DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ
DR. NYIKOS LÁSZLÓ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Nyolc plusz kettő kötet, 4 ezer, illetve 5 ezer oldal, 13, illetve 14 kiló. Íme a zárszámadás és ellenőrzés magyar módra. Nyolc kötet a zárszámadás, kettő a róla szóló jelentés és a függeléke.
Tisztelt Országgyűlés! Annak jegyében mondom el a frakció véleményét, hogy a mennyiség ezúttal sem minőség, nem minden adat hordoz információt. Csak az az adat információ, amely valamiféle bizonytalanságot csökkent, valamiféle új ismeretet ad. Ezekben természetesen sok információ van, de nagyon sok bennük a ballaszt.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor én még a Számvevőszék egyik vezetője voltam, éppen tíz évvel ezelőtt, az Állami Számvevőszék európai uniós támogatásból egy kooperációs szerződést kötött az Egyesült Királyság számvevőszékével. Ikerkooperációnak hívtuk ezt, és azt igyekeztünk megtanulni, hogy az angolszász gyakorlatban - amelynek a legismertebb reprezentánsa a National Audit Office - hogyan történik az elszámoltatás. Akkor megismertem egy kulcskifejezést, amely a szakma, a zárszámadás és az ellenőrzés terminológiájában mind a mai napig kulcskifejezés. Ez a magyarra nehezen fordítható elszámoltatás, elszámoltathatóság, egy countability, ami két dolgot jelent. Egyrészt aki közpénzekkel foglalkozik, közpénzeket kezel, közvagyont használ, az köteles elszámolni a legszélesebb nyilvánosság előtt, és aki előtt elszámol - jelesül a népképviseletet reprezentáló Országgyűlés előtt -, az pedig elszámoltatja.
Egy jó elszámoltatási folyamatnak három kulcsszereplője van - ez a színdarab egy háromszereplős előadás -, a legfontosabb szereplő az Országgyűlés, amely az egész folyamat alfája és ómegája; a másik kulcsszereplő a kormány, amelyik végrehajtja a költségvetést és arról elszámol; a harmadik szereplő pedig az Állami Számvevőszék, amelynek az a legfontosabb feladata, hogy a kormány számadásáról megállapítsa, számviteli, jogi szempontból megfelel-e a hatályos törvényeknek, számviteli elveknek és szakmai szabályoknak. Egy zárszámadási folyamat az elszámoltatással a végén - ami szintén a parlamenthez kötődik, a folyamat eleje és a folyamat vége is - alapvetően akkor jó, ez a darab akkor sikeres, ha mind a három szereplő tudja, hogy mi a feladata, és mind a három szereplő jól tölti be azt a funkciót, amiért közpénzekből fizetnek mindannyiunkat.
Nézzük meg, tudja-e az Országgyűlés, a törvényalkotó, hogy mi a szerepe ebben a folyamatban. Tudja-e az Országgyűlés, hogyan kell elszámoltatni? Az Országgyűlésnek kell megmondania ugyanis azokat a szabályokat, megalkotni azt a törvényt, amelyben deklarálja, hogy miről kell elszámolni, milyen formában kell elszámolni, hogyan kell elszámolni, hányszor kell elszámolni és így tovább, amit a törvényalkotó fontosnak ítél. Ezeket a szabályokat a kontinensen jellemzően törvények rögzítik, az angolszász országokban pedig jellemzően szakmai szabályok, standardok, amelyek nem jogszabályok, de jure tehát nem köteles követni az alkalmazó, de hát a szakmai szokások - mint tudjuk, az angolszász gyakorlatban a szokásjog meghatározó szereppel rendelkezik - következtében a standardok ugyanolyan eligazító szerepet játszanak, mint a kontinensen a törvények.
(A jegyzői székben Földesi Gyulát Stágel Bence váltja.)
