SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER
SZIJJÁRTÓ PÉTER, a számvevőszéki és költségvetési bizottság alelnöke, az összefoglalt bizottsági állásfoglalás ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés 19 bizottsága tárgyalta meg a 2010. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot, emellett az Állami Számvevőszék jelentését is. A 19 bizottság mindegyike általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést. A nemzeti összetartozás bizottsága 7 igen szavazattal, 1 tartózkodás mellett; az egészségügyi bizottság 14 igen szavazattal, 4 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett; a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság 12 igen szavazattal, 5 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett; a számvevőszéki és költségvetési bizottság nagyon nagy arányban, 19 igen szavazattal, 2 nem ellenében; az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 16 igen szavazattal, 9 tartózkodás mellett; az alkotmányügyi bizottság 17 igen szavazattal, 7 nem ellenében; az emberi jogi bizottság 13 igen szavazattal, 6 nem ellenében; a fenntartható fejlődés bizottsága 11 igen szavazattal, 2 nem ellenében; az európai ügyek bizottsága 12 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett; az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 16 igen szavazattal, 6 nem ellenében; a külügyi bizottság 12 igen szavazattal, 4 nem ellenében; a nemzetbiztonsági bizottság 8 igen szavazattal, 2 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett; a mezőgazdasági bizottság 14 igen szavazattal, 5 nem ellenében; a honvédelmi bizottság 16 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett; a gazdasági és informatikai bizottság 18 igen szavazattal, 8 nem ellenében; a fogyasztóvédelmi bizottság 8 igen szavazattal, 2 nem ellenében; a sportbizottság 12 igen szavazattal, 5 nem ellenében; az oktatási bizottság 14:6 arányban; a kulturális és sajtóbizottság pedig 12 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett tehát a most a parlament asztalán lévő törvényjavaslatot és az ahhoz kapcsolódó számvevőszéki jelentést általános vitára alkalmasnak tekintette.
Tisztelt Elnök Úr! Az Országgyűlés bizottságaiban megfogalmazódott többségi vélemények rendre azzal kezdődtek, hogy a zárszámadás minden évben az igazság pillanata. Az azt megelőző évről addig mindenfajta politikai vélemények elhangozhatnak, addig mindenfajta kommunikációs trükknek van létalapja, jogalapja és időleges hatálya is, de a zárszámadás elfogadásával eljön az igazság pillanata, és az addigi porhintés elveszíti jelentőségét. A 2010-es esztendő ebből a szempontból egy speciális év volt, mondhatnánk azt is, hogy gyakorlatilag két év követte egymást egy éven belül, hiszen a kormányváltásig és a kormányváltás után folytatott költségvetési, illetve gazdaságpolitika homlokegyenest különböztek egymástól.
Ráadásul a 2010-es esztendő első fele nem is egyszerűen egy fél év volt, hanem egy 8 esztendős időszakot lezáró féléves időszak, a Gyurcsány-korszakot lezáró fél év, amelynek költségvetési és gazdaságpolitikája, lássuk be, semmiben nem különbözött az elmúlt hét és fél esztendőtől. Ebben az időszakban jellemző volt az ország eladósítása, Magyarország államadóssága 8 esztendő alatt a teljes hazai össztermék arányában 52 százalékról 82 százalékra nőtt, ráadásul a költségvetési hiány rendre elszállt, azt csak egymást követő, zsákutcát jelentő, kudarcot valló és szociális válságot okozó megszorító csomagokkal bírták időlegesen megfékezni. A munkanélküliség is elérte a 11 százalékos csúcspontját, és emellett az ország pénzügyi kiszolgáltatottsága, kitettsége is jelentős mértéket ért el.
