogy hogyan kívánják önök az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani. S hadd kérdezzem meg, hogy ha a kormányuk felállása után egy évvel nincs kialakult koncepció az igazságügyi államtitkár szerint arra, hogy hogyan kívánják az igazságszolgáltatás rendszerét átalakítani, akkor hogyan mondhat ön olyat, hogy erre maguk felhatalmazást kaptak másfél évvel ezelőtt? Azt gondolom, hogy ez a formállogika legalapvetőbb szabályainak sem felel meg.
A magyar bírósági rendszer egyébként Európa-szerte elismert és követett. Nem az, amit önök akarnak csinálni, hanem az, ami most van. Van olyan európai ország - több is, például Portugália -, ahol a magyar Országos Igazságszolgáltatási Tanács mintájára állították föl az ő igazságszolgáltatási tanácsukat. A magyar példa Nyugat-Európában követett. Húsz éve ez a rendszer elismert, és biztosítja az ítélkezés függetlenségét. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Az állampolgároknak az állami szervekbe vetett bizalmát illetően az Országos Igazságszolgáltatási Tanács felmérése szerint az Alkotmánybíróság és a bíróságok az első két helyen állnak e bizalom tekintetében; legalábbis álltak, amíg én ennek a tanácsnak tagja voltam. Most, hogy az önök kormányzása után ez hogyan néz ki, azt én nem tudom megmondani. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.)
A bírói függetlenség Magyarországon mindenki által elismerten - egyébként önök által is elismerten, sokszor hivatkoztak erre - a legteljesebb mértékben érvényesül. Hadd kérdezzem meg: miért kell ezt a rendszert akkor átalakítani? Mert eddig minden rossz volt? De most, hogy önök kormányra kerültek, önök mindent átírnak és átrendeznek. Mert más oka nincsen. Ez a bírói és bírósági szervezetrendszer jól működő és elismert Európa-szerte. Azt gondolom, azt állítani, hogy ez húsz évig rosszul működött, és a szerepét nem töltötte be, hát, legalábbis érdekes. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez az igazság.)
A közjogi rendszert, ahogy képviselőtársam mondta, egyébként valóban átrendezték. Romboló munkájukat úgy lehet jellemezni, hogy a kormányzati hatalom koncentrálása érdekében gyakorlatilag lebontották a fékek és ellensúlyok rendszerét. Elég sokszor volt már szó erről a Házban. Egyrészt tették ezt önök hatáskörelvonásokkal, például az Alkotmánybíróság esetében, ahol amikor önöknek rossz döntést hozott, akkor megnyirbálták az alkotmánybírósági jogköröket; illetve tették úgy, hogy lojális vezetőket neveztek ki más hatalmi ágak élére vagy független alkotmányos szervek élére. Ilyen volt például - csak hogy ne a levegőbe beszéljek - az ÁSZ-elnök, aki az önök parlamenti patkójából, az önök padsoraiból ült át az új beosztásába. (Dr. Papcsák Ferenc dr. Bárándy Gergelyhez: Az alelnök meg onnan!) Ilyen a legfőbb ügyész, aki önöknek képviselőjelöltjük volt. Ilyen a köztársasági elnök, aki egyébként hitvallásának tekinti, hogy nem kíván ellensúly lenni, hanem a kormányzati munka motorja kíván lenni. Elég érdekes szerepfelfogás. De lehetne a Médiatanácsot említeni, lehetne azt említeni, hogy szétverték az OVB-t, és csak a saját jelöltjeiket ültették be a réginek a helyére. De megemlíthető az is, hogy az alkotmánybírák jelölése szabályainak a megváltoztatása után hat új alkotmánybíróból hat új fideszes jelölt került megválasztásra a testületbe.
Igen, ez az a hatalomkoncentráció, ez az a közjogi újítás, tisztelt képviselőtársaim, amit maguk végeznek! És egy dolog zavarja önöket, és én ezt megértem, az, hogy a bíróságokat még nem sikerült bedarálniuk. Majd most erre is sor kerül, úgy tűnik. Ugyanis ezt a javaslatot, ami most előttünk fekszik, úgy lehet jellemezni, hogy egy rossz, átgondolatlan és valódi célját tekintve elfogadhatatlan alaptörvényi rendelkezés utáni kapkodás normatív megjelenési formája.
De nézzük ezt picit bővebben! A javaslat célja, azt gondolom, enyhíteni azokon a következményeken, amelyeket a Fidesz-kormány a legtapasztaltabb bírák idő előtti nyugdíjba kényszerítésével okozott. Az új alkotmányhoz önök az utolsó pillanatban nyújtottak be egy módosító javaslatot, amely a bírák nyugdíjkorhatárát 70 évről 62 évre szállította le. Ezzel gyakorlatilag lefejezték a bírói kart. A megyei vezetők, a megyei elnökök többsége így nyugdíjba kényszerül január 1-jétől, a Legfelsőbb Bíróság állományának pedig mintegy egyharmada kényszerül nyugdíjba vonulni az önök áldásos tevékenysége miatt.