1870-ben született meg Magyarországon az első államszámviteli törvény, amely 1950-ig, nyolcvan évig élt. Ez a maga korában egy korszerű jogszabály volt, hiszen mindazokat a szabályokat rögzítette, amely szabályok keretei között a költségvetést össze kellett állítani, végre kellett hajtani és ellenőrizni kellett. Ezek a feltételek tehát korábban adottak voltak. A jelenlegi időszakban sajnos nem adottak. Magyarországnak nincs államszámviteli törvénye, de még nagyobb az ellentmondás, ha azzal vetjük össze, hogy a magánszférában, a vállalkozói szférában a gazdasági társaságokra vonatkozóan van számviteli törvény, méghozzá nyugodtan mondhatom, hogy európai színvonalú, vagy legalábbis elfogadható színvonalú, hiszen ha nem lenne az, akkor mondjuk, a nálunk tevékenykedő nemzetközi cégeknek gondjaik lennének a számviteli beszámoló készítési, adózási, hitelezési és egyéb teendőikkel. Tehát miközben Magyarországnak van egy korszerű vállalkozói számviteli törvénye, a közpénzekre vonatkozóan nincs olyan magas rendű jogszabálya, amely világosan megmondaná, hogy a közpénzekkel, amelyeknek a nagyságrendjét ismerjük - hiszen csak a központi költségvetésben 13 000 milliárd forint körüli összeg elszámolásáról van szó -, hogyan kell elszámolni. Tehát ha nincs ilyen törvény, akkor már a folyamat elején megbicsaklik az egész színdarab.
Magyarországon kormányrendelet szabályozza a zárszámadás elkészítési menetét. Ezt 1992-ben - amikor az államháztartási törvény ezt lehetővé tette - még magyarázta az a helyzet, hogy közvetlenül a rendszerváltást követően az Antall-kormány még nem volt abban a helyzetben, hogy vállalkozzék egy korszerű államszámviteli törvény megalkotására, viszont az már az elmúlt húsz év mulasztása, hogy ma sincs ilyen korszerű jogszabály. Pedig az első magyar államháztartási tankönyvben már 1875-ben rögzítette Mariska Vilmos professzor, hogy “azt a rendszert, amely szerint a számviteli könyvek és a számadások vezetendők, az államháztartási mérleg, valamint a záró számadás elkészítendő, a törvényhozónak kell megszabnia”. Ez húsz év mulasztása a Magyar Országgyűlésnek, a mindenkori országgyűlésnek a mai napig.
Ez azért is említésre méltó, mert nemcsak én ismertem ezt fel, hanem rajtam kívül mások is, például olyan kiváló képviselőtársam, mint Dancsó József, aki az előbb a Fidesz vezérszónoklatát mondta. Nem először mondom ám én ezt itt el, de úgy vagyok vele, mint Cato konzul volt Karthágóval, hogy mindaddig el fogom mondani, amíg nem lesz számviteli törvényünk, és amíg még elmondhatom. Dancsó képviselőtársam tíz évvel ezelőtt nagyon világos szavakkal fejezte ki azt a hiányérzetét, hogy nincs államszámviteli törvénye Magyarországnak. Ugyanezt elmondta Varga Mihály politikai államtitkárként, és elmondta Font Sándor is, aki most szintén a költségvetési bizottság tagja. Kedves kormánypárti képviselőtársaim, tegyenek önök valamit azért - abból a pozícióból lehet, az én pozíciómból kevesebbet, szinte semmit -, hogy szülessék már végre egy korszerű törvény, amely lehetővé tesz egy tisztességes, áttekinthető és európai színvonalú zárszámadás-készítést és a hozzá kapcsolódó pénzügyi ellenőrzést!