Ráadásul ebben az időszakban az ország hitelessége is meglehetősen mélyponton volt, hiszen az azt megelőző időszakban rendre adathamisítások történtek, az ország gazdasági állapotát jellemző adatokat rendre eltagadták, nemcsak az emberek, a köztársasági elnök, az Európai Unió elől, hanem a magyar népképviselők elől is. Számtalanszor kellett a parlamentnek úgy döntést hoznia, hogy annak gazdasági hatásait és a gazdasági alapadatokat eltagadták előlük, vagy hamis adatokkal látták el őket. Ezért tehát az ország hitelessége romokban volt, mint ahogyan az ország versenyképessége is meglehetősen alacsony szintet ért el. Ennek az okai pedig azok a brutálisnak nevezhető megszorító csomagok voltak, amelyek rendre, évről éve követték egymást. Ezek a megszorító intézkedéscsomagok önmagukról állítottak ki kudarcos bizonyítványt, hiszen egy megszorító csomag kudarcára a legelevenebb bizonyíték az, hogy még egy megszorító csomag követi. Márpedig ezek a megszorító csomagok meglehetősen gyors egymásutánban érkeztek, amelyekről rendre bebizonyosodott, hogy elhibázottak voltak, hogy a fogyasztás visszaesését okozták, és szociális válságot okoztak az országban.
Ráadásul amellett, hogy az államadósság rendkívüli mértékben megnőtt 8 esztendő alatt, annak szerkezete is jelentősen átalakult, és kis híján a felét, egészen pontosan 47-48 százalékát már deviza tette ki, ami azt jelenti, hogy az államadósságnak majdnem a felét devizában jegyezték, ez pedig az ország kitettségét, kiszolgáltatottságát jelentős mértékben növelte. Mint ahogy az is, hogy az éppen itt tegnapi napon tárgyalt hitelek, jelzálog alapú hitelek kétharmada is már devizában került felvételre. Ennek a folyamatnak sajnos az állam, a kormány, a bankfelügyelet nem tudta elejét venni, nem tudta megakadályozni és nem tudta lassítani.
Ráadásul, ami magát a 2010. évi költségvetési törvényt illeti, tele volt ismételten trükkökkel, ráadásul hamisított adatokat tartalmazott. Éppen ezért nem mutatta az ország valós gazdasági állapotát. Amikor a nemzeti ügyek kormánya a kétharmados győzelem után átvette az ország kormányzását, azzal kellett szembesülnie, hogy a költségvetési törvényben leírt adatok hamisak, ezért tarthatatlanok is. Jól látszik, hogy 2010-re a szocialista kormány, tisztelt elnök úr, olyan költségvetést tervezett, amellyel kapcsolatban biztosak voltak benne, hogy nem ők fogják végrehajtani, éppen ezért sok tétel csak féléves nagyságrendben szerepelt a törvényben.
Persze, ez nem volt előzmény nélküli dolog, hiszen a korábbi évek költségvetési tervezésében is hasonló jelenségeket láthattunk. Emlékezhetünk arra, hogy választás előtt adócsökkentésről szóló törvényt fogadtak el; választás után meg azt hirtelen visszavonták. De emlékezhetünk a választási évek költségvetéseire is, vagy azokra a szólamokra, amelyek úgy szóltak, hogy nem lesz vizitdíj, nem lesz kórházi napidíj, és így tovább. Az is világos volt, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, és ezt a bizottsági üléseken rendre a többségi véleményt megfogalmazó képviselőtársaink elmondták, hogy az nyilvánvalóan nem volt igaz, hogy a költségvetési hiány 3,8 százalékon tartható. Ezt mindenki tudta, mindenki látta, a hazai, nemzetközi szakértők, intézetek, közgazdászok erre rendre felhívták a figyelmet.
Az is világossá vált aztán az esztendő végére, bár ezt már májusban-júniusban is mondtuk, persze szocialista képviselőtársaink és a korábbi kormányzók hevesen tagadták, hogy kormányzati intézkedések nélkül a költségvetés hiánya elérheti a 7 százalékot is. Ennek nyilvánvalóan sok oka volt. Egyrészt az, hogy a költségvetésben fiktív bevételeket tüntettek fel, például az Egészségbiztosítási Alapnál, 2009-ben előrehoztak jó néhány osztalékkifizetést, ami a 2009-es hiányt mesterségesen alacsonyan tartotta, mindezt a 2010-es költségvetés kárára, jelentősen túlbecsültek egyes adóbevételeket.