S mindezt mi motiválta, képviselőtársaim? Érdekes módon a Legfelsőbb Bíróság elnöke, amikor az önök egyik jogalkotási termékét bírálta - és ezt nemcsak ő tette, hanem a megyei elnökök, mindahányan, ahogy az ítélőtáblák elnökei is aláírták azt a levelet, amelyben elfogadhatatlannak nevezik a maguk jogalkotási termékét, nagyjából erre válaszul jött ez a rendelkezés, ez az előterjesztés.
(14.20)
Azt lehet erre mondani, hogy jött a szokásos, kicsinyes fideszes bosszú, ami mindenkit elér, aki kritikus mer lenni önökkel szemben, gyakorlatilag kirúgják a más véleményt formáló bírókat. Erről van szó! Az fel sem merülhet az én meglátásom szerint, hogy más volt a cél.
Majd’ egy évig voltunk tanúi annak, ahogyan az alkotmányozás folyamata tartott. Fel sem merült ebben az egy évben ennek a lehetősége. Ha önök komolyan gondolták volna, és ez valóban egy koncepcionális változtatás lett volna, akkor mondják meg nekem, legyenek szívesek, miért nem merült fel sem az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban munkacsoport szinten sem, és a bizottságban sem, miért nem merült fel végig a parlamenti vitában az, hogy a bírók nyugdíjkorhatárát 70 évről csökkenteni kell 62 évre. Ez az utolsó pillanatban benyújtott egyik módosító indítványuk eredménye lett. Koncepcionális elképzelésről biztos tehát, hogy nem lehet beszélni, és mondom, mindez nagyjából egybeesett azzal a levéllel, amelyet a megyei elnökök és az ítélőtáblák elnökei aláírtak, amelyben önöket merték kritizálni.
A Fidesz most rájött arra, baj lesz abból, hogy a bírói kar nagyjából 10 százaléka hirtelen nyugdíjba megy, ezért ezzel a javaslattal önök gyorsított pályáztatást kívánnak lehetővé tenni, azonban ezzel két probléma adódik. Az egyik, hogy önök ezzel éppen az objektív bírókiválasztás garanciáit bontják le, ami egyébként jogszabályban elő van írva. A másik pedig: tudják, ez nem lesz megoldás arra a problémára, amit önök okoztak, ugyanis a legnagyobb ügyeket vivő bírók mennek nyugdíjba, a legkomolyabb beosztásokat betöltő bírók mennek nyugdíjba, azok a bírók, akiknek olyan ügyeik vannak, amelyek iratanyaga akár több tízezer oldal/darab. Azt gondolom, hiába a gyors kinevezés, akkor sem lehet ezeket az ügyeket egyik hétről a másikra megtanulni.
Mindehhez képest azt gondolom, nem fogják elérni azt az eredményt, hogy az ügyek zökkenőmentesen menjenek tovább, ezért az igazságszolgáltatás üteme lassulni fog, nem pedig gyorsulni, ahogyan önök egyébként szavakban ezt mindig hangoztatják. Ez a javaslat tehát az én meglátásom szerint nem változtat azon a helyzeten, hogy a kormány kicsinyes bosszúja miatt az igazságszolgáltatást taglózó ütés érte, s ennek a jogkereső állampolgárok látják majd leginkább a kárát.
Ha már szó esett a kisebbségi vélemény ismertetésekor arról, hogy az én meglátásom szerint téves az önök által a közvéleménybe átvinni megpróbált szabály, amely szerint Nyugat-Európában ugyanilyen nyugdíjazási szabályok vannak, hogy egy konkrét példát is említsek: az alkotmányügyi bizottság éppen nagyjából fél évvel ezelőtt járt Svédországban, ahol egyébként felvetettük ezt a kérdést, hogy ott hogyan van ez. A tárgyalópartnerünk őszintén szólva meg is döbbent azon, hogy miért kérdezünk mi olyat, hogy a bírónak kötelessége-e nyugdíjba menni, ők örülnek, ha tapasztalt bírák maradnak a testületben. Természetesen, ha a bíró kívánja, nyugdíjba mehet, ha nem kívánja, és tovább kíván dolgozni, akkor maradhat. Azt gondolom, ez egy helyes szemlélet, ez egy helyes modell. A bíró munkáját nem lehet összehasonlítani, mondjuk, a vaskohász munkájával. Míg az egyik komoly fizikai erőnlétet kíván, a másik sokkal inkább komoly elméleti tudást és gyakorlati tapasztalatot. Ha a bírói munka nem végezhető 62 éves kor fölött, azt gondolom, ez a szabály nem válik hasznára a magyar társadalomnak.
Szóval, ez a rendelkezés ezt a nagyon is elfogadhatatlan motivációból eredő és nagyon elhibázott alaptörvényi rendelkezést kívánja korrigálni, csak sajnos haszna nem lesz.
Köszönöm szépen.