Egy kicsit politikusoldalról közelítve azt is meg kell említeni, hogy az elmúlt húsz esztendő nagyobbik fele szociálliberális kormányok alatt telt el, de hát volt egy első Orbán-kormány is 1998 és 2002 között, és én nem látom a nyomát annak, hogy ilyenfajta törekvések lettek volna. Illetőleg voltak ilyen törekvések, született kormányhatározat, de azt nagyon gyorsan vissza is vonták, és a végén ezen a területen praktikusan nem történt semmi.
(13.10)
Ez egy nagy hiányossága az úgymond jobbközép politikai pártoknak, illetve az ő vezetőiknek.
Megkérdeztem én a Nemzetgazdasági Minisztérium vezetőjét - nagyon sajnálom, hogy nincs Magyarországnak pénzügyminisztériuma, tehát nem mondhatom, hogy a pénzügyminisztert, mert olyan nincs, bár jó lenne, ha lenne -, hogy mi a véleménye Matolcsy úrnak egy államszámviteli törvény időszerűségéről. Kaptam egy választ korrekten, határidőre. Nem részletezem, hogy milyen szakmai kérdéseket feszegettem ebben, csak a lényeget akarom itt önökkel megosztani. 2010. július 21-én - tehát több mint egy esztendeje - kaptam azt a választ, aminek a vége az volt, hogy az előkészítését megkezdtük, mármint egy új államszámviteli törvény megalkotásának az előkészítését megkezdtük.
Akkor ez, úgy egy évvel ezelőtt még biztatónak tűnt, ma már kevésbé, annál is inkább, mert a költségvetési bizottsági vitában is szóba került, szóba hoztam, hogy az ez év első felére szóló törvényalkotási program beterjesztésekor Navracsics miniszterelnök-helyettes úr közölte az országgyűlési képviselőkkel azt, hogy ez év júliusára előterjeszti a kormány a közpénzügyi törvényt. Én nagyon örültem, hogy végre történik valami. Majd szomorúan tapasztaltam, hogy a második félévre, tehát a mostani időszakra szóló törvényalkotási programból már kimaradt a közpénzügyi törvény, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr már egy olyan tájékoztatót írt alá, amiből ez hiányzik.
Ezek után megkérdeztem ismét Matolcsy György miniszter urat, hogy miért nem nyújtotta be a közpénzügyi törvényt. Nem olvasom fel a meglehetősen szép kifejezést használó, diplomatikus választ, mondhatnám, hogy dodonai is, de talán nem szerencsés erről a helyről ez a jelző. Az volt a lényege, hogy a lehető leghamarabb elkészül a közpénzügyi törvény, ami majd aztán magában foglalja azt, amit az előbb hiányoltam, az államszámvitel kérdéseit is.
Miért fontos ez? Azért fontos, mert az 1992-ben, tehát idestova húsz esztendeje született, még Kupa Mihály minisztersége idején megalkotott államháztartási törvény számtalanszor módosult, tegnap este is módosítottuk. Áttekinthetetlen ez a jogszabályunk, tehát erre is ráférne egy értelmes, logikus, racionális átrostálás, éppen úgy, mint azokra az országgyűlési határozatokra, amik szintén napirenden vannak.
Maga az államháztartás fogalma sem jó már. Beszéltem a kisebbségi vélemény ismertetése kapcsán arról, hogy az Európai Unió statisztikai rendszere egy másik fogalmat használ, ami tágabb, mint a mi államháztartási rendszerünk fogalma, ami négy alrendszerből áll, mint tudjuk. A kormányzati szektor szélesebb körű. A kormánynak magának is magyarázkodnia kell, be is mutatja a maga módján az államháztartásból kilógó kérdéseket, és nem tudom, hogy a Számvevőszék viszont ehhez miként viszonyul, mert az új számvevőszéki törvény csak az államháztartásról beszél. Tehát példának okáért az Állami Számvevőszéknek jogi értelemben, a róla szóló törvény értelmében nem feladata ellenőrizni, mondjuk, azokat a gazdasági társaságokat, amelyek a Magyar Hitelbank portfóliójába tartoznak, mert hiszen azok nem részei az államháztartásnak, mint ahogy a jegybank sem része az államháztartásnak meg a Magyar Posta meg a MÁV Zrt., és így tovább.