(11.00)
Ráadásul az állami közszolgáltatásokat végző vállalatok - például a Magyar Államvasutak - többletköltségeit figyelmen kívül hagyták, nem építették azt be a költségvetési törvénybe, sőt, tisztelt elnök úr, az a csúfság is megesett, hogy a költségvetés nem tartalmazta a Külügyminisztérium fejezetében azt az összeget, amely szükséges lett volna a nemzetközi szervezeti tagdíjaink befizetésére. Ráadásul hazánk az Európai Unió soros elnöki pozícióját is ellátta, illetve arra készült, és az erre vonatkozó költségvetési források sem álltak teljes mértékben rendelkezésre, mint ahogy az egyházi ingatlanrendezés fedezetének hiányával is szembesülnie kellett az új kormánynak.
(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Természetesen a költségvetési tervezési hibák vagy bűnök mellett előre nem látható és természetesen nem tervezhető kiadások is tovább nehezítették a költségvetési törvény végrehajtását. Emlékezhetünk a tavalyi esztendő szélsőséges időjárási körülményeire, amelyek nagyon komoly árvizet és belvizet okoztak Magyarországon. Ráadásul a tavalyi esztendőhöz tartozott a vörösiszap-katasztrófa is, amelynek helyreállítási költségei szintén komoly terheket jelentettek, valamint a közrend fenntartására vonatkozó többletforrásokat is biztosítani kellett, mint ahogy az egészségügyi szolgáltatók adósságának rendezése sem tűrt haladékot.
Ebben a helyzetben, ebben a költségvetési helyzetben kellett tehát gondolkodnia a kormánynak, és nem lehetett figyelmen kívül hagyni a nemzetközi gazdasági helyzet meglehetősen ingatag voltát sem. Pontosan ez az ingatag nemzetközi gazdasági helyzet, a bizonytalanságok vezettek oda, hogy egy teljesen világos költségvetési és gazdaságpolitikai döntést kellett meghozni, amely úgy szólt, hogy kritikus fontosságú ebben a helyzetben a megbízható gazdaságpolitika, vagyis kritikus fontosságú, hogy az előző kormány által vállalt, de jól láthatóan a költségvetési törvényben nem biztosított költségvetési hiányt tartani kell. Tehát a 3,8 százalékos hiányt tartani kellett a tavalyi esztendő költségvetésében, még akkor is, hogyha félévkor világos volt, hogy ez 7 százalékot is meghaladó mértékben jelenhet meg, hogyha a kormány nem hoz intézkedéseket.
Ekkor a kormány úgy döntött, hogy az országot a saját lábára állítja. A Nemzetközi Valutaalappal korábban megkötött hitelszerződést rendben lezárta, és úgy döntött, hogy az országot innentől kezdve a pénzpiacokról finanszírozzuk annak érdekében, hogy az ország és kormánya, az emberek által megválasztott kormánya saját maga dönthesse el, hogy Magyarország milyen gazdaságpolitikát kíván folytatni, főleg úgy, hogy az emberek a választáson világosan elmondták akaratukat, nem kértek azokból a megszorító intézkedésekből a továbbiakban, amely megszorító intézkedések hazánk válságához jelentős mértékben hozzájárultak. Nos, tehát a saját lábra állás, az IMF-hitelszerződés lezárása és a pénzpiacokról történő finanszírozás volt az az alapvető döntés, amelyet a kormány meghozott, ehhez azonban új gazdaságpolitikai eszközök kellettek, hiszen az is világos volt, hogy azokkal a gazdaságpolitikai eszközökkel nem lehet kijönni a válságból, amely eszközök a válságba vezettek minket.
Azt is világosan látni kellett, hogy a nemzetközi gazdasági helyzet megnyugodása után a világ nem lesz ugyanaz, mint volt korábban, és fel kellett készülnünk arra, hogy Magyarország egy új világrendben legyen sikeres. Ekkor olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket vetett be a kormány, amelyeket belföldön és külföldön egyaránt rendkívül széles körben vitattak és támadtak. Mára azonban, tisztelt elnök úr, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, eljutottunk oda, hogy ezekből az intézkedésekből Európa-szerte alkalmazott, elfogadott kormányzati-gazdaságpolitikai intézkedések váltak. Ezek a nem konvencionális, nem hagyományos gazdaságpolitikai intézkedések kellettek ahhoz, hogy Magyarországot a saját lábára állítsuk, megteremtsük a hiánycél tartásának lehetőségét és a gazdasági növekedés hosszú távú lehetőségét is.