Több mint kétszáz olyan szervezet van - a zárszámadásból ismerem ezt a számot -, köztük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő, mint egy hatalmas szervezet, vagy az Állami Autópálya-kezelő Zrt., az Államadósság Kezelő Központ, ami egy hallatlanul fontos intézmény, hiszen az adósságmenedzselést, az adósságcserét, az újabb és újabb hitelek felvételét, illetve törlesztését ez az intézmény végzi, hallatlanul fontos szerepet játszik éppen ma az ország gazdaságpolitikájában; ez sem része az államháztartásnak, miként nem részei a médiumok, a Magyar Televízió, Duna Televízió, Magyar Rádió, s a többi.
Nem részei olyan izgalmas területek, mint például a Művészetek Palotája vagy MŰPA-nak becézett kft. Ez a három p-s, PPP-s konstrukcióban készült annak idején. Nagyon pikáns számokat olvastam az egyik számvevőszéki jelentésben arról, hogy ennek a bizonyos MŰPA-nak az ügyében a magyar költségvetés 30 év alatt 335 milliárd forintot fog kifizetni. Aztán hogy mennyi ebből a tulajdonosé, akinek a nevét most nem mondom ki, és mennyi az államé, azt most nem kívánom részletezni. A lényeg az, hogy ilyen információk sincsenek a zárszámadásban, mármint a PPP-konstrukcióban készült állami tulajdonú vagy részben állami tulajdonú létesítményeknek az adatai, vagy ami van benne, az kevés.
Hasonló a helyzet a közalapítványokkal is. 86 milliárd forint körüli összeg került be a közalapítványokba a központi költségvetésből. Az ezekkel való gazdálkodás, ezeknek az auditálása is szintén kérdőjeles.
Aztán ami egy nagyon nagy szakmai kihívás, hogy a magyar államháztartásnak az egyik legfontosabb alrendszere az állami pénzalapok, egyrészt az elkülönített állami pénzalapok, másrészt a társadalombiztosítási alapok. Ezek együttesen csaknem a 30 százalékát vagy körülbelül 30 százalékát reprezentálják az államháztartásnak. Ami ezzel a probléma, hogy ennek a hatalmas összegnek - a Nyugdíj-biztosítási Alapban 3000 milliárd forint körüli összeg van - az ellenőrzését nem az Állami Számvevőszék végzi, hanem magánkönyvvizsgáló. Kérem szépen, ez Európában példátlan, hogy a központi költségvetéshez tartozó hatalmas állami pénzalapokat nem az Állami Számvevőszék auditálja, hanem magánkönyvvizsgálók. Ráadásul meglehetősen pikáns dolog az, amikor mondjuk, a Big Four egyike, tehát a négy nagy könyvvizsgáló cég egyike auditálja a magyar Nyugdíj-biztosítási Alapot, és miután egy könyvvizsgáló vagy független könyvvizsgáló bármilyen információhoz hozzáférhet, még abból a szempontból is megkérdőjelezhető ez a gyakorlat, hogy jó-e az nekünk, magyar állampolgároknak, hogy a Nyugdíj-biztosítási meg az Egészségbiztosítási Alapot nem az Állami Számvevőszék auditálja, hanem nemzetközi könyvvizsgáló cégek.