Mik voltak azok a szempontok, amelyeket a kormánynak figyelembe kellett vennie az intézkedései során a hiány tartásához és a bizalom visszaszerzéséhez? Először is olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek stabilizálták a költségvetést, a benne szereplő hamis, fiktív adatok ellenére tarthatóvá tették azt. Másrészt olyan intézkedéseket kellett hozni, amelyek mindemellett megalapozták a gazdasági növekedést, hiszen, hogyha visszanézünk, ha visszanéznek képviselőtársaim, 2009-ben mínusz 7,1 százalék, mínusz 8 százalék, mínusz 7,5 százalék, mínusz 4,3 százalék volt a gazdasági növekedés, vagy pontosabban gazdasági csökkenés mértéke, és 2010 első negyedévében is egy 0,1 százalékos növekedést - ha lehet ezt annak nevezni - mutatott a statisztika.
Másrészt természetesen ezek az intézkedések nem lehettek megszorítások, hiszen egyrészt az emberek nemet mondtak a megszorításokra épülő gazdaságpolitikára, másrészt pedig a válság, illetve Magyarország nehéz helyzetének egyik legfőbb oka az volt, hogy a korábbi kormány megszorításokra alapozta a gazdaságpolitikáját. Másrészt az is világos volt, hogy egy 500-600 milliárd forintos egyenlegjavulást kell elérni, és mindemellett természetesen munkahelyteremtő intézkedésekre is szükség volt. Éppen ezért volt fontos, hogy nagyjából ebben az időszakban tudott megállapodni a kormány mind az Audival, mind az Opellel nagy magyarországi, komoly munkahelyteremtő beruházásokról; ezen ügyekben azóta már az alapkőletételek is megtörténtek, és folynak a fejlesztések.
Mindemellett egy hármas célrendszert is ki kellett elégítenie a kormánynak. Egyrészt le kellett rakni a közteherviselés, az igazságos közteherviselés alapjait. Korábban, az elmúlt 8 évre az volt jellemző, hogy egyesek kihúzhatták magukat a közteherviselés alól, mások pedig duplán, triplán is ki kellett hogy vegyék abból a részüket. Másrészt annak a felismerésnek is el kellett jönnie, hogy a nyugdíjrendszert biztonságba kellett helyezni; harmadrészt pedig a válságot és a hazánk nehéz helyzetét okozó másik legfőbb tényező, az adórendszer átalakításának is neki kellett állni, és olyan új adórendszert kellett létrehozni, amely nem bünteti a munkát, ráadásul kezeli azt a demográfiai kihívást, amellyel Magyarország most már hosszú évek óta szembesül.
Ennek megfelelően született meg, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, 2010 júniusában az első gazdasági akcióterv, amely egyrészt lerakta az igazságos közteherviselés alapjait, hiszen egyrészt a bankadó megnövelt mértékét bevezette, amelyből aztán 182 milliárd forintos bevétele származott a költségvetésnek, illetve bevezette a végkielégítésekre a 98 százalékos különadót. Másrészt tartalmazott intézkedéseket a gazdasági növekedés elősegítésére, a vállalkozások terheinek csökkentésére és a vállalkozásokat megölő bürokrácia visszaszorítására. Így a kis- és közepes vállalkozások számára kedvező módon a társasági adó mértékét 19-ről 10 százalékra csökkentettük ennek a szektornak, 10 teljesen felesleges, több kiadást és bosszúságot, mint bevételt okozó adófajtát a kormány eltörölni javasolt, a beruházásokhoz szükséges engedélyeket a felére csökkentette, a Széchenyi-kártya programot kiszélesítette, az uniós forrásokat pedig úgy szervezte át, hogy abból a kis- és közepes vállalkozások nagyobb mértékben és könnyebben tudjanak részesedni.
Emellett a munka és a munkahelyteremtés támogatása is fontos szempont volt, ennek megfelelően elkezdődött az arányos adórendszer kidolgozása, valamint bevezettük az adózáson kívüli jövedelem fogalmát a gyermeknevelés, valamint a ház körüli munkák esetén, és egyszerűsítettük az alkalmi munkavállalás feltételeit is. Természetesen nem volt szabad megfeledkezni ezen körülmények között sem a vidék Magyarországáról, a vidéki emberek segítéséről és támogatásáról, éppen ezért került bevezetésre a kistermelők feltételeinek javítása, a másodlagos élelmiszer-vizsgálat, valamint a gyümölcspálinka főzésének szabaddá tétele. Természetesen a családok támogatása is mindig az elsők között szerepelt a kormány szempontjai között, éppen ezért az első gazdasági akciótervben a megfogalmazott célok között szerepelt az, hogy az arányos adórendszer ismerje el a gyermeknevelés költségeit, valamint tegye illeték- és adómentessé az öröklést.
Hazánk ekkori helyzetében a legkiszolgáltatottabbakról sem volt szabad megfeledkezni, ennek megfelelően a kormány kilakoltatási moratóriumot rendelt el, díjstopot rendelt el a rezsire, a közüzemi díjakra, a lakáscélú devizahitelezést szigorította, elhatározta a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását, és áfamentessé tette az adományozást. Mindemellett megszüntettük a kiváltságokat és a pazarlást, bérplafont vezettünk be, bértömeg-gazdálkodást, beszerzési stopot, költségvetési felügyelőket rendeltünk ki nagy közpénzforrásokkal rendelkező intézményekhez, a pártok támogatását 15 százalékkal javasoltuk csökkenteni, és a költségvetési szféra bérszerkezetének felülvizsgálatát is elindítottuk a kiszervezések és külső megbízások korlátozásával együtt.
Mint ahogy azt már az előbb említettem, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim, természetesen nem maradtunk híján a nemzetközi kritikáknak, amelyeknek első számú fókuszában a bankadó állt. Nos, mára 10 európai országban vezettek be bankadót, köztük olyan uniós országokban, mint Németország, Franciaország, Dánia vagy Nagy-Britannia.
(11.10)
Ugyanakkor, tisztelt képviselőtársaim, világossá vált a tavalyi esztendő nyarának folyamán, nyár végére, hogy az első gazdasági akcióterv sem elégséges ahhoz, hogy a költségvetés eredeti céljait és számait teljesítsük. Hiszen világossá vált, hogy a költségvetési tervezésben olyan aknákat helyezett el a megelőző kormányzat, amelyek kivédésére újabb intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy Magyarország továbbra is a saját lábán tudjon állni, a pénzpiacokról tudja finanszírozni magát, és ne nemzetközi szervezetek kegyelemkenyerén éljünk, és ne akarják nekünk megmondani, hogy éppen milyen gazdaságpolitikát folytassunk, vagy milyet ne.
A gazdasági szuverenitásunkért folytatott küzdelem második felvonása volt a második gazdasági akcióterv, amelynek keretében az arányos közteherviselés érdekében válságadók kivetéséről döntött a kormány az energiaszektorra, a telekommunikációs szektorra, valamint a nagy áruházláncok esetében. Ugyanakkor világossá kellett tenni, hogy a nyugdíjtőzsdét is meg kell szüntetni annak érdekében, hogy biztonságba helyezzük az emberek nyugdíjcélú megtakarításait. Ennek megfelelően a nyugdíjtőzsde megszüntetésére vonatkozó első lépéseket a kormány megtette, és visszaadta az embereknek a szabad rendelkezés jogát saját nyugdíjcélú megtakarításaik fölött.
A vállalkozások terheit tovább csökkentette a kormány a társasági adó feltöltési szabályainak egyszerűsítésével, a végelszámolások egyszerűsítésével, az önfoglalkoztatók adójának egyszerűsítésével, valamint az elvárt jövedelem határának eltörlésével.