Tehát számtalan olyan probléma van, ami miatt a közpénzügyi törvényt meg kellene újítani, pontosabban meg kellene alkotni, mert ilyen nevű törvényünk nincs, államszámviteli törvényünk sincs, államháztartási törvényünk van, de az, mint említettem, ezeket régen szabályozta, és ma már meglehetősen elavultak ezek a szabályok, vagy legalábbis megújításra várnak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem a kisebbségi vélemény ismertetésekor, hogy a magyar zárszámadásban - és ez megint egy magyar sajátosság, nem biztos, hogy rossz ez, csak sajátosság - egyszerre jelenik meg ebben a hallatlan mennyiségű információtömegben a gazdaságpolitika aktuális évi teljesítése, illetve azok a számadatok, amelyek a pénzügyi helyzetet, a költségvetés bevételi-kiadási oldalának az előirányzatait, azok teljesítését mutatják be.
Ez önmagában még nem lenne tragédia, csak ahogy itt tapasztalhatjuk évről évre, ma is, korábban is, a képviselők figyelmét és a közvélemény figyelmét, újságírók figyelmét is döntően azok a gazdaságpolitikai viták, politikai viták, politikába hajló gazdaságpolitikai viták kötik le, amelyeket úgymond könnyebben lehet befogadni vagy megérteni vagy kommunikálni, és azok a szárazabbnak tűnő számviteli, pénzügyi adatok, amik a pénzügyi beszámolónak az egyik legfontosabb funkcióját jelentik, úgymond nem kerülnek a figyelem középpontjába.
Ezen a területen van óriási szerepe az Állami Számvevőszéknek, mert abban a helyzetben lehetne, hogy miután a szakértelem ebben az intézményben van meg, ezeket a hatalmas köteteket, amit ebből emberi számítás szerint lehet auditálni, ellenőrzi, és az ellenőrzésének az eredményét közli a képviselőkkel és az ország közvéleményével, ahogy ezt a bevezetőben említett NAO-ÁSZ ikerkooperációból tanultam, tanulhattuk meg.
(13.20)
Ha tehát nincs föltéve az i-re a pont, az ellenőrzés eredményére, hogy tényeket vizsgálok, viszonyítok, törvényekhez, sztenderdekhez, előirányzatokhoz, és a végén megállapítást teszek, minősítek, tehát ha nincs föltéve az i-re a pont, az ellenőrzés nem tekinthető teljes körűnek, és nem tekinthető szakszerűnek. Ez a minősítés hiányzik. Annak idején a ’90-es évek közepére terveztük azt, hogy el fog tudni jutni az Állami Számvevőszék egy olyan helyzetig, amikor az Országgyűlés asztalára egy ilyen véleményt tesz le. Enélkül tudniillik nem tudjuk, hogy mi a helyzet. Ebben a két kötetben hallatlan sok megállapítás van, ami külön-külön érdekes, csak azt nem tudjuk, hogy most ezek a problémák, ezek a hiányosságok olyanok-e, hogy ezektől az egész zárszámadás elfogadhatatlan, vagy olyanok, hogy ettől még el lehet fogadni. A számvevőszék elnöke azt sugallja, hogy elfogadható, mert ugyan nem ad egy megbízhatósági nyilatkozatot, mint az Európai Számvevőszék, de attól még ez talán így megszavazható. És minden bizonnyal a kormánypárti oldal meg fogja szavazni, hiszen mindkét vezérszónok erre biztatta a képviselőket, hogy fogadják el ezt a zárszámadást.
Kérem szépen, a politikai felelősséget ezzel át fogja vállalni a kormányoldal természetesen, hiszen azok a számviteli, jogi hiányosságok, amiket a zárszámadási törvényjavaslat tartalmaz, és amik tulajdonképpen természetesek, mert minden emberi alkotásban lehet találni hibákat, tehát ezek a hiányosságok úgymond annullálva lesznek akkor, hogyha a parlament elfogadja a zárszámadási törvényjavaslatot; felmenti a kormányt a gazdálkodás felelőssége alól tokkal-vonóval, és akkor a politikai felelősség átszáll a parlamentre. És ha mégis valami gond lenne majd később, akkor legfeljebb a büntetőjogi felelősséget lehet számon kérni, hogy mégiscsak maradtak ebben csontok, amik ugyan nem költségvetési jogi csontok, mert azok már nem lehetnek, de büntetőjogiak még lehetnek esetleg benne.