A vidéki emberek támogatása továbbra is első számú szempont volt. A Széchenyi-kártyát bevezettük az agráriumban, helyi termelői piacok létrehozását tettük lehetővé, és forgóeszköz-hiteleket vezettünk be. Emellett a munkahelyteremtés területén is előre sikerült lépni a részmunkaidős foglalkoztatás szabályainak megváltoztatásával, valamint a kormány megállapodott a Magyar Kereskedelmi és Iparkamarával a duális szakképzési rendszer létrehozásáról.
A pazarlás megszüntetése érdekében elkezdte a kormány a PPP-beruházások felülvizsgálatát, a közösségi közlekedés megújítását, és a bürokrácia további csökkentése érdekében tett lépéseket, mint ahogyan jelentősen egyszerűsítette a fejlesztéspolitika területén a pályázati rendszert.
Az akciótervek nyomán és a nem konvencionális, ma azonban Európa-szerte bevett gazdaságpolitikai intézkedések nyomán sikerült tartania Magyarországnak az eredetileg kitűzött hiánymértéket, a 3,8 százalékot a központi költségvetési, illetve kormányzati szféra hozni tudta, mintegy 600 milliárd forintos egyenlegjavítás után.
Ugyanakkor sajnos, a korábbi esztendők során kivéreztetett önkormányzati szektor hiánya nagyobb lett, amely mintegy 0,4 százalékot még hozzátett a hiányhoz, amely 4,1-4,2 százalékos szinten valósult meg. Az önkormányzati szektorra jellemző volt, hogy az előző esztendőkben egyre kevesebb forrással rendelkeztek, ezekből pedig egyre több feladatot kellett végrehajtani. Ezért nyilvánvalóan elkerülhetetlen az önkormányzati szektor, illetve az önkormányzati rendszer átszervezése is.
Az Állami Számvevőszék által közreadott vélemény alapvetően optimizmusra és örömre ad okot, hiszen a meglehetősen nehéz körülmények ellenére is az Állami Számvevőszék pozitív folyamatokról tudott beszámolni, és ezen körülmények között, amelyeket itt már Domokos elnök úr és Cséfalvay államtitkár úr is hosszasan ecsetelt, azt gondolom, hogy külön kormányzati bravúrra volt szükség ahhoz, hogy az Állami Számvevőszék ne elmarasztaló, hanem pozitív véleményt tudjon mondani a költségvetési gazdálkodásról. Ezen az úton kell tovább haladni, és az idei évben, amikor már nem egy megörökölt költségvetésről van szó, illetve a jövő évben, amikor majd a Számvevőszék véleményt ad, akkor reméljük, hogy ennél is pozitívabb álláspontot tud megfogalmazni, mint a tavalyi esztendőre vonatkozólag.
A költségvetési hiány tehát 4,1-4,2 százalékon realizálódott. Ez összehasonlítva az azt megelőző esztendőkkel, a 2003-as 7,2 százalékkal, a 2004-es 6,5 százalékkal, a 2005-ös 7,8 százalékkal, a 2006-os 9,3 százalékkal, vagy még a 2007-es 5,5 százalékkal is, meglehetősen komoly eredménynek mondható, főleg úgy, hogy az azt megelőző, tehát a 2008-as és a 2009-es években bevett brutális megszorítások nélkül tudta ezt elérni a kormány, olyan gazdaságpolitikai intézkedésekkel, amelyek hosszú távon megteremtik a gazdasági növekedés lehetőségét.
A tavalyi esztendőt így értékelték, tisztelt elnök úr, a parlament bizottságaiban többségi véleményt megfogalmazó képviselőtársaink, egyben köszönetet mondtak az Állami Számvevőszék munkájáért, az Állami Számvevőszék jelentéséért, valamint továbbra is támogatásukról biztosították a kormányt azon gazdaságpolitikájában, amely a megszorítások elkerülésével, az ország megújításával, átszervezésével, valamint a megújítás és átszervezés elmélyítésével és felgyorsításával kíván válaszolni az egyre inkább megújuló nemzetközi gazdasági nehézségekre.
Köszönöm a figyelmet, tisztelt elnök úr, tisztelt képviselőtársaim. (Taps a kormánypártok soraiban.)