Kedves Képviselőtársaim! A bizottsági vitában szóba került többek között az áttekinthetőség és az összehasonlíthatóság-összehasonlíthatatlanság problémája. Voltak olyan bizottságok, ahol azt a kifogást, amit főleg a jobbikos képviselőtársaim fogalmaztak meg, hogy tudniillik nem összehasonlíthatók ezek a zárszámadási információk, ezt azzal kontrázták kormányoldalról, hogy de hiszen a költségvetés, a költségvetési előirányzat át van dolgozva. 13 minisztériumból lett 8, ilyen retrospektív módon átalakította a kormány a korábbi 13 fejezetet 8 fejezetté, és megvoltak az új előirányzatok, amelyekhez képest a teljesítést most már lehet mérni. Ez rendben is van.
A probléma az az összehasonlíthatósággal, mintha nem ismerné a kormány azt az n-2-es szabálynak nevezett, nemzetközileg ismert eljárást, ami a következő. Az elszámoltatási évben, tehát 2011-ben a kiindulópont a mínusz 2. év, tehát a 2009-es tényszám feltüntetése, mellé téve a 2010-es előirányzatot és végül a 2010-es tényszámot. Ez egy 3 évet mutató idősor, ebből már lehet bizonyos tendenciákat kiolvasni, ha a struktúra alatta nem változik állandóan - mint Magyarországon, mert nálunk minden kormány átírja a fejezeti struktúrát -, és akkor össze lehet hasonlítani, hogy milyen célra a kormány mennyit költött. Az ellenőrzés is nyilvánvalóan könnyebb és jobban követhető az érdeklődő állampolgárok számára.
Szerencsésebb országokban, mondjuk, Kanadában ezek az idősorok 10 évet ölelnek föl. Mennyivel könnyebb ott egy képviselő helyzete egy zárszámadási vitában, hiszen egy tízéves idősort lát, és egy stabil, nem változó kormányzati struktúrát, amin végigkövetheti, hogy melyik évben hogyan tért el vagy nem tért el az adott fejezet, előirányzat, cím vagy bármi a korábbi évekétől.
Számos olyan terület van - egyet-kettőt példaként megemlítek -, ami a hiányérzetemet, hiányérzetünket jellemzi. Vannak bizonyos kérdések, amik kényesek, de attól még érdeklik az embereket. Például az állami tartalékkészletekkel való elszámolásról én semmiféle kimutatást nem találtam, pedig ez egy nagyon fontos kérdés, persze ez nemzetbiztonsági szempontból is kezelendő dolog. Tehát én nem azt várom, hogy a kormány a zárszámadási csomagokban valamiféle államtitkokat fecsegjen ki - erről szó nincs -, de azért azt jó lenne tudni az állampolgárnak, hogy ha ne adj’ isten történne valami, akkor azok a tartalékkészletek, amiket az állam fölhalmoz nehezebb időkre, rendben vannak-e, megújítják-e azokat, vagy pedig esetleg úgy járunk vele, mint valamikor német példát hallottam, hogy amikor a Bundeswehr tartalékait a Bundesrechnungshof, tehát a német számvevőszék ellenőrizte, akkor kiderült, hogy azok a lábbelik, csizmák meg egyebek mind elporladtak, mert iksz évig nem cserélték ki ezeket a lábbeliket. Tehát az állami tartalékkészletek megújított és megfelelő, használható állapotban vannak-e?
Még kényesebb kérdés, de ezt is megemlítem példaként, hogy a Számvevőszék kompetenciája erre is kiterjed, de valamiért ódzkodik attól, hogy ellenőrizze például a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokat. Kérem szépen, közpénz nem maradhat ellenőrizetlenül akkor sem, ha ilyen kényes területeken költik el, mint a nemzetbiztonsági szolgálatok. Megvannak arra az eszközök, technikák, a Számvevőszék felhatalmazása is megvan, hiszen általános hatáskörű ellenőrző szerv, hogy megfelelő módon ezeket ellenőrizze, és a maga módján jelentést tegyen arról, hogy ott is elszámolnak a pénzekkel, ahol elég nehéz azokat nyomon követni.
Nincs olyan területe a gazdaságnak és a közpénzfelhasználásnak, ahol bármilyen indokkal el lehetne tekinteni attól, hogy ezeket a pénzmozgásokat az adózó állampolgár érdekében és az Országgyűlés számára ellenőrizzék és bemutassák, hiszen a Számvevőszék kompetenciája nem vitatható. Bátorítom Domokos elnök urat arra, hogy ilyen vizsgálatokat is végezzen.
Aztán meg végül is tulajdonképpen az egyik legnagyobb probléma, hogy nem tudja a Számvevőszék, hogy mit kezdjen a helyi önkormányzatokkal. Az elnök úr beszélt arról, hogy de hiszen bemutatta a Számvevőszék is azt a relációt, ami a központi költségvetést összeköti a helyi önkormányzatokkal, tehát az államháztartás központi alrendszerét a helyi alrendszerrel. Ez valóban benne van, ezzel nekem semmi gondom nincs. De a konkrét települési önkormányzatok vagy megyei önkormányzatok konkrét tevékenységéről semmiféle ellenőrzési adat nincs, úgy néz ki, ezzel leállt a Számvevőszék. Én tettem egy törvényjavaslatot éppen annak érdekében, mert úgy látom, hogy az Állami Számvevőszék nem is kíván a helyi önkormányzatok területén auditálási tevékenységet végezni, tettem föl egy kérdést Domokos elnök úrnak, amire ő korrekt módon válaszolt. Kijelentette, hogy ő bizony nem fog auditáltatni egyetlenegy helyi önkormányzati pénzügyi beszámolót sem.
Tehát amit mi most nagyban csinálunk országos szinten, azt kicsiben minden helyi önkormányzat képviselő-testületének is meg kell csinálnia, tehát el kell számolnia az adott évi költségvetésével. Ezt a beszámolót, ezt az elszámolást valakinek, egy független ellenőrnek meg kellene néznie. A Számvevőszék erre nem mozdul rá - hogy így fejezzem ki magam -, a kompetenciája megvan hozzá, de az elnök úr úgy döntött, hogy ezt ő nem fogja ellenőrizni. Akkor a kérdés az, hogy ki. Azt nem mondhatjuk ki, a szakma szabályai meg a józan ész sem engedi kimondani, hogy nem érdekes. 900 helyi önkormányzatnak van könyvvizsgálója, a másik 2300 meg majdcsak lesz valahogy.
Kérem szépen, a kis pénz is közpénz, tehát nem lehet ilyen nagyvonalúsággal eltekinteni a helyi önkormányzatok külső ellenőrzésétől. Én kimondom itt, mert nem titok: az a javaslatom, hogy a belügyi kormányzatnak kellene átvennie ezt a funkciót, mármint azt a funkciót, hogy a helyi önkormányzatok pénzügyi beszámolójának független pénzügyi ellenőrzését végezze el, mert az Állami Számvevőszék ezt nem hajlandó elvégezni - vagy nem tudja elvégezni; én most itt nem akarom eldönteni ezt a kérdést.
(13.30)
Tehát összességében én úgy gondolom, mi úgy gondoljuk, hogy ez a zárszámadás, noha mennyiségileg roppant impozáns, de minőségileg semmivel sem különb a korábbi évekénél, ezért a benne lévő információk ismeretében mi nem javasoljuk elfogadni ezt a zárszámadási törvényt, és az a politikai felelősség, amivel önök ezt el fogják fogadni, önöket fogja terhelni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
